Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Utazás - FOREVER... :-)
Létrehozva: 2015. január 8. 09:00
Sziasztok,
A 2014-es nyaralós fórumom kicsit elavult, de a téma örök, ezért nyitom ezt itt. (Mesekeksz, így megfelel? :-))
Ide várok mindenkit, akit szeret / utál / szeretne / un utazni, nyaralni, vagy bármilyen módon érdekli a téma. :-)
Osszuk meg az ötleteinket, tapasztalatainkat, élményeinket utazással kapcsolatban. Várok ide mindenkit, aki tanácsot kér, vagy másoknak adni tud, vagy kell a kezdő lendület, hogy nekivágjon.
Én már kaptam itt több szuper tippet is, amit ismét köszönök.
Jöhet bármi, ami utazással kapcsolatos a vadkempingtől a luxusutazásig.
...és természetesen kérem, hogy itt is hagyjuk ki egymás szidalmazását bármilyen módon! Előre is köszi.
Sajnos annyiért nem láttunk még mi sem, férjem 80 ezreset emleget évek óta, hogy az exe nem engedte el őt... De aztán azóta láttunk 110ért főszezonban is, szóval változik a világ, nem olyan nagy az a különbség. Na, én nem vagyok nagy koncertes, de tudom, hogy sokan szeretik, na meg ezek az összegek... :D
De Qatarban 50-ért voltunk, ami amúgy kb ötöde a szokásosnak, szóval fene tudja, ha ilyesmi jön szembe Thaifölddel kapcsolatban, hiába mondom majd a férjemnek, hogy nem akarok agyvérzést kapni (meg más utasok se) a repülőúton a gyerektől. Nem baj, majd megyek a következő géppel, mint ők.
Na, igen, pont ilyesmi...
Pedig mar 16 lesz:-)
Most mar celzatosan akkorra keressuk a mi programunkat, mikor o taborozik. Es me'g igy is vannak, lesznek pillanatok.
Köszi, mindenképp! Veszem azonnal. :-)
(Na peeersze, holnap indul a Metallica jegyértékesítés, 31.000 Ft egy állóhely. Tuti el lehet menni 40-ből Thaiföldre... :-))
Hát azért de: Igenis felhördültem a fiatalságod siratásán. :-)
Tudom, most még végtelennek tűnik, de nem kell sokat várnod a nyugis evésre, lézengésre. Én már évek óra nyugiban eszem, sőt 2 éve történt sok év után először, hogy a horvát tengerparton egy teljes könyvet kiolvastam, és még egyet elkezdtem. :-)
Tudom, a másfél évest ez nem köti le, de nekem mindig van valami játék a retiben ilyen várakozásokra, bár ők azért 3-an elfoglalják magukat amúgy is.
A kicsi meg különösen. Ő mindig is az volt, hogy bárhol lerakod a világban, ő talál magának elfoglaltságot, legyen az város, erdő, hegy, barlang. Annyira édes volt: Anyós pár éve szarrá törte a bokáját erdő közepén, házilag nem volt szállítható, órákat vártunk a mentőre. A kicsi fiam vitt a mamának botokat meg köveket és mondta neki, hogy mama, ezt neked hoztam, hogy ne unatkozz, míg jön a mentő, én is ilyenekkel szoktam játszani. :-)))
Hát igen azért ennyi jegyet megvenni már eleve nagyon megdobja. Majd szólok ha elárazzák 40 ezerre
Rosszabbra számítottam, de nem kevés...Alsó hangon 600.000 Ft csak az odajutás nekünk + mondjuk 3 hét kaja-program. Ami lehet, hogy olcsóbb, mint Nyugat-Európában, de a végösszeg nem lehet kevés. Szóval ilyen lapot nekünk nem osztottak mostanában. De azért nincs okom panaszra.
Férjem fel szokott dobni úticélokat, hogy menjünk-e, te biztos a s...edet a földhöz vernéd ezektől, én most kicsit kényelmes vagyok. Nagyon jó kis helyek, de sok problémát vélek felfedezni, beugranak rémképek, mikor kicsivel kellett várnunk egy órát a csomagra Barcelonában (nem jött semmi csomag a futószalagon addig....), meg aztán a transzferre, aztán ordított a buszon, szóval teljen el még 2-3 év annyit fogunk menni, amennyi csak belefér időbe, energiába. Nem sürget semmi, lesz még bőven lehetőség. Jobban meg tudjuk majd élni azokat a pillanatokat, ha több minden leköti majd a gyereket. Nem mondom, 2 éjszakás pihenés biztos lesz néha akkor is kettesben, de nem túl sok. De mikor olyanon vagyunk, kicsit újraélem a fiatalkorom. :-) Gondtalan lézengés, nyugis evés, hmm, szabadság. Az is kell azért. :) Jójó, ne hördülj fel a fiatalságom siratásán, tudom-tudom
Thaiföldön férjem is csinált vmi pár napos padi tanfolyamot, és tök érdekes, mert imádom a vizet, de nem úgy mélyen... Nekem ez olyan félelmetes. Na mondjuk már snorkellezéskor is megfájdul a fülem. :(
Háát, 100-120 ezer körül már nagyon jónak számít (nekünk legalábbis). Annyiért ha minden összejönne, foglalna is a férjem... :D Gyerek előtt inkább az volt a "baj", hogy na mikor tudtam elmenni 2-3 hét szabira? Soha. Így Karácsony előtt mentünk, így az ünnep előtti 1-másfél hetet kivettem szabinak (annyit még elnéztek..), akkor amúgy is már pangás volt...
Így ott volt még Karácsony, a két ünnep közti időszak, mikor mi amúgy sem dolgoztunk, majd Szilveszter, viszont a munkámból adódóan minden hó első 10 napján dolgoznom kell. Így sakkoztunk a visszaindulással és bár első munkanapra nem értem haza, de beestem az első kedden délre, úgy, hogy 10kor szállt a gép és dolgoztam este 9ig, ami Bangkokban már hajnali 3 volt. Szóval ha más munkahelyem lenne, akkor is lehet hogy maradna a karácsony környéke, de nem kéne visszarohanni dolgozni akkor, amikor a fél világ visszautazik, és akkor olcsóbban meg lehetne úszni (meg hát a szállás is olcsóbb lett volna más időszakban). Így ilyen időtávra 140ért vettünk pl, de több átszállás, és bár haza Bp.-re érkezett, de amúgy Krakkóból indult a gép. Szóval sok(k) idő volt, de ez volt az ára. :)
Mert hát távoli úticélnél és drágább repjegynél nem éri meg pár napra kiutazni... Ha 3 hetet van ott az ember és összköltséget néz, akkor egy európai úthoz hasonlítva sem drága.
Itt nem a Balcsi vs. iroda a kérdés, hanem közös családi utazás vs. seggénmaradás. :-)
Miért gondolod, hogy ott ahol hagytad nem érik ugyanolyan -esetleg jobb- élmények? Én mindig erre gondolok, hogy ha már nincs velünk annak ellenére biztos nagyn jól érzi magát. Mint mikor elmegy a nagyiékkal a balcsihoz biztos sokkal több élménnyel gazdagszik, mintha jött volna velem 1 hétig a munkahelyre.
Most nincs időm nyomozni, de nagyságrendileg 1 főre mennyi a repcsijegy oda-vissza, ha épp megvan occsóér'? :-)
Ráadásul elkezdtünk búvárkodni. Erre is gatyánk rámegy... (Mármint férjem eddig is tudott, de most 2 gyerek + én elvégeztünk egy tanfolyamot. A 6 és fél éves még nem merülhet.)
Még tavaly volt, hogy valami Wizz akciónál férjjel nekiálltunk nézni, hogy na most akkor mi elhúzunk kettesben, vissza se nézünk...
...egy órával később megvolt az 5 jegy Malmöbe. :-)
Hát igen, 3 főre sem egy low-cost kategória, bár vannak mostanában alkalmanként akciók. De kint meg nem drága buli, úgyhogy végülis ha nem 5 napra ugrik ki az ember, akkor összességében szuper. Biztos szuper lesz, én ezeket várom nagyon, akármilyen cuki kis pici nem lesz többé :( De azért jobban beilleszthető a gyerekes lét a dolgokba, amiket szeretünk. És ahol mi kb. otthon érezzük magunkat, ott ő is jól fogja magát érezni.
Úgyhogy nem a vigyük/ne vigyük a kérdés ilyen helyen, az csak New Yorknál játszik, mint lehetőség, majd. Egy Thaiföld az olyan, hogy egy gyereknek is szuper: szigettúra, hajótúra, halak, tiszta víz, strandolás, finom kaják :)
Én sem erőltetek semmit. A középső azért nyíg, mert kevés a heti 2 edzés, többet szeretne. Szombaton 2 meccsük lesz, már alig várja.
Gondolom, ha nagyobb lesz, akkor azért a Tiéd is fog valamit sportolni - itt nem versenysportra gondolok.
Enyémek kint vannak a kertben egészen addig, míg be nem kergetem őket. Szerencsére nem zombulnak, nem is kell erőszakot alkalmazni érte.
Repcsis útra mindig viszek 1-1 új játékot, az arra is jó, hogy még évekkel később is úgy veszik elő az ilyet, hogy jönnek mellé az emlékek. :-)
Ugyanígy vagyunk zenékkel is: Depeche Mode a "hegyes-zene".
Hát sajna nekünk az mission impossible: 5 repcsijegyet csak úgy tudnánk megvenni + a teljes utat kicsengetni, ha ezen kívül egész évben még a kerületből sem tennénk ki a lábunkat, szóval ezen nem is kellett sokat agyalnunk, hogy vigyük / ne vigyük... :-)
Májusban megyünk eddigi leghosszabb repcsis utunkra: Kerek 5 óra a repülés. Autóval meg ugye tökmindegy, haladunk, ahogy akarunk / tudunk.
Hat ezt meg tudom erositeni:-((
Nalunk mar egyedul is nagyon szeret menni, de azert le nem mondana a kozosrol sem, szerencsere. Egyelore.
Jajj, nekem is fajna a szivem, ha az 5 eves olyat kerdezne, o miert nem johet... El se tudom kepzelni, hogy megleptem volna. Illetve volt erre pelda, hogy 4-5 napot nelkulem volt akkoriban, de azt munkam miatt. Nem gyakran szerencsere.
Egyebkent a mai napig van enyhe rossz erzesem, ha uj helyen vagyunk a ferjemmel, es nincs velunk. Nem a "hianyzik" miatt, hanem, hogy lemarad vmi jo kis elmenyrol, amit mi meg atelunk... Tudom, ez mar kisse' koros.
sajnálom, persze, de nem szakadok bele. :) Mi sokat vagyunk együtt. Edzésre nem jár - sztem nem is fog, én nem erőltetek ilyet, ő meg nem akar ovin kívül mást. 4-f5 hogy eljövünk az oviból. Este 9-ig elég együtt. :) Ráadásul az én fiam inkább a konyhában ücsörög velem délutánonkánt, míg én vacsorát készítek, mintsem a szobájában játsszon/tévézzen/tabletezzen.
Nincs azzal gond, ha nem akarod vinni, csak a nyígást kérdeztem.
Nekem a saját tempóm semmivel nem jobb, mint amit "ezek itten 3-an" nyomnak mondjuk 14 km-en. :-)
Kb. 2 éve volt egy céges éjjeli túra. Eredetileg 8 km-t terveztek és este 9-kor indultunk. A kicsi még nem volt 5 éves. Kicsit megcsúszott a túra és 12 km lett. 10 km körül közölte a kicsi, hogy "Anya, van egy nagy gondom: Johadtul fájadt vagyok!". Majd kezébe kapta a nyusziját, bekapta az ujját, és lenyomta a maradék 2-t is...
Mi hosszabb utra (pl Thaifold), 5-6 eves kor alatt nem hiszem, hogy visszuk. Ezt latom ismerosok gyereken is es egy nagy utazos csalad is ezt javasolta. Nem csak a szervezete miatt, hanem hogy megertse es elfogadja hogy most egy hosszabb buszozas kovetkezik, vagy itt varni kell, addig foglaljuk el magunkat. De azt mar nagyon varom. Ott imadunk lenni es neki is elvezheto dolgok vannak.
Durván hamar ment el ez a bő 10 év. És már csak pár van hátra abból, amikor még szeretne a seggünkbe bújni. Hamarabb fog ez elmenni, mint szeretném.
Nem tudom miért kell nyígnia, tőle kéne megkérdezni.
Most teljesen idegen terepre megyünk, nem jártunk még hasonlón mi szülők sem, így jobb, ha csak ketten vagyunk.
Amúgy nem biztos hogy nyígna mert nem egy nyafogós típus a fiam, de most szeretnénk a saját ritmusunkban eltölteni ezt a pár napot.
Én rendesen sajnálom - még úgy is, hogy a Tiéd, és nem az enyém. :-)
Enyémek leginkább akkor kapnak anya-apa mentes övezetet, amikor ők szeretnék (ld.tábor), hétköznap úgyis vagyunk külön eleget. Hétfőn-csütörtökön 6 után jönnek haza edzésről. Jövőre a nagynak már 4-5 edzése lesz.
Miért kéne nyígnia egy 5 évesnek egy túrán?
Azt értem, hogy miért nyígna NY-ban egy másfél éves...
Ó, persze, hogy szeret jönni, leginkább belebújna a popónkba. :)) De néha maradjon csak otthon. Neki sem árt az anya-apa mentes övezet. :)
(épp tegnap kérdezte picit szipogva, hogy: anya nekem nem lehetett repülőjegyet venni? -svájcra értette)
Nálunk a nagyszülőknek jutott ez ki. 5 napot töltöttek Siófokon, mikor a 3 évesem megbetegedett (láz, hányás). Az 5-ből 3 nap szobában-alvós lett. :/ Mire élvezni tudták volna, lejárt a szabi.
Igen, remelem nem lesz egeszsegugyi akadalya ennek kesobb sem. Minket egeszen kamaszkorunkig vitt ide-oda nagymamank, meg naluk is voltunk, nagyon szep emlekek.
Nekünk is kell a kettesben kikapcsolódás a férjemmel. Szeretjük a gyereket, de nincs lelkifurdalásunk, ha egy hétvégére vagy estére vagy akár nyáron hosszabb időre, a nagyszülőknél van. Szerintem ez teljesen természetes, én is nyarakat töltöttem a mamámékkal, imádtam, más feeling volt. Kellett is hogy kicsit másokkal legyek.
Mi most megyünk majd így a svájci hegyekbe. Na, ott semmi keresnivalója a gyereknyíígásnak. :))
Nekem New York maradt ami kutyagolós es nagy álmom. No, nem egy gyerek nyígasat szeretnem ott hallgatni ugyhogy vagy nelkule megyunk par even belul vagy csaladostul sok-sok év mulva.
Na nekem nincs ilyen gondom, mostanában nem kívánok semmilyen nagyvárost látni utazáskor. :-)
Jó, Amsterdam csajbuli, az más..
Csak nagyimra tudok emlékezni, aki a 60 feletti 2 méteres fateromért is minden egyes utazásakor aggódott...
Én nem nagyon szeretek egyedül lenni, élvezem ezt a tömeget, meg igazán nem zavar, hogy ott szuszognak az emeleten. :-)
Borzaszto nagy szabadsagigenyem van ám, ugyhogy ha teljes bizalommal ott tudom hagyni valahol a fiút, akkor ki tudok kapcsolni. Ugyis mast csinalnank mint amit vele, ugyhogy még csak olyan erzetem sincs, hogy ezt hogy élvezné :)
Na, pont egy pelda, Londonban metroztunk... Ferjem mondja, hu de élvezné ezt a gyerek! Hat mondom sztem neki mindegy hogy budspesti vagy londoni metron van-e... :)) Raadasul nem is lehet vele metrozni mert setalni akar..
Hat igen par kamaszév lehet hogy huzos (akkor mar inkabb nyugisabb kisiskolas kor mikor mar anyu nyugdijas lesz es mi el tudunk menni nyaralni nelkule) de aztan telnek az evek es nem hiszem hogy a huszoneves dolgozo fiamert fogok aggodni, hogy épp mit szív :)
De a hianyt persze erzi az ember, en egy ejszaka tavolletkor is hianyolom pedig annyira jo egyedul lenni.
Erről már többször esett szó, továbbra sem értek egyet egy 5 éves gyerek egyedül hagyásával, de nem is kell, mert nem együtt neveljük. :-)
Nekem is vállalnák őket, de mi szeretjük inkább vinni, ők meg jönni szeretnek.
Nehogy azt hidd. Akkor meg otthon hagyod, elhúzol, és azon aggódsz, mekkora a party otthon, és mit isznak meg / szívnak el / szednek be.... :-)
Olyan hamar eljön az idő, amikor szervezést sem igényel.
Nekem tavaly volt először, hogy mind a 3 együtt táborozott 5 napot. A kicsi 6 éves volt. (Előtte is nekiindultak, csak a kicsi első este belázasodott, így visszakaptuk.). Idén többet akarnak maradni. A nagy 2 hetet emleget, a kisebbek egy teljes hetet.
Én meg hülye vagyok, mert simán hiányoznak...
Dehogynem, 15 ev es ugyanolyan lesz :)
Ugyanolyan sose lesz már. :-)
Ha viszed, akkor futsz utána, míg kicsi, játszol vele, amikor közepes, szemed rajta, amikor nagy. Aztán meg nem jön, mert inkább a tábor, akkor meg aggódsz érte, meg hiányzik. Ha otthon hagyod, akkor emlegeted, hogy itt is milyen jól érezné magát. :-)
Jaj, azt én is nagyon szerettem, amikor a napsátorban sorba raktam őket délutáni aludni, én meg kifeküdtem a sátor elé napozni-olvasni.
:-)
Mi is belefutottunk 1-2 ilyen betegséges dologba: Pl. Málta: Másfél éves: tüszős mandulagyulladás, 40 fokos láz. Elmentünk a helyi poliklinikre, megkapta az antibiotikumot, lázcsillapítót, és gyorsan gyógyult. Szerencsére még babakocsis volt, így ott tudott pihizni, de nagyon hamar életre kelt.
Nyugtom otthon sem volt tőlük, ebből a szempontból mindegy volt, de nekünk így is kikapcsolódás volt mindig is.
Na meg fene se üljön otthon 6 évig...
Szoptatás: Csöcsöm mindig velem volt, így ez sem volt akadály.
Mi azért mentünk míg kicsi volt (2 év után), de csak kettesben a férjemmel. Aztán ahogy ovis lett már jöttek a dolgok maguktól, most már alig győzöm fejben tartani hová is jövünk-megyünk idén. :)
Mondjuk nekem van segítségem, akár 1 hétre is vállalják a szüleim és szeret is velük lenni. Én meg nyugodt szívvel hagyom rájuk, nem vagyok/nem voltam sosem paramami, én a szomszédra is simán rábízom a gyerkőcöt. (sőt már saját magára, is ha le kell ugranom a közértbe - 5,5 éves)
De emeljuk a tavol toltott ejszakak dzamat folyamatosan :) Eddig 1 ejjel volt, mostmar 2 éjszakak mennek (mig ő nagyszulovel meg a keresztanyjaval van), es majusban megyunk Albaniaba az 3 ejszakara (anyu még nem tud rola :D). Szoval azert mar jobban rajuk lehet hagyni. Ferjem szulei is tok magabiztosak mar es ugyesek, jol elvannak. Ugyhogy szerencsere van segitsegunk, csak nagy szervezest igenyel mert mindenki aktiv dolgozo.
Hat az még arrebb van, hogy olyan nyaralas legyen mint gyerek elotti idoszakban :)) Azert megyunk vele igy is, igazabol nem is birnam ki nyaralas nelkul... Igy is leredukaltuk a korabbi utazasainkat kb 10%-ra :) De pl varosnezesre vagy ilyesmire nem mennék vele. De a strandolást nagyon élvezte, a nappali alvasidoben pedig en lazitottam. :)
Na igen persze az elso nagy laz kulfoldon ert minket. Nem is volt mas tunet de az hogy fekudt egy helyben a gyerek 15 percet, tokre megijesztette a ferjemet :))
Ez a korszak szerintem még nem a felhőtlen kikapcsolódásról szól.
Mi nem mentünk anno a kicsivel. Még a vidéki mamákat is Bp-re "rendeltük" ha unokázni akartak. :)) Valahogy nekem nem lett volna nyugtom. (ráadásul sokáig volt anyatejes, ami nekem felettébb kínos volt és ezt csakis a saját négyfalam közt szerettem intézni) De ahogy nagyobb lett, értelmesebbé vált, már elindultunk együtt is.
"... (Azt hinnénk hogy nagyon beteg) .."
Ilyen nekünk is volt. Nagy fiam másfél körül volt, barátnőméknél voltunk, és délutáni alvás után beleült egy kis hintaszékben, és ott maradt. Én meg mondtam ,hogy tuti, hogy beteg a gyerek. Barátnőm mondta, hogy hát ő nem tudja, ő gyereke szokott ott ülni. Hát enyém nem. Estére totál lázas volt, három-napos kiütéses láz, és olyan kutya rosszul volt, hogy nyüszögve mászott apától anyáig, hátha valaki tud segíteni.
Nem is értettem, hogy ezek a kis gyerek méretű fotelok, hintaszékek mire valók. :-)
Na látod, pont ez a durva! :-)
Nekünk is ilyenek voltak. :-)
A nagy 9 hónapos volt, mikor repcsivel mentünk Thessalonikibe. Előtte négykézláb végignyalta teljes Ferihegyet, mert nem bírt a seggén maradni a babakocsiban egy percet sem. Amikor a kapuhoz kellett menni, akkor férjem beállt a sorba, én meg elvittem a gyereket a mosdóba. Adtam rá tiszta ruhát, a kilógó részeit meg lecsutakoltam. Kemény volt.
A kicsi 1 évesen akkor is kimászott a babakocsiból, ha 5 pontos övvel oda volt kötve. Rácsos ágyból szintén...
Autós utazást mindig alvás időre időzítettük: 3 órás út mehetett ebéd után. Akkor aludtak egyet, kis ideig bambán néztek, kajáltak valamit és ott is voltunk.
Hosszabb utak éjjel.
28 vagyok :))