Aktuális

Lost. Eltűntek. Előkerültek. Visszamentek. Minek?

Azt kérem minden Lost-rajongótól, hogy szóljon be nekem, miszerint ez a sorozat nagyon is jó, csak én nem értem.

Ez ugyanis a szokásos koreográfia a rajongókkal. Én elmondom, hogy szerintem a Losttal komoly gondok vannak, erre az a válasz, hogy „á, ezt csak azért mondod, mert nem érted”. Aztán visszakérdezek, hogy „és te érted?” – de még senki nem állította, hogy igen. Valljuk be: ezt a sorozatot elszúrták. Magam is ott ültem a tévé előtt az első rész vetítésekor, és igen, nagyon látványos kezdéssel, nagyon ambiciózus témával indítottak. Le a kalappal. Eleinte úgy tűnt, hogy egy ügyesen csavart robinzonádot kevernek tíz kicsi négerrel. Hiánypótló, egyszerre vizuális élmény és agyalás. Nagyon kell egy ilyen sorozat.

Lost. Eltűntek. Előkerültek. Visszamentek. Minek?

 

Aztán egyre többször szaladt fel a szemöldököm. Olyan érzésem volt, mintha beültem volna egy hangversenyre, ahol a karmester titkon meg-meghúz egy pálinkás butykost: szétesik a ritmus, a kezdeti virtuóz futamok helyett hamis klimpírozás, oda nem illő díszítések, kakofónia. Most komolyan, drága rajongók, hiszi még valaki, hogy a sorozat végén mindenre hihető, racionális választ kapunk?

Emberek, hát már ott tartunk, hogy a szereplők rutinszerűen UTAZNAK AZ IDŐBEN! Mintha a kő-papír-ollóban valaki bevezetné a lézerágyút! Átverés. Önálló akaratra kél egy sziget, másodpercek alatt pörögnek le évtizedek, egyszerre vannak itt és ott, harminc évvel ezelőtt és ezután a főszereplők… de akkor minek kellene drukkolni, miért kellene izgulni? Ahol ezt lehet, ott bármit lehet! Jöhet holnap egy ufó, és egy repülő csészealjjal mindenkit megmenthet.

Tudomásul kell venni: ha egy zárt rendszer szabályait felrúgjuk, ha az írók nem tudják magukat korlátok közt tartani, akkor nincs többé dráma, nincs valódi tét. Éles kanyarral példát hozva: a Bourne-trilógia azért (is) volt akkora siker, mert tisztázták az elején a szabályokat, miszerint Bourne nagyon kemény, nagyon profi, de halandó ember, aki bármelyik akcióban megsérülhet (meg is sérül), illetve meg is halhat. Hova lett volna az izgalom, mennyire lett volna érdekes a film, ha Matt Damon figurája harminc perc után szétrántja az ingét, és ott van alatta egy S betűs, szűk póló, jelezvén, hogy ő mostantól golyóálló, és repülni is tud? Onnantól kiért és miért izguljak?

Lost. Eltűntek. Előkerültek. Visszamentek. Minek?A vége felé közeledő sorozat hatalmas lehetőséget puskázott el. Meggyőződésem, hogy hasonlóan kultstátuszba került volna akkor is, ha a sziget csak egy sziget lenne, a múlt és jövő bemutatása pedig nem a szereplők időutaztatásával, hanem az eleinte szokásos (és kiválóan, védjegyszerűen megkomponált) visszaemlékezésekkel vagy a későbbi szériákban bemutatott, szintén egész jó „ez történt utána” epizódokkal működne most is. Micsoda ziccer lett volna kibontani az első évadban még fel-felcsillantott, A Legyek Urára hajazó csoportdinamikát, közösségépítés, a túlélés napi rutinja, a korábbi társadalmi státuszokat felülíró új hasznosságfogalmak! De ahelyett, hogy lemérhettük volna, hogyan honorálja a hajótörött-közösség az olyan tudást, mint az egyik főszereplő orvosi végzettsége, inkább csodás gyógyítóképességgel ruházták fel a szigetet. Ahelyett, hogy a militáns Locke akciózna, egy füstszörny (!) hajt végre terrorcselekményeket… emberek, újra mondom: FÜSTSZÖRNY!!! Lehet erre hihető, racionális magyarázat – már azon kívül, hogy az egészet csak Pamela Ewing álmodta? Megjegyzem, én már azon sem lepődnék meg, ha a Dallas szereplőgárdája is szembetúrázna a túlélőkkel a szigeten – a réseket egyre újabb és újabb, de egyre kevésbé életszerű szereplőkkel próbálják betömködni, egyre kevesebb sikerrel.

Azt gondolom, hogy „rendes” lezárásra, a kérdések megválaszolására ne nagyon számítson senki. Innen már nem lehet visszajönni. Nem hiszem, hogy a legnagyobb rajongó is merne fogadni egy kisebb pénzösszegben (vagy – hogy bulvárosabbak legyünk – egy könnyed, ámde fehérneműben megejtett kocogásban, mondjuk, a Kodály körönd–Hősök tere távon), hogy az utolsó részben lesz hihető, racionális magyarázat a kérdéseinkre. Én tartom.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top