“Tantrázni mentem, a feleségem elhagyott”

Régóta jógázom hetente egyszer vagy kétszer, akkor kezdtem nagyjából, amikor összeházasodtunk Lindával. Néha ő is velem jött, de azért főleg fitneszbe járt aerobikozni meg edzeni. Annak idején egyikünknek sem volt baja azzal, amit a másik csinált. Csak teltek az évek, most már a harmincas éveink közepén járunk, én inkább a vége felé, Linda meg az elején, akartunk gyereket is, de nem jött össze, de mivel annyira azért nem sürgette ezt egyikünk sem, vártunk, próbálkoztunk, és ezen nem igazán aggódtunk. Lindának ívelt fel a karrierje, rengeteget is dolgozott, nagyon elismerték, én is örültem, hogy ilyen sikeres, nekem meg egyenletesen működött a vállalkozásom. Anyagi nehézség sem volt.

Akkor kezdődött minden, amikor én kitaláltam, hogy elmegyek egy tantrajóga-tanfolyamra.

Bár ez így nem jó megfogalmazás. Egy barátomtól hallottam róla, sokat olvastam utána, aztán a neten meg könyvekben, és – ezt most nehéz így elmagyarázni – egyszerűen úgy éreztem, ez az út, amin járnom kell. Erre kell mennem, ez érdekel. Mielőtt bárki most azonnal megkövezne, nem tömegszexjelenetekben akartam részt venni, nem a külső szex fedősztorijára használtam a tantrát, engem ez az út érdekelt, ez vonzott. Elmentem egy bemutató órára, aztán beszéltem Lindával, és heteken keresztül próbáltam meggyőzni, hogy menjünk együtt. Jöjjön velem, és csináljuk együtt, én vele szeretném. De egyre jobban elzárkózott előle, azt mondta, hogy erre nem hajlandó, és igazából nem érdekelte.

Ha sokat gondolkozom rajta, egyre értetlenebb vagyok: vajon a jóga nem érdekelte, vagy velem nem érdekelte, vagy attól félt, még közelebb kerülünk egymáshoz, vagy a szexuális életünk esetleges változása taszította, hiszen arra volt esély, hogy ha együtt gyakorlunk, akkor új dolgokat is ki kell próbálni előbb-utóbb. Pedig így látta volna azt is, hogy nem próbálkozom más lányokkal. De ő teljesen nemet mondott.

Én pedig elmentem, és egyre jobban belemerültem. Csináltam a tisztító gyakorlatokat, és reggelente az ászanákat, olvastam és jegyzeteltem, ha valamit tanultam, ami otthon, kettőnk között is felhasználható, azt megpróbáltam beépíteni. Ehhez persze érteni kell egy kicsit a tantrát: az órákon vannak ugyan páros gyakorlatok, de elsősorban arra törekszünk, hogy a csakráinkat megnyissuk, amihez rengeteg egyéni gyakorlás kell, és egyáltalán nem szexuális.

Lényeg, hogy Linda egyre dühösebb lett, egyre távolságtartóbb, pedig én még mindig hívtam, hogy jöjjön, de hát utálta az egészet.

Tény, hogy én meg a kedvéért nem voltam hajlandó lemondani arról az útról, amit úgy éreztem, járnom kell. És nyilván egy ideig féltékenykedett, gyanúsítgatott, aztán végül abbahagyta.

Nyáron aztán elmentem egy tantratáborba, mialatt ő a kollégáival csapatépített. Fixen kikerültem minden szexközeli programot, kihagytam a masszázsokat és egyéb lehetőségeket, persze a közös jógagyakorlást nem, nagyon jó élmény volt, csakhogy amikor hazaértem, Linda már pakolt. Azt mondta, vége. Ő ezt nem bírja tovább. Keressek a hülyeségemmel valaki mást magamnak, vele ne járassam a bolondját és hasonlók.

Azóta elváltunk.

És a helyzet az, hogy nagyon fájt sokáig, most már talán kevésbé egy kicsit, de még mindig. Én őt szerettem, és nem véletlenül vettem feleségül. De azóta sem tudom, másképp kellett volna-e csinálnom a dolgokat? Nem ráncigálhattam rá őt a magam útjára, de ha az övét járom, abba belehalok előbb-utóbb.