Kisangyal vagy lókötõ?

Vannak anyukák, akik kezdettől a napos oldalon járhatnak. Mosolygós, sokat alvó, nyugodt babával könnyen szalad az idő. Hányszor hallják az anyatársaktól: „Meséld már el, te hogy csinálod ezt ennyire ügyesen!” A látogatóktól számtalan dicsérő pillantást, megjegyzést zsebelnek be: lám, itt nem szalad a lakás, és a gyereket is milyen „jól nevelik.” De ha egy nyűgös, sírós, sok törődést igénylő „rosszcsont” birtokolja a bölcsőt, már egészen más a helyzet. Nem csoda, ha az éjszaka közepén, karikás szemmel azon gondolkodunk, mit is ronthattunk el.
A válasz talán hihetetlen: lehet, hogy semmit sem.

Mind másfélék
Nyugodt, kiegyensúlyozott, érzékeny, izgága, kíváncsi. Amikor mi, felnőttek egymásról gondolkodunk, elfogadjuk, hogy mindegyikünk kicsit más. Vannak egyedi jellemzőink, vérmérsékletünk, és ez alapvetően befolyásolja viselkedésünket. De úgy tűnik, hogy ami egy érett embernél természetesnek hat, azt egy újszülöttről nem is feltételezzük. Annyira az élet elején jár, hogy nem könnyű még kész egyéniségként gondolni rá. Pedig már a korai napokban jól érzékelhetőek a kisbabák közti különbségek, amikor a nevelés hatásának még nyoma sem lehet.
Már a hatvanas években folytak kutatások, melyek bizonyították, hogy az egy-két napos újszülöttek hasonló körülmények között, hasonló ingerek hatására más módon viselkednek, változtatják hangulatukat, és különbözőképpen alkalmazkodnak. Tehát alapvető alkati adottságokkal jönnek világra.
A vizsgálat eredményei alapján csoportosítva a piciket, kiderül, hogy vannak „könnyű” és „nehéz” csecsemők. Nemcsak a kutatók, hanem a jó megfigyelőképességgel rendelkező szülők is megkaphatják a kulcsot a babához, megtudhatják, milyen emberkével van dolguk. De ez csak a kapcsolat egyik fele. Az anyai gondoskodás, szeretet sem egyforma.

Hatunk egymásra
Többfélék vagyunk mi magunk is. Vannak belső békéjükből, saját gyermekkoruk jó példájából táplálkozó, biztonságot nyújtó, könnyen a babára hangolódó anyák, de vannak olyanok is, akik sérüléseket hordoznak magukban, vagy életkörülményeik hatására válnak „nehezen gondoskodó” anyává. Ha egy könnyen gondoskodó anya könnyű babát kap, a lehető legsimábban zajlik az élet, a család a béke és nyugalom oázisa. Ha nehéz baba jut a könnyen gondoskodó anyának, fárasztó napok (évek) várhatók, de a kicsi idővel valószínűleg beletanul, hogyan kezelje túlérzékenységét, mire fordítsa rengeteg energiáját. Ha az anya nem képes ráhangolódni a csecsemő igényeire, és nem nyújt biztonságot, az még a könnyű babákat is megviseli. A nehezen gondoskodó anya – nehéz baba páros esetén szinte mindennaposak a konfliktusok, az anya és egy idő múlva a gyerek is külső segítségre, kapaszkodókra szorulhat. A dolog természetesen nem ilyen egyszerű: vannak nagyon könnyű és nagyon nehéz babák, és az anyai odafordulás is széles skálán jellemezhető.

Árral szemben nem érdemes
Amikor együtt töltjük napjaink szinte minden óráját egy kisbabával, észrevesszük, mit szeret s mit nem, mit hogy fogad, vagyis felismerjük tulajdonságait. Ezzel általában nincs is gond. De mindezt el is kell fogadnunk! És ez az, ami sokszor nem megy könnyen. Lehet, hogy gyakran nyűgös, és sok törődést igényel, ám nekünk jó lenne, ha inkább békésen aludna naphosszat a kiságyban. Tehát elkezdünk kicsit azon munkálkodni, hogy megváltoztassuk. De bogárszeművé nevelhetjük-e a kék szeműt, csinálhatunk-e a fiúból kislányt? Dönthetünk úgy, hogy a nyugtalan kisbabát „megtanítjuk aludni”, s hagyhatjuk sírni is, amíg bele nem fárad. De ettől nem lesz békés természetű, csak éppen megtanulja, hogy nem érdemes, mert nincs kitől segítséget kérni. Szomorú útmutató ez az élethez…

Akkor hogyan?
• Ne tekintsük célnak, hogy megfeleljünk a rokonság, a nagyszülők idealizált elképzeléseinek! Ismertessük össze mindenkivel újdonsült „főnökünket”, mondjuk el a saját gondolatainkat, véleményünket.
• Ha „nehéz” babát kaptunk, legjobb, ha időnként elismételjük magunkban a varázsigét, miszerint: „néhány hónap múlva vége a csecsemőkornak”. Ennek hatására nagy kő eshet le a szívünkről (akár naponta többször is…). Biztassuk párunkat is: higgye el, nem kell sok idő ahhoz, hogy újra élhető rend költözzön birodalmunkba, de ehhez bizony az ő segítségére is szükségünk van!
• Előfordul, hogy valaki a túl nyugodt, sokat alvó babával tudja nehezen összehangolni saját vérmérsékletét. Ne száműzze magát a négy fal közé: a kicsi a hordozókendőben is jól tud aludni.
• Naplopó vagy lókötő? Dehogy! Nézzük inkább a jó oldaláról a dolgot! Nagy élmény lehet később egy felfedező, ötletgazda, sportolópalánta vagy elmélyülő legóépítész, esetleg filozófuskezdemény társaságában élni, és figyelni kiteljesedését. Élvezzük, ameddig csak lehet. Elképzelhető, hogy a testvére épp az ellenkezője lesz!

A nehéz („többemberes”) babákról William Sears: Éjszakai gondoskodás című könyvében olvashat bővebben.

 A szerző tapasztalata: Marci fiam maga volt a világbéke. Négy óránként evett, álló nap mosolygott, gőgicsélt, szinte kezdettől átaludta az éjszakát. Ha ő az első és egyetlen gyermekem, biztosan elbízom magam. De már ott volt a két évvel idősebb örökmozgó Ábel, és még nem sejtettem, hogy hét év múlva megérkezik Juli, aki másfél óránként enni kér, négy hónaposan kiveti magát a babakocsiból, tizenegy hónaposan szalad, és három éven át nem alszik. Kibírtam, megérte. A másodikos Julcsa ma ritmikus gimnasztikából hozza az érmeket, mindenkivel hamar összebarátkozik, és be nem áll a szája.