Napi mese: A titokzatos láda

Lali a parton futkározott, Pityukát követve. Pityuka magasan Lali feje felett röpködött.

– Hihi, hihihi – visította.

– Gyere már vissza, te pimasz papagáj! – kiabálta Lali.

– Papagáj, mamagáj! – szemtelenkedett Pityuka.

Lali ugrándozott, hogy elkapja a bőrszíjat, amit Pityuka a karmai között tartott. De Pityuka túl messze volt.

– Pityuka! – kiáltotta szigorúan. – Azonnal add vissza az érmémet! Mama már vár a vacsorával!

– Kaaaarfioool, fúúúújjj! – rikácsolta Pityuka.

– Nem neked kell megenned – mormogta Lali.

Pityuka figyelme egy pillanatra elkalandozott. Lali kihasználta ezt a pillanatot. Nekifutott, és felugrott a levegőbe.

Ujjbegyével megérintette Pityuka farktollát, de a madár mégis továbbrepült. Lali rohant utána, de megbotlott. Jól hasra esett a homokban. A könyöke is fájt.

Hát ez meg micsoda? Meglátott valamit. Lali kíváncsian lapátolta félre a homokot.

Egy fadarab körvonalai bukkantak elő. Egy láda!

– Kiiincs! – zajongott Pityuka, és leszállt Lali mellé. –

Arrraany! Ezzzüüüüst! Pityuka gazdag!

Kincs az ő tengerpartján? Lali ásott, ahogyan csak tudott. A faláda végre eléggé kiállt a homokból. Lali mindkét kezével megragadta, és teljes erővel húzta. Hupsz!

Lali majdnem megint hasra esett, amint a láda kiszabadult a homokból. Tényleg egy régi, kopott láda volt, rozsdás lakattal.

– A kulcsa már nyilván vagy száz éve elveszett – gondolta Lali.

Pityuka eleresztette az amulettet, és ugrálni kezdett a láda körül. Izgatottan csipkedte csőrével a lakatot. Mintha varázslat történt volna, a lakat kinyílt. Lali, mintha ő maga is el lenne varázsolva, kezét a láda fedelére helyezte. Óvatosan nyitotta ki a fedelet. Szörnyen nyikorgott. Lali nem hitt a szemének. A láda alján lapult valami.

Egy levél, vörös viaszpecséttel! Lali bizonytalanul nyúlt a ládába. A szíve hevesen vert, amint feltörte a pecsétet és kinyitotta a levelet. A pergamen egészen megmerevedett, a hajtások mentén töredezett. Elhalványult tintával rajzolt apró betűket látott. Az egyik sarokban, nagyobb betűkkel, lendületes írás volt olvasható.

“Varázserő legyen veled, ami jó, az csak jót teremt”

Zavartan bámulta a pergament. A körvonalak valahogy értelmet nyertek: egy tengerészeti térkép volt az. Lali kiismerte magát a térképeken, a papája tengerész volt.

Megmutatta neki az egész világot a földgömbön, és elmondta, hogy hívják az országokat és a tengereket. Lali felkapta az aranyérmét, ami mellette feküdt a homokban. A bőrszíjnál fogva meglóbálta a feje felett, majd egy pillanatra magához szorította. Az érmét a papája hozta neki egy nagy út után. Úgy nézett ki, mint egy nagy, nehéz pénzdarab. Papa azt ígérte Lalinak, hogy mesél majd az érme titkáról, ha visszatér a következő útjáról…

Lali a régi tengerésztérképet vizsgálgatta. Néhány partvonalat felismert. Nicsak, itt az a part, ahol ők laknak! De vannak olyan körvonalak is, amelyeket Lali még egyetlen másik térképen sem látott.

Ez meg mit jelentsen? Felfedezetlen országok? Új kontinensek? Vagy valaki csak tréfálkozik?

Tanácstalanul tette le a térképet. A ládában más dolgok is voltak. Egy nagy, dohos rongy. Lali két kézzel húzta ki. Újra belenézett a ládába. Látott egy rozsdásodó, kopott fémtárgyat. Egy ócska szablya. Olyan, amilyet háromszáz évvel ezelőtt a kalózok használtak. A pengét díszítő lángmintázatot alig lehetett már felismerni, annyira elsötétedett a fém. Talán valamikor egy igazi kalózé volt.

– Támadásra felkészülni! – üvöltötte Lali. Felkapta a szablyát.

A fém hirtelen egészen meleg lett. Mintha ezer szikra izzott volna fel, és áradt volna felé, a melegség egészen a szívéig hatolt. Lali még sohasem érezte ilyen jól magát: boldog, vidám és erős volt. Ekkor Pityuka felröppent, karmai között a régi pergamennel!

– Pityuka! Ne! – rohant utána Lali kétségbeesve.

– Te tényleg a világ legpimaszabb papagája vagy!

Pityuka a feje körül röpködött. – Fogó, Lali, fogóóó, hihhiii – kiáltozta.

– Azonnal add vissza a térképet! – kiabálta Lali, kezében a szablyával hadonászva. Föl-fölugrott, mígnem a szablya hegyével megérintette a titokzatos tengerésztérképet…

Anna Taube: Csodaszablya – Lali és a varázstérkép. Megjelent az Olvass velem sorozat részeként, a Manó Könyvek Kiadó gondozásában. Illusztrálta: Ines Rapisch.