2015. Május 03.

“Szeretem az anyukámat, mert…” – gyerekek megható írásai az anyukájukról

Anyaként azzal tisztában vagyunk, hogy mi miért szeretjük a gyerekeinket, de vajon ők mit gondolnak rólunk? Miért örülnek, hogy mi vagyunk az anyukájuk, mi jut eszükbe, ha ránk gondolnak? Másodikos és negyedikes gyerekeket kérdeztem erről, akik leírták könnyezősen megható, vicces és végtelenül őszinte véleményüket az anyukájukról.

Kun Gabi

Az az én szerencsém, hogy a lányaim épp olyan kisiskolások, akik már írásban jól meg tudják fogalmazni a gondolataikat, és a korosztályukra oly jellemzően tündérien naivan és ártatlanul szemlélik még a világot. Ezért kerestem meg az ő iskolájukban a 2.b. és a 4.b. osztály tanítóit, Andi nénit és Edit nénit, hogy az egyik órán kérjék meg a gyerekeket, pár mondatban írják le, miért örülnek annak, hogy pont az ő anyukájuk az anyukájuk, és fejezzék be azt a mondatot, hogy “szeretem az anyukámat, mert…”

Ők készségesen és lelkesen már másnap a kezembe is nyomtak 40 papírt, rajta girbegurba gyerekírások édesanyákról, akikről hitelesebben senki más nem nyilatkozhatott volna, mint a saját gyerekük. A végeredmény persze az lett, hogy ahogy olvastam a kis irományaikat, patakokban folytak a könnyeim, hol a nevetéstől, hol pedig a meghatottságtól.

Vannak köztük olyanok, amiken azóta is jókat kuncogok magamban, mint például az a másodikos gyermek, aki azért szereti az anyukáját, mert fekete a haja, vagy az a negyedikes – szerintem fiú –, aki megemlíti, hogy az anyukája szeretni való ember, mert odaadja neki mindig a tabletjét játszani.

“Azért örülök, hogy az anyukám pont az én anyukám, mert kedves és jószívű. Szeretem az anyukámat, mert segít és még megengedi, hogy a tabletjén játsszak.”

“Azért jó, hogy ő az édesanyám, mert fekete a haja, mindent megtesz értünk, mindig hoz suli után valami apróságot. Azért jó, hogy ő az édesanyám, mert szeret, mindig van rám ideje, azért, mert mindig kivasalja a ruháimat, mindig vigyáz rám, azért, mert szeretem.“

“Azért jó, hogy ő az én ANYUKÁM, mert mindig foglalkozik velem, amikor tud. Senki sincs a világegyetemben, aki úgy SZERETNE, mint anyu. Azért jó, hogy ő az én anyukám, mert ő a világ legjobb anyukája, nem is tudom kifejezni, mennyire SZERETEM. Azért jó, hogy ő az én anyukám, mert rengeteget dolgozik, apával egyetemben. NÉHA mérges rám, de azért mindig mondja, hogy bármi történjék, ő mindig szeret. Azért jó, hogy ő az én anyukám, mert mindentől óv, amikor biciklizek, mondja, lassíts Tomi.“

Mindegyik levélkében mély bölcsesség is lakik, az a fajta gyermeki ártatlansággal a világra rácsodálkozó bölcsesség, ami valahol kamaszkorunkban belőlünk már kiveszett. Most is megbizonyosodtam arról, hogy igazuk van a nagy bölcseknek, hogy a gyerekektől tanulhatnánk a legtöbbet, ha jobban odafigyelnénk rájuk. Őszinteségből és szeretetből mindenképpen érdemes lenne leckéket venni tőlük.

“Azért örülök, hogy az ÉN anyukám az pont az ÉN anyukám, mert ha nem ő lenne, nem az lenne, ami most van.“

“Szeretem az anyukámat, mert ő a világra hozott engem, és élhetek, és nekem tényleg boldog az életem, és az egyik dolog az anyukám, ami miatt boldog vagyok.“

“Igazából tudom, hogy minden gyerek azt mondja, hogy az ő anyukája a legjobb az egész világon, de én különösen gondolom ezt.“

Nekik nincsenek titkaik, nyíltan betekintést engednek a fogalmazásaikban a kis életükbe. Ahogy az én kis másodikos lányom is mindent elmond az iskolában, ami itthon vele történik – néha kicsit kínos helyzetbe hozva a szüleit –, úgy a többi gyerek is beavat minket a családi élményekbe. Néhol szívszorító olvasni, hogy ők hogyan dolgozzák fel a számukra még megfoghatatlan történéseket.

“Azért jó, hogy ő az anyukám, mert ő vigyáz rám, és szeret engem, én is szeretem őt. Most is rám vigyáz, amióta Apa elment. Mindig megad nekem mindent, ha sírok, megnyugtat engem.“

“Azért jó, hogy az én édesanyám, mert szeret kézműveskedni, olyan, mint én. Bent maradt velem a kórházban. Szeretem, mert meglátogattuk a tesómat, Petrát a kórházban.“

Névtelenül kértem a fogalmazásokat, de nem tehetek róla, felismertem a saját lányaim kézírását, úgyhogy az elfogultság nevében az ő írásaikat külön is beteszem ide, szerintem be is keretezem mindkettőt. De előtte még rákérdezek a nagyobbik lányomnál, hogy hány anyukája van, hogy nálam jobbal még nem találkozott.

“Azért örülök, hogy az anyukám pont az én anyukám, mert nála jobb anyával még nem találkoztam. Örülök, hogy pont az ő hasában nevelkedtem, pont az ő kisbabája voltam. Szeretem az anyukámat, mert rá mindig számíthatok, minden helyzetben tud segíteni, tud szeretni.“

“Azért jó, hogy ő az én anyukám, mert ő nekem az égen a csillag. Ki fényt ad nekem fényéből, látom az utat, mi a helyes irányba mutat.“

Álljon itt a galériában az összes írás a másodikosok és negyedikesek tollából, hogy ők miért szeretik az anyukájukat.