Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családlátogatás-miért is?
Sziasztok!
Rég nem jártam erre, nem tudom volt e hasonló kérdés. Szóval a problémám a következő: A kisfiam tanára jelezte, hogy jönnének családlátogatásra. Tudom, hogy ez szokás, csak nem igazán értem.
Nekem ez amolyan szociális tanulmánytúrának tűnik. Megnézik elég tiszta a lakásom, hogy van a gyereknek külön szobája meg ilyenek? Mert szerintem ehhez az égegyadta világon semmi köze senkinek. Ahhoz van köze, hogy a gyerekem minden nap lehetőleg kipihenten és ápoltan jelenjen meg az iskolában. Én se megyek a tanár nénihez, hogy tegye magát szabaddá mondjuk csütörtök délután ötre, mert megyek megnézni hogyan él.
Köszi, ha megosszátok a tapasztalataitokat. Leszögezem inkább csak elvi vitát kezdeményeznék....hiszen ha nem akarom, úgyse tud mit tenni. Csak érdekelne, hogy csupán engem zavar ez a kérdés, vagy van más is, aki hasonlóan gondolkodik...
Üdv: Évi
Ha kijön a szerelő azért pénzt kap. Szükséges rossz. De ha elmegy biztos nem papírozza le a véleményét. Ugyanis ha idejön az ofő, az bizony munkának számít. Azt viszont publikálnia kell, másképp nem számolják el neki. Ráadásul lehet, hogy a szerelőt az életben nem látom többé, vagy ha nem tetszett hívok másikat. :)
+ Nálunk nem az a szokás, hogy egyedül jön a tanár. Másod, harmadmagával szokott. Őket azért illik megvendégelni. Nem nagy dolgokkal persze, de ez attól még költség, ami nem biztos,hogy belefér a büdzsébe. És igen, nagyon szegények vagyunk. És igen, a chipsz adó óta nem futja ilyenekre.
Ezzel sem lehet általánosítani.
Nálunk velük kezdjük a családlátogatást, de a kapunál tovább nem jutunk. 6 évig tartott a huzavona, míg valamit elértünk: sikerült állami gondozásba venni a 6 gyermeket, akik úgy szeretnek az új helyen élni, hogy nem kívánnak visszamenni a szüleikhez.
Míg nálunk voltak, addig ahogy tudtuk, segítettük őket, ha már otthon SEMMIT nem kaptak meg (télen fűtetlen szoba, ennivaló szinte csak az oviban, iskolában, téli ruha helyett vékony ruházat stb.). Hálásak is voltak a szeretetükkel.
Nem a tanórákra gondoltam természetesen, de a pedagógus munkaideje is heti 40 óra ám, és az utóbbi időben ezt adminisztrálni is kell, hogy mivel töltöd ki a 40 órát. Felétek nem?
Ugye a zárójeles mondatodat nem gondoltad komolyan? Ekkor baromságot hogyan írhatsz le?
Hú, de képben vagy
Óraszámot pótolni ezzel?
Zaklatni nekem sem jutna eszembe.
Ne haragudj, de ez azért fura: a tanár ne menjen családhoz, hanem egyből írjon esetjelentőt, vonjon be idegeneket, családgondozót, stb.?Milyen bizalom alakulhatna ki ebből?
Nem értem, miért gondolja bárki is, hogy a pedagógus a koloniált bámulni és fehérneműs fiókban turkálni akar egy családlátogatáson?Őt a gyerek és a család, valamint a kettő közti kapcsolat érdekli.
Egyáltalán miért gondolja bárki, hogy be kell vezetni a hálótól a kamráig mindenhova?
Megjegyzem munkaköri leírás az, hogy minél jobban ismerje a tanító a gyermeket, az ő körülményeit.
Meg neki sem nagy öröm végigjárni 20-30 családot, pláne, ha tudja, mennyire mást gondolnak a családlátogatásról, mint ami akkor valójában zajlik...
Ebben az esetben nem attól rettegnék, mit lát a tanár, hanem attól, hogy mit lát a saját gyerekem...
Teljesen egyetértek veled és a topiknyitóval is.
Velünk felháborítóan viselkedtek a bölcsődei gondozónők, miután látogatóban voltak. Voltam olyan hülye naiv, és elmondtam, hogy mennyivel szimpatikusabb ez a bölcsőde, mint az, ahol emiatt az előző nap visszamondtam a már meglévő helyünket, s ami nem mellesleg több, mint egy órányira van tőlünk, míg ez 10 perc séta.
Szemük sem rebbent, vihogva elfogyasztották a kitett süteményt.
Másnap az igazgatónő hívott fel, hogy "felháborodva hallotta, hogy mit tettem, a mai világban visszamondtam egy már meglévő helyet, s emiatt mégsem vihetem hozzájuk a gyereket"!!!
Egész napos kétségbeesett telefonálgatás következett, azon a hétvégén éveket öregedtem, s a stressz a gyerekre is átragadt. A mai napig ideges leszek, ha csak eszembe jut.
Hétfőn nagy kegyesen közölték, hogy mégis felveszik a gyereket (nyilván az egyesített bölcsődék vezetője nem látott a döntésemben semmi furcsát), s én nem tehettem meg, hogy ezután dacból nem viszem oda, mert tényleg nem volt már hová vinni - bár nem tudtam már bízni bennük.(a gyerekkel szerencsére normálisak voltak, imádta őket.)
Többet hozzánk nem jön senki ellenőrizni, kémkedni, az biztos!!!
"addig amíg én nem érzem úgy, hogy az otthonom megfelel az elvárásoknak, addig inkább nem erőltetném ezt a látogatósdit"
Mit ertesz ez alatt? Milyen elavarasoknak nem felel meg az otthonotok? Ebbol az jon le, hogy valamit titkolni akarsz.:-(
Kenyszeresen rettegsz attol (evek ota), hogy a tanitoneni megtudja, milyen kornyezetben el a gyereked.
Nem olvastam vissza, de:
-nálunk már az oviba jelentkezéskor kijöttek az ovónők, "családlátogatásra".
-azóta már iskolás a fiam, és a tanároknak eszük ágában sincs jönni.
Igen, engem is zavart, anno, idejöttek, üldögéltek egy kicsit a nappaliban, cseverésztünk kedvesen, meg kellett kínálni Őket, és megnézték kisfiam szobáját, majd nevetve megállapították: rengeteg játékod van, ennyi az oviban nem lesz !
De kedvesek voltak, beszélgettek a gyerekkel, kérdezték, mik a kedvenc játékai, meséi...
Amúgy azt mondták, nekik szükséges ez a látogatás, hogy tudják, rendezett körülmények között élő gyerekkel van-e dolguk.
Nem arra kíváncsiak, van-e plazmatévé, meg kinek milyen puccos a lakása....
Miféle elítélésről dumálsz...????
A véleményemet írtam le.
Autista gyerek meg sajnos közelebb van a családban, mint gondolnád..... Úgyhogy nem a vakvilágba beszélek. Látom a sógornőméknél....
Persze ők nem ilyen paranoiásak, hanem maximálisan együttműködnek az óvónőkkel - és nagyon jó hatással van a gyerekre. Az egyik óvónő szinte havonta megy hozzájuk, mert a kisfiú is annyira szereti őt.
Nálunk a bölcsiből, oviból jöttek, még évkezdés előtt. Az indok az volt, hogy a gyerek megismerheti így őket még az otthonában és amikor először megy, már ismerősökhöz érkezik. Fél óra volt, beszélgettünk, megmutattuk a gyerek szobáját - ennyi.
Évi- értem, hogy nálatok nem ez a célja a látogatásnak, de nálunk jól vette ki magát, hogy jöttek, kíváncsiak voltak a gyerekekre.
Engem nem zavarna. Sot orulnek neki, hogy kotetlenul tudunk beszelgetni. Mikor gyerek voltam nalunk kinn volt a tanito neni. Se a furdore se a hitvesi agyra nem volt kivancsi. Egyszeru kellemes beszelgetes volt.
Nem tudom mi rossz van benne. Ha szukseget erzi es bizok benne, hogy o jo pedagogus, akkor nyilvan szukseg van ra. S nekem is lehetosegem van jobban megismerni.
Nem mennék olyan helyre dolgozni, ahol ilyesmire akarnának kötelezni. De nem láttam még olyan iskolát, amelyik erre kötelezte volna a tanárait az utóbbi évtizedekben.
(Más kérdés, ha a tanár egyszerűen kíváncsiskodó természetű vagy szeret fontoskodni, esetleg nincs meg a kötelező óraszáma, és ezzel akarja kipótolni.)
Szia
En ugyan 6 eve nem gyakrolom a szakmam (ovono voltam), de a legutolso infom, hogy eltoroltek ezt a csaladlatgatas dolgot a szem.jogok serulese miatt. Most akkor visza allitottak, vagy csak a tanarneni el meg 20 evvel ezelott? Szerintem ennek nezz utana.
Éppen elégszer találkozik az ember a családdal a különböző iskolai rendezvényeken, sportnapokon, kirándulásokon...
A tanár nem kém és nem hatóság.
Ha azt véli, gondolja, sejti, hogy valamelyik gyereknek gond van a körülményeivel, akkor van éppen elég ezzel foglalkozó intézmény, akikhez fordulhat, hogy utánajárjanak a dolognak.
Evica, ha elromlik a klotyód és szerelőt kell hívni, azt is betörésnek érzed, az u.n. intimszférádba?
Nem, valószinű, hogy tanerő pont a hálószobádra kiváncsi, de arra sokkal inkább, hogy otthoni körülmények között, hogy viselkedik a gyerek. Sok mindenre lehet következtetni abból, hogy kötetlen körülméynek között, (értsd. nem az iskolában) hogy viselkedik a gyerek és még sok más egyébre.
Ha, probléma van a tanárral, azon valahogy mindig felháborodik minden szülő, de ha együtt kéne működni a gyerek érdekében, azt meggátoljuk.
Akkor mégis mit várunk?
Teljesen megértelek. Ha jó viszonyban vagytok, neki is mondd el ugyanezt. Ha jó pedagógus, megérti és szerintem meg tudjátok beszélni és egyeztetni a gondolataitokat.
Sok sikert!
Én azzal értek egyet, hogy a problémás családokat "meg kell látni", a gyerek viselkedéséből, pl. De annak nem látom értelmét, hogy az otthonában keresse fel a pedagógus a családot.
Míg a fiam ovis volt, még nem lehetett visszautasítani a családlátogatást. Volt egy papír a falon és arra kellett feliratkozni. Én soha nem irtam fel magam.
Nekem szegezte a kérdést az óvónő, hogy mikor jöhet. Mondtam, hogy vegyen sok benzint a kocsijába, mert több, mint fél órára lakunk, már nem ott, ahol az ovikezdéskor laktunk. Erre ő, hogy ezt jelenti a vezetőnek és megszüntetik a gyerek jogviszonyát, mert el kellett volna vinnem a lakhelyem szerinti óvodába. Elvittem volna, ha felvették volna.
Így visszajelentkeztünk a korábbi lakhelyünkre és vártuk, hogy a vezető mit lép. Szerencsére, semmit. Aztán vége lett az ovinak.
Az iskolát már úgy kezdtük, hogy az elején a tanítónőnek négyszemközt bevallottam, hogy nem ott lakunk, ahová be vagyunk jelentve, csak a faluban sok a c... és nem akartam oda íratni a gyereket. Mondta, hogy ezzel eléggé sok diákja van így...
Ha hiszed, ha nem - a kicsi gyerekek az iskolában NAGYON SOK MINDENT elmondanak arról, ami otthon történik a családban. Még azt is amiről azt gondolnád, hogy a gyereked nem is tud....
( iskolai tapasztalataim vannak pici gyerekekkel )
A családlátogatás pedig a gyereked érdekében nagyon fontos ( lenne, ha együttműködően állnál hozzá ).
De még ha tényleg autista is, akkor is egészen biztosan nem hat rá pozitívan egy introvertált, paranoiás szülő...
Volt egy idős nagynénink, de ő csak úgy 90 éves kora körül lett ilyen. Nem akart senkit beengedni a lakásába, merthogy ellopják tőle az ékszereit, meg a pénzét... A gyerekei vért izzadtak, hogy ellássák, takarítsanak nála (többszáz km-ről utaztak oda), mert nem volt hajlandó beengedni a takarítónőt, akit szerződtetettek hozzá. Stb. stb.
A néninél ez már-már skizofrénia határát súrolta... :-(
A gondolataimban olvasol.... .-)
az előző hsz-omban pont ezt az introvertáltságot akartam leírni....