Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Sziasztok!
Szép napot kívánok mindenkinek.
Kata! Gyönyörű Kisherceged egyre jobban hasonlít Rád. Köszönöm, hogy megosztottad velem is az első esti felügyeleted történetét. Nekem ez még nem valóság, de ízelítő, hiszen csak halvány elképzelésem lehet arról, mit jelent egy unoka. Ilyenkor szívem megdobban, s vágyom rá, de aztán az eszem visszaránt...
Schanti! Neked is köszönöm tanulságos történeted. Nagy tanítást hordoz, már dolgozom rajta, de gyakran nehéz a büszke nőnek elfogadni.... És lányom is hozományként cipeli.....
A kávé
Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt:
"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótok számára az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek."
"Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg."
"Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét."
Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak.... a kávét élvezzétek helyette.
nem vagy egyedül,azthiszem ezt kiskorunktól belénknevelték . Ha kapsz valamit illik viszonozni, nehogy adós maradj !
Tudod,az a mesebeli asszony még kérni sem tudott, nemhogy elfogadni ! Fiatal kora éveiben természetes volt számára mindaz amije volt.Aztán a kenmény években is aztgondolta inkább beleszad,de akkor sem kér ! Keményen és dacosan vette fel a harcot,de nem kért ! Még a szociális osztálytól sem. Mint a tegnapi meséből ismeritek,sokat változott,megtanult elfogadni,és később amikor módjában állt, tőle telhetően adni is . Viszont a kéréssel még mindig hadilábon áll.
Dehát ez csak egy mesebeli asszony,lehetne másként is formálni a személyiségét.
Elgondolkodtató,amit a félelemről írtál ! Tulajdonképpen a harag és a félelem az, ami lelkünkben sok galibát okozhat. De mi történik akkor, ha valakiben már félelem sincs ?!!Köszönjük Klara,megint bölcset szóltál !
Nem minden arany ami .........pedig az a bizonyos fény sok embert elcsábít. S hogy idővel rájön átverés az egész?! Legfeljebb ovatosabb lesz és nem visel többé aranyat !
))
Jól emlékszel ! Szilaj a betörhetetlen! Egy indián fiú,akivel barátságot köt, s a fiú annyira szereti, hogy nem köti magához! visszaadja a szabadságát és Szilaj a barátnőjével visszatér a ménesbe.
Van egy csodálatos aranyhajú fürtös kislány,afféle pótunoka
))))Neki szánom ezt a DVD ,gondoltam belekukkantok,aztán ottragadtam!
Ezt nehez lenne tudomanyosan, vagy filozofiai alapokon megindokolni...
Szombaton este volt az elso alkalom, hogy a gondos szulok kimaradtak, egy eljegyzesi osszejovetel kapcsan. Instrukciok hadat hallgattam vegig szorongva, hogyan is, mikent is cselekedjem a csemetevel- aki koztudottan nem konnyen szenderul alomra mamika nelkul...
Vegre elvonultak... A csemete irto helyes volt...! Mintegy 20 percen at sirt, tiltakozott, haragudott amiert EN vagyok ott , en vagyok az aki a haloszobaban les-s fol setalva, dudoraszva alvasra osztonzi okelmet... Igazabol nem tudtam komolyan venni...annyira helyes, oszinte volt a banata...Vegul is belefaradt, elszunnyadt,,csondes horkolasra valtott...a vallamon...visszaidezve a regesregi emlekkepet amikor a lanyaim tettek ugyanezt. Mivel a kisagy roppant idetlen helyen van- a szulok agya mellett a sarokban, egyszeruen keptelen voltam a helyere rakni...minden probalkozasom folebreszteni latszott...igy aztan foladtam, leraktam a szuloi agyra...ahol a kovetkezo ket oran at moccanas nelkul es edesen aludt. En pedig melle kuporogva a szemem le nem tudtam venni rola- neztem, mintha festett kep lett volna...egy kicsi angyal...Egyaltalan nem unatkoztam. Mikor hazajottek, egyszeruen nem akartak elhinni, hogy ime, ket oran at aludt a lurko egyhuzamban- az ejfel elotti orakban ez koztudottan ritkan fordul elo.
Tudom mindez masoknak jol ismert, vagy unalmas intermezzo- konnyen elintezheto egy vallranditassal- o, a nagyszulok marcsak ilyenek...Persze, nincs is ebben semmi egyedi- de nekem nagyon nagy elmeny. Ha ranezel a kepekre nem is nehez elhinni, ugye?
Az elso kulonosen tetszik nekem...igaz...fontos. Megjegyzendo. Bennem van valami ebbol a hianyossagbol- Hm.
De ez mar magaban paradox...hogy lehet bennunk valami ami nincs...?
A masodik pedig altalanos ervenyu es nagyon sok bolcsesseg rejlik benne! Emlekezni fogok ra!!
Nagyon gondolkodoba ejtett az a mondatod, hogy:
"Csak miuátn megtanult elfogadni,tudott érző szívvel adakozni."
Azt hiszem en meg nem tanultam meg valamit ugy elfogadni, hogy ne legyen legalabb kesz tervem arra, hogyan fogom viszonozni.... ugy erzem, pedig tudom, nincs igazam, hogy en semmilyen korulmenyek kozt nem maradhatok adosa senkinek... lehet ez most nagyon nagykepuen hangzik, talan ugy fogalmaznam, hogy elobb-utobb valakogy torlesztem az adossagaimat...
Es az az erdekes, hogy ez nem a fene nagy jodolgomban van, mert volt egy olyan periodus az eletemben... , amikor a kisvallalkozasunk csodbe ment es ez olyan sokaig elhuzodott, hogy volt olyan het, hogy mindennap elmentem anyukamhoz "kolcsonkerni" egy haromszogu sajtot, hogy tudjak a gyerekeknek uzsonnat pakolni... es jartam az erdobe gombat szedni es hecserlit es mentat es szinte azt foztem, amit talaltam...es hiaba dolgoztam 16 orat tudtam hogy nem termelunk annyit, amennyit a bank elvisz...
Szervusztok! Ma nagyon húzós napom volt. Elfáradtam. Örömmel olvastalak el Benneteket; mindha rögös, sivár útról zöldellő, virágos rétre értem volna. Köszönöm.
Két tapasztalatom volt ma, megosztom Veletek:
1. A félelemnélküliség csupán hiányosság. A bátorság a félelem legyőzése.
2. Nem mind arany, ami fénylik.
Különösen ez utóbbi eredetisége fölött érzek nagy-nagy örömöt.
Köszönöm, hogy találkozhattam Veletek! Jó éjt!
Vadul koncentraltam alvas kozben, hogy megorizzek egy foszlanyt komplikalt, hiosszu, ertelmetlen almaimbol..hogy legyen mit "megfejteni" Dehat nem sikerult...tobbszor folebredtem, ugy tunt, na erre emlekezni fogok!! A, dehogy! Az egyetlen kep ami meg most is elottem van, Zsofi lanyom igen szepen kioltozott, valami szines pulover es hosszu harangos szoknya volt rajta, amikor az ajtobol visszafordult, es valamit meg monodtt nekem mielott kilepett volna...DE MIT ?? csak azt tudom, nagyon fess volt, orultem neki...
Hat ezzel Jung vagy Freud se menne semmire...! Az en almaim pokhalobol keszultek...meg kodbol, delibabbol...nem alljak a reggeli napfenyt!!
Egyszer evekkel ezelott lelkesen megvettuk Krudy hatalmas Almoskonyve-t. Roppant nagy csalodas volt..Bar nem tudom mire szamitottam...Valamifele eletbolcsesseggel teli "hasznalhato" kalauzra vartam ? Ehelyett a szazadfordulo hangulatanak megfelelo , igazabol...erdektelen ...nepies bolcselekedesek. Hogy ugy mondjam "idejetmulta" .
Mondd csak, nincs abban egy filmben egy barnaboru fiucska, meg egy csunya nagy eros vonat-szerelveny amit a lo-fohos "elhuz" vagy megallit...mar nem emlekszem pontosan...Az nekem is nagyon tetszett!!! A vegen "minden jora fordul" es a lo visszakerul a regi meneshez...a zeneje is szep...
Sasa Szivem! A tortenet ezuttal nem rikatott meg- de a torkomat megis osszeszoritotta valami fura erzes...Annyira ragyogoan vissza tudod adni az erzesek kavalkadjat, kuszasagat, osszetett voltat. Nagyon sajnalom, hogy annak az asszonynak ilyen kemeny idokon kellett magat vegigverekednie...Ha nem tartanek attol , hogy netan kozhelynek hangzik, azt mondanam, a sok megprobaltatas egeszen elkepeszto erovel formalta, csiszolta a tortenet alanyat, ...resztvevoit.
Milyen jol tudod mindig osszefoglalni a tanulsagot! Az a Karacsony csakugyan "kulonleges" volt .
Koszonom, hogy megosztottad velunk- ezt is.
Egeszsegunkre! Gyonyoru gazdag szinek, az arany es rubin varazsos jateka- ehhez mar tehetseg kell, technika! Parizsi kepeinket juttatja eszembe- neha rakok fol belole...nem is tudom miert...az ottani dus szinaradatot, fenyt es varazst.
En is kuldok valamit- ma reggel meglepeteskent ezek a kepek vartak elektromos postaladamban. Ket hete keszultek az oszi erdoben.
így van!
Jázmin lányod már jól van ?
eni,ha megengeded még 1x az adakozással -elfogadással kapcsolatban.Egy rövid mese :
Egyszer volt,holnem volt ,egyszer egy asszony. Takarítónőként dolgozott és voltak napok mikor nagyon szégyellte ,hogy ide süllyedt.! Valaha jobb napokat látott,kényelmes szép otthonban élt,és nemtudta mi az a NINCS. Változtak az idők,a körülmények, és az asszony ott maradt munkanélkül három gyermekkel és egy munkanélküli férjjel. A férj az alkoholba menekült. Mit tehetett,felvállat egy olyan munkát amit megalázónak tartott és gyülölt. Szégyellte,és ha régi ismerős tünt fel a munkahelyén inkább elbújt. Jött a karácsony ,és az asszony szomorú volt mert választania kellet vagy a számlákat fizeti ki,vagy pedig ajándékot vásárol a családnak.Szerette a gyermekeit, annyira szerette hogy bármire képes lett volna értük! Aztán egy este csengett a telefon és a munkahelyéről hívta az egyik főnök. Az asszony aztgondolta,még a nevét sem tudják nemhogy a telefonszámot ! nemtudta miért kell azonnal visszamennie a munkába,de görcsös gyomorral szótfogadott. Az egyik helységben külföldről érkezett segélycsomagok voltak berakva, a "rászorúlok " részére érkezett. A főnök aztmonta, válogasson nyugodtan,ruhákat, játékokat,és amire szükség van. Az asszony először tétovázott. Még soha nem kellett alamizsnát elfogadnia, de aztán félretette a büszkeségét és válogatott. Az a karácsony emlékezetes marad ! Téli ruhák,a gyerekeknek síruha, kabátok és a kicsinek sok-sok játék !
Az asszony sokat tanult,és változott .Már nem szégyellte a munkáját és nem is tatotta megalázónak. Viszont kapcsolatba került olyan emberekkel akikhez azelőtt úgyérezte semmi köze ! Csak miuátn megtanult elfogadni,tudott érző szívvel adakozni.
Évek teltek el azóta,és az asszony helyzete nagyot változott. De az a karácsony az valóság volt !
(időnként az ember nem is gondolja, milyen kevés elég ahoz,hogy másnak örömet szerezzünk,néha elég annyi ha szembesülünk azzal hogy tudomást vesznek rólunk)
ennyi volt, mese volt ........
Sziasztok!
Meg tudná mondani nekem valaki, hogy mi okozhatja a furcsa nem is éber nem és alvó állapotban megélt "lidércnyomásomat"?
Egyszerűen ma hajnalban is azt álmodtam(?), hogy felébredtem az ágyamban, mert valaki nyomkodja az oldalamat, mintha kelt tészta lenne. (Jó nagy tenyér lehetett...) Aztán valaki újfent megcsapkodta kint négyszer a bádogot az ablakpárkányon. Erre ismét felriadtam.
Ez új verziója a gyerekkorom óta kísértő álomnak, hogy felébredek az ágyamban, és valami van a szobámban, épp most mászott ki a szekrényből, és nem működik a villanykapcsoló, félhomály van... Mostanában már az ágyam mellett, az ágyamban, és ma hajnalban rajtam volt ez az álombéli valami, hisz dögönyözött engem. De ki csapkodta kétszer is négyszer az alvásidőm alatt az ablakpárkányt???
Üdv!
Andrea
Ui.: Apám szerint rosszat tesz nekem a munkanélküliség, hogy nem kötöm le az elmémet, meg aztán már netfüggő vagyok, és a fel nem dolgozott információk birizgálják az agyamat, és ezért nem tudok aludni.
Szerintem ez valami más, és mostanában hetente előfordul. Gyerekkoromban volt ennyire gyakori, aztán évekig csak időnként fordult elő, és most megint kísért ez a lidércnyomás. Mitől van??? Mi az igazi oka???
Biztos, hogy alvás alatt történik, mert szét tudom választani az álmot az ébrenléttől, csak annyira valósághű, hogy idegesít.
Elmélyülten beszélgetek " Az igazság Bajnolkával "
Mivel sokat hianyoztam a hetvegen, elmondom, hogy en is igazoltan voltam tavol.
Apukamnak 75 eves szuletesnapja volt es azt unnepeltuk szeles csaladi es barati korben....
Visszaolvastam egy picit es a segitsegnyujtas-adakozas fejezethez szeretnem en is hozzatenni a magamet:
Nagyon sok elesett embert latok magam korul es sokszor gyotor a tehetetlenseg erzese, mert nem segithetek... altalaban nem szoktam alamizsnat adni, mivel tudom, hogy nem oldom meg a problemat, csak melyitem. Ritkan szoktam es csak oregeknek. Gyerekenek nem, mert egesz generaciokat nevelunk ezaltal, arra hogy koldulasbol meg lehet siman elni...
A lelkiismeretmet Jezsus szavaival altatom el: Ne halat adjatok az ehezonek, hanem tanitsatok meg halaszni!
Persze tudom, hogy egy kenyelmes allaspont, de hiszek benne. Sajnos nem tudok megtanitani sok ehezot halaszni.
Neha regi kinott ruhakat szoktam szegeny asszonyoknak adni, de nem azert, hogy jol erezzem magam es megdicsouljek, hanem mert sajnalom kidobni, de ez nem jelenti azt, hogy ADOK. ADOK akkor, ha olyasmit adok, amit magam is nelkulozok, ha odaadom.Ha amugy ez mar szemet, akkor csak takaritok...
Amugy az igaz, hogy az ember sokszor a sajat lelkenek akar kedveskedni... en ezt kulonosen akkor erzem, ha ajandekozasrol van szo. Ujabban, egyre gyakrabban az a divat, hogy penzt adunk ajandekba... es olyankor olyan csalodottnak, kifosztottnak erzem magam... mert nagyon szeretek meglepeteseket, ajandekokat vasarolni (esetleg kesziteni)
Ezt a rajzot inkabb Klaranak kellett volna kuldenem, illusztraciokent, arra amit mondott...
Neked kuldom, de a Te szemelyiseged nem Macskaszemelyiseg... azt hiszem....
igen, en is sokaig megrendulve gondolkoztam a dolgon, nem tudtam elfelejteni!
talaltam valamit, neked szantam!
Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.
Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
Köszönjük Eberhardt! Nagyon jó a napot ilyen pilinkélő bolbondoska rímekkel kezdeni! Nekem különösen a tegnap este után, mert nagyon elszomorodtam, hogy engedtem árnyékomnak és vitát provokáltam. Na, mindjárt keresek valami magvasat a jóról és a rosszról!
Mindezzel egyutt termeszetesen vannak titkaid is. termeszetesen. Es ez igy van rendjen.
Most jottunk haza a "kis piszkos" mozibol az egyetemrol. Egy nagyon jo francia kanadai filmet lattunk, a Rwanda-i esemenyekrol. Igazabol annyira keveset tudok az ott tortent szornyusegekrol, ez valamelyest -sot nagyon is- odavitt. Nem tudom jatszak-e majd otthon, a cime Un Dimanche A' Kigali. Ebbol az elejen ertem, ha nem tevedek Dimanche vasarnapot jelent...az Egy vasarnap. Talan webi vagy eniflora vagy csinomjank pontosabban megmondja. Most repulok, itt orjong a kutya, ki akar mnni...ejnye
Szép álmokat, szép éjszakát! Boldog éjszakát!
Titkaink mindnyájunknak vannak.Életünkön túl is, hiszen azt mondja a szólásmondás: titkát elvitte a sírba. Vagyis visszük magunkkal. Szeretem titkaimat. Jó, hogy vannak titkaim. Neked jó-e, hogy vannak titkaid? Vajon az önéletírások szerzői tartanak-e meg titkokat? Mert ha igen, akkor, az, becstelen dolog. Aki önéletet ír, annak, tessék pucérra vetkőzni. Igaz? Persze a családregény, az, más tészta. Talán mézes. Azt lehet írni szép, grafitszürke kabátban is. Vagy selyem slafrokban. Csak éppen hozzá kell kezdeni!
Jó sok munka volt Webi álmának szimbólumainak értelmezésének kibogarászása. (Jó kis érthető mondat!) Priviben küldtem el, mert nagyon személyes. Isten uccse, kikeresem álmaidat, és kibogozom, mit jelentenek, mire figyelmeztetnek, mit kíván tudatoddal közölni tudatalattid. Ámulni és bámulni fogsz, és meglátod, annyi igazságot fedezel fel, hogy attól kezdve csakis Freudot és Jungot forgatsz magányod óráiban, és elfogadod, hogy "az álmok önanalízise elősegíti a belső békét és az önismeretet", mert tudatalattink üzenete.
Kata, legyél jó továbbra is, és kapaszkodj meg, mert elárulom Neked, hogy magam is nagyon jó ember vagyok. Békésen tűröm, mindaddig, amíg végül odavágok valamit, hogy a szomszéd macskája az én! saját! kerítésemről gerléimet igyekszik vadászni! Nekem senki se mondja, hogy ez a dolga, mert az a dolga, hogy otthon egye a finom kis tejbepapit, madaraimat pedig hagyja békében! És sorolhatnám, milyen nagyon jó ember vagyok. Be kéne aranyozni. Kicsi nevű kutyámat se billentem fenéken, amikor egész nap alszik, és késő estétől ki-bejár, mint akinek fájása van. És én ugrálok, és beriasztom a házat, kiriasztom, és megint be és megint ki, háromezerszer, és végül ... mit ne mondjak, ha ilyenkor jönne valami kóbor betörő, gyilkos indulatomban nagyon rosszat tennék vele. Kicsimet pedig megsimogatom. De meg ám! Hogy ne mondjak valami cifrát, mondjuk, hogy irgumburgumvaskalap. Mind e közben magamban lelkiismeret furdalásomtól ösztökélve kezemet tördelem, hogy netán érzi szegényke, amit én érzek, és odalesz lelki békéje, netán bűntudatot ébresztek benne!
Na, elég a bolondoskodásomból!
Jól elbeszélgettünk ismét, Nálatok, most, este nyolc óra van. Lassan ágyba bújsz. Ha álmodsz, kérlek, elmondd! Megfejtem, ígérem!
Pá!
Roppant orommre szolgalna ha egyszer egy apro-pici sajat foto is megjelenne a sorok kozott. Mellett. Utan. Es vege lenne a talalgatasnak...
Persze nem vagyunk egyformak...Kulonos dolog ez a forum- sokat elmeselunk, neha tobbet is mint szeretnenk- de nagyon jol esik...ezzel egyutt vannak dolgok amit magunknak megtartunk.
Hát azt gondolod, zord kinézetű vagyok én? Minden kéregető reményteljes célpontja? A zárt autósorban araszolók elé betolakodni szándékozók ránézésre azonnal kiválasztottja? Minden aláírásgyűjtő, minden kérdőívkitöltő, minden reklámosztogató azonnal kiszemeltje: itt a gyenge láncszem!
Aztán mind pofára esik, kivéve a reklámosztogató kislányok. Mert mindenki jobban félti autóját a tolakodásnál nálam. Mert ... szóval, mert magam szeretek dönteni dolgaimról, utálom, ha rávenni akarnak bármire.
Meggyógyultál?
Sasa! Látom már, mire van Neked a macska! Hogy cica legyél, ha akarsz. Sha noire. (Még mindig fogalmam sincs, hogyan kell leírni. Ilyesmiben Csínomjank tudós.) Nagyon szép - mit szép! -gyönyörűűűű macskák vagytok.
Volt egy jópofa férfi ismerősöm, minden nőt macskának mondott. A drága jó A. Béla! Én, természetesen, másféle értelemben mondom. Igazából cicásnak sem talállak. Csak úgy mondom. Hiányzik lényedből a fényképeken az álnok ragaszkodásra való hajlam, és a megtévesztő dorombolás. (Jaaaj! Megint rosszul szóltam? Már megint? kiderült, hogy távol áll tőlem a macskaimádat?! De hát sohasem rejtettem véka alá!)
Este még visszajövök! Ó, hogy este van? Szóval, majd késő este!
Vigyázat! Álom! Kikerülhető!
Nagyon magas és vékony, vakítóan fehér kéményből sűrű, fekete füst gomolygott, lövellt az égre. Nyomtatott oldalakon jött elém a felelet ki sem mondott kérdésemre, 6-8 válasz, csak néhányra emlékszem: valakiket égetnek, valamiket, autógumikat égetnek… és az egyiknél világosan éreztem: valaki azért éget, hogy ne nekem kelljen elvégeznem ezt a kellemetlen és lelkiismeret furdalást okozó munkát, valaki helyettem teszi meg. Hálát éreztem iránta.
Hosszú, egyenes úton haladtam autómmal. Nyílegyenes utca volt, a pesti utcához hasonló, amelyen tegnap mentem végig, nagyon hosszú. Védett útvonal volt, zavartalanul haladtam, egyedül ültem autómban, én ültem a kormánynál. Az út végén keresztutca volt, jobbra tábla, jobbra mutatott, fehér tábla fekete betűkkel: harmonikus, kis, kifeszített zászlót formázott, erről lehetett tudni, merre mutat, és ez volt ráírva: HUMANIC. Így. Azt éreztem, jó irányba megyek. Nyugalom, béke volt szívemben. Hazatartottam, tudtam, hova; harmóniában voltam a világgal.
Nagyon jó közérzettel ébredtem. Lelkemben béke és öröm volt, éreztem Őrangyalom oltalmát, és hogy életemben minden rendben van.
Valami oknal fogva szeretsz harcolni, kuzdeni...marcangolni...De lehet, hogy tevedek. De ha nem- es igy van, akkor is jogod van hozza. Nem vagy hajlando megalkuvasokra- meg elmeletben sem. Meg jotett helyebe jot varj temaban sem. Magadhoz is, masokhoz is sokkal oszintebb vagy mint legtobbunk.
Es ez nem akarmi.
Lassan hat óra, számomra letelt ! További szép estét,kellemes csevegést !
Köszönöm,valóban ! De talán azért mert csupán a saját érzéseimről ,megtapasztalásaimról beszélhetek. Mondhatnám tobbes szám első személyében is, de hogy is beszélhetnék más nevében ?
Dávid. Sorsokat sűrített bele a lángelméjű festő. Áldozataiét. Sajátját. Gonoszsággal és kegyetlenséggel verte meg az Ég. Biztos vagyok benne, hogy első életéveiben szörnyűségek érték, a művészlelket hordozó gyermeknek nagy megpróbáltatásokat kellett átélnie, és nagy hiányoktól szenvedett. Csakis így alakulhatott ki a torz személyiség, amelynek lényege: a szépségnek Istenként való imádatával bír, és megvan benne a hajlam minden olyasmire, ami embertársainak kárára van.
Dávid több mint angyalarcú. Szépsége meghaladja az angyalokét, mert hiányzik belőle minden földöntúli, minden fensőbbséges – talán inkább meséinkben élő tündéreinkhez hasonló. Végtelenül szomorú kisfiú. Szomorúságában benne van minden átélt kiszolgáltatottsága, minden megalázottsága, minden átélt szenvedése. Amelyek már olyan mértékűek voltak, hogy bölcsességgel töltötték el gyermeki szívét: részvéttel néz „Góliát” Caravaccio levágott fejére. Tudja, hogy áldozata volt a „rémnek”, és tudja, még inkább áldozatává vált azzal, hogy gyilkosa lett. A reménytelenség a kisfiúarcon kisfiúk sokaságának gyötrelméről beszél, a vad durvaság a haldokló arcon arról, hogy a festő, miközben térdre borult a gyermek szépsége előtt, tudatában volt bűnének, gonoszságának, és szenvedet tőle énje jobbik,megtagadott fele. Ezt kiáltotta világgá csodálatos alkotásával, olyan hangosan, hogy visszhangzik évszázadokon át.
Caravaccio Dávid képe volt a tegnap megtekintet kiállítás fő attrakciója. Négyszáz éve festette! Komolyan mondom, az az érzésem támadt láttán, hogy egyszerűen akkor, ott elérte csúcspontját a festészet, aztán jó néhányan felkapaszkodtak még arra a magaslatra, mondjuk Van Dayc, ő jut eszembe éppen múzeumunk tulajdonában levő festményéről, amely azonban, tudtommal, évek óta külföldön van kölcsönben. Hozzátenni azonban az ő színvonalához, lehetetlenségnek bizonyult.
Persze, aztán, szerencsére, jöttek az impresszionisták, imádni való stílusukkal. Kellett, hogy elszakadjanak az akkorra már akadémikussá vált festészeti stílustól, hiszen mellettük lihegett a fényképészet! Azt hiszem, így emlékszem, ekkor jelentek meg a (csak fonetikusan vagyok képes leírni, bocsássatok meg!) dagereotjpiák, az üveglemezre varázsolt negatívok. És a fotóművészet csodája révén ma már teljesen hamisak a neorealista törekvések, amelyek visszaadják a valóságot betű szerint, mert minek? Arra ott a fénykép és a képernyő. Fényüket, „szépségüket” a festék képtelen meghaladni, akkor mindek a valóság ecsetel történő szolgai másolása? Persze, vannak értékes, egyéni hangulatok. Igen. De azok már nem „szolgai módon” történt rögzítések. Ezzel hoztak újat az elbűvölő impresszionisták, expresszionisták, akik képét jó messziről kell nézni, hogy összeálljon. És ezért tartom nagyon nagyra Picassot, a modern festészet atyját, mert lehet szeretni vagy elutasítani, azt elvitatni tőle azonban lehetetlen, hogy teljesen új szemléletet hozott a művészetbe. (Folyt. köv.)
Abnelkul, hogy ertelmes modon hasznositanam nagyfene segito szandekom...az alapallasoddal megsem ertek egyet. Egyszer en is kaptam kedves es elesszemu ferjemtol"csak azert segitesz masokon hogy demonstrald milyen jo vagy..." Ertettem en az o logikajat, de nem fogadtam el , azaz "nem lattam be". Szerintem Sasa is ugy van vele- meg en is, leginkabb ugy szertek segiteni /most csaladtagokra , ismerosokre gondolok/ hogy ne is vegyek eszre...mint azok a mesebeli kismanok a susztermulhelyben, akik ejszaka jottek cipot foltozni... Ha maga a tudat atmelegit, az az orom, hogy masnak teszel valamit- az azert nem bun...szerintem.
ABBAN IS igaza van Sasanak NEM A MI DOLGUNK itelkezni, merlegelni ki miert kerult a periferiara-
Roviden, en nem analizalom, nem filozfalok...Szerintem segitenunk kell, jo szoval, joszandekkal...legalabb kedvesseggel...megertessel. En igazabol nem banom ha "kihasznalnak" idonkent.
Mindez persze csak elmelet... mert ha azt kerdezed mikor es kinek es mit segitettem vajon mostanaban...en is csak a ket ures tenyerem tarom szet tanacstalanul.
Mindannyiunkban megvan a jo szandek...es mar az is valami, kezdetnek.
Hm. Valoszinuleg ilyesmire gondoltal mikor azt mondtad "klisekkel kimeljenek..."
Hangyácskám,egyetértek azzal amit mondasz. De nem az én dolgom itélkezni! Nemtudhatom milyen életfeladattal jött a világra? Vajon saját gyengesége vagy a körülmények áldozata ? S a gyengéken átlépni?!!! az is lehet,aki ebben az életben megtapasztalta milyen a társadalom kirekesztettjének lenni,egy következő életben hatékonyan tud segíteni a rászorulóknak. Hiszen tudatalattijában ott lesz az információ.
Azt is tudom,nehéz a gödörből kimászni,s egy idő után már nem is igazán akar .Beszükült világukban csak egyvalami tölti ki mindennapjaikat. Átélni! Kata,a mélység lehúz, és minél hosszabb ideig vagy benne annál nehezebb megváltozni. .......
Ejnye-bejnye! Mintha kissé harapós kedvemben volnék! Pedig nagyon jó álmom volt, majd elmesélem, gyönyörűen kezdődött napom és kifogástalanul folytatódott. Akkor meg mai a fityfene miatt tűnök saját magamnak is zordnak?!
Tudtam,hogy megértesz ! az ember időnként a saját lelkiismeretének megnyugtatására adakozik,aztán megelégedetten dől hátra a fotelben..... Az utcán pedig zavartan elfordítja a szemét, hogy még rájuk se kelljen nézni,vagy meggyorsítja a lépteit, esetleg átmegy az út másik oldalára (mint én is tettem ) Ugyan mit tükröz ez számunkra ? Valamit biztosan,mert ezek a reakciók sem véletlenszerüek.Valahogy nem illik a képbe,s mint az én esetemben is ,az ember szívesebben társalog lelki dolgokról ápolt, tiszta,emberekkel.Lehetne ezt ragozni,de minek ?!! Nem az én dolgom, hogy ítélkezzem emberek felett, hisz nemtudhatom milyen feladattal jött a Földre , Mit kell megtapasztalnia ?Nem ismerhetem az életét,honnan jött,s hogy került oda ahol éppen van! Azt viszont látom,hogy sérült lelkü emberek, s legkevesebb amit megtehetük értük,hogy nem kerekedek föléjük. Ha találkozunk merjek a szemébe nézve köszönni. Néha ennyi is elég. S ha nem is lehetek megváltó,de Tőlem telhetően segíteni. Minyájunknak megvan a saját útja,életfeladata . Nem élhetem más életét,nem hozhatok döntéseket más helyett,de arra odafigyelhetek hogy legalább másokon ne gázoljak keresztül. Jó leckét kaptam ........
Volt olyan időszakom, amikor a segítő szándékot teljes egészében önző cselekedetnek véltem, ami saját jobb közérzetért történik, számtalan összetevőt magába foglalva, úgy mint szeretetéhséget, tisztelet utáni vágyat, a dominancia átérzésének szükségességét, a megdicsőülés, a hálában történő fürdés kényszerét, sütkérezést önnön jóságunk sugaraiban, szóval, csupa olyasmit, aminek csak a segítő látja igazán hasznát, tehát segítése önmaga számára értékes. Hiszen a megsegítettet csupán pillanatnyi enyhüléshez juttatja, aminek értéke nagyon csekély. Volt, hogy felvettem volna valakit, aki az úton baktatott gázpalackot kiskocsin vonszolva, aztán magam előtt láttam a jelenetet: "A jövő héten ismét itt vonszolódom, majd akkor is felvesz? És két hét múlva, és megint, és megint, és itt lesz mindig? Na, látja! Most segíteni akar, hogy jól érezze magát. Hasznot kovácsol magának nehéz életemből, amelyen egyáltalán nem változtat a maga mai napra rendelt jócselekedete. Csak menjen tovább, hagyjon engem!"
Korábbi gondolkodásmódom ez. Az üggyel kapcsolatosan azonban még mindig kiforratlan a véleményem. Nagyon megköszönöm, ha esetleg hozzájárultok kitisztulásához a téma racionális taglalásával. Kikerülve az olyan közhelyeket, hogy ha "mindenki így gondolkodna", meg a sok kicsi sokra megy, és társait. Talán még azt is, hogy ha mindeni megteszi a magáét a maga, saját kis vonzáskörzetében, akkor jobb lesz a világ. Mert azt gondolom, saját világunk lesz jobb.
Remelem sikerulni fog a terved es gyonyorkodhetsz a kepekben!
Ezek kinek, vagy kiknek a muvei??? Tudatlansagbol kifolyolag kerdezem...
Megvan a Puha mezes receptem, gondoltam megvarom vele Kusza-Magdit...es talan amig mindenki folepul, jol van...megvan.
A Karib tengeren meg a recepciosnak is szep az elet!!
Igen...az Ulloi uti fak! Koszonom Klara! Regen volt, hogy a verset olvastam ....mint ahogy az ifjusag is regen volt...De nagyon szerettem az Ulloi utat- az elso rovidebb szakaszat, ami az Erno utcatol a Klinikakig huzodott, a Ludovika kozeleben...a Botanikus kert szomszedsagaban. Ez volt az en Pestem, csakis az enyem. It ballagtam vegig reggelenkent a nyuzsgo, szurke utcan...Az elso nehany evben meg jart a 63-as villamos, azzal zotyogtunk ki kedd delutanonkent a Janos Korhazba belgyogyaszat gyakorlattara - hangos, nyuzsgo csoporttarsaimmal. A Tabant is nagyon szerettem...ott sokaig tartott az ut...Kesobb eltunt a sarga villamos es metro ugykodott helyette, egyre kevesebb, egyre sovanyabb fa szegelyezte a szurke aszfaltot. Egy evig dolgoztam a nagy emeletes kutatointezetben- az egyik metro megallo eppen mellette van...kesobb a Heim Palba avanzsaltam- meg mindig a kozelben.
Hat igy vagyunk mi, az Ulloi ut...meg en.
Teljesen igazad van Sasa, pontosan erzem a dolog sulyat. En nalad is sokkal kevesebbet tettem -napjainkig bezarolag- egyutterzesem csak ures frazisokra, idonkent szonoklatokra korlatozodik. Azt is masoknak meselve, meleg szobaban, szaporan bologatva...okosan.
Es ez az uresseg nem csak Karacsony elott, unnepek tajan igaz, ilyenkor talan meg nyilvanvalobb a kulonbseg a van es a nincs kozott. Elobb utobb fogok valami utjat modjat talalni. A mi kis varosunkban a kerdes ugyan nem annyira szembeotlo mint sok mas helyen, de LETEZIK -a felszin alatt. Idonkent vannak elelmiszergyujto akciok, az un Elelmiszer Bank szamara...akkor lelkesen ad az ember ami kezebe alkad...konzervet, cukrot, dobozolt tesztat. dehat ez edes keves. Meg a kinott, megunt ruhat elvinni az Udvhadseregnek.. Uram bocsa...
Meg akkor is, ha a hontalanok, nincstelenek gondja tarsadalmi-szociologiai problema, mi nem tudjuk megoldani. De segiteni, tenni azert lehet. Es ezt te tudod a legjobban, hiszen mar meg is tetted. Es peldat mutatsz valamennyiunknek.
Tavaly ilyentajt tobb olyan topic volt az ncl-en ami kifejezetten a hontalananok okozta "kenyelmetlensegeket"bosszusagokat, no meg az esetleges segitest taglalta. Szomoru volt olvasni a problema nagysagat odahaza... es a sok rosszindulatot, megnemertest amit kivaltanak az emberekbol.
Szép napot Mindenkinek!
Köszönöm a köszöntést, örülök, hogy gondoltatok rám is.
Schanti!
Tanulságos, és számomra is elgondolkodtató amit leírtál. A hajléktalan kérdés megoldása nyilván nem egy-egy segítő feladata, és igazán sokat segíteni nem is tudunk. Akit szimpatikusnak tartunk, adunk neki pár forintot, és gyakorlatilag kimerült a jótét szándéka is.
Nehéz megítélni, hogy a hajléktalan egyáltalán szeretne-e változtatni a helyzetén, vagy felelősség nélküli felületes élete juttatta-e erre a sorsra, és egyszerűen feladott minden belső tartást, és beleszokott a helyzetébe, és nem is akar /képes változtatni. Segíteni is csak annak lehet, aki felismeri, hogy segítségre van szüksége, és segítséget kér. Gyakori, hogy aztán elvárás lesz részükről, és ha véletlenül nem adsz, rögtön támadóvá válnak.
Köszi Pigg, de mindketten tudjuk hogy nem így volt ! Egyszerüen megfutamodtam,amit nevezhetek gyávaságnak is. De mostmár rendberaktam a dolgot. Este elmeséltem a páromnak,aztmondta bármennyire is szeretne segíteni ,ezt nekem szükséges megoldanom. Aztmondta : Nézz szembe a félelmeddel,mert ez gyáva megfutamodás volt ! Nem volt könnyü,de megtettem.Mostmár tudom mi volt az egész üzenete. Míg nálunk müködött a konyha,s én feladatom volt a szoc. rászorulók étkeztetése ,úgy éreztem ez valóban nekem való feladat. Igyekeztem jól csinálni,s úgy éreztem ez sikerül is. Persze,hisz én voltam a szemükben a jótündér aki meleg kaját osztogat. Most más munkakörben dolgozom,nem a Teréza anya szerepét játszom. Egyszerüen beparáztam ,hogy esetleg a segítségemet kérik.Akkor adott volt a lehetőség, és nézzünk szembe a valósággal, egyáltalán nem az én érdemem volt. Én csupán egy csavar voltam a gépezetben..Ez a kis közjáték rádöbbentett.Bár Segítőnek tartom magam,még rengeteget szükséges fejlődnöm. Szép dolog meditációkat vezetni és ápolt, jólöltözött emberek lelkét simogatni. De ezek az emberek akik egy egészen más szinten, egész más környezetben élnek ,Ök azok akik valóban rászorulnának egy Segítő -re. De szembetalálom magam a problémával. Hogyan,mikor,és egyáltalán hogyan nyúlni ezeknek az embereknek a lelkéhez ? A legkönyebb megfutamodni és átmenni az utca másik oldalára. ........
Szóval Pigg, amikor mindezzel szembesültem,mondtam a páromnak, hogy már tudom mit,csak azt nem,hogyan ??
Tegnap délután séta közben megláttuk Öket. Vagyis csak hármat a négy közül. A párom megállt, és csak annyit mondott,-itt leszek,ha kell ! Odamentem hozzájuk,és pár szó után elnézést kértem a viselkedésemért. Az egyik csak a fejhét csóválta,mondván : -Dehogy haragszunk,kicsi asszony, megszoktuk hogy minket kikerülnek az emberek. Beszélgettünk még pár mondatot,s megtudtam per pillanat nincs ingyen kaja.aztán elköszöntünk ,és mostmár tudom mit a dolgom.
szép napot, szép hétfőt és mesélj Kata milyen volt a hétvége ?
Kata, fogadd szeretettel e költeményt, hiszen, mondtad, így érzed, "ti voltatok az ifjúság, Üllői úti fák". Ma már Virág napja van ugyan, de vegyük úgy, hogy az a virág borzaskata, és akkor már idejében értem ide a verssel.
Kosztolányi Dezső
Üllői-úti fák
Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.
A nyár már messze szállott...
de szép nyarad fejében
az utolsó virágot
ím emlékül letépem,
fogadd el álmomat,
szelíd virágomat.
S ha őszi bánat éget,
és könnyedet felissza,
hadd varázsoljon téged
a régi nyárba vissza
legutolsó álmom:
hervadó virágom.
Sajnos, a csodaszép, élő bordó rózsa, amely az én virágom, a privátban maradt.
Köszönöm, Eberhardt!
Visszajöttem, hirtelen eszembe jutott Katicánk, az édes kislány, aki most a Karib-tengeren kuxushajón dolgozik. Recepciós, nagyon sokat dolgozik, de jól érzi magát. Köszöntöttem, oda még névnapján ért a levél. És másik Katimat is meggratuláltam, már kissé késve. (E pillanatban eszembe jutott, hogy Katica Eszter! Sebaj. Aki a topicon Katica, az Katica.)
Közben felfedeztem, holnap van utolsó napja a Rembrandt kiállításnak, igazán sajnáltam volna, ha elmulasztom. És nyitva van még a Caravaggio, ugyanott, a Szépművészetiben. Aztán kezdődik a Van Gogh. 80 képét hozták el, miközben múzeumunknak egyetelen egy sincsen birtokában. Már gondolkoztam rajta, hogy fapadossal elmegyek Amszterdamba, de egyedül semmiképpen sem lett volna bátorságom nekivágni. És lám, mindnyájunk nagy festője helyembe jött! Jó néhányszor megnézem! Most a jegyvásárlásra várok, melynek lehetőségéről tudtam, de csak néhány napja vettem birtokba. Valami hiba van a bankrendszerben, kicsit várni kell. Lehet, hobban járok, ha inkább reggel veszek jegyet.
Sors-következménynek tekintem, hogy elálmosodtam. Korábbi tetteimből fakad: ilyen tájban szoktam nyugovóra térni. Vagy később.
Álmodjatok nagyon szépeket, és legyen nagyon boldog vasárnapotok!
Egyebek után kutatgattam gépemben, ezt találtam benne. Megtetszett újra, mert hiszen azért írtam be valamikor, mert nagyon tanulságosnak találtam. Reménykedem, Ti hasonlóképpen lesztek vele.
„Miként a magból sarjadt növény újabb magot terem, úgy teremnek újabb sors-következmények a korábbi tettekből.”
A jövő részben a jelen pillanatból, részben pedig a belőlünk fakadó, újabb tettekre ösztökélő hajlamokból alakul ki. Mivel minden örök változás folyam rész-elemét képezi, tetteink következményeit már most magunkban hordozzuk. Ha múltbeli cselekvéseinkre és jelenlegi szándékainkra összpontosulunk, úgy feltárul az, hogy mire számíthatunk.
ÍSVARAKRIS NA: A SZÁMVETÉS MEGOKOLÁSA
De nagy csend van itt! Irgumburgumvaskalap! Persze, kinek-kinek jobb dolga van, mint püfölni a billentyűket. Nagyon helyes.
Örülök, hogy benéztem, Csínomjank, tetszenek a dekorációid. Visszafogottaknak, mégis erőteljeseknek látom őket. Van-e sikerük a valóságban is?
a kepeim nezettseget vizsgalgattam a keresoben- mikor rabukkantam erre.
meg sok mas nagyon erdekes idezetre. jo jatek a google.
ma tenyleg el voltam kepedve az internet adta lehetosegeken. csak most fedeztem fel - hogy negy-ot nyelvbol fordito program van fenn a google-on . igy peldaul ramegyekl egy arabnyelvu lapra - rakttintok- hogy fodtisa le- es ketto harom percen belul megjelenik az egesz angolul .
sajnos a magyar nincs a nyelvek kozt. olasz,spanyol portugal ,arab,kinai,nemet angolra forditasa es vicaversa- a valasztek .
Katalinok Katája!
Kívánom Neked, legyen életed nagyon-nagyon boldog továbbra is! Az első után érkeznek most már sorban a Kishercegek és Kishercegnők – ennek ideje jött el -, mindegyikükben találd meg azt a felhőtlen örömöt egész életedben, amit megleltél első unokádban. Kívánom, hogy családod szeressen úgy továbbra is, mint eddig, hogy Te is szerethesd őket olya zavartalanul, ahogy eddig történt, a drága ember vásároljon még sok-sok gyönyörű kabátot Neked, ha lehet, mindig Németországból, a minőség hazájából, hogy ezután se fázzál soha a vad juharfalevél emlékű teleken.
Kedves, mindenkire és mindenre figyelő lényedet nagyon megszerettük mi is, az újkori mesék majdnem valóságos társasága. Tudom, mindegyikünk nevében beszélhetek ezúttal - amikor Rólad van szó -, mint „háziasszony”, ahogy gyakorta nevezel. Tanulunk Tőled. Megértést, humort, és főképpen azt, miképpen lehet a másik ember minden megnyilvánulása felé szeretettel fordulni. Hiszen mindent úgy tanultunk életünk során, és jó, hogy vannak emberek, akiktől tanulni lehet – korunktól függetlenül. Jó, hogy közöttünk vagy. Ha távol maradsz akár csupán egyetlen napig, hiányzol, és várunk vissza. Mert Te mindig megtalálod bennünk az a jót, amelyet saját magunk talán észre sem vettünk. Ami nagyon jólesik, ám, haszna, jóval több ennél: önbecsülésünket és önbizalmunkat növeled, talán szándék nélkül, és nagyon nagy ajándékot adsz ezzel nekünk. Olyasmit, amit azzal tudunk viszonozni, ha Hozzád hasonlóvá igyekszünk lenni.
„ Ó, Clarissa!” Mondod majd erre, „túlzol, talán nem is rólam beszélsz, de azért köszönöm.” Én pedig köszönöm, hogy mindezt megfogalmazhattam, miközben szívemet betöltötte a szeretet, amelyből – példád nyomán – egyre több embernek jut.
Ez a nehez.
- egy irányulás, egy alapállás; az ember inkább ,,hisz, hitben van'', mint ,,hite van'' (fides qua creditur = hit, amellyel hiszünk - fides quae creditur = hit, amelyet hiszünk).
- bizalom (Istenben, önmagamban, embertársaimban, eszmékben); olyan bizalom, amely tényeken nyugszik és így racionális, jóllehet ezek a tények nem feltétlenül megállapíthatók vagy pláne bizonyíthatók pozitivista módszerekkel; lehet, hogy csak én ,,regisztrálom'' őket saját elevenségem erejében;
- bizonyosságot ad, de olyat, amely saját tapasztalatokon nyugszik (és nem egy tekintélynek való alávetettségben); annak az igazságnak a bizonyosságát, amely nem feltétlenül bizonyítható racionálisan kényszerítő erővel, amelyről azonban szubjektív evidenciám alapján meg vagyok győződve.
meg gyorsan atadom eberhardt reggeli eneket!
Most már a barna, dérütötte rónánmulandóságról mond mesét a csend.Most már szobádba halkan elvonulhatszs hallgathatod az álmodó Chopint.
Most már a kályhatűz víg ritmusáramerenghetsz szálló életed dalán,míg bús ködökből búcsút int az erdő,mint egy vöröshajú tündérleány.