2016. Május 29.

“Te vagy az utolsó babám” – egy anya nyílt levele a 4 éves lányához

Egy háromgyerekes anyuka írta le nyílt levélben a négyéves kislányának, hogy milyen nehéz időszak az életében, hogy ráébredt, már nem lesz több babája.

K.G.

“Te vagy az utolsó gyermekem. Nem születik már többé babám. Te vagy az utolsó babám, akit álomba ringattam a babakocsiban, és akit a karomban kellett cipelnem, míg a boltban sorban álltunk. Neked osztom az utolsó gyógypuszikat, amíg még hiszel bennük. És az utolsó, akinek még minden foga tejfog. Pár év múlva már a te fogaid is a párna alatt várnak a fogtündérre.

Az utolsó első mosolyt tőled kaptam. Az utolsó első lépéseket.

Sosem voltam oda a kisbabás korszakért. Túl sokat aggódtam a betegségek miatt, utáltam a kialvatlanságot, és nehezen szoktam meg, hogy állandóan a figyelmemet követelitek. Gyakran hiányoltam a születésetek előtti szabadságot.

Egy szempillantás alatt 4 éves lettél. Múltkor fürdés közben felálltál a kádban, hogy megmossam a hasadat és csak néztem, milyen magas vagy már. A gyönyörű babapocakod szinte már el is tűnt. Az a babapocak, amit milliószor puszilgattam össze. Már szinte nincs is rajtad semmi babás. Ahogy öltöztettelek, a kezembe akadt a régi hintőporod, amit muszáj volt egy kicsit szagolgatnom, hogy felidézzem a babaillatot.

Most már helyesen mondod ki a szavakat, amiket olyan édesen mondtál félre évekig.

Teljesen magabiztosan mondod azt, hogy “anya”, nyoma sincs már az “aja” szónak, ahogy három évig hívtál. Őszintén bevallom, hiányzik a gügyögésed, így főleg, hogy tudom, soha többé nem lesz benne részem, nem lesz következő gyermekem.

Az anyaság néha őrjítő, olykor unalmas, máskor pedig varázslatos. Sokszor csak nézem az arcotokat, és sosem unom meg a vonásaitokat. Mindhárman külön kis világ vagytok nekem. Tudom, milyen szerencsés vagyok, hogy anya lehetek. Hogy pont a ti anyukátok vagyok. Most ennek van itt az ideje, hogy elsirassam a baba korodat, és ezzel együtt azt hiszem, téged egy kicsit tovább babusgatlak még. Neked engedem majd, hogy pizsiben rohangálj ebédig és a cipődet is bekötöm, amikor csak kéred. A nap végén pedig örömmel olvasok fel neked még egy mesét, nem sietek sehova. Rólad már nem akarok lemaradni.

Vannak olyan pillanataim, amikor átkozom magam, hogy miért siettettem annyira, hogy felnőj. Hogy múljanak el a babás évek. Most itt állok, és meg kell gyászolnom egy fontos időszakot az életemben. Próbálok minél hamarabb túl lenni rajta, hogy ne érezd, hogy babának kezellek, de ahogy minden anyukának, úgy nekem is időbe telik, míg felfogom, hogy te vagy a legeslegutolsó gyerekem.”