Hogyan mondd el a gyerekeknek, ha váltok? – Gyakorlati útmutató

Átéltem már ilyen helyzetet, mondhatom talán, hogy életem egyik legnehezebb pillanata volt, amikor elmondtuk a kis ovis lányainknak, hogy nekünk ezennel befellegzett. Szívszorító és ijesztő egyszerre, hogy ezt hogyan magyarázzuk el nekik úgy, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzuk. Ilyenkor minden szülőnek az a célja, hogy valahogy szeretettel és rendíthetetlen nyugalommal mondják el csemetéiknek a rossz hírt, válaszolva minden kérdésre, ami felvetődik bennük, és biztosítva őket arról, hogy mindketten nagyon szeretik őket.

Készüljetek fel a helyzetre

Vannak az érzelmi kérdéseken túl egyszeri, gyakorlati, logisztikai kérdései is ennek a nagy bejelentésnek, amikről a szülőknek dönteniük kell, mielőtt odaállnak a gyerekeik elé. Ahhoz, hogy felkészülten vágjanak neki egy ilyen helyzetnek, meg kell beszélniük olyan részleteket például, hogy a gyerekek mikor lesznek az apukájuknál és mikor az anyukájuknál. Vagy hogy apa ott lesz-e az ovis ünnepségeken, esetleg délutánonként tud-e menni értük.

Ha a gyerekek érdekeit nézzük tényleg, és nem csak sarat akarunk a válás során egymásra dobálni, akkor érdemes fegyverszünetet kötni, és szépen, nyugodtan átgondolni ezeket a gyakorlati kérdéseket. Ezzel nemcsak arra készülünk fel, hogy minden kérdésre válaszolni tudunk majd, hanem a gyerekek biztonságérzetét is megőrizhetjük valamennyire, ha azt látják, tudjuk, mit csinálunk, és ez egy átgondolt, megszervezett döntés a részünkről, aminek minden részletét a kezünkben tartjuk.

Gyakorlati kérdés az is, hogy hogyan, azaz milyen hangon mondjuk el a gyermekeinknek a hírt. Természetesen a válasz az, hogy nyugodtan és magabiztosan beszéljük meg velük, mert ha pont az orruk előtt omlunk össze vagy kezdünk el életünk volt párjával veszekedni, akkor biztos, hogy sérülni fog a biztonságérzetük. A fő feladat az, hogy azt mutassuk meg: a válás a legjobb megoldás mindenkinek, nekik is, még akkor is, ha ez egy végtelenül szomorú esemény, és felrobbantja a kis világukat.

Az valószínűleg elkerülhetetlen, hogy sírdogáljunk, főleg akkor, ha a gyermekeink is elkezdenek pityeregni a hír hallatán, ami nem is baj, mert segít megértetni a gyerekekkel a helyzet komolyságát és azt, hogy nekünk sem könnyű meghozni ezt a döntést. Viszont ha vérre menő vitába, kiabálásba fullad a bejelentés és a válás is, az csak megijeszti őket, és úgy emlékeznek majd az egészre, mint egy nagy traumára, amitől félni kell. Azt pedig nem akarjuk, hogy a mi válásunk miatti félelemből maradjanak majd esetleg együtt felnőttként egy olyan emberrel, akit már nem szeretnek.

Gyakorlati tippek a válás bejelentéséhez

Pusztán gyakorlati szempontokat nézve következzen néhány egyszerű tanács, hogyan jelentsétek be a válás a gyerekeknek. Fontos kérdés ez, mivel valószínűleg erre a pillanatra egész életükben emlékezni fognak.

• Ne jelentsétek be a gyerekeknek jó előre, hogy egy komoly családi megbeszélés lesz. Megijeszthetitek ezzel őket, szorongani kezdenek tőle, és csak kombinálni fognak, hogy mi lehet ekkora horderejű probléma. Minél korábban jelzitek, hogy Nagy Családi Kupaktanácsot terveztek, annál több idejük van, hogy borzalmasabbnál borzalmasabb témákon agyaljanak. Inkább csak rögtön a bejelentés előtt szóljatok nekik, hogy most szeretnétek velük beszélni és mondjátok is el rögtön a rossz hírt.
• A testvérekkel egyszerre, egy időben közöljétek a hírt, így egyikük sem érzi majd úgy, hogy kevésbé fontosabb a másiknál. Másrészt pedig ne tegyétek ki egyik gyermeketeket sem annak a szorongató érzésnek, hogy egyedül kell vinnie a vállán akár csak pár óráig is ezt a súlyos információt.
• Ne jelentsétek be a családnak vagy barátoknak a válást még azelőtt, hogy szólnátok róla a gyerekeiteknek. Ha másodkézből hallják, akár csak utalás szintjén is, hogy a szüleik el fognak válni, az lerombolhatja felétek a bizalmukat.
• Ne nyilvános helyen ejtsétek meg velük ezt a beszélgetést, mert a gyerekek reakciói a válás hírére szélsőségesek lehetnek, amit nem idegenek előtt akarnak átélni. A biztonságot adó otthonukban érzik majd úgy, hogy szabadon reagálhatnak és kérdezhetnek.
• Maradjatok fizikailag közel a gyerekekhez, amikor elmondjátok nekik, ölelésre készen, hogy meg tudjátok nyugtatni őket. A kicsiket a legjobb ilyenkor az öletekbe ültetni, a nagyobbak talán ezt túlzásnak éreznék, de ők is igénylik a testi kontaktust, még ha csak annyira is, hogy kéz a kézben üljetek velük.
• Ne kössétek a beszélgetést semmilyen különleges alkalomhoz, mint például karácsony vagy nyári vakáció, mert tönkreteheti ez az élmény sok évre az adott alkalomhoz való viszonyukat.
• Akkor mondjátok el nekik a válást, amikor nem fáradtak, betegek vagy éhesek, mert olyankor érzelmileg labilisabbak, nem kell még egy ilyen hírrel is terhelni őket. Ha kiegyensúlyozott állapotukban ejtitek meg a beszélgetést, sokkal inkább képesek lesznek feldolgozni az elhangzó információkat.
• Olyan időpontot válasszatok, amikor van időtök a bejelentés után válaszolni a kérdéseikre, beszélgetni velük tovább. Ne egy hétköznapi rohanós reggelre vagy alvás előtti időszakra tegyétek a beszélgetést.
• Ne olyankor mondjátok el nekik, amikor látogatót vártok, vagy akár csak a nagymama készül átugrani hozzátok. Legyen a bejelentés után a gyerekeknek ideje arra, hogy átgondolják, amit hallottak.
• Ne legyetek szarkasztikusak. A kicsik nem értik úgysem a szarkazmust, és nincs is helye ebben a beszélgetésben. Tiszteljétek meg őket azzal, hogy komolyan veszitek a bejelentéseteket.
• Ne mondjatok semmit a gyerekeiteknek, ha nem vagytok 100 százalékig biztosak a válásban. Ha még láttok esélyt a házasságotok megmentésére, akkor inkább csak annyit mondjatok nekik, hogy egy darabig külön éltek mostantól, kerüljétek a válás szót.

A válás kemény dió minden résztvevő számára, de ezekkel a tippekkel talán csökkenthető annak az esélye, hogy a gyerekekben a nagy bejelentés traumát okozzon. Talán kevésbé érzik majd elhagyatottnak vagy becsapottnak magukat. Így megteremthetjük számukra a válás körül azt a légkört, amiben bátran kérdeznek tőlünk, és beszélgetnek velünk arról az eseményről, ami felforgatja az életüket.