„Szeretlek, anya” – mi lenne, ha 4 hónaposan már tudná ezt?

„Hülyeség és pénzkidobás” – így reagált Töreki Milla párja, amikor a még várandós anyuka egy újságot böngészve olvasott a babajelbeszédről. Ez azonban nem vette el a kedvét, így mikor megszületett a kis Noel, Milla babajelbeszéd-könyvet ragadott, és megtanult belőle két jelet: a „fürcsizni”-t és a „szopizni”-t. „Éreztem, hogy a kisbabám türelmetlenebb típus, sokat sírt, és akartam, hogy tudja, mi következik, hátha attól jobban érzi magát” – meséli a Nők Lapja Cafénak a 32 éves anyuka. Milla már a kicsi hathetes korában elkezdte a két betanult jelet mutogatni a kisbabájának az esti fürdetés előtt. „Gondoltam, talán egy feltűnő mozdulathoz könnyebben párosítja a cselekvést, mint a szavakhoz. Egy hét múlva a türelmetlenség ugyan megmaradt, de már nem sírt a fürdetés előtt, sokkal nyugodtabb volt, és engem sem frusztrált a dolog.”

 

Noel hat hónapos korára ezt a két jelet nemcsak felismerte, de maga is használta, aztán amikor már megtanult tapsolni, akkor Milla úgy gondolta, eljött az ideje a többi jelnek is. „Megtanulta, hogy »enni«, és megtanulta, hogy »még«, de tanultunk így mondókákat is” – magyarázza, hogyan kezdődött a komolyabb babajelbeszéd-tanulás. „Több jelet egyébként leegyszerűsítettem, voltak saját jeleink is.” Noel első szava, pontosabban első jele a csiga volt – bal tenyérbe jobb mutatóujjal egy csigavonalat rajzolt. „11 hónapos korára már 20 jelet tudott, volt olyan, hogy rámutatott valamire, és szerette volna tudni a jelét, de én nem tudtam. Sőt olyan is volt, hogy ő talált ki jeleket” – mondja Milla, aki ezért úgy döntött, beiratkozik egy babajelbeszéd-tanfolyamra.

Állítja, bevált, mert a tanfolyam elvégzése után kapott igazán lendületet Noel: nagyjából 320-330 jelet tanultak meg közösen. „Átjött a nagymama és látta, hogy mutogat neki Noel, ő is szerette volna érteni, hogy mit akar mondani.” Így végül a szkeptikus apuka és a közeli családtagok is megtanulták az alapjeleket, hogy tudjanak beszélgetni a kisbabával.
Nézd meg, hogyan jelel a kis Noel!

Noel most két és fél éves, de másfél éves korára már 320 jelet használt, és 7-8 jeles mondatokban is tudott beszélgetni. „Láttam egy zsiráfot, akinek hosszú volt a nyaka, és ette a fáról a zöld levelet.” Ezt mutogatta el az apukájának az első állatkerti látogatása után 18 hónapos korában. És persze nemcsak ilyesmire jó a babajelbeszéd az anyukája szerint. „Sokszor felsírt éjszaka, és olyankor nem kellett fél órát azzal tölteni, hogy kitaláljam, mi a baja a még beszélni nem tudó gyereknek. Mutatta, hogy melege van, kinyitottam az ablakot és már aludt is vissza.”

Sőt Milla szerint az is fontos, hogy ha rosszat álmodik a baba, el tudja mutogatni, és könnyebb megnyugtatni. „Rettenetesen felsírt éjszaka, odafordultam hozzá, mert együtt alvók vagyunk, kérdeztem, mi a baj, és akkor mutogatta, hogy mérges kutya. Tudtam, hogy ez csak egy rossz álom lehetett, segítettem kellemesebb irányba terelni ezt a képet, így hamar visszaaludt negatív érzések nélkül. De lelkesen mesélt reggelente a kellemes álmairól is.”

A nagyi dobott egy hátast

Persze adódik a kérdés, hogy ha valóban ennyire hatékony a jelbeszédes kommunikáció, akkor ez nem gátolja-e a beszédtanulást. Milla állítja, hogy ellenkezőleg, szerinte Noel sokkal könnyebben tanult meg beszélni mint társai. A kisfiú 22 hónaposan szólalt meg érthetően először, és rémisztően gyors sebességgel, két hét alatt tanult meg tisztán beszélni. „A nagyi elment pont arra a két hétre nyaralni, aztán dobott egy hátast, amikor visszajött, és meghallotta, hogy a kis unokája beszél.” Amikor a kisfiú úgy gondolta, hogy ő már bizony tud beszélni, Milla szavaival élve jelnyelvsztrájkot tartott. „Egy napig hisztizett, mert nem értettem minden szavát, amit akart, de jelelni nem volt hajlandó.”

Később aztán úgy kombinálták a jelnyelvet és a rendes beszédet, hogy ha az anyuka nem értette azt a szót, amit a kisfiú mondott, Noel csak elmutogatta, és az anyuka máris tudott korrigálni és együtt gyakorolni a kiejtését. Az anyukája szerint a babajelnyelv nyújtotta lehetőségek sokkal közelebb hozták őt a kisfiával, és sokkal gyorsabban halad, mint a többi gyerek. „Két és fél éves, de már tudja az ábécét…”

Aki tanítja

„Annyira lenyűgözött az, hogy még a beszélni nem tudó kisbabák gondolatai közé is beleláthatunk, hogy eldöntöttem, másokkal is megosztom a tapasztalataimat” – meséli Zentai Kata nemzetközi babajelbeszéd-oktató, aki még a várandóssága alatt tanulta meg, hogyan kell a kisbabákkal jelbeszéddel kommunikálni. A Nők Lapja Café szakértője szerint érdemes 6-9 hónapos korban elkezdeni, és persze az a legjobb, ha nemcsak az anyukák, hanem az apukák is részt vesznek benne. Kata 2008 óta tart babajelbeszéd-órákat, szerinte nagy segítség beszédkéséses vagy sérült gyerekek számára is, de a babajelbeszéd módszerét halló szülők halló gyermekeinek fejlesztették ki. „A siket jelnyelv jeleit használjuk fel ahhoz, hogy babákkal hatékonyan kommunikálhassunk már jóval a beszéd megindulása előtt is” – mondja Kata.

A szakértő szerint a babák értelmi fejlődése gyorsabb, mint a beszédüké. A kicsik tudják, mit akarnak, csak még nem képesek elmondani szavakkal, mert nem olyan fejlett a száj- és nyelvmozgásuk, hogy beszéljenek. Viszont a kézmozdulataikat már sokkal korábban képesek tudatosan irányítani. A babák maguktól is használnak néhány természetes gesztust, és mivel életkori sajátosságuk az utánzás, ezek mellé nagyon könnyen megtanulnak akár száz jelet is.

A tanfolyamok főleg a szülőknek szólnak, megtanulják a jeleket, általában tematikák köré csoportosul egy-egy óra. A még nem beszélő baba egyszerű jelekkel ki tudja fejezni szükségleteit: enni vagy inni kér, fázik, pelenkacserére van szüksége. De kommunikációt tud kezdeményezni olyan dolgok iránt, amelyek után érdeklődik. El tudja mondani, ha hintázni szeretne, ha labdázni. De az érzelmek jelei is fontosak (sír, mérges, rémült stb.), hiszen azzal, hogy a baba ki tudja fejezni negatív érzéseit, csökken a benne lévő feszültség.

Mi lesz a bölcsiben?

Nem mindenkinél vált azonban be a módszer. „Én próbálkoztam ezzel, hogy a kisfiamnak a legalapvetőbb jeleket megtanítsam (pisi, kaki, éhes, szomjas, álmos, igen, nem), de nekünk nem sikerült” – írta Alexandra, egy 17 hónapos kisbaba édesanyja egy fórumon. Bár hozzátette, hogy a kisfia eleve kétnyelvű környezetben él, így talán ez is nehezítette a dolgokat. Az internetet böngészve kiderül, hogy több anyuka azért nem híve a jelbeszédnek, mert aggódnak, hogy kisgyerekük nehezebben illeszkedne be a bölcsődében vagy az óvodában, mert majd ott is úgy akarnának kommunikálni. Más szülők pedig attól tartanak, hogy vajon nem késlelteti-e a beszédtanulást, ha a gyerek már (jel)beszél.