Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MENEDÉKHÁZ Középkortól ..
Létrehozva: 2005. május 2. 13:38
Szervusztok régi és Új Barátaim, Ismerőseim!
Azt gondolom, hogy legalább egyszer az életében már mindenki érezte magát úgy, hogy szeretett volna elbújni egy kicsit a világ szeme elől.
Szeretett volna álmairól, titkairól beszélni valakivel, tanácsot kérni, vagy csak egyszerűen pihenésre vágyott.
Szeretett volna új emberekkel megismerkedni, segíteni másoknak, ha tud.
Szeretett volna mély fájdalmaira vígaszt találni, vagy valakitől jó szót, dicséretet, símogatás kapni.
A Menedékház befogad és oltalmaz Mindenkit, aki "jó szándékkal" érkezik. Az nem baj, ha valakinek más a véleménye! Itt, csak 1 szabály van: " nem szabad egymást megbántani!"
Sajnos a technika ördöge és a kelet-európai munkamorál megrtéfált, és a beígért időpontra nem tudtam kinyitni a HÁZ virtuális kapuját.
Így viszont több időm jutott a Vendégek fogadására! :)
Szépen feldíszítettem orgonával, violával és tulipánnal a házat, behűtöttem a pezsgőt, megsütöttem a krumplis pogácsát és a tortát, előkészítettem az esti gulyáspartihoz a bográcsot. Fát raktam a kandalló elé, ha kell, hát bedurrantunk! :)
Gondoltam az idősebbekre és a gyerekekre is, Nekik meleg takarót tettem a szobájukba.
A Menedékház ablakából messzire ellátni. A gyönyörű napsütésben mintha már látnék is valakiket felfelé kapaszkodni az eredei úton. Vajon kik ők? Rendszeres látogatók, vagy csak alkalmi kirándulók, akik eltévedtek? Netán egy "vihar" elől menekülő? Talán régi Barátok?
Akárkik is legyenek, szeretettel fogadom Őket! :))
A MENEDÉKHÁZ kapuja NYITVA áll!!
Én nem teszek felajánlást, hanem továbbra is hozom a reggelit és igyekszem szép napindítót is találni. Nem gondoltam, hogy sajnos ilyen hamar megöröklöm a feladatot, Ilikét nem lehet pótolni, de megpróbálom a legjobb tudásom szerint elvégezni.
sziasztok, olvasgattam Ilike hozzászólásait, volt, hogy naponta többször is írt érdekes dolgokat. Pont egy évvel ezelőtt kezdődtek a súlyosabb panaszai.
Jó éjszakát: Judit
Gabika!
Pontosítok!
Nem az elsők voltatok. A Menedékházból először én, majd Ildi és én mentem először hozzájuk, Ti utánunk jöttetek. Ilike nagyon vendég szerető volt, az 50-es topikból többen voltak nála.Nincs jelentősége, csak a hitelesség kedvéért írtam
Köszönöm a tippet a képekre vonatkozóan
Gabikám!
Nem lesz túl nagy falat? Akkor korábban kell meginni a második kávét...meg üzemképes állapotba hozni magad..húzd fel a kakaskát.
Persze nagyon örülnék ha "felnőnél" a feladathoz
Azt hiszem igénybe veszem Ildike felkínált ágyát. Onnan megyek "Barátok közé".
Szervusztok, mindenkinek nyugodalmas, jó éjszakát kívánok!
Felfedeztem valamit!
Ha felmentek a Google-ra, jobboldalt fent rákattintotok arra a kockás kockára, utolsóként van olyan, hogy fényképek. Erre kattintva megjelenik az összes fénykép, amit valaha feltettetek a gépre időrendi sorrendben egészen az ősidőkig visszamenőleg. Itt találtam meg a régi talikról készített albumokat dátum szerint. Jól elmerengtem rajta... Láttam azokat is, akik már nincsenek velünk... fájó emlékek... 10 év emlékei...
Emlékeim Ilikéről... Regényt írhatnék... Mi voltunk az elsők, akiket meghívott Szalontára. 5 felejthetetlen napot töltöttünk ott...
Valahol olvastam, nem tudom pontosan idézni, de valahogy így szól: Az ember annyit ér, amennyi emléket hagyott maga után. Talán valaki tudja pontosan, ez most csak úgy hirtelen jutott eszembe.
Köszönöm Pötyikém!
Ilikénknek olyan sokrétű volt a reggeli tevékenysége, hogy egy ember nem is tudná felvállalni. Veronka hozza a reggelit és a helyszínt, én a név- és születésnapokat (mert ugye ez utóbbi nálam nyilván van tartva, de a hozzátartozóké sajnos már nem...)
Szóval igyekszünk helyettesíteni, de pótolni őt nem lehet, ő pótolhatatlan...
Ez a "feladat" legalább inspirál a bejelentkezésekre még akkor is, ha nincs semmi mondanivalóm. Néha délig vártam, hogy eszembe jusson valami... Ugye milyen szemfüles voltam, hogy elhappoltam ezt a bejelentkezési ürügyet?
Köszönöm Lányok Bence köszöntését.
Át is adtam nemrég, mint a Menedékház köszöntő szavait.
Köszöni, de igen fontos dolga akadt, elment kosarazni, mint minden este.
Ő is volt a csontkovácsnál, és neki is helyre tette az eltévedt csontját. Most már egyformán áll elölről a bordája, hátul még van egy hangyányi görbület, a következő alkalommal a helyére kerül minden.
Az én öreg csontjaim, már nehezen alkalmazkodnak hozzá.
Bocsánat a dátum miatt, de nemvoltam benne biztos melyik a jó.
Köszi Vera, sikerült a gyertya gyújtás.
Igen Julika, tényleg sokat írtunk, én már akkor több éves egyedüllétben szenvedtem, de még a ti szinteteken voltam.
Megyek lányok, majd holnap talán minden jobb lesz.
Gabika..én megengedem, hogy átvedd Ilike jó szokását.
Bencének boldog névnapot kívánok.
Ildikó köszönöm én nem kérem a filmet, a Punch-ot.
Ildikó! Bencét én is szeretettel köszöntöm névnapján!
Lányok! Teszek egy felajánlást, én reggel minden beköszönésemkor megírom az aznapi névnapokat. Azt nem ígérem, hogy minden esetben meg tudom vastagítani azokat a neveket, akik szerepelnek a topikban, de ti majd segítetek, és ha van fel- és lemenő, akkor köszönthetjük, feltéve, ha aznap tartja.
Legalább lesz valami hasznos értelme is a reggeli jelentkezésemnek!
Sacikám, nem irigyellek az átélt izgalmak miatt. Bizony jó volna, ha párod egy mobilt vinne magával.
Lányok, valóban félre nyultam és 25 helyett a 15-őt ütöttem be.
Ildikó.....Bencének szeretettel kívánok boldog névnapot!
Ildike kedves,
Bencének sok boldog névnapot kívánok.
Ha rámész az oldalra, ott van: "Új gyertya gyújtása", arra katt. Aztán kitöltheted, hogy miért gyújtod, ez adja magát egy üres ablakban, majd a "Meggyújt"-ra katt.
Valaki írja le a gyertyagyújtás menetetét
Regisztráltam. Ott tartok.
Saci!
Amikor a férjem beteg lett nagyon sokat sétált egyedül Nem lehetett vissza tartani..ment, ment. Én tudtam, hogy még olyan állapotban van, hogy haza talál. A falunak eleinte furcsa volt, jöttek szólni, itt látták, ott látták...aztán megszokták, de figyeltek rá. És egyszer Béla azt mondta: már nem sétálok egyedül, félek, nem találok haza.
Tudom, mit éltél át. Sajnos nekünk hiába lett volna telefonunk, már akkor nem tudta volna használni.
Magdi!
Ez nem "házi feladat" , az emlékek felidézése, leírása..csak egy gondolat volt, hogy ne merüljünk el a fájdalomban. Merjünk akár vidám dolgokról is beszélni. Mindenki máshogyan dolgozza fel a bánatát..én kiírom magamból. Ezt apukámtól örököltem.
Emlékszem, milyen sokat írtam Ildinek, amikor még a "Meghalt a férjem" fórumon voltunk, nekem alig egy éves gyászom volt. Olyan jó volt beszélni, visszaemlékezni a fiatalságunkra...a középkorunkra és a betegséget is kibeszéltem, kiírtam magamból.
Bencének létező minden jót kivánok, teljesüljön minden álma, vágya!
Én is gratulálok Bencének, nagyon megkedveltem a talinkon, igazán helyes fiatalember!
Én bennem annyira rögzült a 25-e / A Férjem névnapja/,hogy az elírást észre sem vettem.Azt hiszem ma bármelyikünkkel megeshet.
Sacikám...el tudom képzelni mit éreztél.Sajnos én is sokat kószálok telefon nélkül.Nagyon nem szeretem ....de kell.Győzd meg Józsit, hogy legalább úgy legyen nála....a vészhívást beállítva.Nekem a pénztárcámban van egy kártya....rajta a legfontosabb hívószámokkal.
Ildikém ...mire legközelebb mész biztos lazább leszel....azért a mai is hatásos lesz.
Árpád ...mennyire figyelmes vagy!!Még ilyen nehéz időben is pillanatok alatt megkerested Gabinak a képet.
Majd én is írok emlékeket ....de most nem megy.
Ildi!
Annuska tévedett!!!!!
Én megírtam!!!!!25.-én. 2-kor.
like temetése augusztus 25.-én, román idő szerint 3 órakor lesz.
Akkor nálunk még két óra lesz? Egy órával előbbre vannak. ha nem jól tudom, szóljatok..tudjátok, én meg a számok!!
Annuskám, egy kicsit elírtad, de remélem ez nem tévesztett meg senkit.
Augusztus 25. magyar időszámítás szerint 14 óra!
Árpikám! Könnyes szemmel köszönöm! Méltóképpen viszed tovább Ilike emlékét! Tőle sem tudtam olyat kérni, amit ne teljesített volna időt, fáradságot nem sajnálva!
Kérem mindannyiunk nevében, maradj velünk, ne szakadjon meg a kapcsolat!
Köszönöm a képet, valahová elmentem, ahol mindig megtalálom!
Szóval 25-én lesz a végső búcsú.
Valaki fentebb 15--ét írt.
Most melyik?
Ilikéért.
sziasztok!
Látom mennyit írtatok..... emlékeztetek.....
Majd később talán én is.
Megjöttem a csontkovácstól, jól megkínzott.
Mindenhol fájt, más helyeken masszírozott, és a lábam is. Az nagyon fájt. Talán két nap mulva jobb lesz.
Sajnos a derekam nem tudta kihúzni, mert nem sikerült ellazulni. Addigra már annyit szenvedtem a masszíos fájdalmaktól, hogy nem tudtam ellazulni. Hát így esett.
Kicsit pihenni kell.
Köszönöm Bence köszöntését.
Motoros kép, kicsit homályos lett.... Múzeumban.
2. Kanizsára megyünk Saciékhoz
Az albumban benne van:
Sok boldogságot kívánok Bencének!
Bencének nagyon sok boldogságot, jó egészséget és sikeres vizsgákat kivánok
Nagyon jó kép!!!!
Micsoda élet volt azon a topicon?
Lányok ma Bence nap van.
Ildike kicsi unokájának a névnapja vajon???????????????????????????????????????????,,
Tényleg!!! BENCE nap van Boldog névnapot kívánok a mi Bencénknek!!!!
Ildi, reménykedek hogy jól sikerül a mai kezelés, és kívánok Bencének nagyon boldog névnapot.
Én az 50 felettiek topiktaliján találkoztam vele személyesen.
Az egyik első ilyen tali éppen okt. 03.-án volt, brrr! Ezen Rozi barátnőjével, és Michel barátunkkal látható.
Lányok!
Most beszéltem Erikával. Próbáltunk megoldást találni hogyan tudnánk átmenni a temetésre, de nem sikerült. Erika hajlandó lett volna bejönni a telekről, nálam megalhatott volna, de annyira rossz a közlekedés, hogy nem tudjuk vállalni. Innen tőlem 5 előtt el kellett volna indulni, már 9 kor Szalontán lettünk volna. 18, 30 kor jön vissza. Nem tudjuk hol a temető, hol töltsük azt az időt előtte és utána. Én most kocsit nem tudok szerezni, ami át vitt volna, de végül úgy gondoltuk majd egyszer a közeljövőben megszervezzük és átmegyünk. Iliék az állomás mellett laknak, be tudunk menni Árpádhoz, vele majd ki tudunk menni a temetőbe. Most olyan sokan lesznek, sok idegen...közel sem tudunk kerülni a sírhoz. Majd nyugodt körülmények között átmegyünk és elvisszük a megemlékezés virágait, gyertyát gyújtunk a sírnál az emlékére.
Láttalak, és másokat is. Lacinál alig vagyunk páran, de nem baj, én mindig vele vagyok.
Az én első találkozásom Ilikével, a Julikánál tartott talin volt. Nem is voltam menedékes tag, csak Julika meghívott, így Ildivel utaztam. Ildivel elindultunk a buszmegállóban hogy várjunk Benneteket, és közben megérkeztek Ilikéék, és megálltak. Ott az utcán úgy borultunk egymás nyakába, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Délutánra hatalmas esőben mentünk ki a buszmegállóba, de nagyon jó kedéllyel, még Julcsika is velünk volt. Szép emlék marad.
Én is gyújtottam, találkoztam veled is...
Köszönöm Pötyike!
Gabi
kaptunk Ilikétől egy CD-t..emlékszel?
Azon annyi minden van..hátha rajta van a keresett kép.
Nekem is van egy ilyen oldalam, ahol Laciért ég már lassan 2 éve folyamatosan gyertya. Most Ilikének is gyújtottam.
Annuska!
Annyit gondolkodtam és elfelejtettem, hogy itt találkozott Ilike a menedékház lakóival. Megvárta a buszt és már ott az utcán ment a barátkozás. Itt nálam is úgy viselkedett, mint ha időtlen idők óta ismernénk egymást. Persze ismertük is, hiszen nyitott könyv volt az életük.
Kértem Árpádot, hogy ne fejeződjön itt be a barátság..legyen továbbra is a Menedékház lakója. Nagyon hiányozna a gyerekekről való beszámoló, hiszen itt nőttek föl előttünk, ide született Bandika.
Úgy bízunk benne, hogy fel fog állni...fel fog állni, úgy mint Zalaegerszegen a nagy esése után. Szegény hatalmasat esett, de felpattant, mindenkit vigasztalt, úgy tett, mint ha semmiség lett volna. pedig másnap bizony látványos volt sérülése, de nem akarta elrontani senki örömét, nem akarta, hogy pár pillanattal a találkozás előtt, ott ismertük meg Magdit és Sacit, vele foglalkozzunk. Mert ő ilyen volt. nagyon nagy szíves volt, nagyon jó barát volt
ha van valakinek valami emléke, mondja el nyugodtan. Olyan jó emlékezni...mert csak szép emlékeink vannak.
Én meg olyan büszke vagyok, hogy a nyitó képen Ildi, Iluska és én állok a virágos erkélyen. Az olyan szép emlék volt. Bocsánat..ez kicsit önző dolog volt,,,de én már csak ilyen vagyok
Én előtte gyertyát gyújtok a Nagykeresztnél....majd onnan megyek a Menedékházba.
Nyugodj békében Ilike
Őszinte részvétem a család mély fájdalmában.
Ezt a FB-on találtam, valaki nyitotta Ilike emlékére.
http://gyertyalang.hu/gyertyagyujtas/erteeg.php?erteeg=112010&t=1471950229
Ebéd előtt én is sokat gondoltam Ilikére. Mi is Lacival azok közé a kiválasztott szerencsések közé tartozunk, akiket Ilike meghívott az otthonába. Rólunk is készült kép az erkélyen, amit Árpi fényképezett. Ilike és mi vagyunk rajta a virágok között. Sajnos sehol sem találom. Ha esetleg valaki találkozik vele, küldje meg! Az egész album meg van, ami akkor készült, csak ez a kép nincs rajta... 2011-ben volt... Talán Árpád fényképezte... ezért nem került az albumba.
Hamar meg lesz a temetés. Nekünk szokatlan, mert nálunk van, hogy két hét is beletelik... nem tudom mi az oka... talán erre is időpontot kell kérni?
Csütörtökön 2 órakor itt leszünk mindannyian...
Julika akkor 15,én 2 órakor fen a MENEDÉKHÁZBAN bucsuzunk.
Furcsa a mai nap. Reggel nem volt nyugtom, muszáj volt bejönnöm a topikra, pedig én mindig csak délután jövök. Valami hajtott, hogy kapcsoljam be a gépet.
Valóban tudtuk, hogy be fog következni az elkerülhetetlen, de még is fáj és váratlan volt a ma reggeli hir. Űr keletkezett
Nekem a Julikánál való tali emlékezetes. Ott találkoztam elöször Ilikével. Ugy öleltük meg egymást mintha csak tegnap váltunk volna el. Az arca, mosolya előttem van.Amikor egy kedves barát eltávozik, akkor döbben rá az ember, hogy milyen törékeny az élet.
Nem vagyok hivő, de szeretném hinni, hogy létezzik egy másik világ. Ide ment Ilike is és már nincs fájdalom, nincs kin csak béke és nyugalom.
Bocs, hogy ennyi mindent hordtam össze, de nagyon kavarognak bennem az érzések. Ilike halála feltépte a lelki sebem,- azt hiszem többünknél-.
Ha a kivánság teljesülni tud, akkor én csak azt kivánom, hogy Ilike lelke megnyugodva maradjon köztünk és érezze, hogy Ő már örökre közöttünk marad, ugyan ugy mint Marika és Julcsika.
A régi öregek azt tartják, nem szabad elsiratni azt aki eltávozott, mert akkor vizbe fog ázni, de meg lhet állni, hogy ne potyogjanak a könnyek?
Szervusztok.
Nem rég értem haza, és Ildi szólt hogy baj van.
Tudtuk hogy eljön az idő, mégis nehéz elhinni, hogy Ilike, ennek a kis családnak talán mondhatom legmeghatározóbb egyénisége eltávozott.
Emléke mindig velünk lesz, nyugodjon békében.