Így győzik meg a dackorszakos gyereküket a szülők

Aknamező, ha valamit nem engedünk meg a dackorszakban tobzódó gyerekeknek, pedig pont abban a korban vannak, amikor elég sok mindent nem szabad megtenniük. Sőt rengetegszer adódik olyan helyzet is, hogy megkérjük őket valamire, amihez semmi kedvük sincs. Például nem ugorhatnak fejest a mászókáról. Nem foglalhatják le apa számítógépét. Nem pakolhatják ki a késes fiókot. Nem nyúlkálhatnak a forró olajba. Nem dugdoshatnak villát a konnektorba. Nem söpörhetik bele a bevásárlókosárba az egész édességes polcot a boltban. Ellenben időre el kellene készülniük reggel, ki kellene időben menniük vécére, fel kellene egyedül venniük a bugyijukat. Mindegyik egy-egy olyan terület, ami potenciális lilafejes hisztit vonhat maga után.

A szülők módszere 10 lépésben, hogy rávegyenek egy dackorszakost valami olyanra, amihez semmi kedve:

1. Megmondod neki, hogy mit kell tennie.

2. Megismétled a kérést kedvesen.

A legcukormázasabb hangon, amit csak elő tudsz magadból szedni.

3. Megfordítod a kérdést: “Te is akarod, ugye?”

Nem tudom, hogy ehhez miért ragaszkodunk, mi szülők. Nyilvánvaló, hogy nem akarják megtenni, amit mi szeretnénk, de mégis meg akarunk bizonyosodni róla, hogy azt érzik, van választási lehetőségük.

4. Bűntudatkeltés

“Egész idáig elvezettem…”, vagy “olyan sok pénzt kifizettem ezért…”, vagy “ez egy különleges alkalom.”

5. Hibáztatás

“Apa/nagyi/tesód/barátod olyan nagyon szomorú lesz, ha nem teszed meg. Nem akarod, hogy szomorúak legyenek, ugye?”

6. Vesztegetés

Mind ismerjük az alkudozást: “ha megteszed, akkor majd lesz minden, amit szeretnél.” Ebben elhangzik fagyi, új játék, csoki, süti, bármi, amire gyermekünk annyira vágyik, de csak ritkán jut hozzá. Ezen a ponton akár még sikert is érhetünk el.

7. Fenyegetőzés

Az az állapot, amikor már semmi sem használ, és amitől úgy érezzük magunkat, mintha a saját szüleink lennénk. Borzalmas érzés rádöbbenni, hogy ugyanazok a szavak hagyják el a szánkat, amiket anno, gyerekkorunkban annyira utáltunk hallgatni a apánktól és anyánktól.

8. Kiabálás

Amit persze mélységes megbánás követ, mert hát teljesen nevetséges, hogy egy háromévessel szemben felemeljük a hangunkat. Ezen a ponton már azt érezzük, hogy teljes kudarc az egész anyaságunk.

9. Könyörgés

“Kééééérlek, csak most az egyszer, és utána élhetjük tovább az életünket, lécciléccilécci.”

10. Ismétlés

Az előző 9 lépés bármelyike újra, egészen addig, míg végül sikert érünk el a kis dacos háromévesünknél. Egyet kell csak jól megjegyezni: soha, de soha ne adjuk be a derekunkat, mert onnantól tényleg vége lesz a világnak.