Kik voltak a „királyok”?

A múlt században nagy hagyománya volt a betlehemezésnek, melyben szintén feltűnt Gáspár, Menyhért, valamint Boldizsár. Hogy mikor váltak a napkeleti bölcsek királlyá, és hol magyarosították a nevüket, már senki sem tudja megmondani. Angolszász területen Caspar, Melchior és Balthasar szerepel a leírásokban, ám a Bibliát fellapozva sem a számuk, sem a nevük nem derül ki. Az Újszövetség első fejezetében, Máté evangéliumában tűnik fel néhány sor erejéig az a néhány utazó, akik Jeruzsálemben, Heródes palotájában keresnek egy újszülött gyermeket.

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: – Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”

A történet szerint Heródes rávette a bölcseket, hogy jelentsék neki a gyermek megszületésének pontos helyét, mert meg akarta őt ölni. A napkeletiek megtalálták a Mária és József otthonául szolgáló istállót, térdre rogytak a Megváltó előtt, majd ajándékokat helyeztek el a jászolnál. Éjszaka álmot láttak, melyből megtudták, hogy nem szabad visszatérniük Heródeshez, így egy másik úton tértek haza.

Miután a Biblia nem ad pontos leírást arról, hogy pontosan honnan jöttek és kik voltak, a nép mesét költött a titokzatos bölcsek köré. József Attila Betlehemi királyok című versében például már a következő sorok szerepelnek:

„Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból.” „Én vagyok a Boldizsár, aki szerecsen király.”

Számuk valószínűleg azért lett három, mert három különböző ajándékkal lepték meg az újszülöttet.

Az Ószövetség egyik fejezetében ez olvasható: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez… Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik”. A 72. zsoltárban pedig: „Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót! Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!” Ez a két idézet alapot adhat a királyként való értelmezésnek.
Egy másik magyarázat alapján a XIV. században a keresztény Nyugaton úgy gondolták, hogy három kontinens létezik: Európa, Ázsia és Afrika. A bölcsek ezeknek a kontinenseknek a királyai is lehettek. Ez alapján a történet azt fejezi ki, hogy az egész világ fejet hajtott Jézus előtt.

A betlehemi csillag

Egyes feltételezések szerint Jézus első látogatói bölcs asztrológusok voltak, akik a csillagokból kiolvasták, hogy valami nagyon nagy dolog készül, olyan ember születik, akinek az élete befolyásolhatja a jövőt. A csillagot követve végül eljutottak Betlehembe, a családhoz.
Csillagászati számítások alapján kiderült, hogy Krisztus születésének idejében valóban különleges bolygóegyüttállásnak lehettek tanúi, akik alaposan fürkészték az eget. A katolikus egyház rossz szemmel nézi az asztrológia tudományát, pedig könnyen elképzelhető, hogy a Máté által leírt történetben nem isteni jel, hanem valóban egy égitest „vezette” a bölcseket.

Az ajándékok

„Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Az arany értékét nem kell külön kifejtenünk, de akkoriban vajon mire használták a tömjént és a mirhát?
A mirha keserű ízű, balzsamos illatú, sárgás-vörösesbarna mézgás gyanta. Két legfontosabb fajtája a herabol és a bisabol, az előbbit az Etiópiában, Arábiában és Szomáliában elterjedt myrrha fából nyerik, az utóbbit pedig a hasonló külsejű, arábiai erythraea fajból. Ebből tehát annyi kiderülhet, hogy mely tájról származtak a bölcsek. A mirhát az ókorban nagy becsben tartották, drága füstölőszerek, illatszerek és kozmetikumok egyik összetevőjeként, valamint külsőleg használatos kenőcsökben, gyógyszerekben és a balzsamozásban használták.

Tömjént használtak a kellemetlen szagok ellensúlyozására, a rossz szellemek elűzésére, az istenek jelenlétének kinyilvánítására, dicsőítésére. Babilóniában is elterjedt a tömjénnel füstölés mint a vallási szertartások része. Izraelben csodatevő hatást tulajdonítottak neki. A Távol-Keleten belsőleg és külsőleg egyaránt használták gyógyszerként.

A három királynak tulajdonított ereklyéket Kölnben őrzik. A legenda szerint a bölcsek csontjait Szent Ilona császárné találta meg Szentföldön. Németországban, Ausztriában és Svájcban január hatodikát a „háromkirályok ünnepének” nevezik, ilyenkor szokás megáldani a házakat.