Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Hm. Zsuzsa, azért talán még nem. Rengeteg 90 fölötti hölgy szaladgál, fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel. Szilveszter fiam mondta ezt, mire válaszoltam, hogy hát azok nem én vagyok.
Most visszaálltam a szigorúan betartott poros diétához, kombinálom egy testsúlycsökkentő kapszulával, hogy ne legyek éhes. Fogynom kellene, mert lábam, derekam nem mai súlyomhoz van kitalálva.
Zsuzsám, mi az a pszichogalaxy, és ki az avatar?
Étteremből mi is csomagoltatjuk a maradékot, sőt már rendelésnél is szempont...
Dudorászás, sőt fütyülgetés... Nekem szinte könnyebb fütyülve visszaadni a dallamokat, mint énekelve. Tegnap egy népzenei műsort hallgatva eszembe jutott, mutálásom előtt még szólót is énekeltem, énekkarral versenyekre jártunk. Évenként volt "nagy szereplés" az iskolában. 6.os lehettem, amikor egy jelentben a fonóban, rokka mellett, öreg asszonyként szomorúan énekeltem a "Bújdosik az árva madárt". A többiek vidáman táncoltak.
Tényleg fantasztikus és borzasztó is egyben az öreg agy- emlékezet. Látom ahogy Nagymama egy magas falú- belül feketére színeződött-kis fazékban főzi a pótkávét. Már felemelkedik, mindjárt kifut, csillog rajta a hab,félre húzza a sparhelton, majd ráönt egy kis pohár hideg vizet, s lassan leülepszik.Csoda volt számomra. Emlékezem, közben ott állok mellette s mégis minden kifut a gázon....!
Végre tudom már ki az a Náncsi néni, keresgéltem az emlékezetemben, de sehogy se tudtam rájönni, hogy ilyen rokonod vagy ismerősöd lenne. Szépen meg ünnepeltétek a névnapodat!
Köszönöm Klárám a magot! Remélem sikerül felnevelnem . A komposztból kikelt klasszikus szarkaláb, olyan , amilyen anyukám kertjében is volt. Inkább lilás , szedtem én is magot . A veteményesemet megfeleztem. , lassan redukálódik a virágos kertem is. A fehér klemátiszom elhagyott . Az volt az avatárom a pszichogalaxyban , mondtam, hogy lassan és is követem .....
Ugye, Zsumikám, mennyire másként étkeztünk, és finom volt minden, örültünk az ételnek. Csak néztem ma, hogy Dodikánk miképpen piszkálgatja a drága étteremben a vadast. Hazahoztuk a "maradékot", Zsuzsu már csemegézett belőle, sokat nem adhattam neki, mert kövér, mint gazdája, úgy nézem, jó ebédünk kitelik belőle.
Természetes volt hajdan a főtt krumpli vajjal. A baj, hogy ma már a vaj ízetlen. Egyáltalán nem vajszerű.
Na, a pirítós az a régi a fokhagymával. A magyarral. Nagyon vigyázok rá, hogy sose kínai legyen, amit veszek. Mármint az üzletben. Mert itt, az interneten, az más. És nem ennivalókat veszek.
Ma, miközben dolgozgattam, a kedves dalocskát énekelgettem, hogy "erdő szélén nem jó lakni". Unokáim nem énekelgetnek. Fiaim? Ők sem. Kár.
Magdikám, bajuszos lesz-e? Reménykedem...
Ez a csodaszép peóniabokor! Na és mellette a gyűszűvirág!
)
Kellemes esténk volt, sajnos, Benike nélkül, mert valamiféle vírus környékezi, nem tudott velünk lenni. Hoztunk neki egy "vasárnapi húslevest". Kérte.
Náncsi néninél minden fantasztikus. Hiszen ez kell ahhoz, hogy Budapest peremén megtöltsenek nap mint nap egy étterem mellett hatalmas kerthelyiséget, méghozzá elég barátságtalan ételárakon. A fő, hogy minden nagyon finom volt. Bazsival rengeteg sört megittunk, olyan cseles magas és vékony, de vastagfalú korsóik vannak, hogy hidegen tartják az italt. (Vagy mi fogyasztottunk túl gyorsan?!
Summa summárum az este remekül sikerült.
Holnap a magokkal foglalkozom, borítékolom őket, és küldöm. Marika és Zsuzsa van eddig a listán. Ki kér még? Enyhén savanyú földet kíván ez a növény, amelyhez tőzeg kell, sőt, tapasztalatom szerint a kávézacc is remek összetevő.
Megérkeztek Kínából a tulipánhagymák. Mindenféle színű, fekete is. Minthogy a kis liliomfélék egyre-másra kivirágoznak, amelyeket tavaly vásároltam, ezekben is bízom. Most amarilliszeket és klemátiszokat vettem, nagyon érdekes virágúakat, például kék színűeket, amint megérkeztek, elültetem ezeket. A tulipánokat majd csak szeptemberben, és kint hagyom őket a hidegben, vigyázva, meg ne fagyjanak. Mert ha átfagy a cserép, akkor annak annyi. Viszont hideg kell a gyökeresedéshez.
Köszönöm a sok mosolyt, amivel megajándékoztatok. És a sok kedvenc kapott virágot.
Mindjárt készülődnöm kell, mert megyünk a Náncsi nénihez. Olyan, de olyan fáradt vagyok, hogy legszívesebben aludnék egyet. Reggel óta teraszom növényeit gondoztam, kiöntöztem vizes tartályaimat, mert tele voltak szúnyoglárvával. Dugványoztam is, és örömmel láttam, hogy a próbaként elvetett szarkalábmag kikelt. Szép egészséges növénykék, legalábbis remélem, hogy az évelő szarkaláb, mert teljesen elfeledtem.
A verbénnákkal is sokat foglalkoztam, dugványoztam is, mert felfedeztem, hogy földhöz érő ág gyökeresedik. Átteleltetni szándékozom őket, mert megtudtam, hogy ez a számomra nagyon kedves virág évelő. Csak nem annak szoktuk kezelni.
Gyorsan pihenek fél órát, aztán majd a vacsorát szilvapálinkával kezdem, hogy feltámadjak.
További szép napot kívánok.
Klára kedves!
Teljék ünnepként a mai napod, megelégedéssel az összes többi.
Egy angyalt küldök Neked, tegye szebbé az életed!
Tegyen pénzt a zsebedbe, vigyen boldogságot a szívedbe!
Vegyenek körül barátok, BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK!Isten éltessen sokáig!Ezt a virágot a Zsuzsa kertjéből loptam.
Zsuzsa, úgy látszik Aradon gyakori volt az ilyen beszéd, mert pirítós készítés közben nagymamám gyakran mondogatta:
" Ha én magyar legény vónám, háj ennám, zsír ennám, zsíros pirítós ennám! De mivel hogy tót vagyok, mindig krumplit zabálgatok. "
Egyik nap fokhagymás, zsíros pirítós, másikon héjábafőtt krumpli volt a vacsora, így elég sokat hallottam ! Reggelire meg frissen főtt kávéval (1 kocka Zamat+1 henger Frank )a tejeskávé, hozzá lekváros kenyér.
A reggelivel várni kellett, hogy leülepedjen a zacc.
"dutyiba záratik! "
Ma már a napja van a Kláráknak, s ma is szeretettel gondolok Rád, Kláránk!
Legyél olyan vidám, mint ez a kislány a képen, s nemcsak ma, hanem mindig!
Visszaadatik !
Aranyos családi történet ! Apukám Aradon nőtt fel. Ott is akkor még kisbíró járta a belvárost. Sváb volt a lelkem, és a következőt hirdette ki.
Egy vörös szeplős gyerek megveszett. Elől simli, hátul semmi. Aki megtalálni, bevinni az városházába.
Apukám is vöröses hajú volt, kissé szeplős is. Így megkérdeztem . Nem te voltál az apuka ? Nevezett és kilátásba helyezett egy tacslit !
Zsumikám, ne legyen ezzel gondod: tényleg nem fontos mindent elmondani. Főként baklövéseinket felesleges közhírré tenni.
Eszembe jutott egy gyermekkori versike, de az utolsó sora nem.
Közhírré tétetik,
elveszett egy tarka tik,
akinél megtaláltatik
....
Tudja-e valaki?
Bizony Adyt vagy szereti valaki, vagy nem. Én nagyon. Ahogy Lédával elbánt az Elbocsátó szép üzenettel, az egyenesen disznóság volt. De csodaszép vers. Oltári pofátlan vers. A világirodalom egyik gyöngyszeme.
Aztán az a kis Csinszka bakfis! Elképesztő teremtmény, aki aztán Babits szeretője volt fél évig, majd Márffy Ödön felesége lett.
Túl kell élni a hőséget, nincs mese. Persze könnyen beszélek a hűvös szobában, de volt ez bizony másképpen is. Zuhany, nedves fejkendő, ilyesmik szoktak segíteni.
viszont sokkal olcsóbb!!
Tényleg nagyon jó volt tervezgetni, de a kialakult helyzet
Emlékszel, Magdikám, és mindannyian, hogy egyszer beszélgettünk arról, hogy az élet mindig más. Ezúttal is. Aki őrizte volna a kutyákat, nem ér rá. Hirtelen nagyon elszomorodtam, de aztán Bazsi remek ötlettel állt elő: a jövő héten megy Sopronba, s együtt megyünk. Zsuzsunak csak egy napot kell elviselnie nélkülem. Reggel elindulunk, elvisz Palkóékhoz, beszélgetünk, megtekintem kertjét, aztán bemegyünk a városba - Palkóék a városszélen az osztrák határ felé -, ifjúságom kedvenc éttermében megebédelünk, aztán sétakocsikázunk az óvárosban és a Lővérekben, s hazajövünk.
Nagyon jó lesz így. És elég is. Bazsi kellemes útitárs, és nincs semmi bonyodalom.
Ady !Nekem sok szempontból rokon. Sokat tett azért, hogy szeressék, csak megváltozni nem tudott. Nem igazán lett szerethető , csak nagyon empátiás emberek értették meg . Fiam irodalomtanárnője mondta ,hogy sajnos fiam nem érti Adyt . Mondtam neki, hogy nagyon szomorú lennék, ha értené, mert sok szenvedésen kell átesnie annak, aki megérti. !.
Nekem is szívembe hatolt !!Úgy érzem néha szégyenkezve, hogy tolakodó esetleg a családom iránti szeretetem , és igyekszem visszafogni magam !
Marika, nekem az agyam is leállt.
Baklövéseimet nem is merem elmondani Tündinek, mert már komolyan féltenek.
Klára kedves, jó olvasni a készülődésről. Remélem a tegnapi vihar nem tett kárt a botanikuskertben. Majd teszel fel képeket?
Ady...Ady. Nem lettem boldogabb.
Ez a meleg... Lézengek, mert képtelen vagyok dolgozni, közben jár az agyam, hogy mit kellene csinálni.
Keresnem sem kell, naponta jobbnál jobb verseket talál és tálal egyik kedves ismerősöm.
Heltai Jenő - KÉRDŐÍV
Mikor elnémul megkínzott szíved,
Eléd teszik a nagy kérdőívet.
Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.
Mit fogsz felelni -- mert felelni kell! --
Az életedet hol hibáztad el?
Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
Felelj! Tudod az átkozott helyet?
Ha menned adná isteni csoda,
Mondd: visszamennél még egyszer oda?
Veszett fejszének hajszolva nyelét,
Az út robotját újra kezdenéd?
Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
Megfutni mernél még egy Maratont?
Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis,
Végigcsinálnád, mondd, másodszor is?
Miért? Miért? Új célokért? Avagy
Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy?
Hogy elfelejtve minden régi kínt,
Rimánkodhass és harcolhass megint?
Ezért a díjul zsugorin kimért
Keserves, édes, pici életért?
Ennenmagának él mindenki, és ennenmagának hal meg. Társakkal pillanatokra találkozik csak, adásvevésben, hivatalos ügyekben, szerelemben, barátságban, örömben, fájdalomban. Egyedül vagy, és egyedül maradsz, mert másban is magadat szereted csak. Mindig ott csalódol, ahol a másikban magadra akarsz ismerni, senkitől sem kaphatod meg azt, amit magad adsz magadnak.
(Heltai Jenő - Ma 145 évvel ezelőtt született.)
Klára, nagyon remek programot terveztek, mindenki jól érzi majd magát! Nagyon elegáns leszel!
Évnyitó - valóban. Az idő igazán relatív, minden dimenziók közül. Kinek-kinek érzete szerint, s számomra egyre csak gyorsul. Minden kilengése ellenére ( viharok, forróság, stb) elrepült a nyár.
Mostanában kicsit "zakkant" vagyok, főleg az idő érzékem romlott. Hiába a naptár bejegyzések, sőt még meg is nézem, ezen a héten mégis több dologról lemaradtam. Eszem nincs, pedig noteszem van.
A jókívánságot köszönöm, az sosem felesleges. A család számos Zsuzsája közül egyedül én vagyok februári.
Klára nagyon örülök, hogy útra kelsz a családoddal, és találkozol a testvéreddel. Nagyon szép városban születtél!
ADY ENDRE:
Hazamegyek a falumba
Szigorú szeme meg se rebben,
Falu még nem várt kegyesebben
Városi bujdosóra.
Titkos hálóit értem szőtte
S hogyha leborulok előtte,
Bűneim elfelejti.
Vagyok tékozló és eretnek,
De ott engem szánnak, szeretnek.
Engem az én falum vár.
Mintha pendelyben látna újra
S nem elnyűve és megsárgulva,
Látom, hogy mosolyog rám.
Majd szól: „Én gyermekem, pihenj el,
Békülj meg az én ős szívemmel
S borulj erős vállamra.”
Csicsijgat, csittít, csókol, altat
S szent, békés, falusi hatalmak
Ülnek majd a szívemre.
S mint kit az édes anyja vert meg,
Kisírt, szegény, elfáradt gyermek,
Úgy alszom el örökre.
Köszönök minden jókívánságot. Nekem is vannak fontos kívánságaim önmagammal kapcsolatban: legyek jó viszonyban magammal, minél kevesebbet zsémbeljek magammal.
Nekem sosem volt fekete holmim, tizenévesen hordtam egy kordbársony fekete ruhácskát, hát azt imádtam. És most beleszerettem. Így, valami vidám színnel kombinálva, igaz, van még hozzá rózsaszínű kardigánom is a hűvös estékre. És mindez világoskékben is, mert már Sopronba készülök, és ott többször fel kell öltöznöm. Aztán legközelebb majd karácsonykor. Ezüst kiegészítőkkel, és olyan leszek, mint egy jól megtervezett temetői koszorú. A ruhában az a jó, hogy könnyű és lenge, de azért napközbenre színesbe öltözöm.
Elsején, az évnyitó után indulunk Sopronba, nagyon várom. A belvárosban foglaltam szállodai szobákat. Palkó kicsit háborgott, aztán megértette, hogy azt szeretném, ha Dudu sógornőm is jól érezné magát ahelyett,hogy halálra dolgozza magát öt vendégre. Többször találkozunk velük, érkezés után azonnal együtt vacsorázunk. Illetve szombaton a közös ebéd után kimegyek hozzájuk kávézni, nagyon várom, milyenné lett kertje, amely valójában arborétum, ahogy ő mondta, élő műalkotás. Bazsiék ezen a délelőttön az unokatestvérekkel együtt - három van - átmennek a közeli osztrák vidámparkba, és Palkóékhoz jönnek értem.
Vasárnap várost nézünk és persze a Lővér körúton körbekocsikázunk, aztán irány haza.
Zsófi rokonai költöznek hozzánk kutyaügyben, Zsuzsut is itthon hagyom szegénykét őrzővel, mert nagyon nehéz lenne vele.
Zsuzsikáinknak sok-sok örömöt, egészséget és békét, nyugalmat kívánok!
Zsuzsa sok szeretettel köszöntelek a névnapodon, az Isten éltessen jó egészségben sokáig!
Drága Zsuzsóka. Isten adjon erőt és egészséget, derűt a bölcsességedhez, hogy sokáig tudj segíteni.
Boldog névnapot kívánok.
Cipők dolgában engedékenyebb vagyok, vannak drapp és szürke cipőim is, sőt az esküvőre sötétkéket vettem. Nemrég beállított leánykám piros és türkiz színű pólókkal, mert túl színtelennek látta öltözékeimet! pedig a fehér pólókat praktikus okokból szeretem, együtt mosható a fehérneműkkel.
Zsuzsám Kedves! Mai névünneped alkalmából kívánom, hogy sok-sok boldog névnapod töltsetek, erőben, egészségben, szeretetben Sándorral együtt! A családi
ünneplés pedig kevés munkával, örömökben teljék! Bizonyára összejönnek a lehető legnagyobb számban! 
Idén én is sokat használom a klímát, mert az esti ablaknyitások után gyorsan felmelegszik a lakás 29 fokig is, aztán éjjel megy vissza 27-re. A klímát 26-ra állítom, s ezzel egészen jól viselem a nappalokat, amikor az erkélyemen( a mellvéd árnyékában), gyorsan eléri a 39-et . A nappali bezártságot, lesötétítést nehezen viselem. Jó, hogy mostanra időzítettem a "vízimocsmocst", csak ne kellene épp délidőben közlekednem.
A belvárosban, tűző napon, folyamatosan dolgoznak az aszfaltozó gépek, végig a trolimegállók környékén javítják a kátyúkat. Itt sem lehet könnyebb dolgozni, ahol még tenger sincs a közelben, ahonnan friss levegő érkezne.
Rólam letiltották a gyerekek a feketét, átálltam a sötétkékre.
Nagyon tetszik, hogy rózsaszínnel egészíted ki! Anyukám a rózsaszínt, világoskéket, sárgát szerette még idős korában is. Szó sem lehetett öreges színekről. Világos bőréhez, kék szeméhez, hófehér dús hajához nagyon jól álltak a színek. Amikor már öltöztetni kellett, akkor is igényelte vasárnapra az ünneplőt, s úgy ült a TV istentiszteletek előtt.
Névnapod előestéjén sok szeretettel kívánok örömteli ünneplést, sok boldog névnapot!
Most az én gépemen folytatom, mert a nagy gépen valami gond van .Vettem egy fehér ridikült is .Nem túl elegáns, de ügyes.
Aranyos a készülődésed Klára ! Nekem is volt fiatal koromban piros cipőm , zöld és kék is. Most már csak barna fekete és 1 fehér szandál.Képzel
Nagyon meghatódtam a Tagore költeménytől. Ilyenkor mondom magamnak, hogy persze, a vén, elmeszesedett agyereim.
Most nagyon kedves munkában vagyok, első nekifutásom sikertelen lett, sebaj. Rózsaszínű gyöngynyakéket fűzök szombati névnapi összejövetelünkre. Mert hozattam egy fekete hosszúruhát, ami tökéletes, jócskán beleférek, és olyan vagyok benne, mint egy szárnyaszegett varjú. Imádom. Ehhez kell a nyakék, van hozzá rózsaszínű cipőm és ridikülöm.
Megfűztem, és fertelmes lett, mindjárt le is vágtam. Most kezdem újra, van új elképzelésem, ez egyszerű lesz, remélem, jó lesz. Nos, ez az elfoglaltságom.
Hogyan bírjátok a hőséget? Itt a tetőtérben, a palatető alatt elviselhetetlen lenne a klíma nélkül. Aminek nagy ellensége voltam, de hát nem is voltak ilyen rekkenő hőségek. És a nagy fa is árnyékolt. Mindig a Jankáéknál folyó építkezések járnak eszemben, hogy ilyen melegben építik a felhőkarcolókat a szerencsétlen indiaiak.
Uborka szezon? Elfogyott a kovászosom, s csak elég fonnyadt van a közeli boltokban. Muszáj lesz felkerekednem a piac felé.
Múlt héten egyik virágládám bársonykája helyett ültettem vinkát. Úgy látom, a másik ládányi is megérett. A "termés" elég lenne a főtér bevetésére. Begyűjtöm, s jöhet a helyére még néhány vinka. Talán az kibírja őszig.
A vhelyi konyhában telelt muskátlim messzi földre virít, már a házbeliek is megdicsérték. Újra ritkítani fogom hamarosan, mert a mostani hajtások a leginkább életképesek. Teleltetni Tündiék pincéjében fogom, de ott nem lesz szem előtt, nem látom, ha valami kórság éri.
Várjuk már a királyfit , aki álmával felébreszti a sok alvó Csipkerózsikát, Csipkerózsinénit !,
Nagyon-nagyon szép!
Rabindranath Tagore: Az én dalom
Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.
Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon.
Magányodban melléd surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz a tömegben, és szelíd tartózkodással övez.
Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez.
Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong.
Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére.
És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom – a te élő szívedben – tovább dalol.
Fordította: Kopácsy Margit
A régi szolgálatim lakásban voltak egérlyukak. Anyósom mindig üvegcserepet szórt bele. Ott többet egér nem jött fel.!
Hozzatok verset, nagy örömmel olvasom.!
Kamaszlány koromban rengeteg verset olvastam . Kedvencem volt Puskin, Lermontov. A Démon. c. verses elbeszélést sokszor elolvastam .Nosztalgiám a volt a Kaukázus iránt. Kedvenc verseim volt egy francia költő versei a "Halál négysorosai " Kézzel , akkor még szép írással másoltam őket egy füzetbe Egyetemista koromban is olvastam kis lyuk szobámban verseket . A sok tanulás után jólesett lelkemnek . Kató néni, nagyon kékharisnya volt, és be akart mutatni W. Sándor nagyon ismert költőnek. Pont az anatómia szigorlat időszakában . A sok tanulás annyira megviselt, hogy nem értettem a verseket, amiket olvasásra ajánlott. Visszaadtam a kötetet és azt mondtam , ez az ember engem nem érdekel. Kató néni dühöngött, férje H.,. Béla kuncogott. Később egy írásában olvastam, hogy nem szerette a befutott költőt Nem féltékenységből, hanem politikai megalkuvásai miatt . Villont már későbbi egyetemista éveimben olvastam .
Aztán jött az "ÉLET" a sok munka és lemorzsolódtak a versek.Ezért örülök, ha hoztok kedves verseket , kiürülő lelkemet kicsit megérinti.
Mi Balázzsal nagy lelkesedéssel szólunk anyósom szavaival. Isteni tájszólása volt. "Há mísz? -kiabált át az utca túloldalára. Nagyon zamatosan beszélt. Szerette a kis anekdotát, amikor a szomszéd gyermek mondta anyjának:"kibujt a tik a likon!"
Ilonának is volt kedvenc mondókája: "Anyám, madár a tik?" "Nem madár az, fiam. A madár az vereb."
Mint kiderült, három egerünk volt. Eggyel tegnapelőtt megtisztelt Zsuzsu, lehelyezte az ágyam közelébe némiként megrágva, szopogatva. Továbbra is izgatott volt, vadászott rendületlenül. Ma reggel már nyugodt volt. "Hol az egér?" De hiába kérdeztem. Aztán "előjöttek", kihányta őket. Egy elég nagyot és egy kisebbet. Ilyen hasznos és ostoba. Egyben nyelte le a jószágokat. Nagyon gusztustalan volt, aligha kell ezt mondanom. Aztán megmutatta, hol jönnek be. A lyukba belegyömöszöltem egy mosogató fém dörzsit. Bazsi majd jobban megoldja.
Marikám, akkor majdnem földik vagyunk! Aranyos lehetett a nővéred!
Zsumikám, köszönöm a szép verseket.
Bizony ám, szép őzés volt, meg kemény e hang és lágy e hang. Érdekes is volt a magyar óra az iskolában. Irodalmi nyelven olvastunk, és irodalmi nyelven őzve feleltünk szóban. Aztán kimentünk a határba és elhagytuk a szóvégeket, úgy parasztosan. ( Pl. köll- kő) Erről jut eszembe a családban közismert téma: Nővérem két éves koráig volt anyatejjel (is) táplált. Vitte Anyukám után a kis sámlit és bömbölte: - Didike kő, kő, kő!!!
Még most is van akcentusunk. Ténylegesen jött-mentek vagyunk itt ötven éve.
Kiskőrös környéke.
Ha már feledésbe merült a "Költészet napja ma" topik, még ezt idehozom:
Reményik Sándor: Szivárvány
A párában a vízesés felett,
Halványan, mint egy álom,
És testetlenül, mint egy lehelet:
Az örökifjú szivárvány lebeg.
Megrokkannak a sziklák, a hegyek,
A kő mállik, az erdők sírba térnek,
Új medret tör a patak magának,
S a régit testálja a feledésnek.
Megőszül a világ.
De a szivárvány mindig egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örök ifjan és egyformán lebeg.
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.
Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy másik lélek átmehessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja,
Az Isten, aki a szívekbe lát.
Az M5-ön Sunyovszky Szilvia mondta el a napokban.
Marikám, talán még öztek is? Kiskun... valahol? Vagy Kecskemét? Pedig biztosan mondtad már.
Én is így gondolom, pedig de sokat hallottam akkor is ha az illető a központból pl. Hollóházára igyekezett: "Lemegyek vidékre".
Kicsit közelebb Petőfihez, de nekem is OTTHON. Talán a kikirics helyett kamilla. Talán nincs olyan gazdag, sok folyó, s a szik is kiütközik. A beszéd viszont épp oly szépen hangzik.
Nagyon szép vers! Ti úgy vagytok "lent" , mint a térképen . Dél lent van . Ha csak fordítva nem akasztom fel a térképet !
Hozzánk ma éjjel érkezett az igazi enyhülés, bár a szél már tegnap napközben is hűvös volt.
Valóban "lent" vagyunk. A teknő alján. Legalábbis a "fentiek" szempontjából.
Ez a vers mégis nagyon kedves nekem:
Szabó Éva - OTTHON
Lent Vásárhelyen méz ízű a reggel
Az esték ágán ért gyümölcs a hold
A tejút mentén kikiricsek nyílnak
A nyár telt testén ruhát sose hord
Mezítláb jár a rét füvén a hajnal
Hajuk bontják a reggeli füzek
És az almafák pirulva mutatják
A részeg napnak duzzadt mellüket
Rakott szekéren érkezik az alkony
A tiszamenti fák alól haza
Lőcsére akasztva lámpaként világol
Az augusztusi éj hullócsillaga.