Aktuális

Szűz feleség

A szüleim szigorúan neveltek. A szexuális életről nálunk soha nem esett szó. Mindig azt mondták, hiába vagyo. Ennek az lett az eredménye, hogy 31 évesen szűz feleség vagyok.

Kedves Soma!

31 éves, szűz feleség vagyok. 19 évesen jöttünk össze a párommal, a mostani férjemmel. Otthon szigorúan, hidegségben neveltek. Szexuális életről egyáltalán nem esett szó, mindössze annyi, hogy hiába vagyok szemrevaló, nem ebből áll a világ.

Mikor a párommal összejöttünk, egyetemre jártam. Ekkor csak azt tudtam, hogy nem lehetek terhes! Ő próbálkozott volna, mondta, hogy ne féljek, tudja ő ezt kontrollálni. Nem tudtam, mit jelent ez, így keményen hárítottam. Maradt a pettingelés. Egymás kielégítése, az örömszerzés megtörtént. Így teltek (telnek) az évek. Később pedig beleestünk abba a hibába, hogy a férjem nem akart fájdalmat okozni nekem. Szerelmünk boldog és aktív. Könnyű együtt élnünk, egymással.

De nagyon gyűlölöm magam ezért a helyzetért!!! Unokát vár tőlünk mindenki… Nagyon nagy a baráti körünk, persze mindenkinek három-négy gyereke van. Hetente kapok tuti nőgyógyászati telefonszámokat. Nem mondhatom nekik, hogy nyugi, csak szűz vagyok! Nem is értem, miért van még mindig velem a férjem. Nem tudom, mit tehetnék.

Megcsalni nem akarom – már ez is megfordult a fejemben. Voltam már pszichológusnál, de valahogy mindig maradtunk a szokottnál.
Nőgyógyásznál sem jártam még, pedig a mamám rákos, így muszáj lenne megmutatni magam egy orvosnak. Merre induljak?

Köszönöm válaszod, üdvözlettel:

Bobo

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Kedves Bobo!

Bármennyire is rendhagyó, ne hibáztasd magad ezért a helyzetért. Mindennek oka van.
Biztosan érzem, hogy a szüzességed és az anyukád rákja erős összefüggésben van egymással. Az, hogy ő hidegségben, elfojtásban nevelt, arra utal, hogy ezeket a blokkokat már ő is hozta magával. Többgenerációs női energiablokk gyűlt benned össze. Ha feltárnánk a mélyebb okokat, őseid történeteit, szerintem nem is csodálkoznánk azon, hogy még szűz vagy. Nyilván a férjed vonalán is létezik hasonló „sztori”, ami miatt egymást bevonzottátok, és ilyen jól kiegészítitek egymást.
Egyértelmű, hogy ebben az esetben a legintenzívebb és leghatékonyabb segítő módszer a Hellinger-terápia. Még az is megjelent a lelki szemeim előtt, hogy micsoda erőt ad majd neked, amikor a női őseidet megjelenítő segítők sora beáll a hátad mögé. Katartikus lesz számodra a családállítás! Ne félj tőle, megtisztító, felemelő érzés lesz! Nemcsak te fogsz változni, de az anyukád gyógyulásában is közre fogsz működni! Örömtelen, elfojtott, önbüntető asszonyi sorsot választhatott magának, amiből fakadóan rákos lett.

Többször megkerestek már különféle szervezetek, hogy adjam a nevem/arcom a mell- és méhrák elleni küzdelemhez. Visszautasítottam őket, ugyanis alapvetően rossz oldalról közelítik meg a témát azok, akik úgy tüntetik fel a betegséget, mint valami tőlünk teljesen független gonosz erőt, amelytől félni kell. A félelemkeltés nagyon lehúzza az energiát!
Az egésznek az egyetlen pozitív hozadéka a rendszeres ellenőrzésre való figyelemfelhívás, de ezt is sokkal barátságosabban, hatékonyabban, pozitívabban és lényegre törőbben lehetne propagálni. Mégpedig arra kellene felhívni a figyelmet, hogy a régi bölcselet (ép testben ép lélek) visszafelé is igaz: csakis ép lélek adhat ép testet. Így azok a nők a leginkább veszélyeztetettek, akik a keserű, boldogtalan anyai mintát öntudatlanul viszik tovább. Tehát nem a rák ellen kell harcolni, hanem a kiteljesedett, boldog emberi életért, amely megteremtésének lehetőségére kell felhívni a figyelmet! Arra, hogy van választás, hogy a harag, a sértettség dédelgetése, a gyűlölet, az elfojtások megbetegítenek bennünket! Csakis egy nőiségében kiteljesedett, boldog nőnek van esélye arra, hogy minden évben negatív legyen a szűrés eredménye. Ha pedig valaki nem képes egyedül a boldogsága megteremtésére, akkor keresse meg a saját segítő módszerét! Hiszen azért vannak gyógyítók és nagyszerű módszerek, hogy igénybe vegyük, amikor kell!
Nincs is szánalmasabb annál, amikor valaki folyamatosan kifelé mutogatva, mást hibáztatva kesereg a sorsa felett. Semmit nem tesz, dagonyázik a saját keserű levében, árasztva egész környezetére a lehúzó energiáit. Nem is a szánalmas a jó szó, hanem a taszító.

Ajánló:
Kineziológia.lap.hu
Hellinger.lap.hu
Pszichológia.lap.hu

Olvasd el Soma korábbi leveleit is:
Szűz vagyok – 26 évesen »
Elvesztettem a szüzességem »
Vagina monológ »

A témával kapcsolatban kérdezd szakértőnket! »

Nagyszerű, hogy végre bevették a Nemzeti alaptantervbe a honismeret és önismeret oktatását. Persze ez csak irányvonal, hogy ez hogyan valósul meg, egyénileg az iskolákon múlik. Remélem, írásom eljut néhány középiskolai igazgatóhoz is, és szöget üt a fejükbe az, hogy gyermekeinket az ÉLETRE kellene tanítani! Vagyis: önismeretre, pszichodrámára, kineziológiára, önérvényesítésre, a stresszt oldó technikákra, autogén tréningre, meditációra, a szülővé válásra, a házasságra készülésre, alapvető férfi-női szerepek megtartására. Csakhogy ezt előbb a felnőtteknek is végig kell járni! És az első nagy bökkenő pontosan itt van! Annyi keserű sorsú alvó gyermekembert látok a világban, hogy az elképesztő! A te félelmeidben is a női őseid fájdalmai vannak, úgyhogy soha többé ne mondj ilyet, hogy gyűlölöd magad ezért a helyzetért! Sokkal inkább szeresd és értsd meg azt az érzékeny lányt, aki benned lakik, és aki most generációk terhét rakhatja le a családállításon.
Van olyan Hellinger-terápia, ahol az emberek nyíltan elmondják egymás előtt, hogy kinek mi a problémája, de van olyan is, hogy csak a terapeutának mondod el, és úgy történik meg a családállítás. Ez utóbbi is teljes értékű, de a közösségi kohézió és az ősbizalom ott erősödik fel igazából, ahol nyíltan kiállnak az emberek egymás elé. Ráadásul az állítások során az ember rájön, hogy egyik család sorsa nem sokban különbözik a másikétól. Mindenütt vannak „szégyenfoltok”, tragédiák, öngyilkosság, szülő-gyermek között dúló szeretetlenség. Az egyik család olyan, mint a másik, és mindenkinek megvan az oka arra, hogy olyan legyen, amilyen.
Ahhoz, hogy elveszítsd a szüzességed, mindenképpen el kell menned a terápiára, hiszen lelkileg kell nyitottá válnod asszonnyá válásodhoz. Ha egy életen át szűz maradsz, azzal megtartod a családodból hozott energiablokkot. Generációk sérüléseit cipelnéd egy életen át, vagyis nem élned meg a SAJÁT életedet! Épp ezért a férjednek is ajánlom, hogy menjen el családállításra! Ha erre ő nem nagyon nyitott, elég leszel te is! Mindenesetre jelenleg egyikőtök sem felnőtt, nem vagytok teljes értékű férfi és nő. Most bizonyos szempontból csak egy fiú és egy lány vagytok.
Az egyik családállításnál hallottam egy 38 éves nőről, aki még mindig szűz volt. Ott az derült ki, hogy a nagymamáját megerőszakolták, abból lett az anyukája, és ő ezt vitte tovább. Mindenképpen valami komoly stressznek kell húzódnia a háttérben, aminek anyukád rákjához is köze van. Mivel problémáink java része nem a tudatosság szintjén keletkezett, ezért ott nagyon ritkán tudjuk megoldani. A tudatos „programozás” azonban sokat segíthet. Kezdj el belül a befogadásra, a megnyílásra készülni. Erre kiváló időszak ez a tavasz! A Föld női princípium (Földanya), úgyhogy javasolnám neked a rituális ültetést. Képzeld el, hogy te vagy az anyaföld, aki befogadja és táplálja a növényt. Ültess el kisebb növényeket, vagy akár fát is! Éld meg, ahogy lyukat fúrsz a földbe, amelyben a gyökér otthonára lel. Vagy találj ki magadnak bármilyen kreatív rituálét, amelynek a lényege a befogadás. (Lehet, hogy jót tenne a kerámiázás is, így az alkotásban élnéd meg a feldolgozandókat.)
Kezdj el az egészre tudatosan úgy gondolni, hogy közeledik az IDŐ, hogy asszonnyá válj! Minden rendben van, nem szabad neheztelned magadra, mert ez eddig nem történt meg. Semmi gond, nálatok kicsit később kezdődik el.

A rokonok követelőzéseit felejtsétek el, ez a ti életetek, csakis rátok tartozik, hogy akartok-e gyereket. Nagykorúak vagytok, nem kell senkinek sem megfelelni. Egyébként én személy szerint nőknek 25, férfiaknak 30 éves kor alatt nem is ajánlanám a szülővé válást. Lehet, hogy kevesebben lennénk a planétán, de feltehetően több boldog ember lenne. Ebben is a minőség számít, nem a mennyiség. Több mint 1000 levelet olvastam el (és válaszoltam meg) eddig. Abban a rengeteg boldogtalan emberi sorsban nagyban közrejátszott a szülőktől hozott beteg minták és sérülések sokasága, az elvárásaiknak való megfelelés. Nagyon boldog vagyok, hogy nekem már sikerült a gyermekeimet megtanítani arra, hogy ne akarjanak nekünk (sem) megfelelni. (Nem is akarnak.) Az az ember, akiben szeretet lakik, alapjáraton nem akar sem magának, sem a másiknak rosszat.

Szóval hajrá, Bobo, nagyon izgi út előtt állsz! Már ennek a levélnek az elolvasásával elindultál, úgyhogy nincs visszaút! Meglátod, csodálatos élmény lesz a pároddal való valódi egyesülés. Így váltok majd igazi párrá…
Bár itt meg kell, hogy jegyezzem, véleményem szerint a férfi és nő ilyen jellegű kapcsolatára nem pontos kifejezés a „pár”. A kesztyű, a cipő, a cseresznye van párban, így nyilván akkor teljesek, ha nemcsak ketten vannak, de össze is illenek. Viszont a kesztyű, a cipő, a cseresznye egyformák, míg a nő és a férfi nem. Éppen a különbségek az izgalmasak, amelyekkel kiegészítik egymást, mint két tökéletes, összeillő puzzle. Tehát a pontos szó nem a „párom”, a „kiegészítőm” lenne. A férfi és a nő egymást kiegészítve lesz egész. Sok-sok örömöt!

Minden jót:

Soma Mamagésa

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu
Bővebb információért kattints ide! »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top