Baba

Helyettünk beszélnek a bábok

Mindegy, hogy kiskakas vagy krokodil, fõ, hogy bele lehessen bújni, mozogjon és beszéljen. A készen vásároltaknál jobban kötõdnek a gyerekek a személyes ihletésû, otthon varrott, toldott-foldott egyedi darabokhoz.




Ne gondoljuk, hogy kisgyerekünk akkor ismerkedik meg a bábozással, amikor három-négyévesen elvisszük a bábszínházba. Észre sem vettük, és már féléves kora óta dramatizálunk, szerepeket adunk elő neki és idegen bőrbe bújunk a kedvéért. Ezt tesszük, amikor a kisbaba felé nyújtott macit dörmögtetjük, a műanyag malac röfög és földet túr kezünk alatt és a zsúfolt rendelőben várakozva kezünk hirtelen madárrá, egérré vagy félelmetes oroszlánná változik.

Amikor belebújunk egy szerepbe, igyekszünk élethűen utánozni mozgását, hangját. Akármilyen figurák alkalmasak a szerepjátékra, a kicsiket mégis a kesztyűbábok ejtik leginkább ámulatba. Ezek a puha rongydarabok valóban életre kelnek, ha beledugjuk a kezünket.





A legkisebbek nem várnak történetet a báboktól. Egyszerűen csak szeretik puhaságukat, örülnek, hogy beszélnek, és élvezik, hogy maguk is beléjük bújhatnak.

Három éves kortól már szívesen részt vesznek egy-egy mese előadásában. A történet jobban leköti őket előadva, mint pusztán elmesélve. A báboknak hatalmuk van felettük: a jóval azonosulnak, ezeket a bábokat magukkal viszik az ágyba, féltik őket, nehogy elvesszenek, nem engedik át pajtásaiknak, a rosszaktól pedig úgy félnek, mintha élők lennének.

Még ekkor sem szükséges paraván mögé zavarnunk az előadást. A kicsik akkor érzik igazán magukénak az eseményeket, ha ők is részt vehetnek az alakításban, ha nemcsak nézők, hanem tevékeny játékosok is.


A báb a közvetítő szülő és gyermek között





A báb nem a mama és nem is én vagyok – ezt érzik a kicsik. Még a dacosak is szívesen engedelmeskednek Tündér Ilonának, a duzzogók jót nevetnek Maki majom bohóckodásán, a felgyülemlett sérelmeket pedig leverhetik a gonosz boszorkán.

A kedvenc figura álarca mögé bújva jót beszélgethetünk az egyébként szófukar lurkóval. A nehéz helyzetekben mindig jól jön egy segítő báb, aki a szülő és a gyerek között áll, és közvetít. Ő osztogathat parancsokat, tanácsokat, de rajta meg is lehet torolni a sérelmeket.

Jellemző a gyerek adott fejlődési szakaszára, milyen bábot választ leggyakrabban, mit csinál vele. Az értő szem és fül számára a gyerek bábozása sokat elmond lelkiállapotáról. Ragadjuk meg a lehetőséget és használjuk ezt a játékot a szórakozás mellett lélekgyógyító feladatokra is. Például így:





A hároméves Zsolti kórházba készülődött. Anyukája a műtétet megelőző héten készített egy doktornénit formázó bábot. Ezzel újra meg újra eljátszották, mi történik majd vele a kórházban, mit fog mondani, csinálni a doktornéni. A kisfiú félelme nem múlt el. Utólag sokszor elővette a bábokat és eljátszotta az átélteket. Anyukája nemegyszer meglepődött, mennyire másként élnek bizonyos események kisfiában, mint őbenne.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top