Jó kérdés

Kedves Judit!
Két és fél éves fiamnak begyulladt a fitymája, így az urológián kötöttünk ki. Iszonyú érzés volt, amikor ketten lefogták, és az orvos megpróbálta hátrahúzni az előbőrt! Azóta ezt minden este, itthon is meg kell csinálnunk. Ilyenkor kapálózva tiltakozik, már ott tartunk, hogy a férjemnek is segítenie kell. Ő lefogja a két kis kezét, én rárakom a lábamat a lábacskáira.
Ugyanilyen nehéz kiporszívózni az orrát, akkor is torkaszakadtából ordít, le kell fognom kezét-lábát. A férjemnek már polipok vannak az arcüregében a gyakori arcüreggyulladások miatt. Nem szeretném, ha a fiam is hasonló sorsra jutna, ezt mindig el is mondom neki.
Mégis félek, hogy lelki problémája lesz emiatt a későbbiekben. Észrevettem, hogy a cicánkat különböző játékokkal piszkálja, és közben a tőlünk hallott szöveget ismétli: „Ettől jön ki a cicakaka az orrodból!” „Így hamarabb meggyógyulsz, csak jót akarok neked!” Főleg az esti műsor miatt aggódom. Apa lefogja, anya húzkodja a fütyijét, ő meg kétségbeesve őrjöng közben. Milyen nyomokat hagy ez a lelkében? Nem lesz ettől szexuálisan aberrált a későbbiekben?
Eszter

Kedves Eszter!
Nagyon nehéz döntenünk arról, hogy mivel ártunk jobban a gyereknek: ha fájdalmas, kellemetlen beavatkozással kínozzuk, vagy egy esetleges betegség veszélyének tesszük ki. A legnagyobb kárt azonban a határozatlansággal tehetjük: ha maga a szülő sincs meggyőződve arról, hogy jól teszi, amit tesz, a gyerek is bizonytalanná válik, úgy érzi, hogy a beavatkozás elkerülhető lehetne, ha a szülő úgy akarná. Ezt nem elég a szavainkkal cáfolni („meg kell csinálni, jót akarok neked”), ugyanis egy két és fél éves gyerek nem értheti meg, hogy a mostani fájdalom összefüggésben van a távoli jövőben esetleg felmerülő problémával. A legtöbb, amit a szülő tehet, hogy a jelenre vonatkozó megnyugtató szavak kíséretében, nagyon határozott mozdulatokkal, gyorsan végez a művelettel. Ha tudja, hogy a rábeszélés, a gyengéd próbálkozások egyre nagyobb hisztibe torkollnak, ne húzza a dolgot, inkább legyen mielőbb túl rajta.
Sajnos számtalan apróságnak kell átélni komoly, fájdalmas beavatkozásokat nap mint nap. Nézzük a koraszülötteket, gondoljunk bele, mit állnak ki a zajos inkubátorban infúzióval, lélegeztetőcsővel „felszerelve”. És mit élnek át azok a babák, akik nem megfelelő izomtónussal jöttek a világra, és fájdalmas tornáztatáson kell átesniük mindennap? Mivel tudjuk, hogy a gyerek élete vagy életminősége függ ettől, nem sokat tűnődünk rajta, megéri-e bántani a babát. A korán átélt kínok azonban nem hozzák magukkal automatikusan a lelki sérülést, ha a környezet lehetővé teszi, hogy a kicsi „összeszedje magát”, érezze a szülők nyújtotta biztonságot.
Ilyen gyerek esetében a későbbiekben még jobban figyelni kell arra, hogy megtanulja: a saját testének ő maga az ura. Nem nyúlhat hozzá bárki, nem tehet vele olyasmit senki sem, amit ő nem akar – csak ha nagyon muszáj. Ennek nagy jelentősége lehet, hiszen ha nem tanulja meg, hogy a teste fölött ő rendelkezik, könnyebben keveredhet meggondolatlan kalandokba kamasz- és felnőttkorában, célpontjává válhat szexuális zaklatásnak, és párkapcsolati problémákra is számíthat.
Ám a levélből azt is megtudhatjuk, hogy a kisfiú máris öngyógyításba kezdett: a cica segítségével kijátssza magából a feszültséget, feldolgozza a történteket, így némileg megkönnyebbül.
Vagyis nincs veszve semmi, én mégis azt mondom, ha lehet, előzzük meg a bajt, és minél kevesebbet bántsuk a gyereket. A fitymaszűkület kezelésére tudomásom szerint van más megoldás is. Az ön helyében megkérdeznék egy másik sebészt is arról, hogy valóban minden este ki kell-e állni ezeket a megpróbáltatásokat, vagy bízhatunk a természetben, esetleg a kisfiú ügyességében, hogy ő maga meg tudja oldani a feladatot a fürdőkádban. A gyakori orrszívás elkerülése érdekében pedig megpróbálnék kíméletes gyógymódokat (sóoldatot vagy gyerekorrcseppet, illóolajakat, mellkenőcsöt, köptető teát) bevetni, hogy az orrváladék elfolyósodjon, és könnyebben el lehessen távolítani akár kézi orrszívóval vagy orrfújással. A zsepibe trombitálásra már meg lehet tanítani egy ekkora gyereket, persze némi játékosság és sok türelem kell hozzá. Csak akkor használnék orrszívót, ha feltétlenül szükséges.

Könyvajánló: A Nagy gyermekkalauz számtalan gyöngéd gyógymódot kínál, ami megkíméli a gyereket a fájdalmas beavatkozásoktól. Futura Kiadó