Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Szted ezt is nézhetjük fura szemmel? Hogy pont mikor idetalálok és mikről beszélgetünk nekem a náthám átvált egy ilyen naon erős fájdalommal járó nemtom mibe?? Teljesen időben egybeesett, mégha nincs is jelentősége, szóval meglepődtem/ijedtem ezen.
És nem emlékszem az álmomra, pedig felébredve még meg volt, de napsütésre ébredtem!
Jó Reggelt, Szép Napot Mindenkinek !
Tegnap ismét gazdagabb lettem egy szép pillanattal az Olimpia záróünnepségét nézve ,akkor amikor Vancouver polgármestere aki tolószékben éli életét / pont egy síbaleset miatt paraplegiás/ átvette az olimpiai zászlót .Hozzáerősítették a önjáró ,automata székéhez,majd azt önmaga többször körbeforogva lengette meg a zászlót ,kicsit összeszorult a torkom,lám mire képes az emberi akarás és a tolarencia a "mássággal"szemben. Talán Ti is láttátok, nekem ez ez volt a legszebb az egész "ceremóniában ".,és megint gyűjtöttem valami szépet!
Eberhard köszönöm a szép gondolatot,a virágot, szerettem volna viszonozni, de megint nem sikerült a privibe felraknom a képet
pedig Klára leírása szerint csináltam, ha lehetne mégegyszer,dedós módszerrel, azt megköszönném.
Most megint ideteszem,szintén saját rajzolmányom,egy kis tavaszidéző kép, hóvirággal / ha valaki nem ismerné fel
/
Köszönöm a szép képeket! Mindenki örünk fog, aki megnézi, mint én. Nekem a gólyahír a kedvencem, igazi tavaszi üzenet! A priviben kapott vers is gyönyörű! Kívánok mindenkinek boldog hetet és boldog napot!
Ezt az őrületes pánikot a madárinfluenza körül a média támasztja. Ha ennyit foglalkoznának az autóbalesetekkel, amibe itt hazánkban évente egy kisebb városnyi ember pusztul bele, az óvatosak gyalog járnának. És ösvényeken, el ne üssék őket. Félni nem kell, nincs értelme, s egyet tehetünk: a folytonos tévézéstől visszatérünk az olvasáshoz. S a könyvet magunk emeljük le a polcról, nem mások adják kezünkbe. Főképpen nem olyanok, akik számára a nézettség a legfontosabb, azt elérik akár lelkünk árán is. Ha rettegésünkkel fizetünk is érte. Eközben hirdetik az ostobaságot, hogy "képben kell lenni". Holott semmi mást nem tudsz meg, csak amiről úgy döntenek,hogy ezt meg ezt megtudhatod, meg kell tudnod! S ezt alig-alig vesszük észre!
Talán tudjátok, bár ha nem, az se baj, hogy az ingatlan elbirtoklásának idejét 10 évről felemelték 15-re. De arról nem hallottam, hogy a macska-elbirtoklás idejét 1 évről fölemeltékvolna a többszörösére! Neked megvan az alapidő kétszerese, oda ne add a gonosz nemhölgynek, aki a telkén tartja az állatját magára hagyva!
Igen, közben már írtam Neked, hogy honlapotok
www.test-lelek-szellem.hu
megtekintése után már értettem üzenetedet. Remek együttes a Tiétek! Ha tehetem, kimegyek nyílt napotokra annak ellenére, hogy Budaörs messze van. Nagyon izgalmasak vagytok!
Szia Kedves Klára!
Nekem is van egy történetecském: van egy lánycicusunk. 3éves lesz .kb 2 éve hozzánk költözött egy fiú cica.Annyira szép, olyan barátságos, jó simogatni. Nálunk kapott "ágyat", kistálat, enni-innivalót.Néha eltünt, egy-egy estére, de a reggeli etetésre mindig visszajött.Aztán, az idén ősszel a szomszédomban láttam egy asszonyt/nem lakik itt!/és kereste a "macskáját! Ölben kivittem a cicet..-/aki a helyén szundikált/ez az Öné! ? Ó, igen,ez a mi cicünk! Kérdi_-maga eteti? Igen, felelem. Ne adjon sokat neki, mert olyan kövér!Ő, hetenként kb kétszer eljön megetetni!Ó, szegény, már rég éhenhalt volna....azóta sem láttam a hölgyet.
Kicsit még visszajöttem. Én csak ritkán vagyok fenn az nlc-n, a mai nap kivétel, ma itt lebzseltem. Nem is haladtam a dolgommal semmire!
Te olyan szépen, élvezetesen, jó stílusban irsz. Azt gondolom, sima és bársonyos a lelked. Én azért sokkal racionálisabb és ezáltal mondjuk úgy, durvább vagyok. De az állatokat, növényeket nagyon szeretem. Nagyon kicsi voltam és anyukám elvitt moziba valami állatos filmre, ahol a vadmacska meghalt a végén. Én meg elkezdtem bömbölni úgy, hgy ki kellett vinni. Nem győztek hazudozni, hogy á, nem, csak elaludt, meg hazament, miután kijöttünk. Valamire én is emlékszem, de főként anyu mesélte. De az állatok szeretete megmaradt, nyilván meg is volt, gyárilag. Most éppen 1 kutyám és 5 cicám van. Kertesben lakunk, mielőtt vki felháborodna, bár azért igy is kicsit magas a macskaráta nálunk.
De olyan bájosak. Van egy nagyon öreg, 15 éves, őt kaptuk a szomszédtól, akinél született és nem akarta megtartani. A fiam hazahozta, éppen nem volt cicánk. Aztán találunk egy beteget, azt meggyógyitottuk, aztán találtam egy kidobottat az utcán, persze bevittem, nehogy elüsse az autó. Aztán kettő kidobottat Balatonon, persze ők is hazajöttek velünk. Ők tesók. A háron utóbbi nagyon szeretei egymást, összebujnak, mosdatják egymást, párhuzamosan közlekednek. Szeretem nézni őket, igazi jó testvérek. A 2 nagy is elfogadta őket, bár ott nem dúl a szerelem, főleg az öreg cicát idegesiti a nagy szaporulat, da azért elfogadják egymást, tisztes távolból. Most viszont félek a madárinfluenza miatt. Félek, kint a kertekben megehetnek valami szegény beteg madarat... Belegondolni sem merek, mert ők igazi házi, azaz lakás cicák, velünk élnek. És nagy lekötöttség is, több napra szinte lehetelen elmenni, nem hagyhatjuk őket kaja meg simi nélkül....
További szép napot és kellemes hetet Neked. Nem szándokozom a jövő héten feljönni ide, mert ittragadok pedig nagyon sok a dolgom.
Az allatok vilaga is kegyetlen.
Mostanaban mindnekinek ajanlgatom, ha meg nem lattad volna, feltetelen nezd meg a Winged migration c. francia filmet- otthoni cime talan Szarnyas koltozes lehet. Csodaszep.
ha majd jobban raerek hozok en is "valamit" a gyujtemenybe. meg nem tudom mit?
Most megyek, mert neveletlen, eretlen, izgaga kutyusom tulsagosan csondben van...foltehetoen valami rosszat csinal... ideje elkezdeni a vasarnap delutani fozocsket is-hamarosan jon az ehes kis csapat- lanyom-vejem, meg jo, hogy a picirol nem nekem kell gondoskodni...
A közelmúltban kezembe helyezte életét egy gyámoltalan, késő őszi kicsi veréb. Nem tudtam megőrizni.
Ahogy beköszöntöttek novemberben a hidegek, bejött a nappalimba a kismadár. A tálaló alatt húzódott meg rendszeresen, bejött, kiment, ahogy szellőztettem. Végül bent maradt, mind otthonosabban érezte magát és vígan kapirgált nagycserepű növényeim földjében. Jó nagy koszt csinált, de nem bántam. Örültem a kis jövevénynek. Megtisztelő bizalmának. A baj az volt, hogy tavaly befogadtam egy öreg, rozzant tacsit, és ez a kutyafajta nagy vadász. Okítottam, tanítottam, hogy a madárra rá se nézhet, tekintetét rá nem vetheti. Persze folytonosan vigyáztam, kettesben ne maradjanak a nappaliban, pedig Kicsi tüntetően elfordította fejét a madár felől. És megtörtént a szerencsétlenség: nyitva maradt az ajtó, mentségemre legyen mondva, azt hittem, nincs "itthon" a madár, de tévedtem. Már csak az élettelen kis testet találtam meg ágyam mellett. Kicsi, mint egy macska, oda helyezte. Ezt a akcióját ma sem értem.
Sokat gondolkoztam, miért kellett ennek így történnie. Azon kívül, hogy nem lehet és nem szabad összerakni egymásra veszélyes állatokat, még egy következtetésre jutottam: nyáron a nyúlkertbe beugrott a sosem ugráló, nehéztestű labradorunk, és megölte szegény ártatlan húsvéti nyusziinkat. Szívem mélyén nehezteltem menyemre, hogy nem védte meg a nyuszikat. Nem teremtett nyulaiknak olyan körülményt, hogy ez meg ne történhessen. A kisveréb halálával megtanított, hogy mellőzzem igazságtalan ítéleteimet. Megmutatta, én sem vagyok se jobb, se különb, se gondosabb, tehát ne ítélkezzek. De ezért a tanulságért a verébélet túl nagy áldozat volt. Nem volt igazságos. Nagyon fáj érte a szívem.
Nem véletlenül tett boldoggá Téged édesanyád mai látogatása. Ő tanított meg ennyire szeretni. Általa vagy ennyire szerethető.
Folytatom madárgyűjteményem átadását, persze annak, akinek kell. Akinek nem tetszik, az, ugyebár, átugorja, és kész. Ennek tudatában remélem, hogy senkit sem idegesítek vele, sőt, talán akad valaki vagy valakik, akik hasonlóképpen kinyitják számomra gyűjteményüket.
Gould amandáim voltak néhány évig. Gyönyörű kis madarak. A tojó feje fekete, párjáé piros. Emlékeztetnek a tengelicékre. Fácska méretűre nőtt szobanövényeim ágain éltek. Nem volt börtönük. Négy fiókájukat nevelték fel. A kismadarak színtelenek, vagyis inkább szürkék. Ami élmény volt: figyelemmel lehetett kísérni, ahogy a fiókák apjuktól tanulnak énekelni. Eleinte csak mozdulatát utánozták, aztán mind több és mind szebb hang jött ki torkukon. Közös munka volt az énektanulás. Figyelték egymást.
Amikor nagyobb lakásba költöztünk, eladtam őket tenyésztőnek. Némi lelkiismeret furdalásom van miattuk. De nem bírtam vállalni a többlet munkát a nagy lakásban, amit jelentettek. Amúgy is rájöttem már, hogy a rabmadár az rabmadár. Igazi örömöt nem jelenthet, hiszen tudjuk, élete nem igazi.
Első madaram szerencsétlen kis veréb volt. Ha módunkban állna családfáját kikutatni, az nagyobb és terebélyesebb lenne ma már, mint a legkékvérűbb arisztokratáké. Hiszen nálunk az Árpádházig vezetik vissza a legrégebbi időkre emlékezők. Ki lehet számítani, ez hány emberöltő: 2006-1096=910:28=32,5 Jó sok.
Az én madaramat gyermekek kínozták 1949 táján. 2006-1949=57. Apám meglátta ezt, és megvásárolta a kis szerencsétlent gyötrőitől, nekem adta, és szabadon engedtük. 57 évvel ezelőtt. A veréb nyaranta legalább háromszor fészkel. Tehát egy nyár átlagosan 15 utódot jelent. Elméletben. Mert a valóságban a verébsereglet nem nő, hanem vészesen csökken. Az elmúlt évtizedben 60 százalékkal zsugorodott. A kémiai anyagokkal teli bogaraktól, magoktól. Persze a fészkelés nem madáröltő. Egy szerencsés madár jó esetben tudomásom szerint 5 évig él. Ez 57:5=12 nagyjából. Ha ehhez hozzászámítjuk az elméleti szaporulatot az 57x15=855. És ez csak a töredék, hiszen egyetlen madárról van szó, és az állomány évente 15-tel nőtt, és mindegyik hasonlóan szaporodott, de ezt már nem bírom kiszámolni, elfáradt az agyam. Ha valaki segíteni tudna, megköszönném.
Így is jó hosszú és talán fárasztó is a történet, de csak annyit akartam mondani, hogy azóta milyen töméntelen sok verebem lenne, nem mérgeznénk őket és magunkat szisztematikusan. Mert magaménak tekintem annak a hajdaninak minden (elméleti)leszármazottját.
Igen, szoktam a géppel rajzolgatni több-kevesebb sikerrel
Köszönöm a jó kívánságokat !!!
Egy félreértést szeretnék eloszlatni, nem vagyok magányos, az én kis családomban nem is lehet ,életemet,lelkekemet nagy rész ők töltik ki , "csak " társtalan ,és ennek hiányát is csak 1-2 éve érzem.
Köszi a tanácsot,azon az úton idultam el,de a végén mégse sikerült,majd legközelebb ügyesebb leszek
Köszönöm, Kedves!
A Te üzeneteid nem egyetlen napsugár, hanem egész fénycsóva a mai délelőttben!
Isten éltessen, Szendike! Sok-sok szép esztendő várjon Rád, és soha ne érezd magad magányosnak! Az ilyen percekben találd meg önmagadat hűséges társadnak. Nincs is jobb társunk szerető önmagunknál! El nem hagyhat bennünket! Mindig velünk van. Csak észre kell vennünk és törődnünk kell vele. Mindenek előtt el kell fogadnunk.
Köszönöm a képet! De jó volt ez a reggel! De jó ez a délelőtt! Csodás nap ez a mai. Számomra nyilván azért volt borongós az előző, hogy eljöhessen ez a mai napsütéses reggel! Hiszen az állandóan ugyanolyan fényes és színes lassan elszürkül, észre se vesszük. Hiába a legfinomabb torta, ha mindig azt kellene ennünk, egyszercsak nem bírnánk lenyelni.
Szendike, E. nyomán jöttem rá tegnap, hogy lehet priviben képet küldeni. A módja: a képre, bárhol van is, rákattintasz az egér jobb oldali billentyűjével. A kinyílt, azaz megjelent táblázaton a bal billentyűvel rákattintasz a MÁSOLÁS-ra. Nyitva hagyod a fiókot, átmehetsz bármelyik másikba, ott rákattintasz fönt a SZERKESZTÉSRE, aztán a bal billenyűvel "odavarázsolod" a képet. Ha eddig is szoktál másolni, akkor az egész litánia fölösleges volt, mert egyszerűen csak átmásolod a képet a privibe.
Boldog napot!
Szia !
Szép gondolatok!
Itt mellékelem a privibe ígért rajzot, eggyútal áruld már el ,hogy kell oda képe betenni ?
Szép jó reggelt kislányok!
Nézz és láss, mert várnak rád csodák.
Csillagfényű éjszakák sok jókedvű barát.
Ha fázol majd átölel egy váratlan mosoly.
Sose félj amit túlélnél az nem túl komoly
Érezd a szívemet..Érezd,hogy rád nevet.
Mert így szeret így lesz míg lehet.
Csak jó legyél.. érezd az életet.
A szívek mélyén gyújts fényeket."
Ezen meg el kell tunodni...no majd holnap....
Kata
Sziasztok!
Köszönöm a szíves fogadtatást ,a marasztalást és a kis versikét is.
Kisnapfény!
Mindnyájan megfogadhatjuk ezt a bölcs tanácsot.
"ne tegyek semmit, várjam ki, mi történik, és hallgassak az intuíciómra!"
Bárcsak meg tudnánk ezt tenni. Vagyis, akarom mondani, bárcsak én mindig meg tudnám tenni! Ennél jobb tanácsot nem lehet kapni. De az "európai" türelmetlenség többnyire győz. Nálam. Pedig ez a mondat akár egy életprogram lehetne. Köszönöm, hogy megosztottad velünk, velem álmodat! Sajnos, én mostanában nem emkékszem rájuk.
Valamikor réges-rég - talán, valamelyik előző életemben volt, annyira régen történt - azt mondta valaki, hogy a szavak keveset számítanak, a gondolat mindennél többet ér. Azóta tűnődöm ezen. De:
Juhász Gyula: Szavak
Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.
Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.