Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Örömmel olvasom, hogy jól éreztétek magatokat. Igen, az a tapasztalatom, hogy a fiúk visszafogottabbak, és visszahúzódóbbak ebben. Az idő majd segít abban, hogy oszlopos taggá váljon, és belső igénye legyen a társasággal megosztani az ünnep hangulatát is.
Mennyire másként élt a lányom kislányként, mennyire más impulzusok, ingerek hatottak, és mennyire másként tanult, másként formálódott...
Más világba született...Mint ahogy egy bölcsesség is tanítja: "Gyermekeiteket ne korlátozzátok, hiszen ők egy másik korban születtek."
A lányom persze mindent ragyogóan tud, rendszeresen kijárnak korizni, van görkorcsolyája is, jól úszik. A Sí az, amit még nem próbált, de biztosan megtanulja hamar, ha megadatik a lehetőség. A lovaglást mindig szerette, különleges harmóniában van velük. Egyébként is nagy állatbarát, de a lovak és cica a szíve csücske. Augusztusban kapott egy kis füstszínű perzsa cicust. Csuda helyesek együtt. A nagy szőrmókból alig van valami, mikor megfürdeti.
Kényezteti, szeretgeti.
Igazad van Zsu!
Ami késik, nem múlik, majd bepótolom még én is a korit, a lovaglást, és a sízést is. Az elkövetkező 80-100 évben lesz rá időm bőven. Hiszen a jógával is csak az elmúlt másfél évben ismerkedtem, s a ChiKung is csak nemrég lépett be az életembe. Vagyis most még inkább csak az oktató,
de már elméletben és önszorgalomból tanulom.
Szia Klára! Már egy ideje kínlódok, én is egy Ady verset szerettem volna ide hozzni, de nem sikerűl. Már lemásoltam, ott van a dokumentumok közt, sajnos nem a képek között, hanem a szövegszerkesztésben, olyan ügyetlen vagyok!
Ady Endre
ŐRIZEM A SZEMED
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Szia hangyácska !
Élvezettel olvastam a Te nosztalgiázásod is ! Pigg-Kata jóvoltából mindnyájan visszamentünk az időben egy kicsit. De Te legalább már megtanultál sielni ,én azóta sem !
Bár ami késik.......
A fény-ünnep nagyon szép volt,jól éreztük magunkat. Élmény volt találkozni azokkal az emberkékkel akiket már 1 éve nem láttam ! A müsor is jó volt, bár én a Bőség asztalánál tevékenykedtem,de a lényeget azért látttam !A közös éneklésben már aktívan részt vettem.
Párom is meglepően jól érezte magát, ugyanis Ö nemigazán társasági ember ! Ha csak lehet kikerüli az ilyen összejöveteleket,de itt egész jól elvolt ! Sőt még meg is táncoltattam az uraságot,ami aztán nagy szó ! 
Nosztalgia folytatás:
A szánkó, az más. Nagyon sokat szánkóztunk. Igaz ugyan, hogy 30 méterre elosztva volt 2 m szintkülönbség, de négy testvér lévén, volt emberi erőforrásunk. Sőt!
Egyszer az idősebbik bátyám megunta, hogy a két hugát húzgálja, és befogta szegény kecskemamát, majd vezette. A mekegés nagyobb volt, mint az igyekezet, de örök élmény maradt.
Kerékpározni már öt éves koromban tudtam, csak úgy dobáltam a csípőmet, hiszen felnőtt kerékpárunk volt, mindannyian azon tanultunk meg. A női kerékpár még rendben is volt, hiába a pedálon állva egyensúlyoztunk, hiszen az ülést nem értük el. A férfi "bicikli" keményebb dió volt, de nem nekem. Igazi attrakció, csavart testtel! A vízszintes váz alatt bújtattuk be egyik lábunkat, miközben a kormányt is egyensúlyban tartottuk a váz fölött.
Enikő, köszi a jó kívánságot! Az a könyv ami a gyerek előtt van a rovarokról szól. Most úgy tervezi, hogy biológus lesz, de lehet, hogy a következő pillanatban, már mozdonyvezetőnek készül. Volt már úgy, hogy katonatiszt akar lenni. Én nem könyvet vettem neki, hanem a telefonját töltöttem föl.
Köszönöm.
Hammmm! OOOOOOHMMMMM!
Nosztalgiázok kicsit én is.
Olyan vidéken nőttem fel, ahol sem víz, sem hegyek nem termettek.
Szóval úszni nem tanultam meg nagyon sokáig. Volt egy középiskolai próbálkozásom, aztán néhány kedves fiú csupa szeretetből lenyomott a víz alá, és elkezdtem félni.
Aztán egyet gondoltam, és 37 évesen leküzdöttem félelmemet, és megtanultam a gyorsúszást. Sajnos, keveset gyakorlom, így a technikám egyre csúnyább, és csak felügyelet mellett vagyok hajlandó mély vízbe merészkedni.
Korcsolyázni és sízni több okból nem tanultam meg. Vidéken, ráadásul szegény vidéken, fizikai dolgozók 4 gyerekének nem adatott erre lehetőség.
A görkorival egyszer, egy horvátországi nyaralás során próbálkoztam, és nagyon mulatságos délelőttünk lett, mert a collstock hozzám képest stabil, és egyenes volt! Persze, a párom, és a kislányom egész jó volt benne, de annyira nevettek ha elestem, hogy aztán már a nevetéstől nem bírtam felállni.
A jégen nem próbálkoztam. Sem eszközöm, sem alkalmas jegem nem volt, hacsak a pár befagyott pocsolyát, és az esténként megöntözött maszek kis "sikárkó" helyünket nem számítjuk.
A televízióközvetítésekben azonban szájtátva néztüka jégtáncot és a műkorcsolyát. A Regőczi Krisztina-Sallai András párost nagyon a szívünkbe zártuk.
Sízni szintén felnőtt fejjel, éppen két évvel ezelőtt próbálkoztam. Nagyon tetszett, és nagyon dícsért aki 4 órát foglalkozott velem. Dícsérte az egyensúlyérzékemet. Mindez Svájcban volt, ahol angol társaságban voltam, és a franciaországi szállás tulajdonosa, egy skót úriember tanított.
Hm. Ő nagyon profi volt, csak szűz havon sízett. Közel 70 éves kora ellenére olyan 55-nek tűnt, és makk egészséges volt, hihetetlen jó testfelépítéssel, rugalmas bőrrel. Ezt közelről is volt módom megszemlélni, mert a síórákért bartellben masszíroztam.
Egész életét a természetben tölti, nyáron kerékpártúrákat, télen sícsoportokat vezet.
Ez az egész út egy különleges varázslat volt, nagy kihívásokkal, érdekes megtapasztalásokkal. Egy masszázsvendégem, aki angol, a 40-ik szülinapját tartotta a sízéssel egybekötve, és az útért cserében adtam 20 masszázst a barátainak, és nekik egy hét alatt. Ez volt a viszontajándéka a barátok felé.
No, most aztán jó sokat írtam, csak meg ne unjátok!
Köszönöm a jó kívánságot! Óhajod parancs! Egy kicsit megkésve a névnapodra!
Magdi!
Helyesek az unokáid, de ez a torta most merénylet volt ellenem.
Boldog szülinapot! Mondom nem minden érdek nélkül! 
Legalább egy virtuális szeletkét kérek belőle!
Kedves Kati! ÁlomfejtősfórumosKatánk! :-)
Isten éltesse sokáig a Kisherceget, és vele együtt a soha nem szűnő gondoskodást adó szülőket és nagyszülőket. Köszönöm, hogy együtt felraktad a képeket, és beszámoltál a szülinapról.
Jól olvastam, hogy eljött az ideje a költözésnek? Ejha!!! Nálatok aztán van ám pezsgés! Unoka, és a férjed is szülinapos, költöztök, és az Advent közepét is túlléptük.
Írjad csak történeteidet, nagyon szeretem őket olvasni. Legyen akár a gyerekkori budapesti, akár más országbeli. Én egyszerű vidéki kislányként nőttem fel, így keveset tudtam sok dologról, ráadásul a személyes emlékek mindig csodás világot adnak át, szemléletesebbek, és nagyon jól vizualizálhatók.
"Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék."
Istenem, de szép időszak volt, szóról szóra így......
Köszönöm Klára, még akkor is, ha az emlék sebeket is feltép.
Szép napot mindenkinek!
Schanti! Jó, hogy látlak! Hogy sikerült a karácsonyi ünnepségetek a múlt szombaton?
Lehet, hogy írtad már, akkor légy szíves priviben küldd el, mert mostanában le vagyok maradva mindenről, alig járok erre.
Azért gondolok ám rátok.
Mintha az anyukámat hallanám... szerinte a silecekre kidobott pénz helyett inkább valami szép és hasznos holmit. ..Így aztán amikor gimiben azt kértem amit Te,anyukám leintett, hogy na,azért olyan jól nem állunk anyagilag hogy mindenféle hiábavalóságra pénzt dobjunk ki........ és itt jöttek a rémtörténeket.Ugyanis az előző évben lavinaomlás következtében 12 gyerek meghalt. Éppen a mi iskolánkból csak az előző évfolyam. Tehát szóba sem jöhetett.Helyette kaptam egy divatos hosszú kabátot, hozzá hosszúszáru hófehér csizmát.Megtudom számolni egy kezemen hányszor volt rajtam!Először is mindig farmert hordtam,hozzá illő bakanccsal sportos kabáttal.A lila(mindig is utáltam ezt a szint )kabát+ fehér csizma évekig képezte vita tárgyát anyukám és köztem. De akkor döntöttem úgy,ha egyszer gyerekem lesz SOHA nem fogom ráeröltetni az ízlésem !
A gyerekkori vagyalmoknak azt hiszem semmi sem jelent akadalyt, ugy ertem, hogy a be nem valtott almainkat felnottkorban tovabb kergetjuk.
Nekem a sieles volt ilyen. Olyan varosban nottem fel, ahol a dombok, hegyek karnyujtasnyira vannak es nagyon megszokott dolog volt a sieles. Az osszes baratnoim jartak a szuleikkel sielni... persze en is nagyon vagytam ra. Mi nem voltunk ilyen csalad. Kertem en is sileceket, hiszen a baratnoim es szulik is vallaltak, hogy visznek magukkal es megtanitanak. Anyukam azonban, aki gyerekkoraban egyszer (!!) megprobalta es tul farasztonak talalta, azt mondta, hogy kar ennyi penzt elkolteni, amikor biztos ugysem fogom elvezni, es kulonben is, micsoda balesteket lehet szenvedni sizes kozben (itt kovetkezett egy verfagyaszto felsorolas) amugy nem lehet ekkora felelosseget sozni idegenk nyakaba (egy sizni nem tudo gyereket)...
En minden evben azert megirtam az Angyalnak, hogy silecet hozzon, es vartam a meglepetest. Ami nem is maradt el, mivel egyik evben az ocsem (4 evvel fiatalabb) kapott lecet, en meg nem. Igaz, o egy hasznaltat kapott a keresztanyjatol... Kerdeztem, ha mar o kapott en miert nem? Mert o elmegy az utca vegen kezdodo dombra a fiukkal es ott megtanul, de en lany vagyok...
Szoval amikor III. eves egyetemista voltam, magantanitvanyokbol keresett penzen megvettem magamnak az elso sibakancsot, az ocsem kolcsonadta a lecet, a hatizsakjat, a bicskajat es en elmentem a barataimmal a Hargitara...
Azokat az eseseket! A nezok neha ketelkedtek abban, hogy egyetlen csontom is egyben maradt, de nem adtam fel!
Iszonyu nehezen tanultam meg, legalabb 3-4 ev kellett hozza, de most elegedett vagyok... a gyerekeim pedig mar sileccel jottek a vilagra (a ferjem nagy sizo volt)
Isten eltesse az unokadat!
Milyen konyvet adtal neki ajandekba?
Epitkzessel kapcsolatos, jol latom a kepekbol?
Mindenestre valami muszaki ugye?
Ezek a fiuk ugy szivjak magukba a technikat, mint a pinty! Ilyen az enyem is...
Legyen szép napod Klara ! Egy csodaszép Táltosének szavaival köszöntök minden fórumtársat ! Már tegnap estétől dúdolom magamban. Ez csak rövid részlet belőle....
Áldott berkeinket
Föl ne égessétek
Figyelő szikláink
Földre ne döntsétek
Tisztító vizeink
Gáttal ne fojtsátok
Éltető tüzeink
Soha ne oltsátok
Égigérő Fának
Ágát ne metsszétek
Ne ontsátok vérét
Árpádok népének
(Táltosének 1001 ből (regösének )
Ez tetszik! Sajnos az emberek közül kevesen látják meg bennük a csodát ! Leigázhatatlan ,szabad lelkü teremtmények. Elegáns ,kecses mozgásukat mindig megbámulom. Tudod,a taichiban is többnyire valamilyen állat mozgását próbáljuk utánnozni. Kócsagtartás, kobra,stb. és persze benne vannak a macsakától ellesett mozdulatok is. Este éppen egy ilyen macskamozdulatot gyakoroltam és akkor Vadász aki a fotelből nézte álmos pofával az igyekezetem,lazán leugrott és bemutatta! Mintha lett volna a szemében egy kis cinikus gúny : ezt akartad csinálni ?
Vacsora közben néztem a TV-t de el is ment az étvágyam! Arról témáztak,hogy mennyire tönkretesszük az állat és növényvilágunkkat! 35000-re tehetető azoknak az állatoknak és növényeknek a száma amelyek már csaknem sikerül kipusztítanunk !
Gizimmel találkozom, majd jövök.
Rosszalkodjatok, érezzétek Ti is jól magatokat.
Jó éjt!
JÓZSEF ATTILA
ISTENEM
Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
Szüleim gondolkosámódjában ez volt a szép: tegyétek, amit tennetek kell, csak tanuljatok! Legfontosabb dolgotok a tanulás!
Szia Klára!
Én meglehetősen bevállalós típus vagyok, még ma is, ilyen mozgásos dolgokban, de a görkorcsolyával úgyanúgy voltam, mint a másikkal, megállni sem tudtam rajta. Talán a másik kudarca akadályozott meg abban, hogy ezt elsajátítsam. Pedig nagyon vágytam mindkettőre!
Kerékpározni viszont öt éves korom óta tudok, és remélem még 120 évesen is fogok! Ma is nagyon kedvelem, és ahová tehetem, mindig azzal megyek. Sőt volt motorom is, egy Jawa Mustáng, ami már igazán nagyon hasonlított egy igazi nagy motorra, csak kisebb kiadásban.
Nagyon sok kedves történet a korcsolyázásról és nem korcsolyázásról! Olyan jó olvasni! Olyan jó bekapcsolódni!
Nálunk nővéremnek volt csak korcsolyája, ő volt a "nagylány", nagyon helyesen, hiszen rémes lehetett neki az ikerpár érkezése, amikor ő is csupán 23 hónapos volt. Szüleim nagyon helyesen tették, hogy kiváltságokat adtak neki, melyek miatt mi nagyon csodáltuk, nagyon nagy volt előttünk a tekintélye. Ilyen volt a korcsolya és a kisbicikli, a kétkerekű. A család, amikor útra kelt, hogy Fertőszentmiklósról átkarikázzon Süttörre, amely Eszterháza része volt, ami ma már Fertőd, apám előtt a vázra szerelt kisülésen trónolt Palkó; büszkén taposta a pedált Tünde, én pedig a meglehetősen megalázó csomagtartói helyet birtokoltam anyám mögött. Az viszont nagyon szép volt benne, hogy egész úton lehetett karolni őt. Sőt, muszáj volt belekapaszkodni.
Korcsolyás történetem tehát nincs, csak görkorcsolyás. Soproni unokatestvérem görkorcsolyáját kaptuk kölcsön egy hétre. Az fenséges volt! Az előttünk húzódó 83-as úton akkoriban néhány autó haladt Győrből Sopron felé, akadálytalanul lehetett a görkorcsolyával igyekezni az aszfaltos úttesten. Mesés volt. Mindig átélem hangulatát, amikor visszagondolok rá. Gyakran megnézem az áruházak görkorcsolya kínálatát, megállapítom, elég olcsó manapság egy ilyen csoda, de otthagyom. Pedig lehetne használni itt udvarunkon, a járdán, a teraszon. Sajnos, attól tartok, ma már eltörne valamim, ha elesek. Zsófim, Bazsikám is lebeszélnek róla. Pedig de jó volna! Persze lehet, ez csupán a gyermekkor utáni sóvárgás, semmi egyéb.
Az eltévedések nálam mindig tanácstalan időszakaimban voltak, és olyankor, amikor nagyon tartottam tőle, hogy rossz úton járok.
Szabadjon megjegyeznem, hogy legjobb olvasmányaim közé tartoznak egy halaskofa esszéi! Mindig felderítenek. Most is mosolygok, előbb nevetgéltem. A vidámságot hozza közénk humorod, rendkívüli tehetséged, hogy tréfásan közelítsd meg az eseményeket.
Itthon hagyott fiacskád hiányolt-e nagyon? Ki főzött rá távollétedben?
Szia Kata! Látom ünnepeltetek, míg nem voltam itthon. Meglestem az unokádat én is, hát igen ebben az időben látványosan sokat fejlődnek. Nagyon aranyos, gondolom élvezhette, hogy ennyien vannak körülötte és mindenki Őt szeretgette. Az én unokámnak is most volt a szülinapja, csak Ő pont 10 évvel idősebb a Tiédtől.
Aranyos vagy duliful, igazan !!! En meg csak egy nagyszaju halaskofa...aki roppant elvezi a hallgatosagot!!
Kerdezd meg Sasat, o kerek egy esztendeje turi...
Edesanyam volt ilyen- mindig roppant elveztuk a torteneteit, szinesen, atelve adta oket elo.
En itt, az Operencias tengeren tul szoktam inkabb hozza- a kedves, udvarias kanadaiak altalaban figyelemmel vegighallgatjak amiket en a vilag masik vegerol jott haryjanos meselek...Es nagyon sok mindent lehet nekik meselni- hiszen olyan nagyon keveset tudnak masokrol.
Azt hiszem nagyon valtozo mikeppen emlekszunk vissza arra ami elmult- en altalaban megtalalom benne a megmosolyogni valot.
De most elhallgatok...atadom a szot...
Azota is ezen mulatok- meghogy a te idodben bezzeg...! Amikor EN gyerek voltam akkor hideg es havas volt a tel ! Nagyon jol emlekszem mekkora hobuckak voltak az udvaron mar decemberben...Volt egy ido amikor roppant vallasos voltam,/ khm. apaca is akartam lenni./..abban az evben eljartam a reggeli misekbe advent idejen... meg sotet volt /?hetkor?/ korulottunk minden feher...talpunk alatt csikorgott a jarda kemenyre taposott hava.
A kulonos az, hogy akkoriban meg a hocipot sem talaltak fel! Evekkel kesobb jelent meg, mikor mar felsotagozatos voltam. Meg az sem volt valami nagy szam, csak egy kis bundabeles benne...
AZota is jokat kuncogunk testvereimmel, hogy a teli meleg ruhazat szelben libego "mackonadragbol" allt...meg lodenkabatbol. Nem viccelek!
Sielo, korcsolyazo Benike aranyos lehet! Kisebb korban sokkal batrabbak a gyerekek...sokkal ugyesebbek.
A sarki allatkereskedes elott a jardan van egy fekete tabla, amire naponta kiirnak egy aforizmat, nehany kedves szot 4labu baratainkrol... Egyik kedvencem;
" Valamikor, az idok kezdten, a macskak uraltak a vilagot. Ok meg mindig emlekeznek ra..."
Mar nem eloszor irsz le egeszen elkepesztoen kerek es tartalmas -!ertelmes es izgalmas almot- en mint minidg, csak a fejem csovalom, milyen kulonos is lehet. Es igy emlekszel ra? Valoszinuleg az alom is annyira komplex valami, szinte nem is ugyanaz ahogyan te vagy en megeljuk az ejszakai sotet orakat.
Nyilvan nem lep meg, en nyugtalan alvajaro is voltam valamikor ifjabb eveimben,- a haz tavoleso sarkaiban ebredtem akar tanacstalanul "mit is akartam" hova is indultam...Arra hatarozottan emlekszem amikor kislanykent a nagy ebedloasztal alatt ejnek evadjan viragokat szedtem...
A Reiki tudomanyanak elsajatitasa nagyon tetszik nekem, szinte mar most uton vagy a jo iranyba...Sasa pedig jo peldaval, jo tanaccsal elotted jar.
Ha tehetnem en is tobbet olvasnek, tapasztalnek a szomora meg idegen de vonzo metafizkus vilagrol /remelem jol hasznalom a kifejezest.../ Szerintem az a belso ero ami arra kesztet, hogy masoknak segits, az egyszeruen "kikivankozik" maifesztalodni akar... Nagyon izgalmas!
Kedves Piggy!
Te egy nagyon szerethető ember vagy, a történeteiddel együtt, amelyeket, akkor is eljárok majd olvasni ide, ha beírni esetleg éppen nem lesz időm.
Sohasem tanultam meg korcsolyázni, életemben nem estem akkorákat, mint korcsolyával a lábamon a jégen. Még megállni sem tudtam vele. Többszöri, szinte évenkénti próbálkozás után, végleg feladtam a dolgot.
Csúsztam a jégen, a cipőm talpán, futni, és utána jó hosszút csúszni rajta az nagyon ment.
Visszatérve az előbbi témára, igen, megtapasztaltam. Szokássommá vált, hogy minden esetben először magamat elemzem ki, a helyzetemet, a dolgokhoz, és az emberekhez viszonyítva. Amíg nem ismerjük jól önmagunkat, addig nem láthatunk helyesen másokat sem.
Lehet, hogy én már túlzásba is viszem, túl sokat gondolkodom egyzserű dolgokon is, meglehet, hogy ezzel már túlbonyolítom a történéseket. Túlságosan is nagy bennem a vágy, mindent megérteni.
Az almaid elso resze akarcsak az enyem lenne...! Aztan a tied annyira rosszra fordult , hogy oda meg en sem kovetlek...De a kereses, a tevelyges, a nyuglodes az gyakran vissz-visszater. ma ejszaka volt, hogy eloszor almodtam az uj hazzal- ott voltunk es neztem ki a tora az ablakon at...azon tortem a fejem hogyan is legyen akkor ezzel a kozelgo szuletesnappal...hirtelen nem is tudtam kie lesz...talan Agnese...dontottem vegul is. Aztan folebredtem es a homlokomra csaptam-dehogy a ferjem szuletesnapja kozeleg! /jovo heten...az ev legsotetebb napjan jott a vilagra ugyanis.../
Mar en is eszrevttem, hogy kisebb esszekkel bombazlak itt benneteket nap nap utan...igazan nem szandekos...es sokszor szegyellem is magam- azert mert nekem valami fontos es mulatsagos nem biztos, hogy masnak is az...
Pedig nem is emlitettem, hogy az en utolso fellepesem is a tiedhez hasonlo volt...vagy tizenot eve- immar urasagoktol levetett, hasznalt mukorcsolyaval a labamon- A gyerekeket vittuk el a jegre, ok egeszen ugyesek voltak...En meg csak alltam...alltam a jeg kozepen...probaltam gyonyorkodni masok elegans stilusaban...amikor egy kis kolok elszaguldott mellettem...meglokott ....es kirepult alolam a labam..Hatalmas dongessel terultem el. jol bevagtam a fejem...es egyeb testreszeim....Napokig sajogtam. Hat azota nem probalom. En is maradhattam volna a palankba kapaszkodva mint te! A sipalyakopn sem voltam sokkal kecsesebb latvany, ott is eltaknyoltam ha kellett ha nem...a balterdem azota sem a a regi, legtobbszor azt tekertem magam kore. Gyermekeim aggodva porolgattak le idonkent "Minden rendben mami??"
manapsag sima terepen...szarazfoldon is el tudok terulni. Legutobb a kutyaparkban egy szeles boxer dontott fel...
Azert a pedellusotok nagyon belevalo bacsi lehetett!!
Hogy telik Szent Luca napja???Ancsa szerint/Domingosok/ a noi holgyeknek ma nem szabad dolgozniok! Sem mosni, sem szoni, sem fonni...Igy ezektol megtartoztatom magam. Sot- tilolni,sulykolni,mangorolni ... kopulni sem fogok...
Ha jol tudom Szent Luca a svedek vedoszentje. Ezen az napon helyes fonott kalacskakat sutnek es penzt rejtenek el benne...aki megtalalja, annak szerencseje lesz.
Klara,ha valaki eltávolodik Tőled,nem bitos hogy magadra hagy, csupán a saját útját járja. Az ösvények időnként egymás mellett haladnak,majd szétválnak, de van úgy hogy keresztezik egymást......
Tegnap este elgondolkodtam azon amit a Mesterrel kapcsolatban kérdeztél. Végiggondoltam,eléggé hosszú utat jártam be, és töltöttem el a számomra kijelölt Mester keresésével. Tudatos keresés volt. Egy idő után voább léptem mindenhonnét. Pedig mindegyik Mestertől kaptam útravalót. Az agykontroll ráébresztett arra ,hogy Istentől kapott csodálatos kinccsel az elménkkel mennyi szépet teremthetünk ! Ráéreztem a relaxáció szépségeire. Segítő mesterm tanítóm-barátom egy életre szólo útravalóval ajándékozott meg.Szembenézni önmagammal,hogy önmagamat felvállva is lehetek értékes ember, nem szükséges mindig mások elvárásaihoz alkalmazkodni.Reiki mesterem ráébresztett arra, hogy a furcsa vibráló meleg érzés a kezemben amit már gyermekkortól érzek,nem fantázia játéka, nem bün és nem is hazugság,hanem tiszta Isteni energia.Rengeteget adott ,és új ajtókat nyitott meg előttem. A taichi mester már keresés nélkül lépett az életembe, és a mai napig folyamatosan tanulok Töle .De visszanézve,rá kellett jönnöm ,hogy voltak olyan MESTEREK is az életemben akiket egyáltalán nem én választottam. Sőt ! Ha lehetett volna,elkerülöm ! Mégis,rá kellett jönnöm jó mesterek voltak !
Nekik köszönhetem,hogy megtanultam bizonyos dolgokat. Megértettem,hogy nem minden arany ami fénylik, hogy nem biztos ,hogy az az ember aki keményen bánik velem az ellenség ! Nekik köszönhetem hogy rádöbbentem ne itélkezzem mások felett,mert nem tudom hogy került abba a helyzetbe ? Nem tudhatom hasonló esetben én hogy viselkednék ? Megtanultam elengedni a felsőbbrendüséget. Csak azért mert pillanatnyilag elegánsabb ruhában járok,nem biztos hogy a lelkem tisztább..
Rajtuk keresztül értettem meg, az élet állandó változás. Aki nem képes változni megreked..az élet elhalad mellette és végül egyedül marad.
Most, csak úgy, mert egyedül vagyok, elmondom magamnak álmomat, elűzve töprengésemet, helyesen teszem-e. Egyszerűen kényszert érzek rá, bár eléggé magánügy.
Álmomban - tavaly november elején - valakivel kint jártam az űrben. Végtelen és sötét volt, ugyanakkor derengő fényekkel teli, hiszen körülöttünk égitestek ragyogtak a messzeségben. Nagy nyugalomban és kényelemben, mint óriási puha fotelben, nyújtózkodtunk egy-egy óriási fölfújt autógumin, lábunkat lógatva. Siklottunk, mint Kata kacsái folyójukon. Aztán társam távolodni kezdett. Döbbenten vettem észre. Sikoltozni kezdtem. „Maradj velem! Ne hagyj itt! Ne hagyj egyedül!" Iszonyatos rémület vett rajtam erőt. Közeledett, ezzel válaszolt. Mellém ért, megnyugodtam. Ekkor füves térséget láttam, afféle szavannát vagy sztyepét, inkább asz utóbit, bár zöld volt és elég dús a fű, és lábnyomot láttam, lenyomta a füvet, azaz két lábnyomot egymáson, a nagyobbon kisebbet. És egy hang mondta: "Egyazon lépés vagyunk a földön. A kötelék, mi összefűz, elszakíthatatlan."
Most, hogy ezt elmondtam, kissé jobban érzem magamat, mert amúgy semmire sem megyek semmivel. Így, így. Ez a jó megfogalmazás. Semmire semmivel.
A Reikinek fokozatai vannak . az I-es megismertet a reiki fogalmával,mi is a rieki do - út célja stb. Megtanít arra bizonyos pozitúráknál milyen kéztartás fontos.Elsősorban saját testeden tanulod meg alkalmazni a technikát. + meditációk alkalmazása .A Reiki II es már szimbólumokat ad ,és mostmár a szertzett tudást máson is gyakorolhatod.
Rekiki III - beavatás után megnő az az energia amivel dolgozhatsz. Egyben felelőség hárul rád,ha úgy döntesz gyógyítani szeretnél. Akarva akaratlanul kapod a kihívásokat-feladadatokat az élettől. Mesterré válsz ami nem azt jelenti hogy meggyógyítani boldog-boldogtalant. Megerőszakolni´bárkit is a nagy jószándékkal .......
Választhatod,hogy tovább lépsz és Mint Reiki tanító adhatod át a tudást.Tanítványaid vannak akiknek spirituális fejlődéséért bizonyos mértékben felelős leszel .
Még mindig van tovább : Arolo, szellemgyógyászat...rengeteg lehetőség nyílik meg előtted. De vigyázat,mennél több információt -tudást gyüjtesz be, ennek megfelelően kapod az élettől a feladatokat !
A reiki könyvek sokat segítenek ,de előbb jó ha részt veszel egy tanfolyamon.Ez többnyire egy hétvége alatt megvan. ott megkapod a segédanyagot, elmagyarázza a kéztartásokat, mit mikor alkalmazni ? (na ekkor már jöhet a könyv is, mint segédanyag . A beavatás után már érezni is fogod az energiát amivel dolgozunk. Ez általában nagy élmény! Megtapasztalni azt,amiről annyit olvastunk, beszéltünk!
Sasa, Te reiki Mester vagy? Szeretném megtudni ennek a tudásnak a művelőinek a fokozatait. És miképpen értétek el. Azt hallottam, hogy a mesteri címnél van kisebb fokozat is, mert a mesterit azok célozzák meg, akik igazi gyógyítókká akarnak válni, akik életüket erre teszik. És ott is vannak fokozatok, és a nem mesterinél is. Vettem már két reiki könyvet ismerkedni, de valahogy képtelen vagyok ismertetet szerezni róla. Biztosan így kell lennie.
Lesz-e karácsonyi, újévi pihenőd?
Benikémnek nagoyn jól megy a sielés, műhavon tanulnak,és már a nagy pályán lejön.
Korcsolyacipőt tőlem kapott tavaly karácsonyra, elég nagyot, nem volt kisebb, de legalább idén is jó. Már voltak korizni. És képzeld, jól meg neki ez is! Lehet, kicsi korban ügyesebbekvagyunk? Tartok tőle, inkább a mai, korszerű felszerelések játszanak közre. Ó, a kulcsos korcsolya! A bicsakló bokákkal. Sokan átéltük ezt, bizony!
Egy kis adventi hangulat...
szolgalati utra viszem magammal a gepemet es fotozok... mert olyan rossz egyedul megelni az elmenyeket... igy legalabb meg tudom osztani masokkal is...
Olyasmik voltak benne, hogy eltevedtem, hogy rossz sorban alltam, hogy nem volt nalam penz, hogy sarban jartam, hogy rosszul kanyarodtam be, mert azt hittem korforgalaom lesz, hogy elromlott a fekem es nem tudok megallni ( ez a visszatero remalmom) szerencsere megis 2 cm-vel a kotrogep elott megis megalltam, de a kupaja fejemet alig tudta kikerulni.
Aztan a konyham majdenm langra kapott, mert a gyerekek valami papirt hagytak a serpenyoben... szerencsere idejeben erkeztem..
aztan meglattam a tukorben a szememet, ami nagyon ijeszto volt, a szemem feherje homogen rozsaszinne valt, (nem eres volt) es a bal szemem mozgasa kesett a jobb szememehez kepest. Panikba estem...
Tudom, ez a hajszolt eletmodomat tukrozi...
Annyira erzekletesen , plasztikusan fogalmazol, hogy kis karcolatokka valnak a hozzaszolasaid!
Es ami a legjobb, ramoszolygunk es arra osztokel, hogy mi is hasonlo tortenecskeket meseljunk.
Az en korcsolyatudasom mindig is a beke feneke alatt tartozkodott, pedig gyerekkoeremban komoly telek voltak , az iskolak udvaran, a focipakya szelen a pedellus bacsi felhalmozta a havat, mintegy korbekeritve a palyat es utana gumicsovel rendszeresen vizzel locsolta, ami gyonyoruen megfagyott. Es persze meg az utcakon is bukdacsoltunk, hiszen nem volt annyi auto... hebe-hoba jott egy...
A Nadas is befagyott, oda jartak a nagyok. Nekem is kulcsos korcsolyam volt, de nem ez volt a baj, hanem a bokam gyengesege, ami ki-be fordult, szoval bukdacsoltam es kesz.
Minden vagyam az volt, hogy kapjak egy "mukorcsolyat", mert attol biztos megtanulok...
Egy szo mint szaz, mire megkaptam az ahitott mukorcslyat (feher cipove!!!) mar nem locsoltak az iskolaudvarokat, a korcsolyacipom is 2 szammal nagyobb volt (merthogy beleno a gyerek) szoval nem haladtam semmit.
A nagy attores elsoeves egyetemista koromban volt: Kolozsvaron volt mujegpalya! Na elmentunk a baratnommel, en mar 3-4 eve nem vettem korcsolyat a labamra, de azert bator voltam. Mit ne mondjak? Egesz ido alatt a palankot szorongattam, mert a kiskolykok ugy szaguldoztak-siklottak korulottem hogy nem mertem kozejuk vetni magam, mert azonnal felloktek...
Masnap eladtam a korcsalyamat.
GUILLAUME APOLLINAIRE
JEL
SIGNE
Érzem mindig jelét az ősz akaratának
Hát a gyümölcs való nekem nem a virág
Elcsókolt csókjaim szívembe visszafájnak
Hallani a levert diófa bánatát
Állok tűnt szeretők szép kezek avarában
Ó örök őszidő lelkemnek évszaka
Egy hű hitves követ az én végzetes árnyam
Még felszáll a galamb leszáll az éjszaka
Vas István fordítása
Borzaszto rossz reggelre ebredtem, sok mozgalmas es csakis baljoslatu almom volt... meg most is a hatasa alatt vagyok... Brrrrr
Valamikor nálunk is nagy telek voltak. Ahogy visszaemlékszem, bár minden részlete már nincs előttem, a Duna szintén be szokott fagyni. Mintha Mátyást is a Duna jegén választottuk volna meg az l500-as években. Benneteket hiába kérdeznélek, fiatalok vagytok, de rémlik, szekérrel szotunk átjárni Pestről Budára. Meg persze vissza. Már aki vissza akart jönni. Mert némelyek átmentek és elbújdostak. Mint az én békés hangulatom tette tegnap este nagy hirtelen. Csak úgy magamnak is váratlanul, leszakadt az égből az elkeseredésem. Most megnéztem, megnyugodva láttam, azért annyira szörnyű dolgokat mégsem zúdítottam Rátok. Hála Őrangyalomnak.
Na, most aztán fáj a fejem, mostanában gyakran ébredek fejfájással, amit hatvankét évig hírből sem ismertem. Lehet, .... ? Nem folytatom, mindegy.
Viszont eszembe jutott egy álmom, november elején álmodtam, még tavaly november elején, majd megnézem a pontos dátumot, és elmondom. Mert álomgűjtők vagyunk, vagy mi a szösz!
Süt a Nap, de a madarak vizét befagyva találtam.
Szép reggelt!
En is ezen torom a fejem- mert olyan meg nem volt, hogy januarban ne fagyott volna be a Saint John folyo... Az elmult 18 evben -elozo hazunkbol-kicsit messzebbrol lattuk a vizet, szep volt a kilatas, de nem ennyire "kozvetlen". Gyonyoru latvany tud lenni amikor hideg, szeles keso oszi vagy kora-teli napokon sotetkeken hullamzik az egyebkent eleg bekes kinezetu nagy viztomeg. januar mindig a leghidegebb, akkor komoly jegpancel boritja. Aztan tavasszal szoktuk latni az ablakbol amikor vonulgattak le a jegtablak. Most egeszen kozel, a "kert alatt" van csakugyan- talan emlekszel regebbi kepekre...a teraszrol.
Namostakkor. innen elvonulunk-mint a kacsak...?- a kozelgo vasarnapon, eppen idoben ahhoz, hogy a Karacsonyt "ott" toltsuk, a "to" partjan. Ez sem fuggetlen a folyotol, ugyanis valamikor az 50-es evekben jokora duzzasztomuvet epitettek a fent nevezett folyora, attol kezdve van ez a hatalmas "to" ami nem is igazan to...azaz megis.
Hat igy vonulgatunk a folyonk mellett, innen oda, a kacsakkal. Vagy nelkuluk- meg nem tudom ok mitevok lesznek!
Ezen a bizonyos tavon majd lehet korcsolyazni is-allitolag. Ez engem nem igazan lelkesit..., vilageletemben ketballabas voltam a jegen...Parom -ezzel szemben- a Varosligeti mujegen toltotte kamaszkora hidegebb napjait -ahogy en cukkolni szoktam-,"ott kergette a sikoltozo lanyokat ". Novere -ha emlekszel- a Pesti Jegrevu tagja volt- amig leteztek- es o tanitotta a nala hat evvel fiatalabb kolkot. Ferjem szerint ez ugy tortent, hogy egy szep napon-mikor a szulok rakenyszeritettek- kenytelen kelletlen magaval cipelte a gyereket, aztan bevitte a jeg kozepere es otthagyta "ugy tanul a mafla" logikaval. Mire a nap lealdozott a Liget felett, , ocsike szitkozodva es konnyekkel kuszkodve, de lenyeges fejlodest mutatott. Szoval a Makerenkoi modszer bevalt / sogornom minderre termeszetesen abszolute nem emlekszik ...!/
persze mindez csak legenda- olyasmi, mit a teve es a harom kiralyok..
En, a falusi viragszal ezzel szemben a Homokosnak nevezett pocsolya jegen tanulgattam...tanulgattam...keves sikerrel! Batyam es noverem nekem is volt- az o hozzaallasuk sem volt sokkal jobb mint profi sogornome... A tetejeben az en mafla korcsolyam meg az a bizonyos kurblis fajta volt, ami folyton kilazult, meg leesett...testvereim jogos bosszusagara. Esni jomagam is hatalmasakat tudtam, a kornyek is belereszketett.
Attol tartok kicsit keso mindezt behozni. De kivancsian varom a varosligeti bajnok fellepeset. Evekkel ezelott persze hoztuk-vittuk a gyerekeket fedett jegpalyara ha volt mod, immel-ammal meg korcsolyacipot is huztam...
Mindez csak a torol juott eszembe...!
Igy keszulodunk- lelekben. A sutes fozes talan, esetleg jovo heten sorra kerul, Szenteste hal, Karacsony napjan ..? pulyka??vagy liba...? Meg nem tudom mit szavaz meg a nep.
Az a jo, hogy egyelore enyhek a napok...jegnek, honak most nyoma sincs. Jovo heten megerkezik a Kicsi Fiu masik nagymamaja-nagypapaja... New York allambol. majd osszehangoljuk az otleteket, kivansagokat.
ha igy halad, talan meg ajandekvasarlasra is lesz idom!
Szép ünnepélyes képek!
Illenek röviddel előbbi hangulatomhoz. Ami már a múlté.
Zsuzsa, mars mindegyikünknek ágyba! Álmodj nagyon szépet! Törekszem rá én is. Majdnem így írtam: törexem! Éxer! Na, szia!
Reggelre egy kis meglepetés, ha már ilyen sokáig fennmaradtam! A Madonna szobor Európa legmagasabb faszobra, helyi szobrász Nagy László műve. A Kegyei park, a régi temető helyén lett megvalósítva, az új már a városon kívül van.
Holnap nem biztos, hogy eljutok idáig, de későn már nem jövök, mert egészen rászokom az éjjei bagolykodásra. Azért ha tudok, benézek!
Heves megyében, Lőrinciben, ez egy viszonylag fiatal város, most van feljövőben. Legközelebbi másik város Hatvan, és utána Gyöngyös. Ez már egészen a Mátra alja, dombos vidék. Vasut vonalban a Hatvan - Salgótarján volumen.
Lassan fogom adagolni, hogy mindenki láthassa.
Én is, majd valahonnan megtudjuk, lehet, hogy éppen itt is tudja majd valaki. Gömb, gömb, lehet, hogy innen az emlék, csak a kocsonyásat hagytam ki, illetve hittem levegőnek.
Láttam a Csodapókot, és meglehet az ötlet is! Szeretem a meséket, még ma is, és te?
Legfeljebb ez a kérdés, egyelőre, válasz nélkül marad. Kibírom. És Te?
Te milyen gyönyörűen megfogalmaztad a lényeget, Zsuzsa! Bizony, így kell gondolkozni. Sajnos, néha megfeledkezem róla.
A fájdalom olyan, mint egy nagy fekete pók. Nemcsak sötét, de meg is rémít. Merev testtel tűröd, hogy rád ereszkedjen. Eléri a szíved, és azt hiszed, most szűnt meg a világ!
Lassan már én sem értem önmagamat, s mégis elvárom, hogy mások megértsenek. Csak ülök az általam fújt léggömb közepén, és nem merek mozdulni sem, mert félek, bármikor kipukkad.
Belülről látok, - és tudom, hogy ez az egész olyan nevetséges, mint amikor egy bohóc megáll a porond közepén, és csak „grimaszol”. Van aki érti, van aki nem, - mégis ha nevet az egyik, -hát nevetni kezd a másik is. Csak én nem nevetek, mert ezt az egész görbe tükröt én hoztam létre, azzal amit teszek. Vagy amit nem teszek. A gondolataim hálót szőnek körém, mint valami hatalmas óriáspók, és úgy szorítanak, hogy az már csak fájni tud. Nem tartani, nem lebegtetni, - csak fájni.
Még sem mozdulok. Telnek a napok, és várok. Valami csodára, annyian mondják, hogy sokszor a mesék is életre kelnek. Hátha nekem is van egy éledező mesém. Valahol. Én is tudok sokat, de azt másoknak mondom el. Szeretném, ha boldogok lennének, ha örülnének neki.
Amit most teszek, az senkinek sem jó, - még nekem sem. De meg kell értenem. Nekem kell megértenem!
Tudom, eljön a nap, és én felállok. Egyetlen gomolyaggá tekerem a pókhálót, s ahogy fogynak a szálak rólam, úgy szűnik a fájdalom.
A léggömb kipukkad? Elszáll majd? Ki tudja, - annyira talán nem is érdekes. De egy nap, amikor kinyitom a szemem, és újra nevetek, már előléptem: nem bohóc leszek, hanem közönség.