Zajos, önző, akaratos? - 7 mítosz az egykékről

És a valóság

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Amikor Kína 1971-ben bevezette az egy család-egy gyerek politikát, sokan azt jósolták, hogy elkényeztetett, zsarnok generáció lesz a sok kis egykéből. A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy az egygyerekes családban felnőtt utódok ugyanolyan sokfélék, mint azok, akik nagy családba születnek. Az, hogy milyen lesz egy gyerek, sokkal inkább a szülőktől függ, semmint a gyerekszámtól.
Magyarországon minden második család csak egy gyereket nevel, és lassan itthon is nyilvánvalóvá válik: semmi nem igaz abból, amit az egykékről gondolunk.

7 mítosz az egykékről - és a valóságMítosz 1: Az egykék önállótlanok.

A valóság:  Mivel az egykéknek kicsi koruktól bőséggel rendelkezésükre áll a felnőtt segítség és támogatás, hamar megtanulják, hogyan kell öltözni, enni. Van idő kivárni, míg egyedül megbirkóznak a feladattal, nem kell alkalmazkodniuk testvéreik tempójához, hogy velük egyszerre legyenek készen. Ráadásul sok családban nem is a felnőtt ugrik azonnal segíteni, hanem a testvér az, akire mindig lehet számítani, aki segít gombolni vagy épp vizet önteni. Az egykéknek azonban muszáj egyedül megoldaniuk a dolgokat.

Mítosz 2: Az egykék önzők.

A valóság: Jó darabig minden gyereknek meggyőződése, hogy ő a világ közepe, és csak az ő véleménye és érzései számítanak. Nemcsak a kicsi gyerekek, hanem a kamaszok is gyakran ilyenek. Ez teljesen független attól, van-e valakinek testvére vagy sem. A szülő feladata, hogy megtanítsa a gyereket osztozni, mások igényeire odafigyelni. Ezt nemcsak testvérekkel, de rokonokkal, barátokkal is tökéletesen lehet gyakorolni.

Mítosz 3: Az egykék akaratosak.
A valóság: Ha igazán zajos, verekedős, akaratos gyereket akar valaki látni, látogasson el inkább egy nagycsaládba, és figyelje meg, hogyan viselkednek az elsőszülött gyerekek. Ők azok, akik megszokták, hogy másokat irányítanak, hogy mindig annak kell történnie, amit ők akarnak, és különösen szeretnek a kisebb tesókkal főnökösködni. Az egyke, aki megszokta, hogy odafigyelnek arra, amit mond és kér, nem szokott hozzá ahhoz, hogy követeljen és akaratoskodjon.

Mítosz 4: Az egykék agresszívak.
A valóság: Az egykék valóban megszokják, hogy otthon minden úgy történik, hogy nekik jó legyen - ám közösségbe kerülve nagyon hamar rájönnek, hogy ezt a viselkedést a többi gyerek nem tolerálja. Mivel otthon nincs gyerektársaságuk, ezért nagyon vágynak a barátokra, kortárskapcsolatokra, így mindent megtesznek, hogy szeressék és befogadják őket, ehhez pedig jól tudják, nem az agresszivitás a legjobb út.

Mítosz 5: Az egykék magányosak, barátokat képzelnek el maguknak, hogy kevésbé legyenek nyomorultak.
A valóság: Képzeletbeli barátokhoz nagy képzelőerő kell, és ez a jellemvonás nemcsak az egykékre jellemző. Az igaz, hogy általában magányos, beteg, világtól elzártan nevelt gyerekek találnak ki maguknak fantáziabarátokat azért, mert szükségük van erre, hogy kevésbé féljenek, hogy ne érezzék magukat gyengének. Ám ez az érzés több testvérrel körbevéve is uralkodhat az emberen - és az egykéknek is lehet óriási valós baráti körük.

7 mítosz az egykékről - és a valóságMítosz 6: Az egykék el vannak kényeztetve.
A valóság: Egy gyerekre nemcsak több figyelem, hanem több pénz is jut. Egy egyke hamarabb kap külön szobát, drága játékot, menő mobilt, mint egy nagycsaládban felnövő gyerek. Az elkényeztetés azonban nem feltétlenül az anyagi javakat jelenti, inkább azt, hogy enged valaki a gyerek szeszélyeinek, hisztijének, nem neveli következetesen, nem állít fel számára kijelölt határokat. Ebbe a hibába nemcsak az egykék szülei esnek bele - sőt ők általában ritkábban, mert van erejük, hogy megvívják azokat a harcokat a gyerekkel, amelyekre egy sokgyerekes családban nincs idő.

Mítosz 7: Az egykék túl hamar felnőnek.
A valóság: Ahol sok gyerek van, ott mindig a legidősebb a bandavezér, akit viselkedésben, modorban, beszédstílusban követnek a többiek. Ez nem mindig jó, hiszen nem minden gyerek mutat jó példát a kistestvéreinek. Az egykék ilyen szempontból valóban mások - mivel leginkább felnőtt társaságban töltik az idejüket, ők ezt a mintát követik. Így lesz a modoruk általánosságban jobb, a beszédük tisztább és választékosabb. Ám ez nem azt jelenti, hogy a gondolkodásuk is felnőttes lesz, csak azt, hogy jobban tudnak alkalmazkodni a felnőtt világ szabályaihoz. Ez azonban nem feltétlenül hátrány.
Olvass tovább

Hozzászólások

elsi1 2013-10-03 15:53

Apám tetsvére is önző,pedig nincs köztük nagy korkülönbség,ráadásul van egy olyan "kihanénem,Te kishülye vagy" stílusa,mindenkit kioktat,mef fellenzik állandóan.Nem is tartják  a kapcsolatot apámmal.

 

Persze,az önző tetsvérek témájára senki sem szokott reagálni,ez megtörné a világbékét,ha valaki ezt le merné írni,szidni csak az egykéket lehet,a társadalo mrothadékait

Lillaréka 2013-10-02 22:52

Nincs ingyenkaja.. max 50%os..
és nincs ingyentankönyv sem.  max könyvtári amiből a  munkatankönyv- munkafüzet és a nyelvkönyv is fizetős.

 

Az meg, hogy meddig dekkol otthon 20on egykétezertért az kizárólag a korkülönbségtől függ. 

Próbálj megélni, havi 23ezerből.  jó mulatást hozzá. 

Asta 2013-10-02 22:35

Kivétel erősíti a szabályt?

A lányom egy német cég gazd vezetője volt szülés előtt. Gyorsan szült kettőt, akkor még visszavárták, de bevállalt egy harmadikat is. Nem féltem, meg fog állni a lábán a gyes után is.

A nagyobbak 2 évesen szobatiszták voltak, 3 éves kortól egyedül öltöznek. Ha megkérdezik tőlük, hogy kit szeretsz a világon a legjobban, mindkettő a másikat mondja. Vita néha van, többnyire nagyon jól elvannak kettesben a szobájukban. Imádják a kicsit is. A szóhasználatuk kifejezetten választékos, óvónénik ámuldoztak rajta.

 

Kedvezményekre nincsenek igazán rászorulva.

Ja, és a nullárol indultak, becsületes munkával -rengeteggel - és folyamatos tanulással. Protekció sem volt.

 

Így is lehet.

ladybird65 2013-10-02 16:39

Szerintem az elkényeztetésnek meg a gyerekek számának nem sok köze van egymáshoz.

Nekem volt régen egy barátnőm, ő nem egyke volt. Első gyerek volt, igaz, 9 évig egyke volt, mert akkor született húga (az ő kívánságára). De nála elkényeztetettebb embert még életemben nem láttam. Szerintem egy királyi udvar legifjabb sarja nem volt úgy elkényeztetve, mint ő. Voltak is emiatt konfliktusai bőven. Azért sajnálom valahol, mert most más idők járnak és baromira nem kényezteti el az élet (igaz, mások sem). Szóval ő most felnőtt fejjel kezdi megtanulni, hogy az élet néha pokolian kemény. 

Aztán volt olyan kollégám is, aki tényleg egyke volt. De mesélte, hogy már gyerekkorában is minden nyáron dolgoznia kellett, ha egy farmert akart venni magának. Amikor az esküvőjére készült, emlékszem, minden fillért félretett, másodállást vállalt, a cigiről leszokott, stb. Kérdeztem tőle, hogy a szüleid egy fillérrel sem szállnak be a lagzi költségeibe? Azt mondta, hogy nem, sose adtak neki egy fillért sem. Nekem kicsit fura volt, mert ő tényleg egyke volt. Mindenesetre azt elhatározta, hogy neki nem egy gyereke lesz, hanem több és ő segíteni fogja őket. Szóval nem a szülői mintát akarta követni. 

évi* 2013-10-02 14:49

Tesók száma IS a környezet része. Szóval nem CSAK ez határozza meg...

Pilizota 2013-10-02 14:46

Szerintem nem a testvérek száma határozza meg, felnőttként ki milyen lesz. Hanem a környezet.(otthon, iskolában, ahol a hobbijait űzi, vagy ahol sportol)

Lióra 2013-10-02 14:36

Mindn egyes előítélet igaz az egykékről.

Mint ahogy minden háromgyerekes családra igaz,hogy azért vállalnak annyi gyereket,mert anyának nincsen kedve dolgozóba járni,otthon dekkolhat tizenévig,kapnak egy csomó szocpolt,meg ingyenkaját-tankönyvet.

Ez így igaz.