Baba

“Nyűgnek érzem a szoptatást”

Közel 700 hozzászólás érkezett a fórumon egy kismama felvetésére, akinek egyszerűen elege van a szoptatásból. Volt, aki védte, mások élesen támadták – megkérdeztük szakértőinket, nekik mi a véleményük.

Egy anyuka panaszkodott arról nemrég kismamatársainak fórumonkon, hogy nyűgnek érzi a három hónapos kisbabája szoptatását. Azt írja, „macerás”, és nagyon az otthonához köti, ráadásul a babát nehéz tartani, mert egyfolytában ficánkol – vagyis kényelmetlen és kellemetlen is számára az etetés. „Próbáltam párszor tápszert adni, de nem nagyon ment. Pedig szeretném kipróbálni, hátha azzal végigaludná az éjszakát. Mert ott meg azt érzem, visszafelé fejlődik. Míg 1 hónapja már 5-6 órát is végigaludt, a napokban éjjel 2 körül ébreszt. Kicsit fárasztó. Van valami módszer, amivel rá tudom szoktatni, hogy legalább napi egyszer-kétszer megigya a tápot?” – kért tanácsot.

Szoptatás vagy tápszer

„Ez nem rólad szól, hanem a baba igényeiről!”

A tanácstalan kismama felvetésén sokan kiakadtak. „Én megértem, hogy ha valaki egy idő után nyűgnek tartja a szoptatást, de hogy 3 hónap múlva?! Én 15 hónapos koráig szoptattam a gyermekemet, és a végén már nekem is nyűg volt, de az fel sem merült bennem, hogy az első 6 hónapban a saját kényelmem miatt elvegyem ezt a nagyszerű lehetőséget tőle” – háborgott egy kommentelő. Mint írja, „a 6. hónap után meg rájön az ember, hogy egy szuper lehetőség, mert mindig kéznél van, és ha nem is szeretsz nyilvánosan szoptatni (én sem szerettem), szinte mindig meg tudtam oldani egy kis szervezéssel, hogy észre sem vették, hogy a kicsi eszik. Ez a »gyerek-ügy« már csak ilyen. Ez nem rólad szól, hanem a baba igényeiről! Főleg az elején nem!”.

„Én igény szerint szoptattam, vagyis 15 hónapig, akár 2-3 óránként, és igen, ennyi ideig keltem a kicsihez éjjelente is, kétszer-háromszor. A végén már nem szerettem ezt, és elválasztottam, de ne hidd, hogy ezzel egy csapásra jó alvó lett. Ha ezt várod, akkor csak áltatod magad” – tette hozzá az anyuka.

Egy másik fórumozó édesanya, aki nagyon szeretett volna szoptatni, de nem tudott, így reagált: „Tudod, milyen macerás éjjelente – akár többször is, mert meg fognak változni az ébredési szokásai is – tápszert méregetni, melegíteni, visszahűteni megfelelő hőmérsékletre, etetni, büfit várni, aztán pelenkázni és visszaaltatni? Nem értelek… Bár én szoptathattam volna!”

„Nem tartom magam egy istenkirály anyának, de én olyan szomorú voltam, amikor nem tudtam őket szoptatni, és hogy nem tudom nekik »előállítani« legalább azt a kevés tejet, mint a nekik legmegfelelőbb táplálékot. És igen, nyűg néha meg macera, meg leköti az embert, de ha ezt nem vállalod, akkor gyereket minek?” – kérdezte egy szoptatáspárti hozzászóló.

„Nem kell egy kismamának kókadt tökvirágnak lennie”

Akadtak olyanok is, akik együttérzően vélekedtek, és örültek, hogy felmerült végre egy olyan kényes kérdés, amellyel ők is szembesültek. Szerintük egyáltalán nem kellene elviselni a szenvedést, még a baba érdekében sem: „Egyáltalán nem gondolom, hogy az anya-gyerek kapcsolat a szoptatástól, az állandó mellen lógástól válna szorosabbá. Amikor ott van az őrá szánt idő, tisztába tevésnél, fürdetésnél egyfolytában vele foglalkozik az ember, simogatja, beszél hozzá, etetésnél pedig, még ha cumisüvegből történik is, magához öleli az ember. Ahogy nő, egyre kevesebbet alszik, tehát lehet ölelgetni-szeretgetni. De egy babának is rendszerben kell élnie, nem pedig összevissza. A szülő amellett, hogy szülő, még ember is. Nem kell egy kisbabás anyukának kókadt tökvirágnak lennie” – véli egy hozzászóló anyuka.

Szoptatás vagy tápszer

„Szerintem nagyon jó lenne, ha valaki észrevenné végre, hogy vannak nők (én is ilyen voltam), akik egy idő után az egész szoptatást találjak roppant terhesnek. Nekem nem volt élmény, zavart, ahogy sokszor rágcsált, idegesített, ahogy feszítette a tej a mellemet, és magát azt a dolgot se szerettem, ahogy szívta a tejet. Egyszerűen nem volt jó érzés. Csak ezt nem divat bevallani. Másoknak ez fantasztikus, de nem mindenkinek az. Mint ahogy vannak apák, akik imádják, hogy bent voltak a szülésnél, de van, akinek egy rémálom, és utána képtelen szexelni a feleségével. Nem vagyunk egyformák!” – írta egy együttérző fórumozó.

Egy kismama, akinek kevés volt a teje, ezért kénytelen volt tápszerrel hozzátáplálni a babáját, így vélekedett: „Én másfél óránként szoptattam, mert kevés tejem volt, eddig lakott jól szegénykém. Egész nap bezárva, a gyerek szinte mindig rajtam volt, mert a szopik között jó, ha egy óra szünet maradt. A tej nem lett több, a gyerek sírt, én kifáradtam. Egyszer csak berágtam, lementem a gyógyszertárba, vettem egy doboz tápot, megetettem vele a kicsim, és lám, aludt három órát egyhuzamban! Na, onnantól azt csináltam: táp kikever, szoptatás, és még táp a végére. Így tejet is kapott és tápot is, ha kellett.”

El kellene fogadnunk: a gyerekvállalás lemondásokkal jár

Sok leendő szülő úgy gondolja, hogy az élet gyerekkel is ugyanúgy megy tovább, mint szülés előtt, és nem számolnak azzal, hogy az első néhány hónapban bizony huszonnégy órás szolgálatban kell lenniük a kicsi mellett. „A fáradtság, a kisebesedett mellbimbó természetes velejárói a gyermekágyas időszaknak. Sok kismama rózsaszín ködben lebeg a terhesség alatt, és amikor megszületik a baba, akkor szinte váratlanul szembesülnek a nehézségekkel, és azzal, hogy az életük teljesen átalakult” – magyarázza dr. Battonyai Tünde, pszichiáter.

„Ami néhány évtizede még természetes volt, ma már sokak számára nem az. A mai, önmegvalósító generáció számára gyakran óriási lemondásokkal jár a gyerekvállalás, zavarja őket a sok változás, a túlsúly, de ami még nagyobb baj, hogy a valódi nehézségekre nincsenek felkészülve, így sokszor a szoptatással kapcsolatos problémákra sem. Vagy egy idilli képként él bennük a kisbabáját szoptató anyuka, vagy egyáltalán nem beszélnek róla” – tette hozzá.

A mai, szoptatáspárti társadalom gyakran előítéletes hozzáállása is óriási súllyal nehezedik az anyukákra, bűntudatot ébresztve azokban, akik nem tudják, vagy valamiért nem akarják szoptatni a kisbabájukat. „Ahelyett, hogy folyton aggodalmaskodunk, bízni kellene magunkban – mondta dr. Battonyai Tünde. – Fontos, hogy megérezzük, mi az, amit bírunk. Sokkal könnyebb lenne a megoldás, ha nem ragaszkodnánk mindig makacsul az elveinkhez. Sokan nem engedik meg maguknak azt sem, hogy a babázás fárasztó legyen, pedig ha elfogadnánk azt, hogy az első fél évben elsősorban anyák vagyunk, ez a feladatunk, sokkal könnyebb és természetesebb lenne minden” – teszi hozzá a pszichiáter.

Szoptatás vagy tápszerEgészségesebb, ha éjjel is esznek a babák

A Magyar Védőnők Egyesülete a szoptatást részesíti előnyben, hozzátáplálást féléves korig csak akkor javasolnak, ha nem fejlődik megfelelően a baba. Ha fenn akarjuk tartani a megfelelő tejmennyiséget, nem szerencsés kiváltani egyetlen étkezést sem a szakemberek szerint. „A napi egy-két tápszeres alkalomból előbb-utóbb egyre több lesz, míg az anyatej teljesen el nem apad – véli Kuruczné J. Linda, védőnő. – A cumisüvegtől a babák ellustulnak, és a hozzátáplálásra az anya szervezete is reagál, vagyis nem termel annyi anyatejet, mint azelőtt, majd fokozatosan, a szükségleteknek megfelelően egyre kevesebbet. Az anyatej a legmegfelelőbb táplálék a babáknak, mindamellett tápszerrel etetni sokkal több pepecseléssel is jár, hiszen a tápot még éjjel is mindig frissen kell elkészíteni, nem lehet előre betárolni.”

A védőnő szerint nincs összefüggés a babák alvási szokásai és a táplálás között, és azt sem tapasztalta, hogy a tápszeres babák esetleg jobban átaludnák az éjszakát. „Vannak babák, akik már két-három hónaposan tíz órát alszanak egyhuzamban, mások pedig még kétévesen is ébredeznek, függetlenül attól, hogy tápszerrel vagy anyatejjel etetik őket. Sőt az alvós és ébredős korszakok sok esetben váltogatják is egymást. És persze testvérek között is lehetnek óriási különbségek egy családon belül.

A szakember szerint ráadásul nem feltétlenül jó, ha egy baba már néhány hónaposan átalussza az éjszakát. „A kicsik szervezete számára egészségesebb, ha éjjel egyszer felébrednek enni, a vércukorszintjük ugyanis így egyenletesebb szinten marad. Nem arról van szó, hogy ébreszteni kellene az egyébként jó alvó gyereket, ezt csak sárgaság vagy alultápláltság esetén javasoljuk. És tudom, hogy fárasztó, de higgyük el, jó oldala is van annak, ha egyszer éjjel is eszik a babánk, hiszen akkor kevésbé terhelődik a hasnyálmirigye, és így később kevésbé lesz hajlamos a cukorbetegségre is. Ezzel kapcsolatban azt is érdemes tudni, hogy az anyatejjel szemben a tápszer hirtelen emeli fel a vércukorszintet, hiszen más a cukortartalma, másképp szívódik fel. Míg az anyatej folyamatosan alkalmazkodik a baba igényeihez, a mesterséges táplálékot nekünk kell az egyéni adottságokhoz igazítani, hiszen ha nem megfelelő a tápszer a babának, az például könnyen megterhelheti az emésztőrendszert. És akkor nem feltétlen azt érjük el, amit szeretnénk, vagyis hogy többet alhatunk, hanem éppen ellenkezőleg” – mondja a védőnő.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top