Baba

Anyák őszintén: “Félek, hogy a gyerekeim csalódnak bennem”

Amíg nem voltak gyerekeim, addig a félelem egész mást jelentett, például féltem a tizedik emeleten vagy féltem a bogaraktól. De szülés után a félelmeim szintet léptek és egészen megfoghatatlan irányt vettek.

A legnagyobb félelmem mind közül az, hogy ha felnőttként visszatekintenek majd, azt gondolják, nem volt jó gyerekkoruk. Meg az is az egyik félelmem, hogy nem akarnak majd meglátogatni, velem lenni, mert hát nem vagyok túl szórakoztató anya szerintem. Biztos majd úgy emlékeznek rám vissza, mint aki folyton valami házimunkára kényszerítette őket, és nem hagyta, hogy fürdés-fogmosás nélkül menjenek ágyba.

A félelmeim valószínűleg alaptalanok, objektíven nézve semmivel sem vagyok borzasztóbb anya, mint bárki más. Ahogy azoknak az anyukáknak sem lenne félnivalójuk, akik elmesélték a Babble magazinnak a saját félelmeiket a gyerekeikkel kapcsolatban.

Anyák őszintén:

“Attól félek, hogy csalódottak lesznek a gyerekeim.”

“Attól félek a leginkább, hogy nem vagyok elég jó, nem csinálok mindent tökéletesen. Nagy a nyomás rajtam, azt érzem. Ha viszont ésszerű akarok lenni, akkor azt mondom magamnak, hogy csak a mai nap áll rendelkezésemre, szeretném jól eltölteni a gyerekeimmel.” – Kelli

“Hogy elveszítem a gyerekeimet, vagy hogy ők veszítenek el engem.”

“Fogalmam sincs, hogyan élném túl, és el sem tudom képzelni, mit érezhetnek azok a a szülők, akik elveszítik a gyereküket. Attól is félek, hogy meghalok, amíg még ilyen picik, és nem fognak emlékezni arra, mennyire szerettem őket.” – Meghan

“Félek, hogy a gyerekeimet elrabolják vagy bántják.”

“Vagy hogy valamilyen borzalmas eseménynek lesznek a szemtanúi, ami velem vagy az apjukkal történik. A legrosszabb rémálmom, hogy szükségük lenne a segítségemre, de nem vagyok ott nekik. Még leírni is szörnyű. Annyi szörnyű sztorit hallani manapság, hogy nehéz távol tartani magamtól ezeket a félelmeket.” – Amanda

“Aggódom, hogy rossz döntéseket hozok, amikkel ártok nekik.”

“Néha tényleg kitör a frász a gondolattól, hogy a legkisebb döntésemnek is milyen nagy hatása lehet az egész életükre.” – Brianna

“Aggódom, hogy a gyerekeim túlsúlyosak lesznek.”

“Felszínesen hangozhat, de én egész gyerekkoromban küzdöttem a súlyommal, és tudom, hogy milyen nehéz túlélni a gyerekek között túlsúlyosként. Még picik a gyerekeim, babaháj van rajtuk, és biztos, hogy kinövik majd. Remélem minél előbb.” – Alicia

“Attól félek, hogy elrontom a gyerekemet.”

“Az anyaság számomra sokszor megterhelő, mert alkalmatlannak érzem magam arra, hogy jól neveljek egy gyereket. Aztán mindig emlékeztetem magam rá, hogy számára én vagyok a tökéletes anyuka, azért választott engem, mert rám volt szüksége.” – Kate

“A legnagyobb félelmem: a bűntudat.”

“Annyira félek attól, hogy visszanézek és megbánom azokat az időket, amikor nem tudtam több időt tölteni velük, többet adni magamból, vagy hogy nemet mondtam, amikor igent kellett volna mondanom… Félek, hogy túl önző vagyok ahhoz, hogy jó anyukájuk legyek.” – Ashley

“Aggódom, hogy bántani fogják őket az iskolában.”

“Szeretném, ha népszerű gyerekek lennének, nem akarom, hogy átéljék azt, amit én éltem át az iskolában. Nehéz évek voltak számomra.” – Susan

Úgy tűnik, nem vagyok egyedül az irracionális félelmeimmel és az anyasághoz hozzá tartoznak ezek az aggodalmak is, amiknek gyakran semmiféle alapjuk nincsen. Teljesen normális jelenség, épp ezért fontos, hogy anyaként elmeséljük, megbeszéljük egymás között ezeket a félelmeket, mert ez segíthet abban, hogy enyhüljenek és ne befolyásolják a döntéseinket, ne legyen hatalmuk fölöttünk.

Olvass még többet az anyai érzésekről:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top