Narancsos-csokis bejgli ínyenceknek

Évekig abban a hitben voltam, hogy nem is szeretem a bejglit, de aztán kiderült, hogy de, amúgy szeretem, szóval, ha van, akkor megeszem, és jólesik, ha nincs, akkor nem hiányzik. Most viszont lehet, hogy új értelmet nyer a bejgli is, mert Limara nyomdokaiba lépve mi is csináltunk egy csokis-narancsos töltelékű bejglit, és hát, na, így azért már mindjárt más! Jobb, ha keményvonalas hagyományőrzőket nem zaklattok fel ezzel, de ha szeretitek a narancs-csoki párost, akkor mindenképpen próbáljátok ki.

Az élesztőt a langyos tejben egy mokkáskanál kristálycukorral felfuttatjuk. A lisztet a vajjal és a zsírral elmorzsoljuk, hozzákeverjük a porcukrot, aztán hozzáadjuk az élesztős tejet, a tojássárgákat, sót, tejfölt, és az egészet összegyúrjuk. (ha nem áll össze, egy kis tejfölt adunk még hozzá). A beigli tésztájából négy gombócot formázunk, és betesszük a hűtőbe 15-20 percre. Elkészítjük a tölteléket: a csokit lereszeljük vagy apróra vágjuk, a kandírozott narancshéjat felaprítjuk. Egy tálba öntjük a csokit és a kandírozott narancshéjat, hozzáadjuk a cukrot, sót, kakaóport és a narancslekvárt (attól függ, milyen sűrű a lekvárotok, az a lényeg, hogy sűrű, de jól kenhető legyen a krém).

A folytatásért kattints a Csak a puffin caféblogra!