“A terhességem váratlanul jött, de a gyerekemet nagyon is várom”

“Nemrég elmeséltem a védőnőnek, hogy nem terveztem a terhességemet. Meglepetésemre kinevetett, és azt válaszolta, hogy »Nos, azért te is tudod, hogyan készülnek a kisbabák«. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, de ez az ítélkezés olyan volt nekem, mintha behúzott volna egyet. Elakadt a szavam. Nyilván, nem vagyok idióta, tudom, hogy lesz egy nő terhes, csakhogy én eddig elvileg meddő voltam az orvosok szerint.

25 éves koromban, amikor már 5 hónapja nem menstruáltam, kivizsgáltak, PCOS lett az ítélet: policisztás petefészek szindróma.

Innentől kezdve úgy félévente egyszer menstruáltam csak. Ez azért egy kissé megnehezíti a teherbe esést. Majd jött a következő diagnózis: rákos lettem. A testem a saját ellenségemmé vált. Lehet, hogy nem gondolkodom logikusan, de nem bíztam már a testemben, úgy éreztem, folyamatosan cserbenhagy.

Elfogadtam, hogy halmozottan hátrányos helyzetben vagyok, már ami a gyerekvállalást illeti. A rákból kilábaltam, de a PCOS megmaradt, úgyhogy beletörődtem, hogy sosem lesz gyerekem. Aztán az egyik féléves menstruációm után két héttel pozitív lett a terhességi tesztem. A testem már nem ellenem dolgozott. Annak ellenére, hogy nem terveztem a terhességemet, csodaként élem meg. Isten ajándéka. Nem volt tervben, de a babám áldás. Nem lehet csupán véletlen, mert az esélyeim a nulla alatt voltak rá.

Az én nem tervezett terhességem arra tanít, hogy minden valamilyen okkal történik.

Talán tényleg van egy felsőbb hatalom, aki irányítja a történéseket, és tudja, mit miért tesz velünk. Most 18 hetes terhes vagyok egy kisfiúval, akit nagyon várok, és már most nagyon szeretek. Az én nem várt kisfiam olyan anyukához érkezik, aki minden rúgásától boldognak és végtelenül hálásnak érzi magát.

Úgyhogy mielőtt bárki ítélkezne és gúnyolódni kezdene azon, hogy nem tervezett valakinek a terhessége, előbb ismerje meg a történetét. Mindenkinek vannak csendes, rejtett gyötrelmei, nem tudhatjuk, min ment keresztül. És végül is nem számít, hogy terveztem-e a terhességet, csak az számít, hogy büszke vagyok a kisfiamra. Minden kioktatás, lenézés és ítélkezés lepattan már rólam, mert semmi más nem érdekel, csak az a pillanat, amikor majd a karomban tarthatom a kisbabámat.”

Olvass még többet a terhességről:

• A terhesség sokkal több, mint 9 hónap
• Így jelentsd be 12 lépésben, hogy terhes vagy
• 15 mérföldkő a terhesség alatt, amiről nem szólnak a könyvek