Baba

Varró Dani: Misi és a kulturált társalgás

Vajon hogyan kommunikál egy négyéves? Vannak titkai? Vagy lehet, hogy nem is mindent szeret megbeszélni a szüleivel?

Másfél éves Jancsi fiammal remekül lehet társalogni.
– Na, Jancsikám – mondom neki –, akkor ezt a pisis pelenkát most kidobjuk.
– Kuka! – vágja rá Jancsi.
– Aztán reggelizünk egyet.
– Ham-ham! – helyesel Jancsi.
– Kérsz banánt?
– Babba! – válaszol Jancsi, ami azt jelenti, hogy kér banánt. Mindent megért, és nagyon sok mindenre szava is van már. A múltkor a két kedvenc szavát (“pápá” és a “kupak”) összekombinálta, miután a rábízott kefires kupakot elhajította az etetőszékből. Ez volt az első mondat, amit életében mondott:
– Pápá, kupak!
Szóval Jancsi rendkívül kulturáltan társalog emberrel és kupakkal egyaránt. Ezzel szemben Misi, aki már négyéves, nagyon nehezen vehető rá, hogy kommunikáljon velünk. Hiába próbálom faggatni, hogy mi történt az óvodában, vagy hogy miért vette le a nadrágját, és rohangál egy szál gatyában fel-alá, Misi ezeket a faggatózásaimat nemes egyszerűséggel elereszti a füle mellett. A múltkor legózás közben próbáltam meginterjúvolni.
– Mi lesz ez, város? – érdeklődtem.
– Majd a végén elmondom – pirított rám Misi, és elmélyülten építkezett tovább. Aztán picit enyhültebb hangon hozzátette: – Majd, ha az összes legó benne lesz, akkor elmesélem. Tudomásul kell venni sajnos, hogy a négyévesforma gyerekek nem szívesen társalognak a felmenőikkel. Ezt a jelenséget a legőszintébben Misi unokatestvére, Lencsi fogalmazta meg, amikor közös nagypapájuk, a Tata megelégelte, hogy Lencsi rendszeresen nem köszön neki vissza.
– Lencsi! – vonta kérdőre a Tata. – Mért nem szeretsz nekem köszönni?
– Hát, unok – felelte Lencsi.

Varró Dani: Misi és a kulturált társalgás

 

Úgyhogy nagy sikerként könyvelem el, ha Misit mégis sikerül szóra bírnom. Egyik nap a kisvonatait tologattuk, és közlékenyebb hangulatban volt a szokásosnál, úgyhogy sikerült kicsikarnom belőle néhány választ.
– Ez személyvonat vagy tehervonat? – érdeklődtem.
– Tehervonat – mondta Misi.
– És mit szállít?
– Kaját.
– Milyen kaját?
– Bablevest, lekváros főzeléket, levest. Gombalevest – világosított fel Misi.
Szerencse, hogy jókedvében találtam, különben sohasem tudom meg, hogy Misi elképzelése szerint a tehervonatok lekváros főzeléket és gombalevest szállítanak. Érdemes vele társalogni, mert nemcsak meglepő és mulatságos meglátásai vannak, de néha egészen költőiek is. Egyszer a feleségemmel sétáltak hazafelé egy holdvilágos estén, és meghallották egy páva jellegzetes hangját.
– Hallod ezt, Misi? – kérdezte a feleségem. – Egy páva rikoltozik.
Misi költői hangulatban volt.
– Lehet, hogy nem is egy páva rikoltozik – mondta –, hanem a hold pukizott.
De mondom, Misit az esetek többségében sajnos nehéz rávenni, hogy megossza velünk a gondolatait. A múltkor, azt hiszem, rájöttem, mi ennek az oka. Egyik délután, amikor öccse, Jancsi éppen aludt, Misi váratlanul egy tarzanüvöltés-szerű, artikulálatlan hangot hallatott.
– Ezt kinek mondtad? – vontam kérdőre.
– Magamnak – vágta rá.
– Szoktál magaddal beszélgetni? – kérdeztem.
– Hát persze – mondta Misi. – Amikor csak lehet.
Úgyhogy, azt hiszem, itt van a kutya elásva. Hogy Misi legszívesebben saját magával társalog.

Varró Dani: Misi és a kulturált társalgásCikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top