December 13-ához, Luca napjához több népszokás is tartozik. A régi naptár szerint az év legrövidebb napja december 13-a volt. Innentől egyre hosszabbodtak a nappalok, ezért is nevezték Lucát fényhozónak. A magyar hagyományokban Luca bűbájos, boszorkányos. Ezen a napon a rontó lények szabadon tevékenykednek. Ellenük védekezni kell.

Luca-napi népszokások

Luca-naptár: A Luca-kalendárium megmutatja, hogy milyen lesz a következő év. Luca napjától kezdődően figyelték az időjárást. Luca napja az első. Amilyen az első nap, olyan lesz a jövő január. Amilyen a második nap, olyan lesz jövő február, és így tovább. A Luca napjától karácsonyig tartó 12 nap a következő év 12 hónapjának felel meg.

Luca-búza: Luca napján búzát szokás csíráztatni. Ebből lehet következtetni a jövő évi termésre. A Luca napján cserépbe vetett búzaszemek karácsonyra zöldülnek ki. Ez manapság inkább a gyarapodás, a remény szimbóluma lett. Karácsonyi asztaldíszként ezzel a pozitív üzenettel emeli az ünnep fényét. Egyes vidékeken kék szalaggal kötik át, és égő gyertyát helyeznek közé. Régen használták kuruzslásra is: beteg állatokkal etették meg.

Luca-szék: A legismertebb népszokás a Luca-szék. December 13-án kell a Luca székét elkezdeni. Ez férfimunka. Szeget, vasat nem szabad használni hozzá. Minden nap csak egy kicsit szabad barkácsolni, és csak karácsonyra szabad elkészülnie. Innen ered a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke.” A hagyomány szerint kilencféle fából állították össze: körte-, som-, kökény-, akác-, cser-, boróka-, jávor-, rózsa- és jegenyefenyőfából. Elvitték magukkal a templomba, és az éjféli misén ráállva megláthatták a boszorkányokat. De a boszorkányok is megláthatták az illetőt, és üldözőbe vették. A menekülő mákot szórt maga mögé, amit a boszorkányoknak össze kellett szedniük. Amint szerencsésen hazaért a menekülő, el kellett égetnie a Luca-székét.

Lucázás: Luca-napján a kisfiúk kotyolni vagy palázni indultak. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, és arra térdelve mondták el köszöntőjüket bő termést és a jószág szaporulatát kívánva. „Kity-koty” volt a köszöntő kezdő sora. Innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a háziasszony kaláccsal, kolbásszal és aszalt szilvával köszönte meg. Ha nagy a rendetlenség egy szobában, azt mondják: „Olyan a ház, mintha lucáztak volna”, mivel a lucázók szalmát, fadarabokat szórtak szét, és arra térdeltek. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, majd ezt a libáival és a tyúkjaival itatta, etette fel.

Luca-cédula: Ez egy párválasztó népszokás. Luca napján az eladósorban lévő lányok 12 cédulára felírtak egy-egy férfi nevet. Ezeket galacsinba hajtogatták, és a párnájuk alá tették. A szokás szerint amelyiket másnap reggel kihúzták, az lesz a férjük neve. Volt olyan változat is, hogy minden nap egyet a tűzbe dobtak, és karácsony napján az utolsó, ami megmaradt, megmutatta jövendőbelijük nevét.

Luca-napi tilalmak: A karácsony előtti készülődésben ez egy pihenőnap volt, amikor ajánlatos volt tétlenül feküdni vagy üldögélni. Luca napján a lányoknak, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk. A nép hiedelem szerint kővé dermedt, aki mosott. Luca ráült a lapátra, és a kenyér lapos lett. Tilos volt tüzet gyújtani. Aki varrt, annak büntetésből Luca bevarrta a tyúkjai fenekét.