Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ASZEXUÁLISOK IDE!
Torolt_felhasznalo_991394
Létrehozva: 2005. november 25. 13:58
Ide várom minden sorstársamat, akik ezzel a szexuális irányultsággal rendelkeznek.
Na sziasztok.
Nos én aszexuális vagyok. Nos aki nem tudja, mi az aszexualitás, annak pár szóban összefoglalnám: nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi. Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot. Nem érdekelnek sem a férfiak, sem a nők. Nem vagyok beteg, minden szervem tökéletesen működik, egyszerűen hiányzik belőlem a szexuális motiváció. Van erekcióm, ha szexuális ingernek vagyok kitéve, viszont nem érzek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsek akár nővel, akár férfival. Számomra egyetlen a maszturbáció, mást el sem tudnék képzelni. Számomra az emberek is úgymond közömbösek, nem hiányzik sem a család, sem egy társ, egyedül érzem magam a legjobban.
Én nem így születtem, teenager korom elején még érdekeltek a lányok, szerettem volna barátnőt, sőt családról, gyerekekről álmodoztam, de aztán minél több pofont kaptam(nem szó szerint)annál jobban csökkent az érdeklődésem, s a huszas éveim elejére teljesen az ellentéte lettem a régi önmagamnak, senki nem hiányzott az életemből, se barátok, se barátnő, a tipikus családi élettől meg kirázott a hideg. Attól a tudattól, hogy valakivel össze kell tartozni és egymást elviselni, sőt még vele szexelni, attól szinte szó szerint felfordul a gyomrom.
Voltam már szakembernél, ők mondták, hogy nem vagyok beteg, csak aszexuális, és hacsak valami hatalmas pozitív változás nem történik az életemben, számíthatok arra, hogy így fogom azt leélni.
Egyedül élek, van egy kutyám, jól megvagyunk, jól keresek, van egy jó melóhelyem, számomra ez elég.
Munkahelyen és ismerősi körömben mindenki csodálkozik, hogy mindig egyedül vagyok és kérdezik hogy hol a csaj, én meg csak mosolygok, de elmondani nem merem, mert attól félek, hogy megvetnének...
Üdv Mindenkinek
Misi(22)
Na sziasztok.
Nos én aszexuális vagyok. Nos aki nem tudja, mi az aszexualitás, annak pár szóban összefoglalnám: nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi. Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot. Nem érdekelnek sem a férfiak, sem a nők. Nem vagyok beteg, minden szervem tökéletesen működik, egyszerűen hiányzik belőlem a szexuális motiváció. Van erekcióm, ha szexuális ingernek vagyok kitéve, viszont nem érzek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsek akár nővel, akár férfival. Számomra egyetlen a maszturbáció, mást el sem tudnék képzelni. Számomra az emberek is úgymond közömbösek, nem hiányzik sem a család, sem egy társ, egyedül érzem magam a legjobban.
Én nem így születtem, teenager korom elején még érdekeltek a lányok, szerettem volna barátnőt, sőt családról, gyerekekről álmodoztam, de aztán minél több pofont kaptam(nem szó szerint)annál jobban csökkent az érdeklődésem, s a huszas éveim elejére teljesen az ellentéte lettem a régi önmagamnak, senki nem hiányzott az életemből, se barátok, se barátnő, a tipikus családi élettől meg kirázott a hideg. Attól a tudattól, hogy valakivel össze kell tartozni és egymást elviselni, sőt még vele szexelni, attól szinte szó szerint felfordul a gyomrom.
Voltam már szakembernél, ők mondták, hogy nem vagyok beteg, csak aszexuális, és hacsak valami hatalmas pozitív változás nem történik az életemben, számíthatok arra, hogy így fogom azt leélni.
Egyedül élek, van egy kutyám, jól megvagyunk, jól keresek, van egy jó melóhelyem, számomra ez elég.
Munkahelyen és ismerősi körömben mindenki csodálkozik, hogy mindig egyedül vagyok és kérdezik hogy hol a csaj, én meg csak mosolygok, de elmondani nem merem, mert attól félek, hogy megvetnének...
Üdv Mindenkinek
Misi(22)
Kedves Stonyroad!
Nem értem azt a feltevésedet, miszerint az emberi élet rendeltetése az utódnemzés.
Miért lenne az?
Rengeteg embert ismerek, akinek ugyan a szexualitásával gondja nincs, de a gyereknemzés gondolatától minden idegszála hangosan jajveszékel.
Vagy nézzük az apácákat, esetleg a valóban cölibátusban élő papokat.
Netán a melegeket....
Ha már rendeltetésről beszélünk, akkor az utódnemzéshez szükséges feltételekkel kellene minden embernek világra jönnie.
Nem?
De kettőnk között az a különbség, hogy én ezt nem tekintem problémának. Mivel gyereket sem szeretnék, és partnerre sem feltétlenül vágyom, miért okozna fennakadást az életemben, hogy a szexualitás, mint olyan kimarad a hátralévő életemből.
Én nem hangoztatom, hogy napi hányszor és milyen minőségben szexeltem, mert igazából arra sem emlékszem, hogy mikor nyúltam magamhoz utoljára.
A miért kérdésre pedig pontosan tudom a választ. Ezt hosszan tudnám taglalni neked és minden olyan embernek, aki betegnek tekint engem (minket). De, ha egyszerűen kéne megfogalmaznom, annyit mondanék: nem érdekel.
De van valami, amit én sem értek.
A topik címe az, hogy aszexuálisok ide.
Aki nem aszexuális, és csak kötekedni van kedve, az miért nem máshová megy?
Minket nem kell meggyógyítani!!!!!
Kedves Jéglány!
Azért tekintve a tényt, hogy az embernek pont ugyanúgy mint az állatoknál, az élete rendeltetése az utónemzés. Mondjuk az is tény, hogy az állatok jelentős része nem élvezi a nemzést. Szóval valahol betegség ez szerintem is, azonban az is tény, hogy ez van és attól biztos nem érzi magát jobban egy aszexuális ember, ha betegnek tartja magát.
S, bár ide mindenki azt írja, hogy ő szexel napi 10-szer és az ágyban egy akrobata, ez nem így van. Én sem mindig akarok szeretkezni, a legkisebb probléma is nullára dobja a libidómat. Aztán visszaáll, de pontosan tudom, hogy semmi gond nincs akkor sem ha az ember nem akar szexelni. Csak jó lenne rájönni, hogy miért, nem?
Az a baj ezzel az állapottal, hogy az emberek nagy része nem fogadja el, hogy ilyen van.
Sőt...
Leginkább a BETEG szót használják a jellemzésemre.
De miért lennénk betegek?
Hiszen manapság már egyetlen újságot, TV műsort sem tudnak eladni anélkül, hogy ne lenne szó szexről, vagy ne mutogatnának melleket hosszú perceken keresztül.
Miért furcsa az, hogy ebből valakinek elege van?
Az elmúlt néhány hónapban kb 3 vagy 4 srácot kellett visszautasítanom, mert tudom, hogy minden szép és jó, amíg a dolog nem kezd komolyra fordulni. Senkit nem akarok azzal megbántani, hogy nem reagálok a közeledésére. Nem simogatom meg, nem ölelgetem. Én egyszerűen nem vagyok ilyen.
Ha lenne valaki, akivel közös programokat lehet szervezni, elmenni moziba, vagy táncolni anélkül, hogy a nap folyamán a bugyim járna az illető fejében, én lennék a világon a legboldogabb ember.
Bár így sem panaszkodom. Építgetem a jövőmet, dolgozom, szórakozom, művelődök, tehát teljes életet élek, és mondhatom, hogy boldog vagyok.
Tervezem, hogy létrehozok egy weboldalt a hasonszőrű embereknek. Ha esetleg valakinek van valami ötlete, szívesen fogadom!
Vigyázzatok magatokra!
Hello mindenkinek!
Előre bocsátom, hogy a leírtak alapja mind személyes tapasztalat, vélemény, nem szentírás, de talán segít.
Igen, aszexuálisnak tartom magam. Nem, nem vagyok frigid. Hogy mi a különbség? Aki frigid, az nem nyitott az érzéki örömökre. (Jéglány, nem Neked szól. Az érintés csak egyfajta érzék. Te sportolsz, aktív életet élsz, vannak bar.átaid, szeretsz élni. Ahogy én is. Az ilyen ember nem frigid.) Én igenis szeretek és tudok is élni. Imádom a férfiakat, igenis szeretem az érintéseket, az összebújást és nagyon-nagyon tudok szeretni. Csak AZ nem kell.
Nem, semmiféle trauma nem ért. Igen, voltam kapcsolatban. Igen, szerelmes voltam. Igen, csalódtam is, de nem többet és nem nagyobbat, mint bárki más. Igen, volt részem testi szerelemben is, nem is kevés. És igen, a kapcsolataim mind emiatt mentek tönkre. Tökéletesen értem Boldogkát, én is ezt éltem át, sok-sok éven át. Rengeteget szenvedtem miatta.
De ellene is. Keservesen küzdöttem azért, hogy legyen libidóm, aberráltnak, haszontalannak éreztem magam, aki csak tönreteszi a párja(i) életét. Én aztán kipróbáltam mindent, de végül egy tündéri férfi mellett vallottam be magamnak, hogy ez nem fog menni.Életem legnagyobb küzdelme volt, hogy ezt el tudjam fogadni, és hogy ki tudjam mondani, és hogy akkor inkább véget vetek ennek a kapcsolatnak.
Most egyedül élek, és még soha nem voltam ennyire boldog. Nem mondom, hogy nem szeretnék szeretni, de tudom, hogy egészen addig, amíg nem találok egy hasonszőrű párt, addig nincs értelme új kapcsolatba kezdeni, mert csak csalódás lenne az is. Egy szexuális férfit ÉN nem tudnék boldoggá tenni.
Nem lesz könnyű így párt találni, tudom. Nem is erőltetem. Még hosszú az út előttem, de már tisztában vagyok magammal, teljes lett az életem. Így, hogy bevallottam magamnak azt, amit eddig szégyelltem, felszabadultam.Ha nem találok senkit, elfogadom, mert tudom, hogy boldog tudok lenni egyedül.
Nem verem nagy dobra a dolgot, szerintem ez teljesen intim dolog. A legközelebbi barátaim tudják. Van, aki megértette és elfogadta, van, aki megpróbált "segíteni" rajtam, de már ő is látja, hogy nincs itt min segíteni. Ez NEM betegség, ez egy irányultság. Nem divatjelenség, csak pont most kezdik felfedezni.
Ez van. Kifejezetten csinosnak, tüzesnek tartott nő vagyok. Nem vagyok beteg. Nem vagyok depressziós. Sportolok, alkotok, vannak barátaim, emberekkel dolgozok, kifejezetten aktív életet élek. Hastáncolok. Szeretem, amikor szexi vagyok a színpadon, amikor döngenek körülöttem a férfiak, de ennyi. Nem játszom velük, az nem tisztességes. Ha közeledni próbálnak, hárítok.
Egyelőre ennyit szerettem volna elmondani. Emberek, a kulcsszó a nyitottság.
Igenis normális ember vagyok.
Sziasztok!
Én egyáltalán nem ítélem el az előttem szólókat, sőt inkább örülök neki, hogy rátaláltam erre a fórumra.
Én még új vagyok ebben a témában. Az életemben az erre utaló jelek évek óta fennállnak, csak nem tudtam, hogy neve is van, és legfőképpen miként hívják ezt a jelenséget.
Abban különbözök viszont, hogy én vonzódom a nőkhöz, és jó dolgognak tartom az érintést, nagyon szeretek kézenfogva sétálni, sőt még csókolózni is, de ennél tovább nem megyek. Maga a szexuális együttlét, és a nemi aktus úgyszólván teljesen hidegen hagy.
Eddigi minden párkapcsolatom ugyanazon okok miatt ment tönkre, mert egyszerűen nem érdekelt a szex. A volt feleségemnek egyszer tettem is egy ilyen kijelentést: Én simán le tudnám élni az életemet szex nélkül. (nem véletlenül már csak a volt feleségem)
Minden párom arra panaszkodott, hogy emiatt nem érzi magát nőnek mellettem.
Én a párkapcsolatok szépségét inkább a közösen eltöltött időben, a jó programokban, baráti összejövetelekben éltem meg. Minden páromhoz hűséges voltam, soha más nőre rá sem néztem, amíg valakivel együtt voltam. Addig soha nem volt gond, amig elkezdtünk kézenfogva sétálni, elcsattant az első csók. A bajok mindig akkor kezdődtek, mikor sor került volna a szexre.
Mindig nagyon jól megvoltam a szex nélkül, és ez eddig egy lánynak sem volt elég, hiába voltam rendes, talpig becsületes, hűséges és megbízható, józan életű, és gyöngéd. Mivel az ágyban nulla voltam, minden szempontból nagy nullának minősítettek.
Ennek ellenére én vágynék a szerelemre, szeretetre, de egy olyan nő oldalán, aki szintén nem a szexben keresi a boldogságot. Vajon egyedül vagyok ezzel, vagy sem, nem tudom!
Szia Tockos!
Igen, érdekes téma. Ahogy mondod. :)
Én születésem óta gyűlölöm az emberi érintést. Még pelenkás koromban is ordítottam, ha valaki fogdosott. (ezt anyutól tudom)
Nem könnyű így felnőni, de már megszoktam. Ahogy a környezetem is.
Nem hiányzik az érintés semmilyen formája, mint ahogy a vakoknak sem tudod elmagyarázni, hogy milyen szépek a színek.
Természetesen, mint ahogy azt korábban is olvashattátok volt már párom, 4 évig. A szexnek mindig csak a végét vártam, mert nekem elmondhatatlanul rosszul esik ha sokáig 50 centinél közelebb kell lennem egy emberhez.
Azt nem tudom, hogy milyen egy "trauma" miatt aszexuálisnak lenni, mert nem volt részem ilyenben. Illetve kellemetlen élményeim vannak pasikkal kapcsolatban, de nem ez határozta meg az emberi kapcsolataimat.
Még sosem volt olyan, hogy valamit ne próbáltam volna újra, ha rossz tapasztalatom volt a dologban. Pl. az autóbalesetem után azonnal visszaültem a kocsiba, amikor ledobott a ló, visszamásztam, stb.
Szóval nem az a fajta ember vagyok, aki amiatt hátrálna, mert valami rosszul sikerült.
De ez csak én vagyok!
Más is mesélhetne magáról! Hiszen ezért vagyunk itt.
Ez érdekes téma.
Aki született aszexuális, az tényleg olyan, de aki valamilyen oknál fogva lett az, azt szerintem érdemes "meggyógyítani", mert az érintés az egy csodás dolog. Egy sokkal közelebbi kapcsolatot teremt. Nekem nehéz elképzelni ennek a hiányát. Én akkor vagyok "rosszul" ha nincs érintés. Az olyan ridegnek tűnik...
A női szervezetet nem ismerem, de ha egy fiúnak egyébként működik, akkor kizártnak tartom, hogy képtelen lenne pozitívan megélni egy másik személlyel való kontaktust. Az élet csodás ajándékát hagyja így elveszni.
Szia Dorciiii!
Korábban már én is írtam, hogy ez a fórum nem az okoskodásért, vagy képmutatásért jött létre, de mindenki fütyült rá. Amit sajnálok, mert olyan emberek szóltak bele ebbe az egészbe, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen undorodni az érintéstől.
Én is azért böngésztem az internetet, hogy találjak hozzám hasonló embereket, de egyelőre nem sok sikerrel.
Remélem, itt találok olyanokat is, akik nem "meggyógyítani" akarnak, hanem szimplán elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.
Sziasztok!
Végigolvastam nagyjából az összes hozzászólást. Sokmindent nem értek, sok az ellentmondás, de a legnagyobb az, hogy elvileg ez a fórum arra lett létrehozva, hogy a sorstársak egymásra találjanak, ahogy én értelmeztem, nem csak virtuálisan. Ennek ellenére évek óta nem történt ilyesféle előrelépés, vagy mégis? Inkább a győzködéseken van a lényeg, és teljes a közöny. Hová tűntek pl azok, akik annyira lelkesen írtak azelőtt, asexboy és a többiek? A legutolsó hozzászólást johelyen írta, amire senki nem reagált. Pedig valóban az lenne a legokosabb, ha felhagynátok a távolságtartó itteni írogatással a találkoznátok, függetlenül attól, hogy ki heteroszexuális, de valami mégsincs rendben vagy aszexuális vagy homo, egyszerűen azok, akiknek kedve van hozzá. Én is szívesen csatlakoznék. Várom a hozzászólásokat...ja és gyerekek..kicsit nagyobb aktivitást kérek.
Jéglány, te utoljára egy hónapja írtál, légy szíves, kapcsolódj vissza.
Egyébként a "randi" dologgal én is így vagyok.Amint valaki "komolyabbra" veszi a figurát,(taperol,simogat,virágot ad,netán a szexre célozgat)elmenekülök,persze stílusosan.
De én így jól elvagyok,tudom hogy az csak rossz lenne nekem ha összejönnék valakivel.
Viszont te nem nagyon élvezed ezt a dolgot,ezért is kéne valamilyen segítséget kérned.Egy pszichológus talán segíthetne,nem ciki nekem is volt,bár nem a fent említett okok miatt.Itt a nők lapja szakértőinek is írhatsz akár,tök hamar válaszolnak.Ja és az hogy 31 vagy még semmit nem jelent.Változtatni sosem késő,egyébként is mi az amire egy 20 éves képes de egy 31 nem?
Erdekes, en nem tartom magam aszexualisnak, de nem kifejezetten tartozik a kedvenc elfoglaltsagaim koze a szex. Konkretan vagyakozni meg megy, es elvezem is egy szinten, de ritkan gondolkodom rajta es habar a parkapcsolat reszenek erzem es szivesen probalkoznek vele, tobb csalodast jelentett ez eddig nekem, mint amennyi oromet.
Szeretnem, ha ez megvaltozna, de nem tudom hogy fogjak hozza. Ha szamomra szimpatikus pasival hoz ossze az elet, akkor eddig mindig vagy elmenekultem, vagy elrontottam a dolgot. Szerintetek egy majdnem 31 eves lany megvaltozhat meg?
A csapbol is az folyik, hogy egy jo kapcsolat resze a jo szex. De mi van, ha a lany tehetsegtelen? Ha nem akarja pl. az oralis szexet. Mert undoritonak talalja. Ha az analis szoba se johet nala. Ha szegyel levetkozni, vagy ha a porno-t undoritonak talalja?
Neha total nyomoreknak erzem magam ezek miatt. Felek ismerkedni, mert mar lezajlik elottem, hogy ebbol se lesz semmi soha. Elugyetlenkedek 1-2-3 randik a pasival, aztan az agyon megbukik a dolog... legtobbszor azon, hogy az agyig se jutok el? De neha meg gondolatban se... Vagy ha igen, akkor utana leeg a pofamrol a bor.
Nemregiben regisztraltam egy tarskereson. 1 het utan undorom lett, mert tul sok nos pasas akadt ram. Toroltem magam. De valaki megtetszett es 2 honapja levelezek, meg chatelek vele. Szimpatikus nagyon. Most kulfoldon vagyok. Augusztusban megyek haza. Talalkozni kene ezzel a fiuval, de ahogy kozeledik az idopont egyre jobban megremulok az egesztol. Milyen lesz? Nem is a szemelyisegevel van gond, mert szimpi a srac nagyon... talan tulsagosan is... hanem mi lesz, ha komolyabb lesz... S en meg amilyen szerencsetlen vagyok...
Masfel eve nincs kapcsolatom. Elotte meg egy majdnem szexmentes kapcsolatban eltem. Nem vagyok se tulsulyos, se ronda lany pedig. A randiaim katasztrofalisak voltak...
Sokszor gondolok arra, hogy el is felejtem az egeszet... nem bantom se magam, se mast...
Azt hiszem én is aszexuális vagyok,de még csak gyanítom.Még nem csókolóztam,nem szexeltem,nem nagyon vágyok egyikre se.2-szer randiztam életemben egy sráccal :én barátnak tekintettem de a második randin meg akart csókolni(de persze csak finoman) én meg majd elhánytam magam és nagyon szomorú/ideges lettem.Utálok minden dolgot ami a szerelemmel kapcsolatos.Legyen akár egy piros szivecske vagy egy "szeretlek édesem" felirat.De volt már hogy vágytam rá hogy valakivel együtt legyek-úgy is-de nem hinném hogy a gyakorlatban képes lennék rá.Vagyis vágyok a társaságra.De "élőben" viszont ha valaki hozzám ér rögtön leveszem a kezét magamról,még ha jó érzést kelt is bennem,nem tudom hogy miért,mintha ez egy reflex lenne.De van hogy elég egy pillantás és szó szerint rámjön a hányinger.Viszont egy idősebb gyereket örökbefogadnék-majd egyszer,talán-de a csecsemőktől frászt kapok.Igazából még nem nem tudom hogy mit érzek,úgyhogy megpróbálom tesztelgetni magam-másokon.Remélem nem török össze még több szívet.
Vörösbegy!
Hogy a szervezetem mikor változik, azt én is érzem. Fáj a mellem, és felpuffadok. De ennyi. :)
A helyzet az, hogy én nem akarom kezelni. Nekem így jó. Nem tudok semmilyen fűszerről, zöldségről, vagy "boszorkányfűről", mert nem érdekel ennek a "gyógyítása".
Én elfogadom olyannak magam, amilyen vagyok. Egyszerűen azért jöttem erre az oldalra, hogy találjak magamhoz hasonló embereket, akikkel elbeszélgethetek, de sajnos nem jött össze....
Hogy őszinte legyek, én sosem vágytam rá.
Nem mondom azt, hogy 1-2-3-10 év múlva nem fogok rá vágyni, de egyelőre ez a helyzet. És ezt elfogadom. Ha majd másképp érzek, azt fogom elfogadni.
Ha azon stesszerlném magam, hogy jaj, szexelni kell, mert kinéz a társadalom, akkor még annyira sem akarnám, mint most.
Amúgy is túldimenzionálják ezt a szex dolgot. Nem tudsz úgy megvenni egy újságot sem, hogy ne bámulna róla egy pucér nő, és nem tudod úgy bekapcsolni a tv-t, hogy ne legyen benne egy vonagló párocska. Őszintén szólva untig elég nekem ez.
Szóval csak ennyit akartam írni.
Legyen szép napotok!
Szia:-)
Tenyleg erdekes es köszönöm a valaszt. En azert nem sorolnam az elmebaj köze, hisz ez max nem tartozik a szülök alma köze (mert hat honnan lesz az unoka:-P), vagy a tarsadalmilag felallitott "normalis" hatarok köze.
De hogy ki a hülye ki meg nem azon azert lehet vitatkozni:-))))).
Az eddigi valaszaidbol is ugy gondoltam volna hogy teljesen normalis, jokedvü kedves ember vagy.
A kapcsolatban amig az illeto tudja, es ezzel együtt bevallal, az meg ket ember maganugye.
Ami kicsit idegesitö hogy a vilagon mindenütt a csapbol is szex folyik. Es rengeteg embernek epp emiatt csökken a kedve. Erröl mar van egy par tanulmany is, hogy amig kicsit tiltva volt, es titok volt sokkal nagyobb volt a hajtoerö. Most meg bejön a csömör.
Kb max 10 % azon ferfiak szama akiket hajt a vere. A nöke lenyegesen magasabb.
Merthogy jo lenne ha az intim szferaba maradna.
Hol vannak mar azok a nagyetvagyu ferfiak:-PPPPP. Csak a szajuk lett nagy. Közben el kell olvasni mit irnak a felesegek, baratnok.
Szep napot kivanok!
Értem, vagy legalábbis próbálom érteni.
Csak tudod nekem az a furcsa, hogy az emberekben is megvan a fajfenntartás ösztöne, a nőkben az anyai ösztön. Tudom, hogy nem ösztönlények vagyunk mint az állatok...de akkor belőled ez hiányzik?
Van fóbiám. Betegesen félek a méhektől és darazsaktól annyira, hogy ha a gyerekem van veszélyben tőle is tehetetlen vagyok.
Ja és még az érintésről az jutott eszembe, hogy gyűlölöm ha idegen ember megérint engem. Mondjuk a buszon ha hozzámér valaki...nem bírom. De ezzel ellentétben pedig azokkal akiket szeretek nagyon "taperolós" vagyok.
Szia ladylamia!
Valóban érdekes téma, mert annak, aki nem a mi cipőnkben jár, úgy tűnik ez az egész, mint valami elmebaj. Pedig nem az, hiszen, nekem, nekünk ez a természetes.
Tényleg sokan azt hiszik, (a saját nagyanyám is), hogy útálom őket.
Pedig az embereket szeretem, mint már többször is említettem, sok barátom van, akik szeretnek, mert jókedélyű vagyok, és önzetlen. Csak aki tényleg barát, az tudja, hogy miért nem ölelek, simogatok, stb. és ő mellettem is marad. Sok-sok ember elfordult már tőlem amikor megtudták, hogy milyen agybajom van. :D
De ők nem voltak őszinték.
Ha valakihez hozzáérek, én nem rohanok azonnal a mosdóhoz. Van egy kutyám, akit imádok, és velem alszik, úgyhogy nem vagyok tisztaságmániás. (Bár gondolom a következő felháborító témának adtam most szabad utat, az ágyban alvó kutyával
).
Vallásos sem vagyok, hogy azt higyjem, az az igaz, amit a papok meg a többiek kántálnak a házas életről. Volt már kapcsolatom, és szexben is volt részem, de én egészen másképp fogom fel a dolgot. Mondhatjuk, hogy a párom kedvéért csináltam végig mindig. Szóval nekem is van összehasonlítási alapom, hogy milyen kapcsolatban élni, és milyen "egyedül". És nem erőltetem magamra senki kedvéért, még a magaméért sem, mert nekem így jó. Az, hogy meddig, az meg a jövő zenéje.
A családban sem volt semmi gond. Anyu nagyon is szeretett, még most is nagyon szeret, és kicsinek is nagyon sokszor próbáltak ölelgetni puszilgatni, de nekem rosszul esett. A nőveremet lehetett babusgatni, de én nem igényeltem. Sőt... Amikor már meg tudtam fogalmazni, hogy mit szeretnék, illetve mit nem, akkor a tudomásukra hoztam, hogy engem ne dajkáljanak. (addig meg csak bőgtem)
Szóval ez nálam nem gyermekkori trauma. Jó gyerekkorom volt.
Alapvetően vidám emberke vagyok. Képes vagyok még a holtakat is megnevettetni, jó munkám van, még az iq-mra is büszke lehetek, egyszerűen csak a szex nem alapvető tényező az életemben.
Tehát a válasz a kérdésedre, anyu örült nekem, és nagyon szeretett volna átölelni. A "defekt" nálam van. :)
Kedves anyucicu-!
A gyerekvállalás? Ez is jó kérdés, mert sokan emiatt is egy állatnak néznek. :)
Szeretem a gyerekeket, de csak a másét. A gondolat, hogy gyereket szüljek, messziről elkerül. Én nem vagyok anyának való. Nem akarok egy gyereket kitenni annak, hogy sosem érintem meg, vagy hogy nem kap elég szeretetet tőlem.
És igen, az is közrejátszik, hogy nem szeretem az érintést.
Persze, akinek a szex hozzátartozik a mindennapjaihoz, az életéhez, annak hiányzik, mint a boldogság forrása.
De képzeld magad az én helyembe. Van bármilyen jellegű fóbiád?
Ezeknek az a lényege, hogy az ember bepánikol, vagy ideges lesz, vagy a tehetetlen méreg tölti el.
Én éppen ezeket érzem sorban, amikor megérint valaki. Csak így tudom elmagyarázni.
Szia,
Ez nagyon erdekes tema. Es lenne is kerdesem. Remelem nem veszed tolakodasnak. Engem a miertek erdekelnek, de lehet hogy ez az egesz csak a termeszet jateka, merthogy nem mindig a legszebb legokosabb eli tul, es szaporodik tovabb. Hanem a termeszet mindenfele variaciot kiprobal-egypartner-sokpartner-azonos nemu partner, stb. stb. stb.
Lehet hogy ez is csak egy kiserlet a termeszettol.
Nekem volt aszexualis parom. (elso szerelem) Legalabbis szerintem az volt. Ott az erintessel nem volt baj, csak a szexualitas ütközött teljesen remenytelenül falakba. Nala gondolkodztam sokat miert. Ugy fogalmaznek, hogy ridegtartassal volt nevelve. Szinte semmi kontaktus-es ez nem igazan a gyereken mulik. Egyszer meg hozott valami könyvet-az anyjatol amiben azt ecsetelte az iro hogy a rendes lany am csak azt hagyja hogy megpusziljak. (ezt 1,5 ev utan), es volt egy ket keserves probalkozas, mikor na jo legalabb csokolozzunk, majd felült hogy nehogy mar olyan legyek mint az osszes többi lany aki mennyire undorito kurva (bar sosem volt lany közeleben:-P).En meg a siras hataran hogy dehat szeretem ot, es en kivanom az erinteset.
Igazabol minden müködött, egyszerüen nem erdekelte. 18 eves koraban nyult eloszor magahoz. Undorodtott minden testnedvtöl. Ha veletlenül hozzamert kezetmosott. Szeretett meg minden, de igy visszagondolva borzalmas volt. Mert nekem meg az jött le hogy mint ember nem kellek. Nem ernek hozzam, semmilyen formaban undorodnak tölem. Barmi jobb lett volna, ha megüt, stb, csak valamit tegyen mar.
En akkor lettem kb 3 evre aszexualis. Arra gondoltam hogy meg egyszer ezt a megalaztatast nem akarom atelni hogy valaki undorodik hozzamerni. Nem akarom latni a szemeiben azt az undort. Inkabb elzarkoztam. Teljesen tökeletes allapot volt. Semmi szexualis vagy, nagy ritkan. Akkor nem volt hianyerzet, hanem egyszerüen ez a dolog nem letezett. Tudatalatti vedekezes volt.
De mivel volt összehasonlitasom milyen a ket eleterzes közötti különbseg, tudatosan elkezdtem megeröltetni magam hogy legyenek testi kapcsolataim. Utolag jo döntes volt, mert szepen visszajött minden.
Vagy apamban sem teng tul a testi erintes utani vagy, es pl. öt az anyja nem volt hajlando szoptatni, szüles utani depresszio, illetve kb 40 eves korara mar a neven tudta nevezni:-P.
Mivel az emberi erintes tenyleg annyira alapvetö, elemi szüksegletünk. Regen, mikor meg megengedett volt vegeztek kiserleteket, es az erintes nelküli csecsemok (enni adtak nekik, minden mas testi szüksegletet megkaptak) mind meghaltak. Senki sem elte tul.
Tehat ha az anyank valahol undorodik tölünk,es nem szeret (szüles utani depresszio, stb.), akkor mi hogy higgyük el hogy ezek a dolgok nem undoritoak?
Szerintem ezek annyira meghatarozo elmenyek, hogy igazabol nem is a lelki betegseg kategoria, hanem egyszerüen a vilagnezetünk alapjaiva lesznek. Az a csomag, amit születessel kapunk, es amive valunk. Mert ugye a szemelyesigunknel a genetika csak egy lehetöseg, vegsö soron a neveltetes lesz a meghatarozo.
En azt tapasztalom a környezetemben hogy azok az emberek akiket az anyjuk valoban szeretett jo eletet fognak elni, akiket elfogadtak olyannak amilyenek, azok barmilyen akadalyon keresztül tudnak menni, akiket nem, hanem nem szerettek jol (ilyennek olyannak kene lenned, erös kontroll, meg ha ezt azt csinalod ilyen es olyan baj/katasztrofa lesz belole), azoknak ezzel elöbb meg kell küzdeniük. Mivel hogy fogadhatom el magam teljesen, hogy bizhatok magamban ha az anyam-akibol szarmazom se bizott bennem.
Szerettek teged gyerekkorodban megerinteni atölelni, vagy az edesanyad annyira tulzottan nem örült neked? Szoval ez volt itt a kerdesem:-).
Hogy álltok akkot ti a gyerekvállaláshoz?
Vagy Te, ha már konkrétan a te hszedre írok.
Mert ha nem vágytok másik ember tetsközelségére.....vagy egy gyerekre máshogy gondoltok?
Főleg egy nő...mikor ha egy baba van a hasadba attól nagyobb testközelség nincs.
Vagy akkor ilyen irányú vágyad nincs is?
És persze, hogy sok dolog van az életben ami boldoggá tehet. De egy embernek akinek nincs ilyen problémája(probléma ha annak éled meg), annak bizony a szex is nagyfokú boldogságot tud okozni.
Az, hogy az aszexualitás miért, mikor és hogyan alakul ki, én sem tudom. Sőt, szerintem senki...
Nekem minden szervem megvan, mind a helyén, és minden működik, de nem kell sem társ, sem szex. Van sok barátom, barátnőm, ha társaságra vágyom, hamar ki tuodm elégíteni ezriányú szükségleteimet. De egy ember közelségére annyira vágyom, mint bármelyik épeszű ember egy púpra a hátán.
Amúgy meg olyan egyén, aki őszintén felvállalja a környezetének, hogy milyen szexuális beállítottságú, kevés van...
Még az előző levelemben akartam írni, ugyan nem tudom ki kérdezte, de így szólt a kérdés: "És akkor téged mi tesz boldoggá az életben?".
Erre azt akartam írni válaszul, hogy ha az embert csak a szex teszi boldoggá, akkor eléggé tudom sajnálni az illetőt....
Biztos érzéketlen állat vagyok, de lassan 30 leszek, és még mindig nem kell senki. Bár szerintem ez mindenki magánügye, és tulajdonképpen ez a fórum nekünk jött létre, és nem ellenünk. Szóval nem értem, hogy aki gúnyolódik, okoskodik, vagy bármi hasonló, az miért kel fel minden reggel?
Hogy cinikus mocsok legyen?
Amúgy meg ez a helyzet nem azt jelenti, hogy semmilyen szexuális vágyunk nincs. Nem erről van szó. Az orgazmusra szükség van, de arra nincs, hogy egy másik testhez tapadjak, vagy bármi ilyesmi.
Az én igényeim néhány perc alatt kielégíthetők. De ez csak én vagyok, más nevében nem beszélhetek.
Szerintem nincsenek született aszexuálisok, csak gátlásos emberek.
Aki ép nemi szervekkel jön a világra, és működik a hormonháztartása az előbb-utóbb kívánni fogja a szexet.
Kifelé mondhatunk bármit, hazudhatunk magunknak, másoknak, de valahol a lelkünk legmélyén társra vágyunk.
10-15 évvel ezelőtt én is mondhattam volna magamról ilyesmit, de szerencsére nem volt internet, nem olvastam ilyesmiről, mert nem is volt miből ilyeneket olvasni. Max. a frigid szót ismertem, és még majdnem el is hittem, hogy az vagyok.
Nekem is megvolt a magam problémája, amiből sikerült kilépnem, természetesen egy másik nemű ember segítségével.
A saját anyám mondta, hogy frigid vagyok, és nem hitt abban, hogy valaha is közel engedek magamhoz egy fiút.
Közel engedtem volna én korábban is, csak nem volt kit, erről is írhatnék lassan regényt is.
Nem volt benne a viselkedésemben a pasizás, a "kirittyentem magam és elmegyek szórakozni felszedek egy fiút", mint ahogy ez a fiatal lányok nagy részében benne van. Vérmérséklet kérdése sok minden. Ami másoknak a világ legkönnyebb dolga, nekem az volt a legnehezebb. Másoknak a tanulás okoz nehézséget, és egy könyvet nem bír elolvasni, mert forr a vére és csak csavarog, hajtja valami. Nekem a tanulás volt a világ legkönnyebb dolga, faltam a könyveket, az töltötte ki a szabadidőm nagy részét, hogy olvastam.
Elég is volt addig, amíg nem jelent meg bennem a "társra van szükségem, mert nem jó egyedül".
Akkor én aszexuális voltam? Nem csupán tervezetten éltem, és volt bennem némi szorongás is. Nem akartam férjhez menni, arra pedig nem volt szükségem, hogy benne legyek egy kapcsolatban, aztán szakítás, másik kapcsolat stb. Ezt tartottam értelmetlen időtöltésnek. Társat akartam, nem szexpartnerek tömegét, akik majd szomorúságot okoznak nekem.
Ritka példánya vagyok én is a nőknek, de az Én példám mutatja, hogy nem vagyok aszexuális, még akkor sem, ha sokan gondolták azt, hogy ez a lány se kellett a kutyának se. Most mi van? Irigyelnek, és főleg a párom miatt. Mit mondanak? Kivártam. Egy fenét vártam ki. Nem voltam olyan mint a többi lány, sokáig nem volt szükségem társra, de amikor megjelent bennem az igény tudatosan elkezdtem keresni. Akik megbántottak (férfiak), azok természetesen visszakaptak mindent, azt min. hogy nézzenek tükörbe. Adósa senkinek se maradtam.
A piros nekem is a kedvenc színem volt gyerekkoromban, aztán fiatal felnőttként beöltöztem szürkébe, semleges színekbe, mióta szerelmes vagyok ismét hordok piros blúzokat.
Hogy mi tesz boldoggá az életben? Bármi...
Én az a fajta ember vagyok, aki az élet szebbik oldalát nézi. Nem rózsaszín felhők között élek, nem erről van szó.
De nekem a szex nem hiányzik.
Igen, volt már benne részem, de közel sem volt olyan, mint amiről olvasok, vagy mesélnek. Én csak a végét vártam...
Nem volt semmilyen trauma, erőszak, vagy tudomisén bármi. Egyszerűen mivel nem vágyom az érintésre, nem vágyom a szexre sem.
Nem csodálkozom azon, hogy ezt az emberek képtelenek elfogadni, hiszen rasszizmus és ilyen "cuki" dolgok még mindig léteznek a világon.
Aktív életet élek, vannak barátaim, reggel felkelek, reggelizek, munkába megyek, stb. Pont olyan vagyok, mint bárki más.
Sokat sportolok, testépítek, kirándulni, táncolni járok. Abszolút nem vagyok defektes. Bár ez nézőpont kérdése.
Gondoljatok bele, nektek is van az életetekben olyan dolog, amire nem vágytok, nincs rá szükség. Lehet, hogy ez mások szemében fura, vagy beteges. Ha ilyennel kerültök szembe, gondoljatok rá, hogy milyen lehet nekünk, ha felvállaljuk azt, amik vagyunk...
Nem is rád gondoltam, hanem a jövőben felbukkanó hozzászólókra(ezért raktam a ----- vonalat a kommentem elé), akik majd el akarják magyarázni eredendő, született aszexuálisoknak, akik nem érzékeli mondjuk a pirosat, hogy micsoda gyönyörű szín.
Szia, Misi!
Aszexuális nem azt jelenti, h. a szexualitás teljes hiánya? Aki egyedül szexel, az is szexuális életet él, csupán nem szeretkezik. A rossz tapasztalatok miatt valóban megcsappanhat a szexuális étvágy, de ez vonatkozik a magányos szexre is, véleményem szerint. Talán a túl fiatal korod, esetleg az önzőséged miatt nem vágysz arra, hogy testedet--pénzedet--mindenedet megoszd egy másik személlyel. Ez persze nem baj, sokan vannak így.
a segitséget úgy értem, hogy segitséget kérek, és ha érdekel benneteket a dolog, akkor én is segitek, mégpedig azzal, hogy megpróbálok választ adni a felmerülő kérdésekre, ha vannak. tudom pontosan, hogy mit jelent a dolog, pillanatnyilag ezzel foglalkozom. nem erőltetek semmit.
egyébként köszönöm a priviket, és remélem, összejön a 15 adat.
Nem támadok, de ha nem volt jó neki a szex, akkor hamarabb is kiszálhatott volna belőle.
Rossz élménye volt, megbántották vagy elege volt, és nem akar több fiúval megismerkedni.
Azt szokták mondani, hogy aki próbálta a szexet már nem tud meglenni nélküle.
Pont ezt akartam kérdezni én is, mert emlékeztem, hogy volt hosszabb lélegzetű kapcsolata is, amely nem illik bele a született aszexuális képbe.
DE - elképzelhető, hogy abban a kapcsolatában jött rá, hogy nem igényli az érintéseket, illetve lehet, másra helyezték a hangsúlyt.
----------------------
Viszont a támadó, érthetetlenkedő, "mi a fenének élsz, ha nem találsz örömet a szexben" -jellegű hozzászólásoknak sem kellene itt elszaporodnia.
Semmiből nem marad ki, mert 4 évet már végigszexelt.
Lehet, hogy többet tapasztalt mint bármelyikünk itt. Bár ezt nem hiszem, csak már bosszant engem is ez az egész.
Nem vagyok mai csirke, de én még ilyet nem hallottam!
Most olvasom, hogy volt egy 4 éves kapcsolatod. Akkor már hogy lennél aszexuális????????? Bemagyarázod magadnak. Aki 4 évet végigszexel egy pasival, az minden csak nem aszexuális, nem frigid.
Akinek, ha jól láttam 26 éves korára 4 éves kapcsolata volt, az nem aszexuális, csak most vagy direkt vagy azért, mert nem találsz másik pasit bemagyarázod magadnak.
Nekem is majdnem bemagyaráztak hasonlót, csak nekem nem volt huszas éveim elején kapcsolatom, és már-már azt hitték beteg vagyok.
Szerintem kevés kivétellel az emberek előbb-utóbb vágyakoznak egy igazi társra, akitől elfogadják az érintést még akkor is, ha egyébként nem szeretik.
Negatív élmények miatt gondolkozik így az ember mint Te, vagy azért, mert beképzeli magának, hogy csúnya és senkinek nem kell.
Alapvetően én is egy távolságtartó ember vagyok, soha nem voltak közeli barátnőim se, és nem szerettem még a barátnőknek adott puszit sem, sőt a családtagokat se szerettem megpuszilni, és az is zavart, ha engem meg akartak puszilni.
Te sem vagy szerintem aszexuális, csak nem találkoztál még olyan férfival, aki vágyat ébresszen benned. A külvilág általában ezt rendellenesnek gondolja, nem az, csak éppen nem vagy egy forróvérű nő.
Azért én kívánom neked, hogy találd meg a párod, és ha megtaláltad fogadd el. Nem jó egyedül. Én is sokáig voltam egyedül, és elég súlyos depressziót is okozott.
Az egyik legszebb és legjobb dolog a világon, amikor két ember egymás szereti és egymást akarja.
Nem meggyőzni akarlak erről, hanem soha nem tudod mit hoz a jövő. Ha netalán közeledne Hozzád valaki, akkor ne lökd el!!!!!!!!
Hmm ez nagyon érdekes dolog. Nem vagyok aszexuális azt hiszem.
De át tudom érezni a "gyűlölöm az emberi érintést" dolgot. Csak a barátomtól szeretem.
Azt hiszem ezért nincsenek igazi barátnőim, mert látják rajtam a két lépés állandó távolságot.
Amúgy ne várd, hogy megértsenek mikor az is megbotránkozást vált ki a legtöbb emberből, ha azt mondom nem a szex a legfontosabb dolog egy kapcsolatban.
Éppen ezért mondtam, hogy nem ellenséges vagyok, csak megírom a véleményemet.
Mi értjük magunkat. Ha valakin segíteni szeretnél, akkor világosítsd fel a többi embert arról, hogy ez nem betegség, mert ők nem értenek minket.
Vannak hetero-bi-homo és aszexuálisok.
A szexuális beállítottság az anyaméhben dől el. Ez nem divat kérdése, és nem egy járvány. Ami van, azon nem lehet változtatni.
Aki meg azt mondja, hogy meg tud változni valaki, vagy valami kedvéért, akkor az még magával szemben sem őszinte.
(egyébként a "nemrég sikerült behatárolni egy ritka betegséget, remélem, hogy ez is hasonloan érdekes lesz, és hogy nektek is tudok majd segiteni." - mondat miatt írtam az, hogy betegnek gondolsz minket.)
A környezetem is próbál "segíteni" rajtam. Ők azt gonolják, hogy sokkal jobban tudnak mindent nálam. Tudják hogy mire van szükségem, és hogy én defektes vagyok. Még elmeorvoshoz is el akartak küldeni, de nekem nincs szükségem arra, hogy egy idegen mondja meg, azt, hogy trauma ért még az előző életemben, vagy sokkot kaptam az első cerka láttán.
A helyzet az, hogy én mióta az eszemet tudom, gyűlölöm az emberi érintést. Nem volt ez másképp tipegő korobmban sem, és nem lesz másképp, ha már bottal járok....
Kedves egylány!
Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy rajtunk, nekünk, nem kell segíteni.
Nem ellenségeskedni akarok, és rosszindulatú sem vagyok, de ez nekünk nem gond.
Ez nem egy betegség. Egyszerűen nincs szükségünk szexre.
Ez pont olyan, hogy nem mindenki szereti például a csokit. Aki nem szereti, annak nem hiányzik. És attól nem beteg...
Kedves érintettek!
nagyon örülök, hogy "találkoztunk", mert az utóbbi időben foglalkoztat a téma, azt hiszem, hogy a hugom is érintett, de ő keveset beszél erről, igy sok bennem a kérdés.
a segitségeteket szeretném kérni. komolyan foglalkozom asztropszichológiával,ami abból áll, hogy kiválasztok egy témát, adatokat gyűjtök, és végül megpróbálom megfejteni, hogy mi lehet a háttérben, melyik állások tehetnek róla, az érintettek hány százalékának van ilyen állása, statisztika, stb. Ha sikerül megfejteni, akkor lesz belőle egy kisebb tanulmány, amit megpróbálok eljuttatni a megfelelő helyekre, pl. pszichológusokhoz, akik szintén foglalkoznak asztrológiával, stb. nemrég sikerült behatárolni egy ritka betegséget, remélem, hogy ez is hasonloan érdekes lesz, és hogy nektek is tudok majd segiteni.
mindössze annyit kérek, hogy priviben irjátok meg nekem, hogy mikor születtetek, dátum/óra/perc/hely. esetleg irjatok pár szót magatokról, hogy mindig igy volt a dolog, esetleg a csalódások hozták, esetleg nevelési dolog, stb. esetleg egy-két mondatban a lényeget, hogyan álltok hozzá a dologhoz (szex, szerelem).
ha van kérdésetek, természetesen szivesen belenézek, és megpróbálom megválaszolni..
előre is köszönöm a priviket!
Szia Jóhelyen!
Én itt vagyok. Nem sűrűn, de itt vagyok...
Értem és köszönöm a választ. Sejtem már, hogy van ez, tényleg olyan vagy, mint anyum baránője volt. Egyetlenegyszer kérdeztem tőle hasonlót, lényegében ugyanezt a választ adta.
Köszönke.
Nem mindenki eredendoen asexualis de ha egy par egyutt van mert szeretik egymast nem biztos hogy az a fel aki kivanja a sexet MASSAL is kivanja mint a partnerevel. Par eve egyszer beszelgettunk errol a parommal, o akkor azt mondta hogy ha nem akarok semmilyen formaban vele lenni akkor ker az orvostol olyan gyogyszert ami megszunteti az o libidojat is. Ez szamomra azt mutatta hogy tenylegENGEM szeret nem a sezet es ezert vagyok kepes ra hogy az agyban ugy tegyek minha nekem is jo lenne, vagy ha ez nem egy akkor oralisan vagyok vele, ezt is imadja.
Hidd el nem egyszeru tema ezs es rengeteg foleg no van aki mint boldogka irta csak megjatsza vagy kikeruli a dolgot . Legtobbszor azert kell rajatszani mert a ferfiak onerzetet serti es megvannak gyozodve hogy ha o nem kell akkor valaki mas. Pedig errol aztan vegkepp szo nincs. Nekem ha mondjuk elv eszitenem a paromat sosem lenne mas ferfi az eletemben. Mas testet meg annyira se birnam elfogadni mint az ovet.
Még sosem volt olyan, hogy beleszerettem volna valakibe plátóian. Igazából magát a szerelmet sem tudnám definiálni az életemben.
Az meg hogy valakit is megkívántam volna valaha, az teljes kudarc. Persze, imádom a szép férfitesteket, de csak nézni. Nem izgulok fel, és nem vágyom semmire.
Lelki társ; az a helyzet, hogy a "lelkem" teljesen rendezett és kiegyensúlyozott, tehát eddig még nem volt szükségem olyasvalakire, akivel állandó kapcsolatban vagyok, és megosztom vele búmat, bánatomat.
Persze az életem nem tökéletes, vannak problémáim szép számmal, de mindig megoldom, vagy így, vagy úgy.
Alapvetően egy vidám, energikus csaj vagyok és vonzom a társaságot. Szóval, ha meg szeretnék beszélni valamit valakivel, vagy tanácsra, segítségre van szükségem, tudok hová fordulni.
Nagyon régóta megtanultam, hogy az élethez nagy adag humorérzék, és örök mosolygás a recept. Máskülönben jön az elmegyógyintézet. :D
Az életemben mindig találok valamit, tényt, célt, álmot, ami segít túljutni mindenen. Tudnék mesélni.
A munka mellett állatmentéssel foglalkozom. És amikor sikerül segítenem egy kiebrudalt állatkának, tele lesz a szívem boldogsággal!
Nálam az örökös mosolygás, a jövés menés, tevés vevés a kulcs.
Nalunk heti 1-2 alkalom van,tehat egy honapban ez 4-5-ot tesz ki. Ugye ott a negyedik het,azok a biz. napok,akkor eleve kimarad.
Ez a szam amolyan kompromisszumkent szuletett,ami nekem es neki is megfelel. Persze neki nyilvan lenne ra igenye minden nap is,viszont reszemrol ez nem megy,igy ennyiben egyeztunk ki.