nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Elválasztódás

Ahogy nõ a kis totyogó, egyre kevésbé hozza lázba a szopás lehetõsége. A fõ program most már a világ felfedezése.
f Ajánlom





Az első egy-két évben a gyermekek többsége a mama ölelő karjában találja meg a biztonságot. Teljesen természetes dologról van szó: fölösleges attól félnünk, hogy a sok dajkálással elrontjuk a kisbabát. Ez a szoptatásra is igaz, hiszen az ölelés az első perctől együtt jár a szoptatással. Ugyanúgy, ahogy nem taszítjuk el magunktól gyermekünket, ha egy kis összebújásra vágyik, nem kell tőle megtagadnunk a szopás meghitt perceit sem pusztán azért, mert már elmúlt egy- vagy kétéves.

Világszerte elfogadott tény, hogy az anyatej teljes mértékben kielégíti a gyermek táplálék- és folyadékigényét az első félévben. Sőt olyan tudományos közlemények is napvilágot láttak, amelyek bizonyítékokkal támasztják alá, hogy az igény szerint szoptatott babák akár egyéves korukig is egészségesen fejlődnek – kizárólag anyatejen!


Ne kezdjük túl korán!





Ne húzzunk éles határokat: hallgassunk a kisbabánkra, ne akarjunk helyette dönteni! A legtöbb gyermek maga jelzi, amikor már szeretne másféle ételeket is fogyasztani. Régen azt mondták: csak akkor adtunk ennivalót, ha a gyermek gebedezett érte, addig csak szopott. Az első ételek bevezetésének tehát akkor jön el az ideje, amikor a baba maga szeretné megkóstolni, amit a terített asztalon lát. Ekkor már tud önállóan ülni, szájához viszi a kanalat vagy a kezébe nyomott ételt, sőt már néhány fogacskája is van a táplálék felaprításához. Ezek a feltételek sosem teljesülnek hat hónapos kor előtt!

Sok mai kismama nehezen tudja elfogadni ezt az „új” gyakorlatot, mivel anyáink, nagyanyáink már az első napoktól teával, majd hamarosan gyümölccsel, főzelékkel etették gyermekeiket. Miért ne kövessük őket? Jó okunk van rá! A korai hozzátáplálás sem a babának, sem a mamának nem válik előnyére. A kisbaba szervezete még nem készült fel arra, hogy különböző, számára ismeretlen és nehezen emészthető anyagokkal birkózzon meg. Emésztőrendszerében még nem áll készen a vegyes táplálkozáshoz szükséges enzimek serege. Az étel tehát csak félig-meddig feldolgozva halad át a tápcsatornán, kevés hasznos anyag szívódik fel belőle.

Ezzel szemben az anyatej szinte tökéletesen emészthető, mivel épp a csecsemő adottságaihoz alkalmazkodik, és saját emésztőenzimei segítik a felszívódást. A korai hozzátáplálás veszélyezteti ezt a folyamatot, mivel a kiegészítő ételek egyes összetevői ronthatják az anyatej hasznos anyagainak felszívódását.





Most nézzük meg: miért jó a mamának, ha nem ad túl korán kiegészítő táplálékot? A legkézenfekvőbb válasz erre az, hogy a kizárólagos szoptatással egy sor energia- és időigényes munkától kíméli meg magát. A szoptatás a lusták mentsvára – hallottam egyszer egy kismamától. Valóban: amíg a baba csak szopik, nem kell neki külön főzni, pürézni, nem kell edénykéket fertőtleníteni, nem kell hűteni, melegíteni az ételt, nem kell számolni összemaszatolt partedlikkel, ruhákkal és a konyhai disznóóllal. Ez sem egy utolsó érv a szoptatás mellett!

A hozzátáplálás megkezdése az anya szervezetében nehezen visszafordítható változásokat indít meg. Ha a gyermek kiegészítő táplálékot vagy teát is kap, kevesebb anyatej fér a pocakjába. Ha a kiegészítést cumisüvegből kapja, akkor még jobban csökken a szopásigénye. Ha kevesebbet szopik, kevesebb lesz a tej, mert csökken a tejtermelődés. Egy idő múlva már nem dől a tej a baba szájába, és emiatt akár vissza is utasíthatja az anyamellet. A korai hozzátáplálás így néhány hét alatt teljes elválasztáshoz vezethet, annak ellenére, hogy a mama ezt nem így tervezte.


Eljön az önállóság ideje is





Desmond Morris
etológus és biológus szerint az ember kapcsolatteremtő hajlandóságának különböző korszakai vannak. Az első két év az „ölelj át szorosan” ideje. Ilyenkor a kicsi melegségre, sok testi érintkezésre vágyik. Másfél éves kor körül azonban amellett, hogy még nagyon is igényli az összebújást, a gyermek egyre többször adja szülei tudtára önállósági törekvéseit, majd két-három évesen néha szinte bántóan jelzi, hogy itt a „tegyél le” korszak. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy kiskamaszkortól a „hagyjál békén”, majd fiatal felnőtt kortól újra az „ölelj át szorosan” állapotba kerül az ember fia. Ez utóbbi felszólítás azonban már nem a mamának szól… Vagyis kapkodásra semmi ok, előbb-utóbb mindenki felnő, akkor is, ha sokáig szopizik!


Az elválasztódás alapszabályai

Legjobb tehát, ha kivárjuk, hogy a baba maga döntse el, mikor szeretne mást is enni. A legfontosabb tudnivaló: a szoptatások idejét és számát sem féléves kor körül, sem később nem kell csökkentenünk. Engedjük, hogy a kicsi szabályozza ezt a folyamatot is.





A régi babakönyvekben szereplő vaskos fejezet, melynek címe valahogy így hangzott: „Áttérés a kisgyermekkosztra”, a ma ajánlott gyakorlat szerint valójában alig néhány mondatot tenne ki. Valahogy így: szoptassuk a babát, ahányszor szeretné, és hat hónapos korától kezdve UTÁNA kínáljuk meg pár falat könnyen emészthető étellel. Ha nem kéri, ne erőltessük. Néhány hónap elteltével a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a szokásos szoptatás mellett a családi étkezések alkalmával a baba is kap egy kis összetört répát, egy kevés banánt vagy krumplipürét.

A kúszó-mászó, hét-nyolc hónaposnál idősebb gyerekre nem kell feltétlenül külön főzőcskézni, már nincs szüksége fertőtlenített edényekre sem. Féléves kor után a baba gabonatartalmú ételt is fogyaszthat. Más a helyzet a tehéntejjel: a tejtilalom egészen egyéves korig áll. Ez viszont nem olyan nagy baj, ha belegondolunk, hogy kisbabánk túlnyomórészt anyatejen él: miért éppen tehéntejjel kellene kiegészítenünk az étrendjét? Ha a családban nem fordul elő allergiás megbetegedés, nagyjából tíz hónapos kortól keverhetünk az ételébe egy kevés reszelt sajtot, kefirt, de teljes tehéntejjel csak az első szülinapja után kínáljuk.





Manapság sajnos szinte minden családnak számolnia kell az allergiával, ezért minden új ételféleségnél figyeljük meg, nem okoz-e problémát a kicsinek. Ahhoz, hogy ki tudjuk szűrni, melyik a vétkes alapanyag, új ételféleségeket először csak önállóan adjunk, ne keverjük össze mással. Ha valamire érzékenynek mutatkozik, hagyjuk ki az étrendjéből, és csak néhány hét múlva próbálkozzunk újra.

Ahogy nő a baba, egyre nagyobb lesz az étvágya, egyre jobban izgatják az új ízek és illatok. Egy idő múlva háttérbe fog szorulni a szoptatás, hiszen a családdal elfogyasztott étel elveszi a kisbaba éhségét. A nagy felfedezőutak is elvonják a figyelmet a szopásról: a legtöbb másfél éves már annyira elfoglalt, hogy egyszerűen nem ér rá szopizni, legfeljebb elalvás előtt vagy ébredés után. A baba tehát fokozatosan elválasztja magát, s egy napon már reggel sem kér belőle. Lezárul egy korszak, amely a gyermeknek és az édesanyának is sokat adott.

Kísérjék figyelemmel minden hónapban jelentkező Babakonyha rovatunkat! Ebben részletesen olvashatnak arról, mikor milyen ételeket lehet adni a kisgyermeknek.
Az elválasztásnak néha kényszerítő oka van, ilyenkor nem tudjuk kivárni, amíg a kisbaba magától is kanalat választja. Következő számunkban arról olvashatnak, hogyan irányíthatja a felnőtt a szoptatás abbahagyását.

További indormációk: a Szoptatásért Magyar Egyesület kiadványa a Szoptatós füzet, amelyet letölthet a szules.lap.hu vagy a www.lll.hu címekről.
Megosztás Facebookon