Az egész úgy kezdődött, hogy Zsófival kitaláltuk, hogy süssünk az adventi oldalra mézeskalácsot. Zsófi, aki aki egyébként a Nők Lapja Konyha főszerkesztője, pont olyan elvetemült karácsonyrajongó, mint én, szóval nem volt elég a hatalmas mézeskalács figura és az ezernyi megdíszített mézeskalács, ő vágyott egy erdei kunyhóra is. Azt állította, hogy nem lesz nehéz...

 
A házhoz egy adagnyi hagyományos mézeskalácstésztára van szükség, amelybe kerül 1-2 evőkanál cukrozatlan kakaópor is. A tésztából aztán nagyjából egy centi vastag hurkákat gyúrunk, akkorákat, amekkorák a tepsibe beleférnek, de azzal számolni kell, hogy a hurkák dagadni fognak, így a legjobb az, ha nem érnek hozzá a tepsi falához. A hurkákat egymástól 1-2 milliméter távolságra fektessük le, hogy sülés közben szépen összetapadjanak. Ha ennél távolabb rakjuk, akkor szét fognak esni, és a házat nagyjából „lécenként” kell összeragasztani. 180 fokos sütőbe téve 8-10 perc alatt megsütjük, majd amikor még meleg és formázható, kivágjuk belőle a téglalapokat, amelyek a ház falait alkotják majd. Szükség lesz 2 darab 8x14 centis, 2 darab 8x8 centis és egy darab 17x10 (ez lesz a tető) centis téglalapra. Az egyik 8x14 centis falra éles késsel vágjunk ajtót és ablakot. Majd várjuk nagyjából félórát, ameddig a ház alkotóelemei teljesen kihűlnek. 

Ezután sűrű cukros tojásfehérjemázzal (2 fehérjéhez fél kiló porcukrot használtunk) összeragasztjuk az alkotóelemeket. Majd várunk, várunk és várunk. Aki ki akarja hagyni az idegtépő várakozást, az csinálhatja a ragasztópisztollyal is a „hegesztést”, sőt rásegíthet fogpiszkálóval is a kellő szilárdságra, pont úgy, ahogy mi is tettük, miután háromszor esett szét az egész. 

Miután az épület kellően megszilárdult, porcukorral feldíszítjük, és csillagformából kivágott fenyőfákkal turbózzuk fel a ház kertjét.