Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szexmentes házasság?!
A párom és én 4 éve vagyunk együtt, 3 évvel ezelőt házasodtunk össze és van egy másfél éves babánk. Szeretjük egymást és biztosan tudom, hogy hűséges hozzám. A gond aszex terén van..sanos nem nagyon kívánja a szexet, illetve szinte eszébe sem jut, pedig fiatalok vagyunk mind2en, ő 33, én 26. Már sokszor vutatkoztunk korábban emiatt, de aztán ahoy telek a hónapok, jobbank láttam belenyugodni, m nem jó állandóan marakodni és nem is értem el vele semmit..iletve csak én "mentem tönkre" kissé lelkileg...próbálkoztam mindennel, aztn az lett a taktika, aző kérésére, hogy ne próbálkozzam semmivel, mert pont ez riasztja el, hadd maradjon neki a kezdeményezés...lassan belenyugodtam és vártam hogy ő kezdeményezzen...jó sokat kellett várnom, persze kb. 3 hétnél tovább nem bírtam és finoman kiprovokáltam a dolgot. Mikor elkezdtük (elkezdjük) akkor már maximálisan van kedve hozzá, ezzel nincs baj, csak az elkezdéssel...dolgozik, azért nem mondanám, hogy oylan sokat, elfárad, energiahiányra hivatkozik, tv-t néz...eszébe sem jut a szex!nekem viszont ez nagyon lelombozó...már 1,5 hónapja nem történt semmi köztünk, azelőtti hónapokban is havi 1x! nekem ez nagyon kevés....és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Kezdeményezni nem fogok, m már bele is fásultam...és nem is vezet jóra. Arra lennék kíváncsi, mi erről a véleményetek és más házastársak között ez hogy működik, milyen rendszerességgel. Ha másnak is vannak hasonló problémái szívesen olvasnék róluk. Hátha együtt jutunk valamire...vagy el kéne fogadnom hogy ő egyszerűen ilyen típus???akinek csak nagy ritkán van kedve szexelni??
Hujj , de kioktattál!
Hát ne haragudj...
Azt sem tudod, hogy az egyetlen férfi, hány éves.
Lehet, hogyha a férjeddel próbálnád megbeszélni, akkor megtudnád, hogy miért heti 1-2szer igényli a szexet. Ne az legyen, hogy mindig ismeretlenekhez fordulunk segítségért, akik sokszor nagyon drasztikus, buta tanácsokat adnak. Ha magunk nem vagyunk elegek a feladat megoldásához, akkor forduljunk szakértőhőz.
erre találták ki a síkosítókat, nem szégyen ám ilyesmit vásárolni... vagy akkor már mindjárt pharmatex krémet, véd is ,meg síkosít is kicsit.
nekem abszolút nem volt gondom a szoptatás alatt, igaz eleinte kicsit fájt, de óvatosak voltunk, a párom nagyon gyengéd volt velem. aztán elmúlt és mindent ment a maga útján. tudom ,hogy ez nem napok kérdése. de ha nemet mondok, mert úgyis fájni fog, akkor nem jutunk előrébb....
örömet szerezni a párunknak pedig akkor is lehet, ha éppen nem kívánjuk az aktust, nem? /bár nálunk ebből 99%-ban nagyon erős vágy lesz, illetve nálam és aztán már megy minden a maga útján /
én szerencsés vagyok, mert bár nincs senkink, aki vigyázhatna a gyerkőcre, de a férjem mindig ad rá lehetőséget, hogy eljárjak szépülni, vagy tornázni. tudja, hogy neki akarok tetszeni.
és egy dolgot már a szülés előtt megbeszéltünk, muszáj önzőnek maradnunk. kell egy óra esténként, ami csak kettőnké. amikor nem a gyerek és a munka a téma. olyankor, amikor már kifújtuk magunkat, lement rólunk a nap minden nyűge. ez többnyire 10 óra körül jön el. nem állítom, hogy időnként nem vágynék aludni, de elég ha hozzámér és felébredek. pedig most is babát várok és sok póz kezd kényelemtlen lenni, de igyekszünk kreatívnak lenni.
Sehogy. Nem csináltam semmit. A vágyat kikényszeríteni nem lehet szerintem. Szoptatás alatt nekem még nagyon fájt is a szex. Asszem a hüvely nyálkahártyája hormonális hatások miatt nagyon érzékeny.
De ezt a természet alakítja ám így... a szoptatás alatt a kicsi gyerekre kell az energia, nem lenne túl célszerű egy teherbeesés. Az ellen meg a vágy hiánya a természet legjobb védekezése.
Úgy lábaltam ki, hogy maga az életem tért vissza a normális kerékvágásba.... kialudtam magam (kábé 1 évvel a szülés után  az alakom valamennyire helyrejött, volt idôm elmenni fodrászhoz meg 1-2 új ruhadarab, hogy megint nônek érezzem magam.
Biztos sokféle hsz-t kapsz itt. ugyanez volt nálunk is. Én nem bírtam tovább, más után néztem, de ezt nem azért mondom, hogy ezt tedd! De, ne legyünk már naivak! Mint szegény barátnőm...Ha nem szervi oka van, akkor más...én soha nem gondoltam volna, hogy megcsalhatna a férjem. Elég ápolatlan külsejű, bunkó paraszt (az most nem ide tartozik, miért házasodtunk össze, ha ilyen...), nem voltam rá féltékeny, én más "szinten" vagyok, mint ő, mindig kapható bármire, stb. Szóval nem szoktak elutasítani. Ő igen...Aztán kiderült, sokminden egybevágott....Bizony, bizony. csinálta ő, csak nem velem...azt nem tudom, hogy hánnyal, vagy csak magának(...), de ez az igazság!
1 kezemen meg tudom számolni, a 10 év alatt hányszor mondtam nemet, ha ő akarta...de olyankor tényleg okom volt. mi még a szülés délelőttjén is csináltuk...bár azt is én akartam...Tudom, milyen az, amikor elutasítanak, olyan is volt (mivel már annyi mindennel próbálkoztam) ,hogy a f@rkárol félretolta a kezem. Ilyet egy utolsó ribanccal talán csinálnak a stricik....de nem egy feleséggel! Én még a potykákat is kezdettől fogva úgy szokattam, hogy nálunk este 8-kor alvás van. A mai napig nincs kivétel, nincs Karácsony, semmi. 8-kor alvás! Mindezt azért, hogy az esténk csak a miénk legyen, ne kelljen az együttléttel "megvárni" , hogy jaj, aludjanak már a gyerekek.
Ennek ellenére így alakult. nem akarlak ezzel megbántani, de sajnos ilyen is előfordulhat. Amióta engem is "lefoglal" egy másik, én sem kívánom ám őt...Fáradt vagyok..tv-zek...alszok...stb...
én meg egyáltalán nem értek egyet vele. a döbbenet az, amikor emberek még nem találkoztak valamivel, és ebből arra következtetnek, hogy az nincs is. mivel ők mindent tudnak, ugye?
nekem is volt hasonló kapcsolatom, öt évig éltünk együtt, a pasim nem kívánta a szexet. volt, hogy nyolc hónapig. keserves volt, de huszonkevés évesen az ember még nem tudja, mihez kezdjen ezzel. vagy csak én nem tudtam. maradtam mellette. aztán elváltak útjaink. új csajjal szintén nem kívánja. azt hiszem, már "érzem", mi a problémája, megfogalmazni nem tudom. mindenesetre lelki dologról van szó. neveltetés is közrejátszik, otthoni tapasztalatok, stressz, valamint a felelősségtől való félelem. a kötöttségtől való rettegés. velünk ez volt, én nem tudtam megoldani, de persze aztán már nem csak ez volt a probléma.
és ami a legfontosabb: nem volt másik nője, ezt biztosan tudom.
Megjött már?
Nekem az hozta a nagy áttörést. Utána minden úgy működött, mint régen.
Megosztod,hogy lábaltál ki ,és tértél vissza a normál kerékvágásba?
Ha nálunk gond lesz, a megoldásom megvam
Általában szókimondó vagyok, ezért biztosan megkérném, hogy vegyen nekem egy kütyűt, biztosan rávenném, hogy segítsen a használatában. Ha ettől se jönne meg a kedve, hát majd akkor ráérek valami újat kitalálni.
Én pölö úgy bírtam meg bírnám ki, hogy visszaemlékeznék a férjem viselkedésére a terhességeim meg szoptatások alatt és megpróbálnék annyira megértô lenni vele, mint ô volt velem annak idején.
Még mindig ô van pluszban a megértés szempontjából ......hálistennek.
Nagyon sok harcuk volt eleinte, de nem változott semmi. Hogy miért nem hagyta el??? Jó kérdés, tudjátok, mit csinált helyette?: átprogramozta magát, hogy neki se hiányozzon!! Próbáltam rábeszélni legalább a szeretőre, ha már elhagyni nem akarja de azt képtelen lenne agyilag elfogadni. A srác nem képtelen a szexre, mert ha /néha/együtt vannak, a világon semmi gond nincs vele, mondjuk annyi, hogy nem törekszik a hosszú és akrobatikus menetre, de működik rendesen a szerszám.
most lesz az esküvőjük nyáron!!! Elég hihetetlen, de nem akarom firtatni adolgot, csak néha beszél róla. És gyereket, akar a srác!! Na akkor kénytelen lesz havonta többször!!!!! a csaj 30, a srác 41 éves most.
nálam a fordítottja van. A férjem hetente többször szeretné, akár naponta is, de én egyszerűen nem kívánom / bevallom nem vagyok biztos benne, hogy a szerkezést, nem -e inkább őt nem/ azért havi 5-6 alkalommal megvan és utána már nem bánom, mert hiányozna a több hét szünet nekem is , de mindig borsózik előtte a hátam. Szegény párom sokszor próbált erről beszélni velem és sajnálom , igaza van. megbántani nem akarom ígyhát sose változik semmi.
így van...én is így látom
Kisbari: köszi, hogy bemásoltad ide ezt a levelet...nem arra sugall, hogy hátráljunk meg és szakítsunk, keressünk olyan párt, ahol AZ müködni fog, hanem hogy együtt, megbeszélve, esetleg külső segítséggel próbáljuk megoldani. De nem feladni...
Kettejük kedvéért persze lehet, hogy hajlandó lesz változni. Ha tud. De ez közel sem biztos. Nem biztos, hogy rajta múlik. Mindenesetre szakember bevonásában is lehetne gondolkodni, de semmiképpen nem "szexológussal" kezdeném. Érdemes volna először a legáltalánosabb és legkevésbé célra irányultabb megközelítést, a pszichoterápiás felmérést választani. Ez előszobája lehetne annak, hogy a szex, mint kapcsolati probléma megfogalmazódjon benne. Utána jöhet - ha szükséges - a szexológus, az endokrinológus, és egyéb megközelítések.
Üdv: Szendi Gábor
Szerintem ez idevág.
Egy számomra igen kényes kérdéssel fordulnék hozzád. Két éve vagyunk együtt a barátommal, s az elején minden szép és jó volt. Bár még vannak dolgok, amelyek ma is működnek közöttünk, egyetlen fontos dolog, a szex azonban nem. Egy éve kezdődött a problémám. Valahogy már nem kívánja a szexet (vagy csak velem nem), és öt hét is eltelik, mire rászánja magát. Minden este összebújva alszunk, kedvesen átölel, megpuszil, és jó éjszakát kíván. Napközben is kedves, ha elmegy mellettem, megsimogat, átölel, sokat hülyéskedünk együtt. A szexet kivéve teljesen jól elvagyunk.
Már nagyon sok minden megfordult a fejemben, talán van valakije, vagy szervi problémája akadt... Nem tudom. Nekem ez így nem felel meg, ennél nekem többre lenne szükségem. Őt azonban nem zavarja a kialakult helyzet. Az ellen semmi kifogása, hogy velem jót tegyen, de többre nem hajlandó. Nem tudom, hogy mit csináljak, nem fogom tudni sokáig tolerálni. Legfőképpen azért, mert már nagyon hiányzik a szex, sokszor fizikai fájdalmat érzek, a megalázottság érzéséről már ne is beszéljünk.
Köszönöm: Natasa
Kedves Natasa!
Van ilyen, de az ok sokféle lehet. Az mindenesetre feltűnő, hogy ő úgy tesz, mintha nem tudná, hogy szexuális teljesítménye nem szokványos. Nehéz elhinni - bár soha semmi sem kizárt -, hogy ennyire naiv legyen. Talán hallgatással és tudomásul nem vétellel oldja meg azt a problémáját, ami e mögött rejlik. Én nem hinném, hogy szeretője volna, egyrészt erre semmi nem utal, másrészt akkor éppen a gyakoribb együttléttel igyekezne álcázni ezt. Az, hogy mi itt most csak találgatjuk, mi lehet a baj, ez nekem arra utal, hogy erről nem szoktak beszélni. Ez viszont azért lehet, mert ő elhárítja a témát. Ez viszont ismét azt erősíti, hogy pontosan tudja, hogy ez gond, de fél róla beszélni. És a záró láncszem e gondolatsorban az, hogy tehát nagyon is tudja, de megoldhatatlannak érzi, és viselkedése azt üzeni magának, hogy "fogadj el így". Lehet, hogy e tekintetben már vannak rossz tapasztalatai, ezért "égeti" a száját ez a téma. A helyzet persze nehéz, mert nagyon eltérőek az igényeik, és kérdés, hogy lehet-e ezt közelítenie egymáshoz. A kérdést persze meg lehet közelíteni úgy is, hogy a konfliktus nem az, hogy egyikük "nem normális", hanem az, hogy ebben eltérőek, másban viszont jól megértik egymást.
Ha az okokat firtatjuk, miért nem "hozza" az átlagos, a kultúránkban megszokott teljesítményt, természetesen gondolhatunk biológiai és pszichés okokra egyaránt. Az egyik ok lehet a csökkent libidó, ami mondjuk alacsonyabb tesztoszteron szinttől, epilepsziától is ehet. A másik tényezőcsoport a lelki: valamiért neki csak nagyon jól körülírt helyzetek felelnek meg, másként pedig valamiért kínos, terhes a szex gondolata. Jól lehet, amikor csinálja, akkor túljut ezen a belső ellenálláson. Bűntudattól kezdve a nemi szerepproblémákig mindenféle oka lehet ennek. Érdemes volna erről óvatosan beszélgetést kezdeményezni, mielőtt szakításhoz lesz a vége!
nézd...hozzáfüztem, hogy akinek nem inge...
Én arra értettem, hogy nagyon sokan vannak, akik megpróbálják megoldani, nem sikerült, oké, akkor válok...néha azért ennél nagyobb áldozat kell...
És azt sem állítottam, hogy a házasság szex nélkül normális...ne érts félre és nem is kell kifordítani. Egyszerüen vannak olyan helyzetek, amikor mindkét félnél, vagy az egyiknél beáll egy olyan helyzet, hogy valami nem ugy müködik...nagyon jól írtad, hogy orvosi segítség egy lehetséges megoldás. Igen...de valakinél még azelőtt elszakad a cérna...és feladja...
A házasság "türelem és megértés - játék". Mindkét fél felelős érte, mindkét fél gondja, hogy jól müködjön...
És még valami...sosem állítottam, hogy sose váljunk el...természetesen van olyan is, hogy az az egy a megoldás...de amíg remény van...ne adjuk fel
Sziasztok,
Olvastam hozzászólásaitokat, amiktől teljesen elképedtem. Lányok, hogyan bírjátok ki hónapokig, évekig szex nélkül??? Azt amúgy életszerűtlennek tartom, hogy huszon- és harmincas éveikben járó férfiak tömegei a fáradtság, a munka, vagy egyéb okok miatt ne kívánnák meg asszonyaikat. Szerintem különösen az e tárgyú problémákat igenis meg kell beszélni egymással, ha meg sehogy sem megy, tovább kell lépni - az élet ahhoz túl rövid és megismételhetetlen, hogy kielégítő nemi élet nélkül éljük le.
Bienebaba, a Te hozzászólásodból a "...már nem érez kivánást, szerintem a fiatalkori szexmentesség oka ez lehet, elmúlik a lángolás.." ami nekem nem világos, én pont ellenkezőleg látom, a túl korán fejest ugrás vezethet a kiégéshez és aszexualitáshoz, nem?
Akkor válljon el mindenki!
Én is mondtam a páromnak, hogy az üres sörös dobozát a kukába dobja ki, ő mégis mellé tette, megfontolom, talán nem is leszek a felesége.
Ugyan már, nem adnám a kapcsolatunk 1001 szexéjszaka miatt sem.
kickicnek gratula a 25 év heti 3x-hoz.
Neked lucika lehet, hogy átmeneti a dolog és majd helyre jössz.
Leírok nektek valami érdekeset én 7 évig éltem a férjemmel, már az elején sem volt a szex nagyon jó meg sűrű, de akkor szerelmesek voltunk. A szülés után nagyon rossz volt volt, hogy 3 hónapig sem jutott eszembe és ő más után nézett és el is hagyott. Na jó ennek több összetevője volt. És azóta rátaláltam a páromra ő igazi minden téren 2 éve vagyunk együtt és jobban kívánjuk egymást, mint az elején össze kell passzolni ezen a téren is. Nálunk ha minden jól megy este reggel is van szex és minden nap. Pedig előtte nem igényeltem lehet, hogy a párokkal is baj van ilyenkor. De ez csak az én véleményem.
én azt írtam korábban, ha nem működik, akkor orvos és ha ott is rendben minden akkor le kell ülni és kigubancolni miért. ha két ember valóban szereti egymást, akkor kívánja is egymást.
nekem senki se mondja, hogy egy házasság/együttélés normális szex nélkül... azzal az erővel élhetnék a bátyámmal is, nem?
a nagypapám 70 feletti és az új párjával igen aktívak. (a mamám elhunyt pár éve) pedig már voltak egészségügyi gondjai, de elment orvoshoz és kezeltette magát. tehát ezen sem múlhat, ha valaki akarja.
egy dolgot nem értek, ha gond van egy kapcsolatban, és nem tudjuk megoldani, akkor miért jó együtt maradni? én nem vagyok válás párti, a családunkban sosem fordult elő, de ha boldogtalan vagyok vki mellettt, akkor miért maradjak? ezt érzik a gyerekek is, jó minta?????
jaja...de valszleg neked sem az járt a fejedben, hogy fene, nem szexelünk x hónapja...akkor szarok rá és elvállok, vagy nem akarom megoldani, nem? Pont ezt fejtettem ki - 99.hsz.
Agyam ment el attól, hogy nem müködik? Hááát...akkor el kell válni!
Sziasztok!
Nekem olyan gondom van, hogy én se nagyon kívánom a dolgot. 2 évig szedtem fog.gátlót most lesz 3 hónapja, hogy abbahagytam, de még most se nagyon kívánom. De ha elkezdjük akkor már oké. A párom nem erősködik, nem egy szexmániás, de nem is baj. Amikor összejöttünk kb 5 hónapig úgy volt, hogy egy héten 3-4x, most kéthétben 2. Jó nem is alszunk együtt mindig, meg a párom éjszaka is dolgozik attól függ hogy van a beosztása. Szerintetek mit lehet tenni, hogy kb olyan legyen mint régen. Egyébként nagyon szeretjük egymást, én vagyok neki az első szerelme, és az első tartós hosszú kapcsolata. Most leszünk együtt 1 éve. Én 23, ő 25 éves.
Na hát állandóan azért ezt se lehet szerintem.
Egy idô után átmegy egyoldalú szolgáltatásba aztán az lesz az eredmény, hogy Neked is elmegy a kedved.
Bár más út nincs...
Mondjuk szerintem nem kéne türelmetlenkedni. Néha magától is megoldódnak ezek a dolgok. Nálunk legalábbis így volt.
A második gyerek születése után (mindketten teljesen lestrapálódtunk, gyerekek, építkezés, költözés) nekünk kábé 1+1/2 évig tartott helyrerázódni.
Szerencsére nem kerítettünk neki nagy feneket. Aztán egyszercsak visszajött a vágy. Amikor már lett rá energiánk.
Volt egy problémánk:alig lettünk igazi család,karácsony táján,mikor átvert.(NEM MEGCSALÁS).
ezt nem tudom a fejemből kiverni,neki is mondtam,állítólag megérti,de azért szomorú....
Félreértés ne essék!
Én hazasságpárti vagyok, addig amíg minden működik, addig amíg mindent megpróbáltunk, addig amíg még nőnek érezzük magunkat.
Én azokra a véleménykre vagyok felháborodva, ahol annyit tudnak csak hozzászólni, hogy válljon el, lépjen ki egy amúgy jól működő kapcsolatból. Ezt tartom női egyszerűségnek.
Van megoldás?
Csak nem kell mindíg az érzelemdús szeretkezés, mert a férfiak nem at igénylik mindíg. Ők kanok, bikák, akiknek néha jól esik üríteni, csak úgy "szo..atni". Nem akarok közönséges lenni, remélem érthető..
Szóval néha nekünk kell kurvának lennünk, és kielégíteni őket, anélkül, hogy mindenféle simogatást, csókokat, összebújást is beleszőnénk.
És hangsúlyozom nagyon szeretjük egymást, valószínüleg pont ezért tudom ezt így csinálni, NÉHA!!