Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Boldog párkapcsolatok!
Létrehozva: 2005. június 13. 12:23
Azért indítom ezt a topikot, mert már elegem van a sok siránkozós, más pasiját (el)szeretős, elhanyagolt háziasszonyos, munkahelyen kollegára kacsingatós, kedvességet szerelemnek nézős topikokból! Itt az ideje (az "Örüljünk a párunknak!" c. topik mellett), hogy azok szólaljanak meg, akik boldog, normális párkapcsolatban élnek (ezalatt nem a szeretőket értem)!
Nagyon bátor vagy, de biztos vagyok abban, hogy jó döntést hoztatok, annyi bizonytalanság után megtalálod az utadat.
Köszönöm, LondonEye
Rég jártam erre, kicsit túl sok a történés mostanában. A közvetlen főnökasszonyom megszült és elég sok minden a nyakamba szakadt. Négy héttel hamarabb jött a baba, de szerencsére egészséges, rendben van nagyon. Én annyival jobban érzem magam, hogy kicsit önállóbb vagyok, kicsit jobban magamra vagyok utalva, ami már rám fért. Iszonyatosan rám telepedett a hölgy, nem tudtam önmagam lenni, igazán felvállalni a felelősséget a tetteimért, mondataimért.
Egyébként nagyon küzdelmes időket élek most. Egyre komolyabb a vágy hogy vállalkozzak, hogy visszamenjek a szülővárosomba, hogy megteremtsem a visszautat. Nem akarunk a fővárosban megöregedni... Furcsa, amióta ez a kérdés napirenden van a párommal még közelebb kerültünk egymáshoz. Soha nem gondoltam, hogy egy másik emberrel, akivel nincs vérségi kötelékem, ennyire mély és tartalmas kapcsolatot tudunk kialakítani. Olyan boldog, olyan hálás vagyok a sorsnak:) és érzem azt is, hogy az én pozitív hozzáállásom, az én energiáim visszasugároznak rám sokfelől. Nehéz leírni pár sorban mindazt, ami bennem zajlik, de azt biztosan érzitek ebből a néhány, eldadogott gondolatból, hogy nagyon fontos pillanatokat élek most át. Szeretném tudni, hogy jó irányba indulunk meg, szeretném tudni, hogy elég erőm, kitartásom és tehetségem van ahhoz, hogy megoldjam azt, amiben most csak reménykedem, amiben bízom. Megteremteni azt az életet, amiben mosolygósan, vidáman, egymásnak állandó energiát adva tudunk élni.
Az utóbbi időben elszürkültünk kissé. Belezuhantunk a munkába, egyfajta taposásba. Persze, időnként összetalálkoztunk, de abban sokszor szólalt meg inkább némi keserűség némi szemrehányás. Talán azért is jöttem ide kevésbé, hazudni nem akartam egy percet sem... De most megint jó, megint élünk, pedig látszólag nem sok minden változott körülöttünk. Csak találtunk valamit, amit közösen tudunk és akarunk megoldani. Nem az egyikünk problémája, amit a másik unos untalan hallgat, hanem közös ügy, közös tét, közös cél...:))) azt hiszem az utóbbi időben Sarud is ezért volt fontos. Ezért a közös tartalomért, a közös tevékenységekért, az együtt elért apróbb sikerekért.
Csináltunk egy teraszt a házhoz. Közösen festegettük le a szerkezetét tartó fagerendákat, az utóbbi hónapok legboldogabb két napja alatt...
remélem, érthető volt ez a hangos gondolkodás... és igen, oly sokszor hiányzik anyukám, hogy végighallgasson, tanácsot adjon, bátorítson vagy épp óva intsen... de itt van a szeretete velem... őrzöm őt szívemben...
Amikor meg idegenforgalomban dolgoztam, volt szerencsem sok jo helyen - Villany, Badacsony, Tokaj, Etyek - igazi jo borkostolokat vegigcsinalni. Sokat tanultam, mire kell figyelni stb.
Aztan kikerültem ide uj lakohelyemre - hat nem megint az egyik legjobb borvidekre kerültem?
Igy aztan meg lett pecsetelve a "sorsom". De meg jo, mert en dragam, is imadja a finom, nemes dolgokat, Baileys jöhet nalunk is - meg raadasul ket igazi poharunk is vann hozza, mert csak ajandekcsomagos verzio volt legutobb a boltban ;-)
Mennyire irigylem azokat, akik szeretik a bort!
Én mindíg bajban vagyok,mert csak a Martinit és a Baileys-t...ez utóbbi elég drága.
Az átlag likőrök összetevőit elolvasva...inkább visszateszem a polcra.
Szoval betöltöttük az ÖT evet.
Nem csinaltunk semmi extrat, felbontottunk egy üveg finom vörösbort, es egymas mellett a kanapen koccintottunk.
Szerintem nagyon szep volt.
Es ugy döntöttünk, hogy az ezüstlakodalmunkat meg megünnepeljük - a gyemant meg kerdöjeles.
Nem tudom meg.
Most nalunk van a kislanya a szünet miatt vasarnap este megy vissza, talan elmegyünk valahova vacsorazni.
ne is gondolj ilyenekre, persze, hogy együtt fogtok megöregedni
tervezel valamit arra a napra?
Sziasztok, itt vagyok.
Tegnap valahogy kicsit nagyon rossz napom volt, ma jobban vagyok mar egy kicsit.
Aztan ma lattam megint a naptaron, vasarnap leszünk 5 eves hazasok.
Legyszi-legyszi-legyszi nyugtassatok meg, hogy nem ugy van mint abban sok masik topikban, hogy automatikusan minden kapcsolatban mindig mindenki felrelep.
Nekem az olyan szep es jo erzes, hogy közösen a ferjemmel dolgozunk - igen dolgozunk - azon, hogy a kapcsolatunk meg nagyon sokaig ilyen szep maradjon.
Mindig azt mondja, hogy velem szeretne megöregedni.
Jol van na - mar öregek vagyunk.
Legyszi - mondjatok hogy jo uton jarunk.
Sziasztok, egyetértek Levibabával, tényleg nagyon jó ide bejönni és egy kicsit olvasgatni-beszélgetni, szégyellem is magam, hogy nem tudok jönni, de nem tehetek róla, nem megy. Jól vagyok, csak halad az élet, tele tennivalóval, intézni valóval, néha azt sem tudom, hol áll a fejem.
Húsvétkor sikerült néhány napot a párommal tölteni, Sarudon lett egy teraszunk, annak a gerendáit kentük át impregnálóval és lazúrral, de nagyon élveztem a szabadságot és a közös munkálkodást. A két kutya meg közben úgy játszott - bújócskázott, fogócskázott - egymással, mint két kicsi gyerek:)
Lassan én is úgy vagyok, imádok minden pillanatot, amit a lányommal tölthetek, mert hiába lakunk névleg együtt, szinte alig látom. No, persze, nem ugyanaz, mint az a néhány száz km távolság....
Liza, kicsit irigyellek Kolozsvárért, nagyon szeretem az erdélyi városok hangulatát, bár inkább Székelyudvarhely az igazi nekem:) sok kedves emlék köt oda...:)
No akkor majd mesélj, ha visszajössz...
itt hétköznapok vannak újra, a munkahelyem egy borzalom, éjszakánként arra ébredek, hogy fáj a gyomrom...
jelentem: a kis koktélparadicsomaim a vájlingokban imádják ezt a sok esőt, azt hiszem, ebben az évben mást nem is termesztünk, hagyni kell a földet is pihenni, mert valahogy nem akart rendesen teremni tavaly.
Sziasztok!
Én többször benéztem, de nem volt senki. Magammal nem levelezgetek.
Elszomorodtam, hogy széthullottunk, de mint írtam megfogadtam, hogy én nem erőltetek semmit.
Mi nem voltunk itthon. Szombaton kb. 10 óráig dolgoztam, utána a húgom állta a továbbakat. 11.50-kor szállt le a lányom barátjának a gépje, majd indultunk tovább. Másik lányomék is jöttek, így együtt volt a család. Fiúk pecáztak, gyerekek játszótér, strandolás (mostmár taknyolás:( ) is:( Hazafele, nem volt egyszerű, de mégis sikerült nagyobb lányomnak meglepetést okozni. Mondtuk neki, hogy még egy célutáni ebéd vagy vacsi belefér egy étteremben, ahol már pénteken megrendeltem neki a tortát, s megbeszéltem a pincérekkel, hogy nem tud az egészről semmit. Nagyon tudták kezelni:)
Ott volt a torta, a Boldog szülinapra behozták, volt meglepi.
Holnap árufeltöltés, pakolászás és szerdától Kolozsváron leszünk kiállításon. Jövő hét hétfőn jövünk haza.
Hát lányok....hol vagytok?
Jaj, annyira jó volt, mikor itthon voltak a "gyerekek", azóta minden újra a hétköznapokról szól.
Mi csak itthon leszünk húsvétkor, anyukámék jönnek, de csak kis uzsonnára. Remélem, kicsit ki tudom pihenni a munkahelyi stresszt, amiből van bőven az utóbbi időben
Sziasztok!
Megint előbújtam :) Olyan jó olvasni Titeket, mindig kisüt a nap a lelkemben, ha idetévedek :-)
Elekesimola: kérdezted ki milyen régóta van együtt a párjával: mi a férjemmel 1990. év végén ismerkedtünk össze, az esküvőnk 1992 nyarán volt, mindketten nagyon fiatalok voltunk. De így húszonév távlatából is nagyon boldog vagyok, hogy egymás mellé sodort minket az ég..
LondonEye: gondolom már nagyon izgulsz, már csak két este, és itthon vannak nagylányodék :-) Legyen csodás időtök együtt és gyakorold szorgalmasan az angolt :-)
Egyetértek azzal, hogy minden kapcsolatban van fent és lent, de az igazi mély szerelem, szeretet segít a nehézségeken átlendülni.
Az évfordulós közös élmény biztosan sokat jelent, és fontos, hogy ne mindig csak "tárgyakkal" tegyünk emlékezetessé egy-egy ilyen alkalmat.
Az esküvő mindig helyzet és párfüggő, van aki világ életében a nagy habos-babos fehér ruháról álmodott, van aki egy négy fős, max. szűk családi esküvő mellett dönt... De a lényegen nem változtat, mégpedig a házasulandók boldogságán :-)
Legyen szép napotok, csodás hetetek :-)
Sztem egy esküvő rengeteg féle lehet, a sok ember, fehér ruha egy lehetőség, én pl. 23 évesen se szerettem volna olyat.
De x éves korban a pár és 2 tanu, egy meghitt esküvőn....ugyanolyan jelentős és meghatározó lehet...
Hat tudod, azert vannak dolgok, amit az ember lanya az en koromban mar nem csinal.
nem volt feher ruhas nagy esküvö, az lehetett volna mondjuk huszevesen.
De ezt az embert el nem cserelnem.
Na nézd,mint a filmekben...
de azért ne beszélj úgy magadról, mintha bármihez is öreg lennél...
En egyaltalan nem akartam ferjhez menni, mar tul voltam azon a koron.
A mi hazassagunk tipikus "erdekhazassag". Egy hülye papir miatt.
Hoztuk elöre, biztos kesöbb összehazasodtunk volna, de ez a hülye papir ...
Nem ismertük egymast meg olyan melyen, együtt is csak 3 honapja laktunk, ugyhogy eleg nagy fejesugras Volt.
de most nagyon jo.
En is vizöntö vagyok, de az en parom bak. Elvileg semmiben nem illünk össze.
Majd meglatjuk 20 ev mulva.
Kimondva tényleg sok, de még mindíg nagyon tudunk lelkesedni egymásért...persze az ellenkezője is előfordul
én vízöntő,a párom oroszlán....ezt a párosítást nem véletlenül tartják kockázatosnak, de nálunk úgy látszik, működik
mégpedig azon az alapon, hogy az érzelmekben bizony egyikőnk se szereti a langyos középutat
sajna bármennyi idő után előfordulhat, hogy az egyike épp nem érti meg a másikat, de úgy tűnik, megbánta, sztem hagyd kiengesztelni magad
A lényeg meg itt maradt:)
A kezdő nap 1978.01.07.
Papírunk 1979.05.05 óta van róla:)
Tehát a hivatalos is 35 év:)
És még mindig nagyon jó:)
Na most én mosolygok:)
Egy kérdés. hogyan léptetek a közös útra? Szerintem mindeki a holtomiglan-holtodilagnig együttmaradunk. Mondd ha tévedek.
Aztán az egyiknek sikerül a másiknak nem......
A kérdésedre én is válaszolok, gondolom ezzel még fokozom a nevetésed:)
Kívánom, hogy majd egyszer a Tieteken is mosolyodjon el valaki és kiáltson fel, hogy " Úristen ennyi évig együtt"
Szép hétvégét mindenkinek
Most nevetve kerdezem: uuuuristen, ennyi evet kibirni!
En is szeretnek ennyit.
Ma eppen volt egy kis összezördülesünk, kibeszeltük, hogy nekem mi volt a gondom, de kicsit elszomoritott, hogy ugy ereztem, ennyire nem ismer, hogy nem erti a bajomat.
Aztan mikor elindult az irodabol (mert mi egy cegnel dolgozunk) bejött elköszönni, amit nem mindig tesz meg.
Olyan jolesett. Biztos erezte, hogy erre most nagy szüksegem volt.
Ez nagyon jó ötlet, az élmény örök:-)
Mi évekig minden házassági évfordulón elutaztunk valahova 1 vagy 2 napra: Bécsbe, Győrbe...mindegy.
Nekünk papírunk júniusban 18-róllesz, egyébként a 22.-et kezdtük:-)
Nektek a hanyadika?
Mi aprilisban lesz öt eve hogy összehazasodtunk.
Sziasztok!
A szakdolgozatomban a szerelmi stílusokat és a személyiség egyes jellemzőit hasonlítom össze. Elég hosszú a kérdőív, de a végén kaphattok visszajelzést is, így magatokat is kicsit jobban megismerhetitek. Nagyon köszönök minden segítséget! :) http://lt3.tekan.hu/
Jah, sok munka van a dolgokban:-)
Pl. az én párom sok év után tanult meg egyáltalán bocsánatot kérni...
egyszerűen tovább ment a dolgok felett, és ha magába nézett is, tőlem elfogadta, de sok év telt el, mire ki is tudta mondani. Egyszerűen nem látta gyerekkorában,. hogy ilyen is van...
Nem könnyű, az biztos, de nagyon büszke vagyok rá emiatt.
Igen ez nagyon fontos.
nalunk en vagyok impulzivabb, de a vita utan, mindig elmondom, hogy legközelebb ne forduljon elö az a bizonyos helyzet, mi volt, mit ereztem, es a ferjem meg is erti.
Aztan ö is elmondja, hogy ö mit tapasztalt, latott, erzett, es igy megprobaljuk a jövöre nezve kiküszöbölni a vitaforrast.
Sok munka van benne. De megeri.
Igen kb igy törtenik. Legtöbbször ö mond valamit, vagy ramnez.
Persze van olyan, hogy ez nem rögtön törtenik, elöször nekem kell ugy ereznem, hogy mar nincs a veszekedesben szufla, es csak a veszekedes kedveert mar tenyleg nem csinalom. Volt amikor meg csak veszekedni akartam.
Van hogy egesz fel napig tart, de aztan elmulik.
Igen a kapcsolatban ez a lényeg, az a szeretet, mely összeköti az embert. Te még fiatal vagy , idősebb fiamnál 2 évvel fiatalabb . Mi most éljük az ötvenes éveinket. Tavaly volt 50 éve, hogy megismerkedtünk. Az idén nyáron leszünk 50 éves házasok. Jövőre fiamat köszöntjük 50. születésnapján, és azutáni évben kapom meg az aranydiplomámat
(ha megérem )
Ez nem jelent semmit, az ember fiatalabbtól is tanulhat! Én például azt tanulom Tőletek, hogyan lehet nevetéssel elűzni a a felhőket a vita egéről.
No és sokat tanultam Poppertől , Bagdy Emőkétől és Pál Feritől, aki korát és foglalkozását meghazudtoló bölcsességgel látja a kapcsolatok problémáit. Mert ugye azt nem tagadhatjuk, hogy egy hosszú kapcsolatban nemcsak napsütés, de néha felhő és zivatar is van
Tulajdonkeppen a dolog lenyege, hogy azt hiszem, nagyon szeretem ezt a jo embert.
Sokszor beszeltünk rola, hogy nem langolunk, hanem egyszerüen melyen szeretjük egymast. Ez tudom, hogy patetikusan hangzik, de igy van, tenyleg ö a masik felem.
jaj de jo ezt hallani.
Mar azt hittem, hogy az en ferjem egy földönkivüli, es nincs rajta kivül meg egy.
Persze veszekedes közben fel tudnek robbanni, de aztan meg együtt nevetünk - na nem mindig rögtön utana, de legtöbbször.
Hát ki nem veszekszik:-)
de el is hiszem, hogy ha valaki teljesen fal van ajzva, és a másik meg erre nem vevő, az dühítő...gondolom tudja, hogy csak ki kell várni a végét
én nem is erőfeszítésnek nevezném, hanem odafigyelésnek...(ami persze sok energia )a kapcsolat ápolását
ezer apróság, amiből a másik tudja és érzi, hogy fontos nekem, és figyelek rá...
pl. a páromtól egy ilyen, ami annyira jól tud esni: én reggel korán indulok, és a fürdőszobában öltözöm át, ott hagyom a pizsamámat a mosógépen
namármost a fürdőszoba hideg, és egyszer, tél elején mondtam neki, mennyire fázom este, mikor belebújok
azóta minden nap vagy a párnámra teszi, vagy ha nagyon hideg van, a fűtőtestre, hogy meleg legyen...
Sziasztok mindenkinek.
Tudtam en, hogy ebbe a topikba jönni kellett.
En is mindig azt mondom, hogy egy kapcsolat megtartasa munka. Es nem keves eröfeszites. A kapcsolatot apolni kell, mint egy viragot.
Mi is szeretünk csak setalni, csak ülni egymas mellett, de mi is veszekszünk - meglehetösen impulziv vagyok, temperamentumos - de aztan lecsillapodik a hangulat.
Erdekes hogy amitöl a plafonon vagyok az a ferjem nyugalma.
Es nagyon tudunk együtt dolgozni is, a gyerekem szobajat sajat eröböl csinaltuk, megizzadtunk rendesen, aztan nagy megelegedettseggel leültünk meginni egy kavet.
Es ha mindebböl megvan a megfelelö arany, szerintem akkor jo a kapcsolat. Nekem legalabbis
Szerintem ez szintén olyan dolog, hogy ahány kapcsolat, annyi féle, hiszen más az életük, de helyzettől is függ, mert mi a Zitimi-féle egymáshoz bújást, napsütésben kézenfogva sétálást is szeretjük, de a hét végén a fürdőszoba csiszatolástól elfáradva is ugyanolyan jó gyönyörködni a végeredményben.
Egyébként azt gondolom, hogy a kapcsolat egyik nagy próbája az együtt munkálkodás...
Természetesen minden nap kell tennünk egymásért, de én ezt nem úgy értettem, hogy kötelesség, hanem magától értetődő cselekedet . Ahogy az autót is a körülményeknek megfelelőn kormányozod, életed és érzéseid is a körülményekhez alkalmazkodnak.
Természetesen az ember idősebb korára egyre inkább összekovácsolódik társával . Mi már sokszor mosolygunk, hogy adott szituációban ugyanazt gondoljuk, ugyanúgy reagálunk. Férjem általában kissé hevesebben .
Ez a boldogság , a bizalom, hogy mindig számíthatunk egymásra ? Nem tudom . Az ellen a szirupos boldogság definició ellen fintorgok néha , ami a Záray -Vámosi házaspár dalában fogalmazódott meg "ülünk a kandallónál és fogjuk majd egymás kezét " Az élet nem ilyen szirupos, a sok munka után lelehet ülni a kandallóhoz, ha elfáradunk. De az élet inkább az együtt dolgozásról szól, a tevékenységek együtt végzéséről vagy megosztásáról.
A gondok megosztásáról, a véleménykülönbségek megoldásáról ....
Köszönöm, igen, megnyugtató és felkavaró is volt egyben, most tele vagyok gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel.
Szerencsére a mai köredzés lefinomodott, csak az esti kiállítás-megnyitó maradt, úgyhogy most mosok, takarítgatok, főzögetek - és egy kicsit idependerültem a géphez:)
Liza, nagyon jól nézhet ki most a kivirágzott ablakod, elmosolyodtam rajta, ahogy elképzeltem magam előtt:)))
LondonEye, biztosan jól fog menni az angol, mert annyira jó lesz velük beszélgetni:))))
Azt hiszem, mindannyian abba a csapatba tartozunk, akik tisztába vannak azzal, hogy ahhoz, hogy a kapcsolatunk boldog legyen, nekik is tenni kell, nekik is el kell fogadni és meg kell oldani helyzeteket. Hogy a békés képfogás, ami 80 éves korunkban boldoggá tesz minket abban gyökerezik, hogy most is nap mint nap teszünk érte:) és hagyni kell most is pillanatokat, perceket, órákat, egyszóval lehetőséget arra, hogy boldognak érezzük magunkat. Ahogy Levibaba a férjével sétál, ahogy Liza is, LondonEye is és mindenki, aki jól érzi magát ebben a topicban talál olyan együttléti formát a párjával, amit élvez, ami örömet és jó érzést okoz neki. Én is így vagyok vele, igyekszem a jót, az értékelhetőt, a boldogság-okozót magamnak kiszemezgetni, megtalálni a nagy életfolyamban..:)))
Gondolom azért néha zsúfolt a ház, ahol laktok ha jönnek a "gyerekek",
gyakran előfordul vagy messze laknak?
Lassan mindenkinek van valakije külföldön...
Nagyon-nagyon drukkolok apukádnak
gondolom, milyen jó és megnyugtató érzés volt meghitten együtt lenni
Látom, a mai napod felér egy edzéssel, még a köredzés név is stimmel, mert gondolom körbefutod a várost...
azért vigyázz magadra közben
Ezt a népnyelv aranylakodalomnak nevezi. Nekünk csak sima templomi esküvőnk volt, . Orrhon csendes beszélgetés , szendvicsek, sütemények mellett . Édesapám akkor már meghalt, öcsém és én egyetemisták voltunk
Kis sötét albérleti szobában kezdtük.Aztán sok munkával eljutottunk odáig, hogy ma már egyetemisták a nagy unokáink. Kettő gimnazista , kettő általánosba jár.
Fiaink elköltöztek saját otthonukba, mi itt maradtunk az egykor szűkös de elég nagy házban .
A topik címe és a kissé negédes történetek amik egymás kezét fogó öregekről szólnak, akik most is szerelmesen fogják egymás kezét indított arra , írjak Nektek.. Majd néha jelentkezem !
Sziasztok, sajnos valóban mindig van indok, ami miatt nem ülök itthon géphez, pedig jó leülni írogatni, ez sokszor arra késztet, hogy átgondoljam, mi is történt aznap, mi volt az igazán fontos?:)
Most három napig Egerben és Miskolcon voltam, édesapámat látogattam, szegénykém elég beteg, hétfőn kezdik meg nála a sugárterápiát. Elviselhetetlenné fokozódott a fájdalom a lábában annyira, hogy nem is tudott már ráállni. Nem tudta, hogy megyek, utolsó pillanatig titokban tartottuk előtte, így nagyon meglepődött - és persze megörült - amikor megjelentem. Nagyon jót beszélgettünk, közel négy órát töltöttem zavartalanul vele, talán az egyik leghosszabb beszélgetésünk volt, amióta újra tartjuk a kapcsolatot egymással. Így négyszemközt, hogy senki más nem volt ott, így biztosan. Valahogy mindig volt ott más is, amikor beszélgettünk. Nagyon jó volt, jó volt egy kicsit gyereknek lenni és reménykedem, mert érzem benne az akarást, hogy gyógyuljon. Tudom, hogy ez nem mindig elég, de sokkal jobb, mintha feladná...
Ma a lányokat köszöntöttük, két márciusi lánykánk is van, a férjem legnagyobb és legkisebb csemetéje. Siettem az ünneplésre vissza, útközben hazafelé kapott el az a viharos erejű szél Gyöngyös felé, bizony féltem, nagyon fogtam a kormányt...
Hááát, ezek a legfontosabbak, s a leggyorsabban leírhatók. Holnap nem tudom, mi lesz, reggel kutyaiskola, a lányomnak táncverseny, este kiállításmegnyitó, azt sem tudom, hogy hogy fogok végigszáguldani a napon, de talán egyszer csak vége lesz:)
Szép evasárnapot Nektek! :)
Mik vannak:-)
Gyémánt akkor a diplomában van...
http://www.mennyegzo.hu/magazin/hazassagi-evforulok-elnev ezesei
Mi május 5-én akkor mehetünk shoppingolni:)
na kidobott a hozzászólásommal együtt...
Nem semmi az ötven év, az vaslakodalom vagy gyémánt?
Tényleg maradnod kéne, olyan kevesen vagyunk, én a 21 évemmel csak kullogok Liza után, igaz, nekem a 2. házasságom.