Játsszunk együtt!

Kincskeresés

A kukucskálós játékokat már a csecsemők is kedvelik. Az arc eltakarása egyben elbújást is jelent, ám a szemre tapasztott ujjacskák közül mindig kiles a kisbaba: jelen is van, meg nem is. A gyerek játszómatracán, vagy a szőnyegen szórjunk el néhány párnát, kendőt, takarót, üres papírdobozt, és válasszunk egy közepes méretű plüssállatot.

A kisgyerek a szőnyegen ül, „befogja“ a szemét, s eközben a plüssállat elbújik valahova (könnyű helyre). Ezután közösen keresgélni kezdjük az állatkát.

A gyerek többnyire tudja, hogy hol van, hiszen lesett, ezért nagyokat nevet, ha a mama rossz helyen keresi, és ő is belemegy a játékba, úgy tesz, mintha ő sem találná. A célratörőek azonban diadalmasan a rejtekhelyhez másznak, és előrántják a játékot. Ezután szerepcsere övetkezik, a baba dugja el az állatot.

Ezt a játékot érdemes gyakran játszani, mert azon túl, hogy roppant szórakoztató, a kisgyermek értelmi fejlődése is nyomonkövethető abból, ahogy „veszi a lapot“, ahogy komolyodik, és már nem kukucskál, ahogy megtanul szerepet játszani.
(8-9 hónapos kortól)


Saját készítésű képeskönyv 





Gyűjtsünk a gyerekkel együtt egy nagy papírborítékba érdekes képeket, az első hajvágáskor eltett tincseket, újszülöttkori kórházi emlékeket, jól-rosszul sikerült családi fotókat, lepréselt növényeket, és egyéb, lapra is felragasztható emlékeket. A választás alapját a közös nézelődés jelenti: újságot, képeslapokat lapozgatunk, megbeszéljük, hogy mi van a képeken, s ami a legérdekesebbnek bizonyul, azt kivágjuk.

Vásároljunk gyűrűs mappát és hozzávaló, befűzhető, eredetileg irattárolásra szolgáló puha műanyagtasakokat. Ezeken felül nyílás található, ebbe csúsztatjuk bele a rajzlapra ragasztott képet vagy gyermekrajzot. Így a sok lapozgatástól sem foszlik szét, és tetszés szerint bővíthető akár évekig is. Egyszerű, keménylapú rajzfüzetből is készíthetjük, de akkor hamarabb elkopik.

Nem csak a készítés örömteli, hanem a nézegetés is, hiszen minden lapnak külön története van: a kedvenc játszótér, a nagymama macskája, az első önállóan készített fénykép – mind megannyi igazi mese ihletője. A folyamatos gyűjtés eredményeként egy kicsit a növekedés, fejlődés krónikájává is válik, és egyre érdekesebb, megismételhetetlen darabbá lesz.
(Egy éves kortól)






Detektívverseny

Nagyobb gyerek vagy szülő vezetésével szabadban, lakásban egyaránt játszható. A játékosok arccal a játékvezető felé fordulva körbe állnak. A szülő ekkor megnevez valami olyasmit, amiből több is található a közelben, például: csigaház, lehullott tölgyfalevél, lapos kő, korhadt fadarab, különféle termések, madártoll stb.

A gyerekek egyszerre kezdik keresgélni, s aki a legtöbbet találja, vagy a legjellegzetesebb darabra bukkan, az a legügyesebb detektív. Ha a gyerekek már iskolás korúak, fokozatosan nehezíthetjük a feladatot, ekkor már egyetlen egy tárgyat kell megtalálni, ami ugyan látható helyen van, de nem feltűnő.
(3-kb. 10 éves korig)


Körbe-karikába 

 Nagyobb esőzések után is érdemes sétálni menni a gyerekekkel, akik rendszerint kitüntetett figyelemmel fordulnak a pocsolyák felé. Ekkor játszhatjuk a csöndesebb mellékutcákban ezt a pocsolyafelmérősdit. A pocsolyához érve minden gyerek tippelhet, hogy hány lábnyomnyi a kerülte, és hány hüvelykujjszélességnyi a mélysége.

Ezután az egyik gyerek körbesétálja, úgy, hogy közben szorosan egymás után rakja a talpát. A többiekkel együtt kórusban számlálják, hogy mennyi. Ezután faág segítségével megmérjük a mélységet, és kiszámoljuk, hogy a gyerek hüvelykujja hányszor fér el a vizes részen. Minden egyes pocsolya után pontosabbak lesznek a becsült értékek.
(7 éves kortól)






Mit látnak a csillagok

Egy nagy csillag (a szülő) és egy kicsike (a gyerek) a felhők közül kukucskálnak le a földre, hogy lássák, mi újság odalent. Elmesélik egymásnak, hogy mi mindent látnak, milyen jeleneteknek válnak szemtanúivá.

Játszhatjuk kényszerű várakozás közben, pl. orvosi váróteremben, de lefekvés előtt, rendhagyó esti meseként is beválik, sokat elárul arról, hogy éppen mi foglalkoztatja a gyereket.
(5 éves kortól)






Üzenőfal a konyhában

Ha mindkét szülő dolgozik, és a gyerekek is iskolában, óvodában töltik a nap nagyrészét, sajnos kevés idő marad a közös játékra, beszélgetésre. Talán nyújthat némi kárpótlást egy nagy ív csomagolópapír, amit a konyha vagy az étkező jól elérhető helyén rögzítünk, és zsírkrétákat, ceruzákat teszünk a közelébe. Mindenki rárajzolhatja, ami éppen eszébe jut, írásban (akár titkosírásban), álnéven is üzengethet, megdícsérheti az ebédet, szóvá teheti, hogy senki sem vitte le a szemetet.

Lassanként mulatságos üzenet láncok alakulnak ki, melyeket minden családtag érdeklődéssel olvas. A dolog beiindításánál talán segíthet, ha az egyik szülő titokban teszi ki a papírt, és például Grimszli Bumszli, a csodapóklány nevében bombázza rejtélyes üzeneteivel a családot.
(Négy éves kortól)


Lombkunyhó

Gyűjtsünk együtt szép, színes faleveleket, majd ragasztgassuk őket egymás hegyére-hátátra egy kartondobozka falára, tetjére. Ne feledkezzünk el az ajtó és ablaknyílásról sem. Az így készített házikó játékemberkék, gyurmafigurák lakhelyéül szolgálhat, jó hasznát veheti a gyerek szerepjátékai során.
(Két éves kortól)






Papucsmumus 

Rajzos változat: A Papucsmumus nagy kupac papucs tetjén ül, és ha arra megy valaki, addig nem engedi tovább, amíg egy fél pár papucsot ott nem hagy neki. Volt három vándor, aki két ízben is kénytelen volt a mumus mellett elmenni, ezért mindkét papucsukat ott hagyták. Nos – ezt a kis történetkét kellene vastag filctollal egy nagyobb ív papírra vetni. Aztán már csak ennyit kell mondani a gyereknek: Keresd ki a kupacból, hogy melyik az a három papucs, amelyből kettő van!

Másik változat: A szülő a lakásban fellelhető összes papucsot begyűjti egy zsákba, mert ő a papucsmumus. A kicsinek ki kell találnia, hogy melyik papucs kié. Amit kitalált, az az övé lesz, s csak akkor adja vissza a tulajdonosnak, ha az kiváltja valamivel (például mesével, versikével, bűvészmutatvánnyal, énekkel stb.)
(Három éves kortól)