Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Valakik, valamikor és valahol valamiféle érdekből felszították ezt a candida-őrületet. Egyik barátnőmnek pajzsmirigy gondja volt. Barátnőjének migrénje. A migrénes meggyőzte a pajzsost, hogy mindennek a candida gomba az oka. Mert az ő másik barátnőjének... Szóval, barátnőmet elkísértem a belgyógyász temészet gyógyászhoz, aki megállapította a candidát. Adott étrendet. Előtte feltartotta barátnőm felé a bal tenyerét és jobb kezében tartotta az ingát.
- Mondd - szólította meg barátnőmet -, szilva!
- Szilva -mondta barátnőm.
A természet gyógyász csapott egy nagyot ostorszerű ingájával.
- Szilvát ehetsz - mondta.
- Mondd, rizs.
- Rizs.
Újabb csapás.
- Rizst nem ehetsz.
- Phenolphtaleinum - csapás.
- Nem ehetsz.
És ez így ment, hosszan. Néha mintha valamit adott volna barátnőm kezébe, lehet, hogy mindig, erre nem emlékszem. A kapott étrenddel átvonultunk a közeli natúr boltba.
- Candidás? - kérdezte az eladó, és már rakta is elénk, ami kellett. Fizettünk 12 000 forintot, de megérte, az egészség mindennél drágább.
Jött a patika. Másnapra összeállították a kiírt porkészítményt, amit be kell szedni migrénesnek, pajzsosnak egyaránt. Kifizettük. Nem tudom pontosan, de mintha ... nem, nem mondok összeget, nem emlékszem.
Barátnőm harmadik barátnője kórházi orvos, ahol csontvelő átültetéseket végeznek. Megrökönyödötten nézte a port.
- Úristen! Hiszen mi ezzel a készítménnyel a csontvelő átültetés előtt sterilizáljuk a betegek beleit!
Barátnőm nem szedte be. A candidát rég elfeledtük. Kúra nélkül. Étrend nélkül. Azóta tudom, hogy valóban előfordul a gomba túlszaporodása, aminek meg kell találni okát. Ez a megoldás.
Tudom, egy esetből nem szabad általánosítani. De az az ingázás nekem több mint tréfás volt.
leírom, hogy én hogyan gondolkodok arról, amikor egy kicsi gyereknek a halállal kapcsolatos kérdései vannak.
Van is róla tapasztalatom, az öcsém lányai kapcsán. Amikor a lányok 3-4 évesek voltak, én akkor veszítettem el a férjem, és elég gyakran elkisértek a temetőbe, olykor az öcsém is velünk volt.
Hallja a gyerek a halál kifejezést valahonnan. Számára új kifejezés nincs az aktív, de még a passzív szókincsében sen ezt megelőzően. Mindennap tanulnak valamit, a környezetüket, amit látnak, hallanak tapintanak, szagolnak, ízlelnek. Röviden az érzékszerveikkel megtapasztalnak. Így szerzik nap nap után az új információkat. De azt hallván, hogy halál semmi eddigi ismeretszerzési lehetőség nem alkalmas az ismeretbővítéshez. Ezért újra, meg újra visszatérnek a témához, más szituációkban is rákérdeznek. Gondoljatok csak arra, hogy nekünk mennyi élettapasztalattal a hátunk mögött, mennyi ismeretlen merülhet fel.
Az unokahúgaim többszöri kérdezgetés után ketten megállapodtak abban, hogy azok halhatnak meg, akik csontot nyelnek, de megakad a torkukon, de azok valamennyien, akik nem fogadnak szót az anyukájuknak. Közben az öcsémet megkérdezték, hogy ha ő így járna akkor melyik fa alá temessék, válasszon. Ha szeretné akkor ők követ is tesznek rá, mert ahogy látják az mindenkin van.
szerintem van értelme. én nem tartom röhejesnek, mert szerintem aki ért hozzá, az tudja, mi folyik. keresni kéne egy megbízható embert!
van valakinek ötlete?
Szerintem az mindenképen előnyős ha kis gyerek a saját szavaival, értelmezi félelmeit, álmait, esetleg megkéred hogy rajzolja le milyennek látja amitől fél (jelen esetben a halál) és hogy mért érzi ő ez félelmetesnek, és szerinte mi lenne a megoldás! szerintem igy levezethető.......
Van egy gyanúm a jelenségre: talán ki kellene méretni, vagy hogyan mondják, van-e vízér a ház alatt. Mert azon az oldalán volt az én hálószobám is, és ki kellett belőle költöznöm. Két hét után szakadt rólam a víz, amikor ott aludtam. Elköltöztem onnét, visszaköltöztem. Megismétlődött. Bár a szívem szakadt meg, mert vettem egy gyönyörű szecessziós hálószobabútort, nagyon olcsón, mert ugyan, kinek kell ma már a hagyományos ágy, rajtam kívül, s nem tudom a szobát használni. A vendéget teszem be, ha van. Fiamék eredeti hálószobája is ezen a vonalon volt. Szóval, arra gondolok, talán ez a hiba. De valóban van értelme a méréseknek? Az ingázásnak, vagy mi a csudának. Nem ismerem ezt a témát, s mint általában történik az idegen dolgokkal kapcsolatban, gyanakszom. Arról nem is beszélve, hogy láttam egy ingázását egy természetgyógyásznak, és maga volt a röhej.
Mindenkinek kívánok békés, szép vasárnapot!
Tegnap nem tudtam csatlakozni hozzátok, mert egyszem gyermekem igényelte a gépet. Fő az igazságosság. Ma még igyekszem közétek jönni. Addig is minden jót!
Szép reggelt-napot mindenkinek!
Klára, ez tényleg érdekes dolog volt a levéllel. ez van...
A kisunokáddal kapcsolatban biztosan többre mennék, ha ismerném személyesen a körülményeket, így csak tanácsokat tudok adni, de talán ez is valami. Ha tényleg nem erőltetik semmire - sötétben alvása mikor fél, közösségi élettel való problémák, stb - akkor először is az jutna eszembe, hogy a lehető leginkább megszüntessem az őt körülvevő elektroszmogot. El se hiszed, de az én Benőkémmel is volt egyszer régebben egy hasonló eset!!! Pár napig többször felriadt éjszaka, nehezen aludt, és ez mind idegi dolgokra vezethető vissza. MEGSZÜNTETTEM A MINDEN ESTE TÉVÉZÉST! És megoldódott! Azóta nem kel fel! Persze én amúgy sem szerettem soha a tévét, csak a férjemmel kellett nagy nehezen megbeszélni hogy ne nézzük minden este és csak akkor kapcsoljuk be, ha tényleg van benne jó műsor.
Így is lett. Persze a rádiózást és a számítógépet is mérsékelem. Most ez a 2 hét ugyan más, mert férjem külföldre utazott és csak így tartjuk a kapcsolatot, ezért most többet van bekapcsolva. De esténként már állandóvá vált, hogy mindent kikapcsolok és kivétel nélkül minden este összebújunk Benővel és Benedek Elek meséket olvsok neki. Azóta nyugodtan alszik!
Jó éjt!
E. Spenzer
Homokba írtam kedvesem nevétHomokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog
s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megujul.
Szabó Lőrinc fordítása
Klára, de megérezted a gondolataimat, ezért kell friss aggyal végig olvasnom, amit írtatok!
Köszi, Neked is, a Többieknek is szép álmokat!
És mindegyiknek egy boszorkánymacskát!
Sziasztok !
Bevallom őszintén én szeretem a Megasztárt ,előtte meg a fiam használta a gépet,ezért jelentkezek ilyen későn.
Annyi mindent írtatok,még hozzá elég nehéz témáról , nem győzöm végig olvasni,ezért ezt csak holnap fogom tenni és bekapcsolódni a diszkurzusba.
Különösen, hogy édesanyád becézett így, mint írtad. Maradhatok e választott nevednél?
Édesanyádról szóltál szeretettel és meghatottan. Ugye, olvastad, hogy anyák napjára róluk, anyáinkról szóló történetekkel készülünk? Ünnepelj velünk! Majd május első vasárnapján emlékezz majd velünk, mondj el egy kedves emléket édesanyádról. Jó? És jó volna az is, ha nem hagynál el bennünket.
Szeretettel kívánok nyugodalmas jó éjszakát, Klára
E virágok is emlékek már, de a tél örömei voltak.
Igen, Kati! Amit leírsz, azt kell gyakorolnunk a legnagyobb szorgalommal, én is hasonlóképpen gondolkozom. Bizony, életünk minősége rajtunk, saját magatartásunkon múlik legnagyobbrészt.
Ismét hangsúlyozom, mennyire örülök, hogy idetaláltál.
Hoppá! Közben olvastam a privit, hogy voltál Bécsben! Nagyon jó lehetett! Kislányod boldog volt, hogy meglátogattad? Írtad, kezd megszokni. Ez remek. Mert akkor ki tudja használni a kulturális és egyéb lehetőségeket, amelyet az a szép város nyújt.
Jó éjszakát kívánok, mindig szeretettel és sokat gondoltam Rád, béna hónapjaimban is.
Ez saját virág, nem a neten összelopkodottak közül való. Ma már szép emlék, ezért küldöm Neked.
.
Hogy lényegre térjek, előző levelemmé vált, amit írtam. Nem akartam hinni szememnek! Gyorsan megnéztem, láttam, ez az, amit már elküldtem! Amire válaszoltál! És mégis ott volt! E helyett, amit most újra megírok. A wordben is az lett, az előző. Na, tessék. Még hogy nincsenek csodák! Elmegy és marad; mint a mesében, hoztam is meg nem is... Ráadásul fölfalja az újat! Vagy mit tett vele.
Nem tudom kétszer ugyanazt leírni. Abban szerettem volna, ha tanácsot tudsz adni, hogy Benikénk nagyon nehezen alszik el. Mellette kell feküdni, míg mély álomba nem szenderül. Dobálja hosszasan kezét, lábát, egész testét. Ilyenkor segítségül hívom Őrangyalomat, küldjön gyermekünknek békét, nyugalmat, imádkozom is, mint a jó öreg dr Murphy tanácsolta, igyekszem leszedni róla a negatív energiát. Nem tudom, tudom-e. S ne hidd, hogy közben aggódnék vagy idegeskednék, vagy gondolatban sürgetném. Dehogy. Szívesen vagyok vele, s elolvadok, amikor a sötétben egy kicsi kéz megsimogatja arcomat, kezemet.
Mit lehetne tenni? Tanácsomra már másik helyiségre cserélték a hálószobát, ezzel kissé javult a helyzet. De nem az igazi. Békében, szeretetben élnek, szemem előtt történik szinte minden, látom. Benikénk igazi szemünk fénye. Erőszak nélkül alakítgatjuk. Mégis, nagyon nehezen alszik el. Mit lehetne tenni?
Kisnapfény, a legfontosabbat a végére hagytam. Köszönöm a sok szépet és jót, amit ma délután kaptam tőled. Az asztrozófiát akkor értettem meg,amikor írtad, a dolgokat nem kint, hanem bent kell keresni. Igen. Elég nehéz. Különösen eleinte. Köszönetemet, bár nincs rá meghatalmazásom, de biztos vagyok benne, hogy társaságunk egyet ért velem, tekintsd, mindnyájunk köszöntének.
jaj de szép! a tulipán a kedvencem.
igen, az én kisfiam is Benedek. gratulálok az onokákhoz
és nagyon szép ahogyan foglalkozol velük.
További jó beszélgetést kívánok! Majd a tudattalanhoz még hozzátennék ezt-azt magam is, de e pillanatban nincs rá lehetőségem. Benedek unokámat altatom (aki megígérte, zsákban hozza a meleget! A Te kicsid is, Kisnapfény? Ketten többre mennek!). Szülei moziba mennek. Mondom Beninek ilyenkor, hogy csak szuszogásodra figyelj. Nagyokat szuszogott erre eleinte. Mondom neki, csak úgy feküdj, mint egy rongybaba. Nagyon jó most nekünk. Semmire se gondolj, csak szuszogásodat hallgasd. És ami nagyon aranyos, hogy amikor anyja altatja, ő mondja neki ugyanezeket.
Nem jövök már vissza a géphez, mert késő éjszaka lesz, mire fiamék hazaérnek. Nagyon remélem, azaz bízok benne, hogy Kata és Szendike is előkerül még ma este.
Mindnyájatoknak szép álmokat és további jó trécselést kívánok, Klára
Teljesen igazad van. Végre egy tartalmas topik, és ez Klára kiváltsága! Ez úton is elismerésem az ő jóságáért, jóindulatáért az emberek felé.
Szeretettel köszöntöm, a Kedves Topicindítót és Hozzászólókat!
Ma, egészen véletlen találtam rá a "Gyűjtsünk álmokat!" című fórumra.
Mondhatom, szinte az egész szombat délutánom ráment, hogy végigolvassam elejétől egészen az utolsó hozzászólásig, de megérte. Remélhetőleg ilyen kulturált , kedves hangvételű marad, és sokáig fennmarad. (Eltekintve az egy "humoros" hozzászólótól.) Gratulálok!
Figyeltetek-e már arra, hogy milyen nagyon kevés kell, vagy kellene ahhoz, hogy egy-egy beszélgetést , ügyintézést követően jó érzéssel távozzunk, gondoljunk vissza rá. Milyen csekélység válthatja ki belőlünk ezt a jó érzést
Egy gesztus, parányi odafigyelés a másikra, hogy ne mindig magamat helyezzem előtérbe, vagy az igét ne mindig egyes szám első személyben ragozzam, vagy csupán figyelmesen hallgassam a másikat.
Most kerestem meg egy régebbi jegyzetemet, amit akkor készítettem, amikor egy riportot láttam a tv-ben.
Az egész beszélgetés lényege egy mondat volt, ami így hangzik:
A tudat alatti mindig az utolsó információval foglalkozik.
Ha tudatosan irányítani tudom, vagy megtanulom az irányítást, hogy ez jó dolog, kellemes élmény, gondolat legyen, akkor jó úton vagyok a pozitív életszemlélet felé, pozitív beállítottságúvá válhat a személyiségem?
Kiváncsi vagyok, Ti hogyan gondoljátok!
Kis házunk ideváhár!!!
épp idevágó lehet:
az ezotéria szó az ezotérosz=belső szóból ered. azért van ez, mert külső dolgokra belül keresi a választ. nem ragad le az anyagi világnál.
Többen egyet értünk az ötlettel, hogy anyák napját emlékezéssel ünnepeljük meg, közösen. Ki-ki beszéljen édesanyjáról, nagyanyjáról vagy még korábbi szeretteiről, ahogy szíve diktálja, ahogy módjában áll. Mutassunk meg egymásnak régi fényképeket.
Rendszeresen eltévesztem a sort, ahogy következik a mama, nagymama. dédnagymama... segíthetne, aki tud. És ki a legrégebbi megnevezhető?
E közös ünneplésre már most érdemes készülni. Eltűnődni. Aki most fiatal, annak módjában áll megkérdezni például nagyanyját az ő nagyanyjáról. Pótolhatatlan ismeretek ezek! S ha elszállnak az évek, már senkitől sem kérdezhetünk. Szóval, hatoljunk vissza régmúltba, amennyire csak lehet. Amíg lehet. Elevenítsük fel emlékét annak, akinek már egyre kevesebben őrzik.
De mégiscsak lennie kell ítéletnek, amely rosszá nyilvánít valamit! Másképpen nem volna büntetés. Ha nem volna büntetés, nem tartana vissza olyasmiktől, ami másoknak kárára van. Akkor pedig miképpen lehetne együtt élni a sok milliárd embernek a csöpp bolygón? Ha nem itélnénk rossznak a rablógyilkolást, a pedofíliát, akárha megöli is a kiszolgáltatott gyermeket?
Az a téma, és kifejtés fogott meg, amit Kisnapfénytől olvastam. Én ezeket elfogadom, értelmezem, amiket hasznosnak vélek saját dolgaimra azt felhasználom. Ám különösen az foglalkoztat engem, hogy miként tudok saját hasznomra fordítani ebből bármit.
A hasznon itt saját személyiségem fejlődését értem. Az agyam segítségével miként tudok szomorú élethelyzeteken túl jutni, a legmélyebb pontokról is felállni.
Átalánosan megfogalmazva ennyi.
Azt hittem, haragszol rám, meg is értettem, hiszen okod van a neheztelésre. Amikor elkezdődött "rosszkedvű korszakom", ami nemrég ért véget, egyszerűen cserbenhagytalak, kedves levelező Partneremet! Már szinte barátok voltunk! Köddé váltam! Magyarázat nélkül! Egyáltalán nem kisebbíti vétkemet, inkább hatványozza, hogy nemcsak Téged, de mindenkit. Joggal gondolhatod tehát, hogy aki egyszer megteszi, így elbánik a barátsággal, szemrebbenés nélkül, az bármikor megteszi újra, mert ilyen. Az ilyennel nem érdemes, nem szabad szóba állni! Hát, bizony. Egyetértek. Ezért, bocsáss meg, kérem ismét, mint levelemben, melyet említettél. Talán tanultam az esetből és többé nem teszek ilyet. S talán tanultam abból is, amely miatt ez történt, és afféle gázos ügybe sem megyek bele többé, nem mászok bele, és nem hagyom belerángatni magam. Bár mindenki azt mondja, sose vállalj felelősséget majdani önmagadért, majdani tetteidért. Semmire sincs garancia. Annyit azért ígérhetek, igyekszem.
Ezzel az eszmefuttatással, azaz bocsánatkéréssel még tartoztam Neked, Kati, internetes Barátnőm! És most ki vele, mondd el, ami foglalkoztat! Figyelünk rád, ezt mindannyiunk nevében mondhatom tapasztalataim alapján.
Már lehet néhány hete történt, amikor Klára egy priviben hívta fel a figyelmemet erre a topicra.
Akkor is csak beleolvastam, még akkor egészen irodalmi színezetűnek éreztem. Már az is izgalmas volt számomra. Aztán úgy alakultak a napjaim sorozatban, hogy nem értem el még az olvasásig sem.
Most is csak néhány hozzászólást olvastam, de úgy éreztem feltétlenül meg kell szólalnom. A beszélgetések során olyan témákhoz jutottatok el, már több esetben, amelyek engem is nagyon foglalkoztatnak.
A gyűjtésről pedig az a gondolatom támadt, hogy ez a topic olyan embereket gyüjt kis társaságba, akikkel jól lehet társalogni.
Üdvözlök mindenkit ! Kati
Na, hali csajok!
Hát itt vagyok.
Szóval az lett itt felvetve a topikon, hogy mennyire is irányíthatjuk mi magunk a sorsunkat és én erre azt írtam, hogy irányíthatjuk. csakhogy a ma embere ezt nem tudja, de ez nem véletlen! meg lettünk tévesztve rendesen. 2500 éve, amikor a mai modern asztrológiai rendszert kitalálták, direkt úgy csinálták az egészet, hogy az ősi asztrológia titkait kihagyják belőle, hogy - bár hasznos dolgokat tudhatunk meg általa - de mégse mutassa meg, hogyan léphetünk ki a jó és a rossz körforgásából. az ősi asztrót azonban nem tudták teljesen kiirtani - ma is megtanulhatja bárki, akit érdekel. eddigi tudásom szerint ez az egyetlen tudomány, aminek segítségével az ember kiemelkedhet. persze lehet más is, ilyennel még nem találkoztam.
a jó és a rossz fogalma csak az ember világában létezik. sok ezoterikus tan van, de amiben megkülönböztetnek jó és rossz dolgokat az eleve képetelen ezeken keresztülemelkedni, érthető, nem?
A sorsról az én tudásom szerint azt tudom elmondani, hogy előre meg vannak határozva tulajdonságok, hatások, kapcsolatok,a születés is, de hogy mi történik velünk - esetleg néhány nagyobb eltervezett dolgot kivéve - azt mi magunk idézzük elő azzal, amit bevonunk magunkhoz! ma szinte mindneki azt hiszi hogy a legtöbb esemény, történés tőlünk fügetlen! hát nemigaz! akit érdekle bővebben, priviben kifejtem, miért..
szia Ani!!!!
most írtammailt neked
Hozzám Jung gondolatai nagyon közelállók, ami azt jelenti, hogy neki lelke és szelleme nagysága révén módjában állt megalkotni azokat a gondolatokat, melyeket én nem tudok. Kevés vagyok hozzá, de érzem őket. Ezért örömmel találok rá megfogalmazásukra, hiszen ilyenkor érzésem tudatosul, talán azt mondhatom, tudássá válik. Mert tudatunk folyton ez után sóvárog.
Ezt válaszolom tehát:
"Életünk nem egyedül a mi művünk. Legnagyobbrészt számunkra rejtett forrásokból keletkezett. Még a komplexusok is kezdődhettek száz évvel vagy még korábban a születés előtt. Igenis, van olyasmi, mint a karma."
Hallom: mozdul a drága nesz:
csordul, csordul a házeresz.
A foszló köd napfénybe vesz,
csorog, csorog a házeresz.
Csorogj, csorogj, csorogj, eresz,
szívünknek újra fénye lesz.
Köszönöm, kedves Eberhardt!
Közben megtaláltam évünket:
2006. márciusi energiák - Kozmikus Kristályok a Szeretet Erőterében
ezotéria: Cikkek / Kryon - Megérdemlés és bőség
Javítás: kézzelfoghatóvá
hozzászokunk
Bocs!
(Most már csak attól rettegtem, a javítás is hibás lesz!)
Tudod, megszállottan hiszem, hogy semmi sincs véletlenül. Mindennek oka van és célja és feladata. A legkisebbnek tűnő dolognak is. Ezért nézd meg, kérlek, a következő honlapot, mert arra gondolok, nem véletlenül néztem meg én, éppen azokban a percekben, amikor Veled kapcsolatban álltam. Igaz, az elmúlt év hasonló időszakára vontakozik, de tudjuk, hogy létezik körforgás, vagyis a spirál elv érvényben van. Ezért:
The Energies for March 2005
A Google Ikerláng címszó alatt a második oldal. Kár, hogy ezek az ezoterikus oldalak mind szörnyűséges neogiccsekkel illusztrálják magukat, be kellene látni, hogy ami elvont, azt nem teszi kézzel foghatóvaá a cukros máz. Nem közelebb hozza ez a mondanivalót, hanem hiteltelennek sugallja. Bár a "hiteltelen" nyelvészetileg korcs kifejezés, de mert eléggé átment a köztudatba, lassan hozászokunk és megértjük. Lehet, előbb-utóbb a cukormázat is? Nem, ennyire azért nem bomolhat meg ízlésünk!
Hát nemtudom, de azért nem szeretnék mindent összetörni
De lehet hogy ha ez mégegyszer előfordul akkor utána nézeka dolgoknak.
Álmaim is sürün vannak, de be kell vallanom lusta vagyok leírni őket
Pedig hasznosak nagyon.....remélem, mások aktívabbak és oda figyelnek rájuk. 
Szendike!
Nagyon érthetően és érzékletesen sűrítetted össze néhány sorban családod történetét. A fájó emlékekre valóban nem jó visszaemlékezni. Azért én majd elmondom nagyanyám sorsát, aki unokámnak szépanyja, és akinek életét ugyancsak megdarálta a történelem. Már csak azért is, mert megérdemli, hogy emlékezzünk rá, hogy egy pillanatra lefújjuk a feledés porát életéről.
Korábban, nem is annyira régen, igazi bagoly voltam. Mostanában pedig nyolc óra körül már érzem, öreg este van. Jobb így, tudom, Őrangyalomnak köszönhetem, de azért nagyon furcsa. Elmegyek hát aludni, én is előhúzom csíkos pizsamámat.
Jó éjszakát mindenkinek!
Nagyon élvezem írásaidat. Megőriztél nyelvünkben olyan csodás elemeket, melyek szinte kikoptak itthon, hiszen a nyelv folyton változik. Szerintem szegényedik, de a hozzáértők szerint nem. Szóval a "csárdás pofon", többek között, igazi kulturális élmény!
A Google.com keresőben megnéztem szent Patrikot, de olyan sok van róla, jobb, ha magad szerzed ismereteidet. Milyen istenes topicra jársz letolatni magadat? Mert úgy emlékszem, már panaszkodtál. Ha megmondod, hol van, tudásom szerint beszállok melletted a meccsbe.
Mielott osszeomlana akkor...gyorsan irok. nagyon sajnalom az amarilliszeket, nem kis feladat elraktarozni, orizgetni...varakozni- aztan minden hiaba! Most az egyszer nem igaz, hogy "aki a viragot szeret...."
A vicc inkabb "szocsata" mint verekedes...en azert szeretem, mert latom lelki szemeimmel a ket oreget...magabol kikelve...elhulve. De vicceket nem szabad magyarazni, igaz??
meg egy elozo kepedhez visszeterve - a vagtato lo es a repulo-fulu kutyus.... Mar sokszor lattam az istalloban a kutyak mennyire tudjak bosszantani, szekalni a pacikat...szerintem ez a futas sem volt minden elozmeny nelkul...!
Neha elbatortalanodom egyebkent az allatvilag-embervilag kozti surlodasokon, velemenyeken. ma reggel, csak heccbol megemlitettem az "istenes" topikon, hogy ma St.Patrick napja van, azaz a irek isznak ami belefer, vedoszentjuket unnepelve...JOn a csodalkozo kerdes- hogy-hogy az ireknek van vedoszentje, mert az a reformatusoknal nincsen-Hat nem is a ref.irekrol van szo..igaz? meg mit csinalt ez az szent ember valojaban. Mivel csak hezagos ismereteim vannak, mondom erre, ha igaz megtisztitott egy szigetet a kigyoktol, csuszo maszoktol ...ezt ertekeltek talan. errefol kapom a megjegyzest , hogy szegeny kigyokat miert kell fejbe csapkodni...hiszek ok is csak emberek, nem??
Most mar kenytelen vagyok utana nezni a legendanak, mi is tortent azon a bizonyos szigeten...es kinek is volt igaza valojaban.
Kellemes szep 7 veget nektek lanyok!!
u.i. A magyar tortenelem csakugyan sotet - es zaklatott. Igazan nem konnyu optimistanak maradni az evszazadok sodraban. de szerintem nincs mas valasztasunk.
A verekedést nem szeretem még viccben sem, de Kata, ez a vicc nagyon jó! Mondhatom, zseniális!
Másik édes dologgal viszonzom, ha kinyitod a mellékletet, meglátod!
Dehogy merítetted ki, Kata, csak nem megy olyan gyorsan.
Most úgy vagyok, hogy éppen amarilliszeimet gyászolom. Nem azokat, melyeket nemrég vettem és elültettem, mutattam is őket, hanem a tavalyikat és a tavalyelőttieket és a még öregebbeket. A garázsban voltak ládában, és napok óta hiába keresem őket. Eltűntek. Ma már egészen biztossá vált, hogy valaki elvitte őket. A garázs csukott, és kevesen járnak be. Az egyik ma éppen itt volt, a kertet takarította, kérdeztem, azt mondta, látta őket, de nem tud róluk. Senkit sem gyanúsíthatok bizonyíték nélkül, az pedig nincs és nem lesz. Mondom magamnak, hogy aki elvitte, azért tette, mert szereti ezt a virágot, és gondozni fogja őket, de azért gyenge vigasz. Mégis valami. Nagyon nem szeretem, amikor valaminek lába kél. Szomorú történetemhez vigaszként keresek valami gyönyörűséget, és elküldöm Nektek. Meg magamnak.
A harmadik a kedvenc képem.
Valamikor nekunk azt tanitottak, hogy a liderc a mocsarak felett lathato furcsa kekes feny, ami a metangazok egesenek a kovetkezmenye... Valamikor misztikus jelensegnek, titokzatos eronek gondoltak.
Dehat ezt ti is tudjatok...mindenki olvasott Jokait...
Azt mar latom senki sem koveti a csaladfa kutatast , kimeritettem a temat- sajnalom! Amit elfelejtettem a nagy romantikazasban megemliteni tegnap Szendi-bendi- termeszetesen az en oseim is szegenyek voltak- foldmuvelok, parades kocsisok, szolosgazdak- Apam volt az elso a csaladban aki egyetemre jart, a varos osztondijaval. Ami aztan fene nagy vagyont biztositott neki /nekunk/ az otvenes evek szurkesegeben-igaz??
De en el nem cserelnem a gyerekkorom semmivel...
klari viccerol jut eszembe az idos hazaspar, csondben uldogelnek a terasz huvoseben. Egyszer csak felall anyoka, odaballag az oreghez es lekever egy csardas nagy pofont. Sarkon fordul, visszaul a hintaszekbe. Nehany perc mulva az oregember magahoz ter a dobbenetbol, megkerdezi- "hat ez miert volt?" "A sok rossz sexert-" valaszol anyo. Eltelik ujabb par perc, felall az oregember, anyohoz ballag, visszakezbol lekever egy fulest o is.
"Hat ez miert volt?" hapog a mama mikor levegohoz jut.
"Mert tudod a kulonbseget"
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én.
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy!
Olyan szépen daloljál,
szebb legyen a tavasznál
Kos: Ok, gyere csináljuk még egyszer!
Bika: Éhes lettem, add ide a pizzát!
Ikrek: Láttad valahol a távirányítót?!?
Rak: Mit mondtál, mikor házasodunk?
Oroszlán: Mondd, hogy nem voltam fantasztikus!!!
Szűz: Na, most ki kell mosnom a lepedőt!
Mérleg: Jó volt, mert neked is jó volt.
Skorpió: Lehet, hogy most ki kellene oldozzalak...
Nyilas: Ne hívj, majd én felhívlak!
Bak: Nincs egy névjegykártyád?!?
Vízöntő: Most, gyere, csináljuk ruha nélkül is...
Halak: Mit mondtál, hogy hívnak?!?
Most találtam! Ki ért vele egyet?
Azt mondják, elmebajban szenvedek. De én nem szenvedek, élvezem
minden percét.
Hogy én mit gyüjtök?
A hangokat,érintéseket a pillanatokat ááá én inkább örzöm őket
Sziasztok!
Kedves topicinditó! Szeretnék gratulálni a topicodhoz nagyon szépen vezeted.
Lidéc:
a. m. «bolygó tűz»
Semmiképpen sem vagy lidérc! Nem is tudom, hogy tulajdonképpen mi a lidérc. Majd mindjárt utánanézek a keresővel.
Igen, szerintem is nagyon meghatározó, amit a családból hozunk. Szerintem azt is onnét hozzuk, hogy tudunk-e élni a lehetőségekkel, amelyeket az élet felkínált, vagy azokkal, melyeket kiharcoltunk, megteremtettünk magunknak. Nekem elementáris erejű felismerés volt, amikor a Spartacusféle lázadás kimenetelét megismertem. Hogy nagyon tehetséges vezérükkel kiharcolták szabadságukat. Aztán, mert semmi másra nem voltak nevelve, mint a gladiátor küzdelemre, nem tudtak mit kezdeni magukkal, csak vonultak ide-oda, és szépen felőrölték őket. Haza sem mehettek, hiszen nem volt hazájuk: többségüket kisgyermekkorukban rabolták el. Már senki sem várta őket. Nem volt mit és honnét hozniuk.
A képen a Hold látható.
Kedves Kata !pedig írtam egy pár sort ,sőt két képet is beraktam néhai kutyánkról,lásd 587. hsz-t
A családfa kutatáshoz sokat nem tudok hozzászólni,a mi családunkban semmi rendkivüli nem történt, kivéve a nagy nyomorúságot, szegénységet.Apámék 12-en voltak testvérek, igazi prolicsalád volt ,nagyapám mint szabó tartotta el a sok éhes szájat,hol volt,hol nem volt munkája .Anyámék családja zsidó volt nem kell ecsetelnem,milyen sorsuk volt , a zsidó-törvények után anyám leleményeségének és az én szőkeségemnek köszönhetően menekültünk meg az ismert borzalmaktól , a család többi tagjáról nem szeretnék beszámolni.
Ahogy mondod,felnött korunkat,életünket nagyon is meghatározza,hogy honnan jöttünk, de életünk folyamán ezen sokat változtathatunk jó vagy rossz irányban,ez csak rajtunk múlik.
Szia és Jó Reggelt ,legyen jó napod!
Bocsi Klára,pont egyidőben írtunk,"megnyugodtam",hogy válaszoltál
de arra nem reagáltál ,hogy milyen is vagyok /lidéc fény vagy a másik?/
Sajnos, ezt a verset nem ismerem, de valóban mindenkiben van valami ragadozó hajlam, hiszen hogyis tarthatnánk fenn magunkat ?!?csak a mérték a lényeg ,bennem is van,de csak szeliden,mint ahogy a képeden is látszik.Köszi az ibolyát ,"megbocsátok" a tigrisért
A lovas képet meg egyszerűen félreértettem,nem láttam,hogy ez verseny lett volna
Kedves Klára,Szép Napot !
Engem már szóra se méltatsz ,vártam a 601. hsz-hoz a választ ,nuku konfliktus ?
Sajnos nem tudom, meddig maradok meg, hány évre vagyok hitelesítve. Nagyon elégedett vagyok, hogy megértem ennyi évet, s nagyon remélem, van még hátra néhány esztendő ráadás.
A tigris csak tréfa volt. Ismered ugye, W. Withman csudaversét, az egészre már nem emlékszem, csak ami szállóigévé vált:
"Tigris, tigris, éjszakánk erdeiben sárga láng.."
A tigris a lelkünkben lakó ragadozót jelenti, mely álmunkban előmerészkedhet. A Te édes, ártatalan álmodra igyekeztem célozni vele, aminek ő pontosan ellentettje. Szendike, lehet, hogy Benned nincs ragadozó? Lehet. Talán egy pici és kedves, mint a mellékelt képen van. Az ibolya, melyet melléje tettem, engesztelő áldozat. A tigrisért.
A kutyát szerintem nem éri el a ló. De nem is akarja. Ez csak verseny!
Katám, történeteid isteniek!
Családregényt lehetne írni belőlük, több kötetben! Elbújhatna a világirodalom nem egy produktuma! Gondoltál-e arra, hogy megírd?
Kissé ízléstelen, de azért talán nevettető:
Sánta bemegy 20 óra körül a cukrászdába:
- Jó estét kívánok! Van rétes?
- Sajnos, nincs.
Sánta elindul az ajtó felé. Bejön egy kisfiú, rétest kér, kifizeti és kimegy. Sánta visszamegy és kérdezi:
- Nekem miért nem adott rétest?
- Hát, tudja: Aki nem lép egyszerre...
A falusi orvos iszonyatos sebességgel száguld végig a falu főutcáján.
- Vigyázz - figyelmezteti felesége -, mert megállít a rendőr!
- Nem hiszem. Azt mondtam neki, hogy egész nap maradjon ágyban.
Remélhetőleg nem történik velünk ilyesmi, de azért ide írom a jó öreg ötödik Hugó intelmét, mert ez jött kezembe:
Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret. . .
(Victor Hugó
Ez a kis pofácska magától ugrott most ide. Itt hagyom, ha már idekívánkozott!