Baba

Napi mese: A Graffaló

Mindennap olvashattok egy mesét a Nők Lapja Cafén. Ha nincs épp tippetek esti mesére, akkor azért, ha inspirálódni szeretnétek új könyvekkel kapcsolatban, akkor azért, de legfőképpen azért, hogy békés és szép legyen a nap lezárása.

Az erdőben sétált egy barna egérke,

Meglátta egy róka: – Hm, jó lesz ebédre!

– Szervusz Kisegérke! Mondd csak, mi járatban?

Nem ebédelsz nálam? Van egy kis sült kappan.

– Szörnyen kedves tőled, Róka, de ma délre

Egy nagy graffalóhoz megyek már ebédre.

– Egy nagy graffalóhoz? Az meg mi a bánat?

– Valóban nem tudod? Egy iszonyú állat!

Hosszú agyara van és borzasztó karma,

Rettentő állkapcsa, s rémes fogak rajta!

– És hol találkoztok?

– Itt, a kővel szemben.

Rókapecsenyére hívott ide engem.

– Rókapecsenyére?! Na, akkor én megyek.

Viszlát, Kisegérke! – mondta, s elsietett.

– Buta róka! Nem is tudja szerencsétlen,

Hogy graffaló nincsen, csupán a mesémben.

 

Ment tovább az egér peckesen sétálva,

Meglátta egy bagoly: – Jó lesz uzsonnára!

– Szervusz Kisegérke! Mondd, hová igyekszel?

Nem jössz az odúmba? Iszunk teát keksszel.

– Iszonyúan kedves tőled, Bagoly bátya,

De egy graffaló már meghívott teára.

– Micsoda? Graffaló? Az meg mi a kánya?

– Addig örülj, amíg nem kerülsz útjába!

Göcsörtös a térde, minden ujja görbe,

És az orra hegyén van egy rút szemölcse.

– És hol találkoztok?

– Itt a patakparton.

S vágya, hogy egy bagoly-jégkrémet bekapjon!

– Mit? Bagoly-jégkrémet?! Azt én meg nem várom!

S túlrepült azonnal hetedhét határon.

– Buta bagoly! Nem is tudja szerencsétlen

Hogy graffaló nincsen, csupán a mesémben.

 

Ment tovább az egér, s ahogy ment, meglátta

Egy tekergő kígyó: – Jó lesz vacsorára!

– Szervusz Kisegérke! Micsoda szerencse!

Nem bulizunk egyet? Van főtt békalencse.

– Kedves tőled, Kígyó. Csakhogy az az ábra,

Egy graffaló hívott már a bulijába.

– Micsoda? Graffaló? Az meg mi a méreg?

– Nem tudod? Akkor én elmesélem néked.

Szeme narancssárga, fekete a nyelve,

Rücskös háta lila tüskékkel van fedve.

– És hol találkoztok?

– A tóhoz jön hétre.

És rántott kígyó a kedvenc csemegéje.

– Rántott kígyó?! Szent ég! Mármost hová menjek?

Viszlát, Kisegérke! – mondta, s eltekergett.

– Buta kígyó! Nem is tudja a szerencsétlen,

Hogy graffaló nincsen, csupán a mesém…

 

Napi mese: A Graffaló

…Neeeem!!!

Mi közeleg itten? Borzasztó a karma,

Rettentő állkapcsa, s rémes fogak rajta,

Göcsörtös a térde, minden ujja görbe,

És az orra hegyén van egy rút szemölcse,

Szeme narancssárga, fekete a nyelve,

Rücskös háta lila tüskékkel van fedve!

Segítség! Hóha, hó!

Mégis van graffaló!

 

– Kedvenc kajám – mondta a graffaló csendben.

– Irtó finom leszel majd a szendvicsemben!

– Még hogy finom? – mordult a mérges egérke.

– Én vagyok az erdő legrettentőbb réme!

Be is bizonyítom: Gyere a nyomomban,

S aki engem meglát, elmenekül nyomban!

– Rendben van! – szólt a szörny rémeset nevetve.

– Én megyek mögötted, és előttem meg te.

 

Így is lett. Egyszer a graffaló azt mondta:

– Úgy hallom, erre jön valami susogva.

Helló, Kígyó! – szólt az egér. – Mi a pálya?

Ám a hüllő elhűlt a graffalót látva.

– Egek! – kiáltotta. – Viszlát, Kisegérke!

S visszacsúszott-mászott fatörzs-rejtekébe.

– Ugye megmondtam, hogy szörnyen félnek tőlem?

– Tényleg – szólt a graffaló elismerően.

Majd azt mondta: – Én nem vagyok biztos benne,

De mintha ez a zaj szárnysuhogás lenne.

Az egér rikkantott: – Mizújs, Bagoly bátya?

Az majdnem leszédült, hogy a szörnyet látja.

– Jaj nekem! – kiáltott. – Viszlát, Kisegérke!

S gyorsan fölrepült egy tölgyfa tetejére.

– Ugye megmondtam, hogy retteg minden állat!

– Fantasztikus! – szólt a graffaló. – Csodállak!

Kicsit később: – Hogyha nem csal a hallásom,

Valaki erre tart fürge rókalábon.

Az egér kiáltott: – Mit sompolyogsz, Róka?

Az dermedten bámult rá a graffalóra.

Segítség! – kiáltott. – Viszlát, Kisegérke!

S nyomban elnyelte a rókalyuk sötétje.

– Látod, Graffalókám, figyelmeztettelek,

Hogy itt én vagyok a legvadabb szörnyeteg!

Hű, korog a gyomrom, mert már nagyon éhes,

És a kedvenc kajám a graffaló-rétes!

– A graffaló-rétes?! – szólt a szörny ijedten,

S elmenekült nyomban, szélnél sebesebben.

Így a sűrű erdő elcsendesült végre,

Csak mogyorót rágcsál egy barna egérke.

 

Fordította: Papp Gábor Zsigmond, megjelent a Pagony Kiadó gondozásában.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top