Kevés eszköz, sok természet: a képek arról árulkodnak, hogy a boldog pillanatokhoz nem kell sok minden, viszont annál fontosabb az átélés, az elmélyedés – milyen erős a kontraszt ezekkel a kedvenc játékos képekkel, nem igaz? Herman Damar képeit elnézve egyrészt döbbenet tudni, hogy hobbifotós (igaz, korábban reklámokat rendezett, ami azért ad egy elég erős alapot ahhoz, hogy pontosan tudja, mit akar mondani, mutatni, innen már “csak” a fotósmatekot kell megtanulni), másrészt van a képeiben valami végtelenül megnyugtató szépség, és borzasztóan jó nézni, ahogy árad belőlük az élet, a természet, a mozgás, a játék szeretete. Focizó, vizet fröcskölő kölykök, szépséges táj – érdemes kicsit hátradőlni, lelassulni és gyönyörködni pár percig a látványban.
Herman Damar a fővároson, Dzsakartán kívüli falvak életéről készített egészen csodálatos és megragadó sorozatot, további képeket itt találtok, érdemes megnézni a sorozat többi darabját is.
