Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Bocsánat a sok hibáért !
Pnnaika4 már tudom kitől örökölte Anikó az ügyességét, kreativitását .Hibába nagy úr a muszáj.Mióta vannak a turkálók és sem varrok, cs ha valamit kicsit alakítani kell
Igen anyukád is azt bizonyította, hogy nem szép szavakkal, csendes tettekkel kell bizonyítani a szeretetet. Észrevétlenül, ahogy a sót sem vesszüók észre ételünkben , csak ha hiányzik( vagy túl sok van belőle )
iGEN A MAI SZEMLÉLET, A KIS CSALÁDOKKAL, CSONKA CSALÁDOKKAL SOK ERŐT ELVESZ A MAI FIATALOKTÓL . KÉNYELMESEBB , DE SOKKAL SÉRÜLÉKENYEBBÉ VÁLNAK A MAI GYEREKEK.
ÜGYESEK VAGYTOK, ÉS GYURI CSODÁLATOS "GYERMEK "
Ma a füzéri várban voltunk, nagyon magasan van, egy kicsit elfáradtam, de megérte, szép utunk volt.
Klárám, "Te kis felesleg"!
Édesanyám idős korában sokszor emlegette ezt az érzést.Ő negyedik, már nem várt, késői gyermek volt, aki a menekülésben is teher volt s akire a fiatalabb nővére élete végéig féltékenykedett. Nagypapa kis hivatalnoki fizetéséből a nagyokat még taníttatta ( bátyja orvos, nővérei gimnázium után tanítók lettek), de amire édesanyám abba korba ért, már gimnáziumba sem mehetett. Munka mellett 50 éves koráig folyton tanult- velem együtt érettségizett- s több felső fokú oklevelet is szerzett.
Nagyszüleim hozzánk jöttek az akkor másfél szobás lakásunkba, amikor szanálták a makói 3 szobás házat, a kapott "végkielégítésből" viskóra sem futotta. Nagyapáról 20 évig gondoskodtak szüleim....hiszen korábban én voltam velük leghosszabb ideig. ( Később sikerült 3 szobásra cserélni, így laktunk együtt a 3 generáció).
(Cordelia?)
Úgy látom, nagyon hasonlók voltak életkörülményeink a háborút követő években. Közös jellemző a családok önellátása, szüleink törekvése, szorgalma, hogy megteremtsék számunkra amit csak lehetett. Többségünk szüleinek gyerekkora sem bővelkedhetett, hisz ők meg az első világégést és a világválság éveit kapták örökül. A szeretet, a generációk összetartása segített abban, hogy a takarékosság és a kevésnek is az újrahasznosítása révén mégiscsak megéltek- megéltünk.
A képeim közül a legidősebb túl van már a 70-en, de a legújabb is több mint 60 éves. Anyukám testvérei révén van 3-3 unokatestvérem, ők láthatóak és egyikükkel a nagyobb család. Az első képen a "Pestinagymamám" tart (Őt csak erről a képről ismertem, emlékem nincs róla). Látszik a gipsz is a lábamon, de megnevettettek. A csoportképen is gesztikulálhattam, beszéletem a kisbabának, úgy kellett lefogjon a keresztmamám.
Zsuzsóka, nagyon szépek vagytok, elegánsak az esküvőtökön.
Tanultam varrni én is 2 és fél évig, egy maszek varrónőnél, Csodás ruhákat varrtunk és szállítottunk a megrendelőknek 1949-50-ben.
Egy baj volt csak, azért nem kaptam szakmunkás bizonyítványt, mert a főnökömnek nem volt kiváltva az iparengedélye.
Később azért nagy hasznát vettem, mert jól megtanultam, sok mindent megvarrtam. Anikónak akkor még vatelinnal, királykék buklé anyagból télikabátot ! Hímeztem blúzokat, ruhákat, mert a varrógépemen azt is lehetett !
Nem dicsekvésből, de örömmel írom, hogy az opera bérletünk volt. Abból a célból, hogy oda megfelelő ruhám legyen, varrtam egy hosszú meggy bordó zsorzset ruhát, fekete alapon sárga apró tulipánokkal hímzett volt a gallér és a manzsetta. Ebből a hímzett anyagból volt a kis táskám csináltatva.
A szünetben kávét mentünk inni, a presszós hölgy megkérdezte hol varrattam ?
Viccesen annyit mondtam a "Panni" szalonban.
A csatolt képeken látható ruhák, a kabát, az esküvői ruhám, Anikó elsőáldozó ruhája, mind az én művem !
Keressetek Tii is régi képet, történetet, szívesen nézegetjük, olvassuk. A keresés és felidézés is kellemes élmény.
Én is tanultam varrni MNDSZ ( na ki tudja mi az ? ) tanfolyamot végeztem és nagynéném is tanított. ő tanított meg kötni is. Így a keresztanyámtól kapott ruhákat magamra alakíthattam, és sok pulcsit újraköthettem . Felfejtettem , motringban kimostam, súlyt akasztva rá kiegyenesítettem a szálat, újra felcsavartam és kötöttem . Ha kevés lett, valamilyen más színnel variálhattam .Később már vásároltam anyagokat és megvarrtam magamnak Burdát is vettünk négyen és cserélgettük. Így csak 4 havonta került egyikünkre a sor , Sokáig magam varrtam szoknyákat, egyszerűbb blúzokat . A iros pettyes ruhát is én varrtam, szerettem .
Öcsém az érettségire kapott svájci keresztanyámtól egy öltönyt. A nadrágja fényes volt. kifordíttattuk. Én spóroltam neki össze a cipőt, az volt az érettségi ajándékom. Egyszer kaptam egy téli kabátot, pecsétes és kopott volt. anyukám barátnője fordította ki. Nagyon szép lett, csak rövid életű . Kilépve a kollégium kapuján pont jött a busz és telibe találat. Mindenem olajos sáros lett. El kellett dobnom az" új" kabátomat, nem vállalták a tisztítást . .Az esküvői ruhám történetét már meséltem. Kaptam egy vajszínű, hosszú , elegáns " estélyiruhát " az esküvőre . Hát az nekem nem volt való. Szerencsére alsószoknya volt hozzá, kissé sprődebb batisztszerű anyagból. Abból lett az esküvői ruhám
Kellemes vasarnap reggelt kivanok nektek a finomsagokkal egyutt es pihenesetek is legyen kellemes.
Jo volt veled foglalkozni,
talalgatni, hogy melyik kislany lehetsz. En ugyan nem talaltam el , tevedtem egyet, kerestem a szoke haju kislanyt.
Anyukam testverei es a nagymamam mondtak, hogy ok is forditottak ki anyagokat, kabatot. Akkoriban nehez volt az elet, az elelmiszer beszerzese is Pesten, csereltek ruhat ennivaloert. Az sem volt egy meses dolog, de enni kellett. A keresztmamam nagyon szepen varrt, ugyes volt ez is egy szerencse volt akkor. Meg kesobb is, mig elt varrt a csaladnak. Mikor kijottem nekem is, lanyomnak is sok szepet keszitett. Az unokam pedig folveszi az anyukaja ruhait, mert meg mindig kulonlegesnek szamit. Kulonleges erzese volt es jo izlese, meglatta a legujabb divatlapba a ruhat es mar varrta is. Rengeteg anyagja volt otthon es minden hozzavalo. Imadott varrni. Klara is igy voalt az anyukajaval, mar beszeltunk rola.
Valoszinu, hogy ezek utan a szep emlekek utan kulon orulok, hogy unokam is korahoz kepest szepen varr.
Amikor en tanultam varrni, pont olyat, mint amilyet a vateran talaltam 7 eves voltam. A torpeset. En valasztottam a Roltex boltban a mintat.
Nagyon szerettem a torpeket, amikor a Disney Worldban voltunk minden torpevel lefenykepeztettem magam.
A gonosz mostohat meg olyan tokeletesen megcsinaltak , szinte hihetetlen volt. Meg oda is jott hozzank a hatso kijaratnal alltunk, mikozben a musor ment es jatszott a szerepebol. Valoszinu ugy nezhettem ra, csodalkozva, hogy " kenytelen volt " magat kozelrol is megmutatni. Persze kedvenc filmem os.
Rá kellett volna jönnöm! Sokat nézegettem ezt a kedves szép kis pofikát. Nagyon jó ötlet volt ez a játék! Bárcsak sok ilyen lenne. Lehet, előveszem fényképeimet, megnézegetni. Mert nem szoktam.
Zsuzsa, azokban az időkben például remek megoldás volt az öltözékek kifordítása. Elkopott, kifényesedett, a textil? Nosza, szét kell szedni és kifordítani, "új" ruhadarab lesz belőle. Emlékszel a jelszóra, hogy "szebb a foltos, mint a rongyos"? Mint a "gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded"!
Unokanővérem mesélte, hogy nagyon gazdag lánynak tartották, hogy sok szép blúza van. Holott azok csak blúz eleje volt mindegyik, gallérral, a kosztümkabátka alá. Nagynéném is varrónő volt, ő készítette számára maradékokból. Szegény világ volt a háború után.
Most eszembe jutott, hogy ígértem, megmutatom a családnak, mi is az a stoppolófa, és mi is az a stoppolás. Nagyon szerettem stoppolni. Ha belegondolunk, egyfajta hímzés az. Bakfisként a fekete iskolaköpenyem zsebét pirossal, másik lyukat sárgával stoppoltam be. Kis ártatlan lázadás volt.
Zsuzsikám ! Nem voltunk elegánsak, mint akkoriban a legtöbb ember . Az én ruháimat a család kihízott ruháiból varrták. Nagy ötlet volt , hogy Mária néni két ruhát össze kombinált anyukámnak így a két régiből két új ruhája lett,mely egymás ellentettje volt. Kamasz koromban egy nyári ruhám volt, este kimostam, reggel kivasaltam . Így ruházat szempontjából nem számított a tragikus változás. Csak a létbizonytalanság volt rettenetes egyedül a nagyvárosban .
Nem az volt a szándékom, hogy mindenki velem foglalkozzon, de a kép után jött az ötlet . A tanítónéni mellett a 2. csíkos pulóveres , grimaszolós kislány vagyok. Akkoriban még betakart fejjel percekig fotóztak a fényképészek. Valószínűleg sokat iceregtem , erét rám, szóltak , és grimaszolásban fejeztem ki türelmetlenségemet. Sohasem voltam domináns , főleg nem hölgy . Eleven kissé fiús kislány voltam . Kevés ruhával , melyet anyukám nagynénje varrt , Ünneplő ruhám fehér matrózruha volt . Lepedővászonból . Nagyon utáltam, mert nehéz volt mosni, vasalni, és csak vigyázzban volt szabad benn viselkedni. Megígértem anyukámnak , ha lesz gyerekem fehér matrózruhát nem kap. A csíkos pulcsit nem én kötöttem , hanem nagynénim maradék fonalakból.
Hirtelen megdöbbentem, hogy miképpen lehet megoldhatatlan feladat elé állítani bennünket. Aztán milyen jól jött ki! Amikor Zsumi kérdésének véltem, akkor hasonló lábacskákat kerestem mint amelyekre felhívta figyelmünket. Meg is találtam, aztán kiderült tévedésem. Azóta kutatgatok mindannyiunkkal együtt, vajon melyik vagy, Zsuzsa? Persze a domináns hölgyikék között keresünk, vonásaidat én nem ismerem, csak életed részeit és önjellemzésedet. Hát hajlok elfogadni e pillanatban Magdikánk tippjét, azon egyszerű okból hogy milyen különleges és elegáns az a kis sálféle, a bojttal, amelyet a kislány visel. Nem átlagos család öltözete ez.
Nagyon várom a megoldást!!!!
A mondandóm a vessző után: aranyos történeteid, mozgékonyságod, magabiztosságod alapján.
Edes kislany voltal es szep hajad volt.
Zsuzsóka, én is a nyakláncos kislányra tippeltem,
Milyen szep elmenye lesz ez neki es milyen kellemes jo utat kivansz neki ezzel a kedves kis szammal.
Nem hallottam meg toluk ezt a szamot. Emlekszem, hogy Halasz Judit enekelte szamaikat. Nagyon kellemes volt meg hallgatni is.
Zsumikam, hat hogy is ne fogadnam el a jotanacsoda, mikor azt tapasztalatodbol is tudod. Inkabb orulok neki es halas vagyok erte neked es mindannyiotoknak ezert.
Sot meg ki is fogom nyomtatni. Tegnap este hazaerkeztem, elso dolgom a kis betegem latogatasa volt, mert egyedul hagytam, nem tudtam segiteni neki. Ma is latszik rajta meg a faradsag. Majd ma veszek a vallarol le dolgokat.
Nagyon el volt faradva, mivel a gyerekek itthon vannak ezert meghivtam oket sutni gyakorolni. Nem tudom meg mit fognak valasztani, de delbe fogjuk kezdeni.
Nagy ho lett, 5-10 cm kozotti esett le en meg mar elokeszitettem a kinti szekeket. Holnaptol mar igerik a szebb idot. Alig varom. Szinte megtelt a to vizzel.
Koszonom
a jo kivansagot, mindig atadom neki.
Zsuzsoka a tanito neni mellett ulsz a szep, nagy, feher galleros ruhaban.
Olyan lehettel, mint a fiam.
Orokmozgo es oldalrol figyelt minket, hogy eszre vesszuk-e, hogy csintalankodik. Minden percben figyelni kellett ra. Edes, aranyos volt jo kis humorral megaldva. Most is olyan, de mar nem az az orok mozgo. Nyugodt, kiegyensulyozott lett. Ugy tudom imadni ot is. 
Szakad a ho, vastagon beboritott mindent, vasarnap 18 fokot jeleznek.
Jaj! Hogy én milyen bamba nőszemély vagyok! Azt hittem, nagy felületességemben, hogy ez is Zsumi fényképe! Hát persze, hogy rosszat tippeltem! Hamának könnyen igaza lehet, de elképzellek a szomszédjának is akár, vagy a felső sor bal oldalán az elsőnek, vagy a felső sor balról másodiknak, az a kis szép komoly.
Itt kapkodok, aztán néha ujjam a bilibe ér. Igazán szégyellem.
Szerintem az első sorban, jobbra a harmadik vagy a sötétkék matróz ruhában.
Nagyon szép, elegáns család voltatok, Zsuzsa. Tudom, édesapád társadalmi helyzetéből fakadt. Édesanyád nagyon szép asszony volt, intelligens arcával.
A vérhashoz nem fertőzés kell? A gyümölcs okozhatja? Nem tetszik nekem, hogy bűntudatot ébresztettek benned, mert biztosan nem rájöttél magadtól, hogy a vérhast "hazahoztad". És az a világgáküldés... nem, az sem tetszik.
Hasonló eset fiaimmal is történt, téli kezeslábasban és csizmájukban a ház előtt, ahova letettem őket, amíg gyorsan felöltöztem, a Margitszigetre készültünk, bizony megtalálták az egyetlen mély pocsolyát, nyakig sárosak és vizesek voltak, amire leértem. Nagyon élvezték, én kevésbé, és otthon kellett maradnunk.
Hát igen, a világ folyton változik, és a gyermekekhez, állatokhoz való viszony is. Jó irányban, a megértés felé. Persze változhatna kissé gyorsabban.
Csoda, hogy nem hegymászó lettél! Hála az égnek. Így is csúcsokat ostromolsz egész életedben, még most is, az orvoslásban is, egyebekben is. Ami hasznos. Míg a hegymászók a legkártékonyabb sportolók. Önző és kíméletlen fajta. Kockára teszik életüket édesapaként is, a szegény szolgákról, a serpákról nem is beszélve, akiknek az ostoba dicsőségből morzsányi sem jut. Kampóikkal szétverik a sziklákat, a nedvesség és a fagy folytatja jótékony munkájukat, és jönnek a kőomlások. Most, hogy olvad a hó, kitűnik, hogy a Mount-Everest nem más, mint egy óriási szeméttelep. Értelmi képességeikre jellemző, hogy egyik nagy "klasszikusuk" azt válaszolta a kérdésre, miért mássza meg a hegyet, hogy "azért, mert ott van". E választ nagyon szellemesnek és örökbecsűnek tartják.
A tanátnőtől jobb felé a 2.?
Valaha Kína a művészetek és sok minden másnak a hazája volt. A számtalan találmányra gondolok, ami ott született. De semmi közelebbit nem tudok. Hogy akkoriban is ennyien voltak? És hogy miért történt vajon ez a túlszaporodás? Nagyon változnak az idők, nagyon változik a világ.
Vajon a tegnapi találkozón létre jött-e a megegyezés Észak-Koreával kapcsolatban? Azt gondolom, igen, hiszen ha Kína elveszítené az amerikai piacot, az óriási veszteség lenne számára. Azt viszont nem tudom, annak a szerencsétlen országnak mit lehet ártani. Persze talán Amerikának köszönheti a "felső ötezer" a jólétet. Mert a néptől, azt hiszem, nincs mit elvenni. Az éhhalállal küzd. És mégis szaporodnak. Ki érti ezt?
Zsuzsánna, ilyen rejtvényt feladni - nem is mondom meg, hogy minek tartom.
Amúgy az első sorban jobb oldalon a másodikra tippelek.
Egész életemben ki nem állhattam ezeket az iskolai fényképeket, olyan erőltetettnek tartottam őket és láttam, hogy mindig mindenki csúf rajtuk. Fiaim osztályképeivel hasonlóan voltam. És most, majdnem háromnegyed évszázad után másképpen nézek rájuk. Igazi kordokumentumok. És emlékezni jó. Bár az iskolát én sosem szerettem, mármint az általános iskola alsó osztályainak idején. Rettenetesen unatkoztam az órákon, és arra is emlékszem, hogy amikor szegény tanítónéni elkezdte a mesét, pl hogy hideg van és megleheli dermedt ujjait, aztán ebből lett a H hang, majd betű, hát ezt nagyon utáltam. Szerintem iskolaéretlen voltam, folyton játszottam a pad alatt, és ezért persze szóltak. De olyasmire nem emlékszem, hogy valaha is durvák lettek volna hozzám. Még csak szigorúak sem, csak szóltak, hagyjam abba. Akkoriban mi, gyermekek tisztelettudóak voltunk, és a tanítók igazi tanítók. Így emlékszem.
Zsuzsám, én a csíkos pulóveres kislányra tippelek. Az előző kép is nagyon jellemző lehet, nemes, elegáns anyuka, csinos gyermekek, kisfiúnak hintaló, a leányka épp táncolni készül.... nagyon szépek vagytok! Valóban nagy trauma lehetett a későbbi évek nélkülözése.
Vidéken a nagy kert és Nagymamám leleményes szorgalma mindig biztosította, hogy legyen valami az asztalon, viszont a pelenkám a damaszt szalvétákból készült, rugdalózóm kopott hálóingekből, ruháim elnyűtt pongyolákból. Akkor javult a helyzetünk, amikor lett egy drága nevelő apukám és a nagybátyáim is visszakerültek hadifogságból, kitelepítésekből. Az a bizonyos csíkos kötény,az elsős osztályképen, előző év karácsonyi ajándékom volt, amikor a korábban is meglévő babám és én pontosan egyforma kötényt kaptunk. Csodáltam, hogy a Jézuska ilyen ügyesen választott. Nem vettem észre, hogy Nagymama esténként varrta.
Gimis születésnapi zsúrokba is"békebeli" báli ruhából varrt anyukám nekem zsorzset ruhát, pedig már 1960-at írtunk. A tökéletes szeretet elfedte a nehézségeket, én azokból semmit sem éreztem.
Mozgékonyságod engem Zitára emlékeztet, ő volt akit mindennek a legmagasabb pontján csücsülve találtunk. Tündim is kimászott a járókájából az egyetlen szobánkban felállított térelválasztó virágtartó segítségével.
Én sokkal sokkal később tanulhattam járni, mint ahogy tökéletesen beszéltem, 7 éves koromig többet voltam gipszben, mint anélkül. Olgi mesélte, hogy amikor először látott, egy nagy ágy közepébe voltam párnák közé ültetve, s folyamatosan nyomtam a szöveget. Azt hitte beszélő baba, annyira pici voltam.
Végre megtaláltam ! Felismertek rajta ?
Holnap folytatom, legyen jo es szep napotok.
Kivancsi vagyok, hogy fognak a gyerekek ezek utan viselkedni a kisfiaddal. Fognak-e szolnia tanarok a szuleiknek. Vagy nem lehet olyat csinalni?
Talan azert fonok, mert tolja magat elore es szorgalmasan dolgozik. Ha iklyen jo viszonyban vannak a ferjedek, akkor nem kerhetne meg a fonoket, hogy engedjen el benneketet mondjuk Parizsba az iden?
Itt is az a problema, hogy a fiatalsag tobbsege nem olyan gozerovel akar dolgozni. Csak olyan szep, kenyelmesen. Mondjuk lehet, hogy nekik van igazuk, ha nem muszaj, akkor nem eroltetik magukat. Mas lett a vilag, hirtelen olyan fejlodesen ment keresztul, amire nem gondolt senki.
Meg kell szokni mindenkinmek ugy latom.
Az egyik baratunk elment tanitani Kinaba a nyari szunete alatt. Ugy emlekszem meseltem mar, az egyik fiu neki akart menni es o a soprut kellett, hogy maga ele tartsa vedelemnek. AZ is borzalmas lehetett. Mondott egy par dolgot, hat eleg furcsa ott az iskolarendszer.
Takaritok nincsenek es az osztalyban szemettel tele minden. A WC-re csak ugy tudott menni, ha senki nem volt benn, mert az a szokasuk a gyerekeknek, hogy kamerazzak az ott tartozkodot es utana azon nevetnek, ami benn tortenik. Olyan kis karorvendoek lehetnek. 14 evesek voltak a tanulok es az osztalyban a fiu lany kapcsolat eleg szoros volt. Meg jo, hogy le nem vetkoztettek egymast.
De szeretett ott lenni, gyonyoru helyeken jart, rengeteg fenykepet keszitett. Egy fekete boru tanarnovel ment es olyan feltunest keltett, nem akarta elhinni. Itt ugye teljesen normalisnak tunik, ott kiugro egyen volt.
Erdekes orszag, furcsa szokasokkal. Eleg nehez lehet annyi embert iranyitani. Epp ma volt az USA-ban a kinai allamfo. Majd megnezem a hireket. Ma nem voltam itthon.
Zsuzsikám ! Én nem tudom , hány grammal születtem, azt sem, hogy a nap mely szakaszában . Csak annyit tudok, hogy nagyon mozgékony kislány voltam , 10 hónapos koromban felmásztam a járókából az ablakba. A kertben dolgozó néni, futott anyukámhoz , hogy óvatosan vegyenek be, ki ne zuhanjak. Olyan emlékem i van , hogy a konyhaszekrény tetején ülök. Azt már elmesélés alapján tudom, hogy megettem a nagybátyám után megmaradt kukoricát . A baj csak az volt, hogy ő a fronton tbc-s lett , és nálunk lábadozott. Utána küldte be apukám kórházba szegényt, ahol azután meg is halt . Egy ízben világgá küldtek. Anyukám velem ment volna látogatóba, szépen felöltöztetett, és kiengedett a kertbe . Én beleültem a kacsúsztatóba, ott pancsoltam., amíg anyukám felöltözött. Mikor meglátott , elküldött világgá . Emlékem az, hogy sírva megyek felfelé egy kertben valamilyen alacsony gyümölcsbokrok között.Emlékezem, hogy éjjel felkeltenek és valami kis kosárszerű ládába tesznek és visznek (óvóhelyre mentünk ) Aztán elköltöztünk, jött nagyanyám is Aradról, nagyon fájt a fülem a fotelben ugráltam, sírtam .Öcsém is lett, aki elkapta tőlem a vérhast , majdnem meghalt , de a doktor bácsi meggyógyította. A bűnöm az volt, hogy én hoztam haza , állítólag sok gyümölcsöt ettem a rokonoknál.Azt hiszem a pályaválasztásomban az is szerepelt, hogy jóvátegyem bűnömet, megfertőztem öcsémet. No és az a tisztelet is tetszett, ami Bódi bácsit körülvette. Én is sokat csámborogtam a lakótelepen , játszottunk , kijártunk a mezőre pipacsot, búzavirágot szedni, abból koszorút fontunk . Volt egy néni, gyermektelen, akit nagyon szerettem . Vele sok időt töltöttem, de hamar elköltöztek.
A kép későbbi egyik még kisiskolás koromban , másik 3.osztályos koromban készült.
Igen, ha komolyabban bele gondolsz, akkor nagyon meg kell valakit kedvelned ahhoz, hogy egyutt is elj vele , amikor evekig magad ura voltal.
Erre eszembe jutott, hogy mit igertem magamnak.
Azt, hogy el fogom meselni, hogy anyosomon mit vettem eszre.
Ugye mindig jovunk, megyunk, vasarolunk, intezkedunk es, hogy, hogy nem, de mindig eszreveszi a jokepueket. 
A multkor odahajol hozzam es mondja, hogy az a fiatalember igazan felvehetne egy szebb ruhat.
Tobb fiatalember volt ott, de o kiszurta a legjobb keput es megkritizalta, mert neki ugy jobban tetszett volna. Irto aranyos volt es meg a szemevel jol vegig is nezte . Ha a tarsasagunkban szinten van egy jokepu, akkor meg a hangulata is megvaltozik.
O nagyon maganyosan erezheti magat. Szerintem nem banna, ha lenne valaki mellette.
Nalunk is szoktak szarnyara engedni hasonlokat az utolso 10 evben. Regen a ciganyviccek voltak hasonlok mon. Nincs ebben semmi rad nezve rasszista megnyilvanulas.
Amit most Sziriaban is csinaltak, az viszont borzaszto.
Jo reggelt kivanok, a szokasos finomsagokat melle es a napotok is legyen csodalatos.
Marika, ma már szeretet vesz körül, és érzed is, ugye? Gyermekeid és unokáid... Így van, ugye?
Zsumika, látom (képzeletbeli) magamat a felső sor bal oldalon álló negyedik kislányban. Apukám miatt gyászban.
Igen, azért vagytok most példás emberek, mert küzdő gyermekek voltatok.
Ebből a szempontból én Klára mellé kerültem azzal a kivétellel, hogy úgy éreztem, soha sem vett körül szeretet. Most fordítom át a megértés oldalára a "miértet" és bizonygatom, hogy de volt szeretet is! És igen, a határban, az árokparton voltam felszabadult én is a gyönyörű kék ég alatt, a vonuló felhőket nézve, vadvirágok között.
Mélységesen egyetértek azzal is, hogy gyermekkorban dől el minden.
Csak mondom, hogy ma már nem is olvasom a Világirodalom legszebb elbeszéléseit, mert ez a két elbeszélés szebb volt az eddig olvasottaknál.
Zsuzsánna, édes kislány voltál - vagy.
Nagyon-nagyon hiányozhatott neked anyukád, bár biztosan értetted gyerekfejjel is a helyzetet. Mégis, ez a hiányérzet - azt gondolom - végigkíséri életedet.
Minden tulajdonságunk, lelkünk minden rezdülése a gyermekkorban gyökerezik? Egyre inkább úgy gondolom, hogy igen, mint sokan állítják, és persze sokan cáfolják.
Azt hittem, rám nem volt hatással, hogy nem várt harmadikként érkeztem az áhított fiú mellett, nővérem mellé. Természetesnek vettem, hogy apám kedvence nővérem, fiú testvérem anyám kedvence, én pedig nagynéném, Ágnes kedvence vagyok. Aki úgy hívott magához, hogy "na gyere, te kis felesleg", és ebben nem volt semmi sértő, csak szeretet. Teljességgel megfelelt nekem e leosztás, mert ezekkel együtt szeretet vett körül, legalább is így hittem a legutóbbi időkig. Csak mostanában láttam meg, hogy nagyon magányos kislány voltam, aki a virágokhoz tartozott első sorban. Virágok a réten, virágok a kertben, a határban, az erdőben, az árok szélén. Megmaradtak nekem a hozzájuk fűződő érzelmek, mint neked, Zsumikám, az ölelés utáni vágy. Igen, azt hiszem, gyermekkorunkban dől el viszonyunk a boldogsághoz. Talán az egész élethez.
Kicsinyíteni kellett:
Az ígért kép:
Zsuzsa Kedves!
Elgondolkodtam az evéssel kapcsolatos szokásod említése kapcsán. Valami hasonló lehet a szeretet, ölelés , elismerés utáni vágy is? A megküzdeni mindennel és folyton bizonyítani?
Többször említettem, hogy Szüleimet 1944-ben Miskolról, majd amikor Bp.-re menekültek, onnan is kibombázták. Átvészelték a telet egy óvóhelynek kikiáltott alagsorban, étlen, kifázva, betegen. Az édesapám nem volt elég erős, hogy kitartson mellettünk, anyukám az ostrom után haza vonszolta magát Makóra, hogy biztonságban megszülhessen. Hónapokba telt, míg felépült, s az 1800 grammommal , fejlődési rendellenességemmel csodának számított, hogy azok között a körülmények között életben maradtam. Nagyapát B-listázták, nagymama htb. ként 4 gyereket felnevelt,majd otthont adott a háborúban hazamenekített 5 unokának. Anyukám el kellett fogadja a számára felajánlott "országjáró egészségnevelői" állást. 6 hetente eldugott falvakban - lehetőleg 200km.-nél nagyobb távolságban otthonától, beteg gyerekétől.
11 éves koromig azt sem tudtam, mit jelent az APA fogalma, de anyukám is csak 2 hetente tudott fél napokra hazajönni. (Ekkor férjhez ment újra, s letelepedtek Vhelyen. 3 év múlva magukhoz vettek, valahogy hirtelen boldog lettem.) Kamasz tempóm miatt volt azért feszültség .
Szóval a gyerekkor. Én is küzdök az édesség utáni vágy legyőzésével, az egyedüllét( elhagyatottság? - első férjem is elhagyott )ellen. Mostanra megbékéltem a világgal, de sokan nem szerették a szívós, kitartó, erőszakos természetemet.
Ezen az osztályképen nem sok mosolygó gyerek van, én a bal szélen csíkos kötényben, csámpás lábacskámmal.
Igen Klárám ! A testsúly változása a felvett és leadott energiától függ. A felvett energiát étrendünkkel szabályozhatjuk. Mikor diák voltam nem volt gondom, mert nemigen volt mint ennem .
Így ezt könnyen szabályoztam. A leadott energiával az alapanyagcsere ( pajzsmirigy működése ) és a mozgáshoz szükséges energia szintjén gazdálkodhatunk. Mivel idősebb nőknél gyakori a pajzsmirigy csökkent működése, érdemes azt megnézetni. Gondolom Nálad ezt megtették a kórházban . Marad a mozgás , mint szabályozó rendszer. A sportolók étrendje a felhasznált energia mellett a mozgás kapcsán felbomló fehérjék pótlását is tartalmazza .Nálam a legrosszabb az a szokás, hogy szorongáskor, vagy ha depressziós vagyok, eszem . Ez arra gondolok, hogy csecsemő koromban alakulhatott ki, mert kis sovány , éhes csecsemő voltam . Csúnya baba
Akkor nem voltak tápszerek, anyukám nem tudom mivel pótolta a kevés anyatejet , de ez nem túl jól sikerült neki. 
Igen ennek a botnak a lényege, hogy nem egy izület tehermentesítése a cél, hanem a biztonságosabb egyensúly és a testsúly elosztása a négy végtag között.De az alsó végtagok terhelését csökkenti, átteszi a hátra és a két felső végtagra.
Klárám, látod, mindennek megvan az előnye!
Tudok tanácsot adni sántikálásból is. 
Viccen kívül valóban a gyógyászati bot akkor segít, ha megtanuljuk helyesen használni. Mindig mosolygok, ha nénikéket látok úgy bottal járni, hogy lóg a kezükben, s gyorsabban szedik a lábaikat, mint ahogy földet ér a botjuk. Szegény Édesanyám sosem tudott bottal járni az egyensúlyi zavara miatt- csak, ha valakibe belekarolt- de inkább mindkettőnkbe.
A túrabot lépés ritmusa eltér a gyógyászatitól- azt meg én próbáltam hiába, mert annak is pontos koreográfiája van. Ott 4 ütemre osztják a járást.
hus - en is par hete meg Parizsrol almodoztam , hogy milyen szep lehet cseresznyeviragzas idejen - http://paradisefoundaround.com/paris/cherry-blossoms-in -paris/
bar a videk is szep lehet - talan meg szebb
talaltam is egy teljes hazat ,kiadot eszmeletlenul olcson a spanyol hatar kozeleben
talan egyszer ,talan egyszer ...
hus - elsos koratol fogva ezt danolom neki minden reggel
olyan jol osszefoglalja a dal az o helyzetet ! bar apja nem toltott neki bort !
Soha nem panaszkodik a fiam egyik angolnyelvu tanarjara sem . Neki az osztalytarsaival van baja .
____________________________
Az a felulmulhatatlan fekete no ,aki 3 -ikban tanitotta sajnos szivrohamban halt meg .
Eloszor titkolozas volt . Egymasnak ellentmondo jelentesek .Holtan talaltak a lakasaban , Miutan mar masodik nap nem volt hajlando orvoshoz menni nyugtalanito tuneteivel . Nyaron a csaladja is eljott nyomozni -s allitloag megnyugodtak .Szivroham vitte el .Nem gyilkossag vagy ongyilkossag . Bar ha belegondolok ,az ilyen orvoshoz nem fordulas is egy fajtaja az ongyilkossagnak . A baratnoje mondta el - nem bizott senkiben -sajat hazajaban is sok bantas erte a borszine miatt -ugy gondoljak , hogy kulfoldon meg rosszabb .
______________________________
A mostani tanarnoje egy idosebb kanadai mozgasserult no .O a ferjevel van itt .O volt mostanaban tobbszor is mutve .
Nem lett volna szabad fiukhoz tenni . A lanyokban tobb az empatia . A fiukban nincs egy kis szanalom sincs iranta .
________________________________
Sok a nagymama koru amerikai tanarneni - az egyik nemreg kifakadt " azert tanitok meg 66 evesen ,mert csak igy van reszem a betegbiztositasbol "
Eleg szomoru .De az a no jol birja !
Janka, nagyon jó tanácsot adott nekem Zsuzsa, amikor kifogásoltam, hogy Beni szidja a tanárokat. Hogy meg kell hallgatni, ilyenkor adja ki magából az őt ért sérelmeket.
Fiacskád is otthon kompenzál, viselkedése nem jellemhiba. Miért halt meg a tanítónő? Talán mondtad, de elfeledtem. Fiatal volt, ha jól emlékszem.