Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés után dolgozni..
Létrehozva: 2012. augusztus 28. 17:54
Sziasztok!
A cím eredetileg ez lenne: Ki mikor kezdett el dolgozni a szülés után, ill. hogyan oldotta meg?
A helyzet nem egyszerű: Szülés után hamar vissza szeretnék menni dolgozni.
Namármost a hamar az kb. fél évet jelent, vagy még annyit sem.
Kötekedők kíméljenek, gyakorlati tanácsokra van szükségem, gyakorló anyukáktól. 
Mindenki tanácsát megköszönöm, csak könyörgöm ne hangozzék el: minek szül, ha nem akar otthon maradni? És egyebek..
Szeretem a munkámat, szükségünk van a pénzre, viszonylag biztos a munkahelyem, várnak majd vissza, lehet egy fenékkel két lovat megülni?
Volt már valaki hasonló helyzetben?
A szoptatással kapcsolatban nem szeretnék nagy faxnit csinálni, legrosszabb esetben (ha lesz tejem), akkor lefejem.
Na de ki vigyázna a babára? Egyáltalán normális ez az egész, vagy csak én vagyok rosszul összerakva?
Tudom, hogy minden kiszámíthatatlan, eddig minden ok, na de a terhesség vége még elég messze van.. hogy mi lesz szüléskor és utána, senki nem tudja.
Nyilván nem tudnék az első időben 20 napokat dolgozni, de heti 1-2 napot szeretnék majd bevállalni. A bölcsi is bizonytalan, pici babát meg gondolom nem valami okos dolog idegenre bízni. Szülői segítség a párom részéről lenne, de az sem egész napos..
Köszönöm, aki ír, segít!
3-4 órát az újszülött gyerek van fenn naponta... a 6hónapos alvásigénye kb. 12-14 óra, a többit viszont ébren tölti...
Ezen nem azt kell érteni, hogy a legrosszabb eset az, ha lesz teje, hanem azt, hogy ha valamiért nem tudja mindig úgy megoldani a szoptatást, hogy mindig a ciciből kapjon a gyerek, akkor legrosszabb esetben lefeji a tejet.
Szerintem.
mi ez a kényszerpihenősdi? erről nem is hallottam..
ez csak az államira vonatkozik?
semmi konkrétumot nem mondtam, mivel még nem is szültem.
hülyeség lenne most még ígérgetni, és nem is tenném, bármi történhet.
Igen, azt én is olvastam.
Meg is kérdeztem ott, hogy hol van ez bölcsi.
Nem a pénztárcádban akarok kutakodni, ne is válaszolj erre, de azért ezt végig kéne gondolni...
Egy másik topicodban (miért szóltok vagy valami hasonló címmel), elég sok negatívumot fogalmaztál meg a bölcsivel szemben.
Pl. októbertől-májusig nem viszik ki a gyerekeket, stb.
Akkor most melyik az igaz.
Többet keresel heti 1-2 nap alatt a babysitter kifizetése után, mint a GYED??
Csak akkor éri meg visszamenni. És ha jól tudom a kismamák védettsége is megszűnt, még ki is rghatnak.
Mire "ideértem",már több,mint 180 hsz-ed volt,nem olvastam el őket,gondolom,kaptál hideget-meleget.
Az én példám:a lányom másfél éves korától van segítségem,ami azt jelenti,hogy anyósom a jobb kezem(anyukámék messze laknak). Apa-anya-mama hármas körforgásban vigyázunk rá,két éves korától bölcsibe jár.
Tapasztalatom szerint a kicsi ezt könnyen megszokta,nagyon jól alkalmazkodó,könnyen,gyorsan szocializálódó kislány lett. Semmi gondunk nem volt a bölcsis beszoktatással,bölcsis élettel,az óvodának most nézünk elébe,de szerintem az is ok lesz.
A lányom azzal,hogy "sokfelnőttes" családban nevelkedik,csak pozitívat kap,több helyről,több szeretet,több figyelem jut neki.
Hárman a mamával,mi is kisimultabbak vagyunk,mert a felnőtt dolgokra is jut időnk:jól dolgozni,kettesben lenni,magunkra idő stb.
Ami eleinte nehéz volt:szervezés,szervezés,szervezés...
,de ma már félszavakból is tudjuk,hogy most ki mit csinál a kislány körül.
Ja,szerintem,semmi baj nincs veled
,majd belejössz.
Jaj, hogy mondhatsz ilyeneket!
Egy másik topicban le mertem írni, hogy a gyerekeim egészséges lelkületű, normális felnőttek lettek annak ellenére, hogy amikor kórházban voltak nem voltunk velük éjjel-nappal.
Ne tudd meg, mitt kaptam.
Ügyes vagy, hogy már előre számba veszed a lehetőségeket.
Konkrétan úgyis akkor tudsz dönteni, ha már meglesz a baba.
Ha heti egy-két napról van szó, én bébiszitterben gondolkodnék.
Jó lenne, ha tudnád milyen időbeosztásba fogsz dolgozni.
Egyéves kor előtt, ha visszamész (a tgyás letelte után), akkor gyest nem kapsz, csak a fizetést.
Nem tudom a heti 2 napra kapott fizetésed mennyi lenne, fedezné-e a bébiszittert.
Egyéves kor után (én ezt tenném, de nem erre kértél tanácsot), a gyes mellett max, heti 30 órában dolgozhatsz, ez anyagilag jobban megérné.
na ne csinald mar! Te nagyon jol tudod hogy en mindig a gyerek erdeke mellett allok ki, de ez annyira, de annyira tulzas, hogy emellett nem lehet elmenni. eloszor is, nem igaz a "lepasszolas", masodszor, ezek a beszolasok masra sem jok, mint buntudatot kelteni a kismamaban, es en nem ertem hogy ez miert jo.
ez a minimum 3 evig otthon, vagy legalabb 2, tipikusan magyar beallitas, es ha jol megnezzuk, "csak" a hetvenes evekben kezdodott, azelott senkinek sem jutott eszebe, de azota mindenki ezt fujja.
senki sem vonja ketsegbe hogy a gyereknek jo ha az anyjaval van, de attol sem lesz baja ha nem 24 oran keresztul van vele, elvan a bolcsiben is, vagy jo bebisinterrel is. tudomasul kell vegre venni, hogy a hosszu tavolmaradas a munka vilagatol=szakmai halal, es ezt ma nem engedheti meg senki. ez egy muszaj helyzet, a jovore gondolni kell. az is erdekes, hogy sehol mashol (Ausztraliat kiveve, ahol nagyon csaladbarat torvenyek vannak) nem talalkoztam ezzel a mentalitassal, hogy a leheto legtovabb kell otthonmaradni, hanem ellenkezoleg, a leheto leghamarabb kell visszamenni a munkaba, merthogy' a munka manapsag egy igen draga kincs. es ugyan vegyuk mar figyelembe, hogy a gyereket nem bevagjak valahova, ahol nem kap enni, inni, tiszta pelenkat, tehat nem szenvedesre van itelve, hanem profi, gyerekhez ertok figyelme alatt all. ezernyi peldat tudnek hozni hogy a gyereknek semmi baja nem lesz a bolcsitol, es osszehasonlitva azokkal a gyerekekkel is, akikekkel a mamajuk otthon volt harom evig. ilyen eset a csaladomban is van, Anyu egyedul ocsemmel tudott otthon lenni harom evig, mi, tobbiek, mind bolcsisek voltunk szuksegbol, es egyaltalan semmi, de semmi kulonbseg nincs az erzelmi, meg a mittudomen' milyen elkepzelt fantaziakra epitett vilagunk kozott. semmifele banatunk, serulesunk, fajdalmunk, stb. nincs a bolcsi miatt, egeszseges szemleletu felnottek lettunk, mint ahogy a batyam fia is, akinek az anyukaja egyetemista volt amikor a gyerek kicsi volt, es bolcsibe jart. a munkatarsam az irodabol ment szulni, es ket het mulva utasitasokat adott nekem hogy melyik futo projektjeit passzoltassam at egy laptopra, es nem egeszen 3 honap mulva teljes munkaidoben visszajott dolgozni, pedig imadja a gyereket, es nagyon boldog hogy o van, de tudja, csupan szeretetbol nem lehet jovot epiteni. mas is kell, es foleg ma kell gondolni a jovore, nemcskak a sajatjara, hanem a gyerekere is.
ne hulyeskedj mar.
regen a jobb csaladoknal bentlako szemelyzet nevelte a gyereket, szoptatos dajka szoptatta , kesobb a nanny nevelte aztan jott a nevelono.
A gyerekek szepen felnottek senkinek se lett semmi baja.
Csak ma van annyira minden a feje tetejere allitva ha szuletik egy gyerek a csaladba. tedd azt amit a lehetosegeid szerint a legjobban tudsz tenni es kesz.
A szoptatast ha ugy oldod meg hogy lefejed a tejet akkor sokkal egyszerubb es ha ez nem kenyelmes neked akkor mielott visszamessz elkezdheted elapasztani a tejet es fokozatosan atallni tapszerre.
En a te helyedben nem a bolcsibe vinnem hanem ha van ra mod akkor felvenni egy jo babysittert aki egesz nap van a babaval a sajat lakasotokban.
Olyat akinek vannak jo referenciai, es azokat le is tudod ellenorizni, vagy olyan idosebb not akit akar te is ismersz szemelyesen.
Es mindezek melle lehet hogy meg fogsz lepodni de itt ahol elek ez normalis gyakorlat, hogy a babysitter tudta nelkul kamerazva lenne a lakas legalabbis a kezdeti idokben. Hogy biztosak lehessetek abban hogy jol banik a gyerekkel van turelme hozza , nem csinal olyasmit amit nem szabad.
Van aki ezt ugy gondolja hogy nem helyes, de sokan a gyerek es amaguk nyugalma erdekeben felszerelik a babakamerakat es igy nem kell aggodniuk hogy sokszor egesz nap nem tudjak mi van a kicsivel.
sok szerencset!
Mancika,
Jol teszed, hogy elore gondolkodsz. Persze meg nem tudni elore, hogy hogyan alakul az eleted (belemegy-e a ceg, hogy csak 2 napot dolgozz, kell-e hetvegen is menned, mennyi ideje lesz a parodnak, mennyire lesz el a gyereked masokkal...) megis jo otelet elore keresni valakit, akire szamithatsz pl ha te is beteg leszel. En sem biznam "full time" nagyszulokre a gyereket, foleg nem ha mar 60 ev folottiek. Egy masik topikon irta valaki, hogy leepites volt a helyi oviban es az egyik ovonenit kereste meg 2-3 szulo, hogy "folytassa tovabb amit eddig is olyan jol csinalt." Erdekoldj, hogy van-e leepites valahol vagy ragassz ki hirdetest jatszohazak, ovik hirdetotablajara, hatha akad pl olyan anya, aki a te gyerekedre is szivesen vigyazna. Van meg tobb honapod, hogy osszeismerkedjetek...
Tudom, hogy idealis lenne, ha mindenki addig lehetne otthon a gyerekevel ameddig csak akarna, aztan meg ripsz-ropsz talalna allast (bejelentett, erdekes, jo kollektiva)... csakhogy ez nagyon de nagyon keveseknek adatik meg (videken alig akad munka, nem igazan orulnek a kisgyerekes allaskeresoknek, elavul a tudas...). Kerdezz ra a fonokodre (lehetoleg adja irasba), hogy megoldhato-e a heti 2 nap, lehetoleg 1-2 nap hetvegevel.
A masik pozitivum, ha a parod is besegit (pl hazimunkaba, furdetesbe) igy o is jobban fog kotodni a kicsihez. A te kereseted pedig szinten nagy segitseg lehet. Azert sajnos sok esetben van olyan, hogy a ferfi 2,3 allasozik, a no pedig csak a gyerekkel van es nem vegzodik jol a dolog. Pont olvastam a cikket a tancosrol, aki 2 ettermet! vezetett meg heti 5x2 orat! tanitott tancot es szivinfarktust kapott. En tobb hasonlo esetrol is tudok...
Azt azért ne felejtsd el, hogy abban az időben szinte minden munkahelynek volt SAJÁT bölcsődéje. Ott akár még a szoptatás is megoldott volt, mert igenis engedték az anyát átmenni a bölcsibe, nem okozott gondot, tulajdonképpen az volt a természetes.
--------------------
A topikindító szövegben engem legjobban ez a mondat ütött szíven:
"A szoptatással kapcsolatban nem szeretnék nagy faxnit csinálni, legrosszabb esetben (ha lesz tejem), akkor lefejem".
És nem is kívánom kommentálni, mert én teljesen az ellenkező oldalt képviselem. És hát arra természetesen topikindító nem kíváncsi.
igen így van....a gyakorlatban másképp működik mint elgondolva...meg hát más ha egy-egy napot vigyáznak a gyerekre, mint ha mindennap kell. MÉg mi fiatalon is elfáradunk, hát akkor egy idősebb ember....
Nem keresek most vissza, nincs rá sajnos időm, csak annyit tudok, és elvileg arra igyekeztem reagálni, hogy egy féléves gyerek nem 3-4 órát van fent.
És tudtommal még mindig 12-14 óra nagyjából az alvásigényük ebben a korban.
Ha többet alszanak, az jó, de nem 20 órát összesen....
Tény és való, hogy fel lehet nőni a bölcsiben is. A nem tudnak és nem akarnak között meg óriási a különbség.
A tudományról még annyit, pont, hogy pszichológián tanultuk, hogy a személyiségfejlődéshez fontos, hogy az anyja mellett legyen kétéves korig a gyerek. Én sem magamtól találtam ki.
Mondjuk tőlem aztán mehet dolgozni mindenki, már szülés után másnap is. Én nem tenném, mert soha vissza nem térő alkalom a mostani, és dolgozni még dolgozhatok 30 évig (vagy még tovább), miután mókuskerékbe rakom a gyerekemet.
(Az ősanyás rész nem Neked szólt, de már nem kerestem vissza, kinek szántam.)
Látom, szóba került a szoptatás.
A kisfiam 8 hónaposan relválasztotta magát, ezért nála megoldódott.
A kislányom viszont nem zavartatta magát azon a ténye, hogy visszamentem dolgozni. Amikor nem voltam otthon, evett-ivott bármit (akkor már 1 éves elmúlt), de reggel, este, éjjel cicizett.
Engem nem zavart, hogy éjjel odabúlt, mert mellettem alidt egy rácsos ágyban (negyedik fala levéve, francia ágyíhoz odaolva), ezért gyakorlatilag fel sem ébredtem. Odabújt, cicizett, én máris aludtam tovább.
Hú, biztos kapsz hideget-meleget, át fogom futni a topikot, de először leírom, nálunk hogy volt...
Kutató vagypk, szeretem a munkám és bizonyos projectek éppen akkor futottak, amikor a gyerekeim születtek... A pénz se jött rosszul.
Ezért nálunk úgy volt, hogy ami nagyon SOS volt, azt otthonról is megcsináltam. Volt, hogy a gyerek egy hetes korában fejeztem be egy tanulmányt, ami a picit korábbi szülés miatt abbamaradt. Igaz, már csak a konklúziókat kellett megírni, azt két alvás alatt megcsináltam.
De amúgy az első pár hónapban nem nagyon dolgoztam, csak utána. Az első babával korán, 8 hónapos korában visszamentem dolgozni, de kaptam rá lehetőséget, hogy csak heti 2,5 napot dolgozzak, de amúgy 40 órában vettek fel, rendes fizetéssel. Ez életem legjobb időszaka volt! A gyerekkel is sokat lehettem, de dolgozhattam is, a heti 2,5 nap alatt sokkal termékenyebb, kreatívabb voltam, mint előtte-utána, amikor heti 5 nap bent rostokolok. Szerencsére anyukám akkor ment nyugdíjba, ezért elvállalta a fiamat. Ez a "rend" 1,5 éves koráig tartott, utána 5 napos munkahétre tértam át, de sok szabim maradt, ezért sopk időt töltöttem vele utána is. A fokozatosság szerintem jót tett a gyereknek, ezért nem viselte meg, hogy visszamentem.
A kislánnyal erre már nem volt lehetőségem, ezért vele 1 éves koráig voltam otthon, azután a szabikat szintén fokozatosan vettem ki, ezért 15 hónapos koráig elhúztam kicsit az otthonlétet (heti 1 nap mentem be, majd heti 2 nap, heti 3 nap). Utána nagymamázott ő is, majd 2 éves korától bölcsi.
Mindkét gyerek nagyon anyás, de emellett kiegyensúlyozott, magabiztos gyerekek.
Nekünk jó volt így, de ezt mindenkinek magábak kell eldöntenie.
Pszichomókusoktól olvastam, hogy a gyerek érzi, ha az anya is bizonytalan abban, hogy otthagyja és úgy érzi, vmi szörnyűség éri most a gyereket. Ha azt érzi az anyján, hogy ez természetes, az élet része és attól úgyanúgy szereti továbbra is, csak most dolga van, akkor mindenféle lelki sérülés nélkül veszi a dolgot.
Szóval, ez rajtad (is) múlik!
Lehet, hogy nem ez a legnagyobb probléma, de dilemma.
Véleményem szerint ez akkor nem probléma egy nőnek, ha 3 éves kora óta az anyaságra készül, és semmi más nincs az életében (szeretett munka, jó párkapcsolat), aminek az esetleges átszervezésén el kellene gondolkodnia, amikor teherbe esett.
A miénk tervezett gyerek volt, de igenis sokat gondolkodtam azon, hogy imádott munkámban hogyan alakul a sorsom, és elsősorban: a férjemmel hogyan tudjuk fenntartani a szerelmet, intimitást. De mivel gondolkodtunk rajta, kilogisztikáztuk, felkészültünk mindenre.
Épp az általad vázolt hozzáállás nem tűnik "tervezettnek". Szerintem nem az a "tervezett gyerek", amikor a nő minden racionalitás nélkül, "belehalok, ha most nem lehet gyerekem" elvvel esik teherbe, és onnantól se lát, se hall, csak rugdalózókat vásárolgat.
Nézd, felesleges a szélsőségek felé elvinni a társalgást. Aki szeretné, és megteheti, maradjon otthon a gyerekével. Csak sajnos sok esetben pont ezek a nők harapják át azoknak a torkát, akik meg nem tudnak, nem szeretnének otthon maradni. Ahogy már írtam, felesleges azzal dobálózni, hogy nem lesz normális, egészséges a gyerek, ha anya nem őrzi 24 órában, mert az emberiség történelmében igen sok korszak cáfolja ezt a tézist, nem is beszélve a tudományról (és nem a mostanság divatos "forogjon a gyerek körül az életed" tömegeladási könyvekre gondolok).
A gyereknek tök jó, ha anya otthon van vele, de akkor is lehet boldog és egészséges, ha egy dolgozó anya (is) neveli szeretetben, következetesen.
Az alvási szükségletről pedig lásd egy korábbi hozzászólásom.
Normalis vagy, ne aggodj :-) En most vagyok 8 honapos terhes, meg dolgozom (dolgozni is fogok meg kb 2 hetet) es en is 5 honap utan fogok visszamenni dolgozni, egyszeruen azert, mert kulfoldon elek, es az itt megengedett (es fizetett) 3 es fel honapnal (!) igy is többet maradok otthon (sajat költsegre, fizetetlenul). Nem mondom, hogy ez a legidealisabb rendszer, de ez van, ezt kell szeretni. Bar altalanossagban elterjedtebb a reszmunkaido, mint otthon, pont az en munkammal nem megoldhato, tehat en rögötn 100 %-ba jovok vissza. A papajaval marad otthon utana kb 1 honapot, aztan 1 honap nagymamakkal (akik egyebkent több szaz kilometerre laknak, tehat a hetkoznapokban nem fogunk tudni rajuk szamitani a jovoben), majd vagy a bolcsi, vagy pedig bebiszitter, szomszeddal kozosen. A legnagyobb problema inkabb az, hogy a gyermekelhelyezesnek iszonyu koltsegei vannak, akarmelyik megoldast is valasztom. De mi vallaltuk, tudtuk elore, megoldjuk. Es szamtalan pelda van elottem, a gyerekek, akiknek a mamajuk visszamegy dolgozni (akar meg nalam hamarabb is) nem lesznek sorozatgyilkosok :-) Nyilvan ilyenkor az ember megprobal a minosegre koncentralni az együtt töltött idoben.
Szoval fel a fejjel, a pampogokkal nem kell torodni, szervezes kerdese az egesz. Sok örömet!
ez teljesen így van, anyukám (még apukám segítségével is) 6 hónapig csinálta, hogy minden nap jött - volt egy átmeneti időszak, amíg nem vették fél a lányom bölcsibe, én viszont már jöttem dolgozni, igaz engem teljes időben vettek csak vissza - ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy reggel fél 7 kor kelt és este fél 8 ra ért haza. És akkor volt ő 64 éves, fitt, és mozgékony. Olyan szinten megerőltette magát, hogy azt mondta ez alatt a fél év alatt 5 évet öregedett, egyszer meghúzta a derekát, ami azóta nem jött rendbe. Azt mondta, többet ezt nem tudja válllalni, mert teljesen kikészült tőle. Pedig imádja a gyereket, de sok volt neki, elfáradt.
Topikindító, ha hiszel abban, hogy Te vissza akarsz menni, mert téged nem elégít ki csak az anyaság, hanem dologzni is akarsz, az egy természetes igény, és ne kérdőjelezd meg, hogy normális vagy-e. Nem tudom, a munkahelyed ezt konkrétan felajánlotta-e, hogy heti 1-2 nappal is beéri (én még nem láttam Magyarországon ilyet, csak olyat, hogy napi 4-6 órás munka) de a lényeg hogy nagyon meg kell szervezned a segítséged váratlan helyzetekre is. A bölcsi ha felveszi, felveszi egész évre, de ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy 1 hét bölcsi, 2 hét kényszerpihenő. Ha erre van segítséged (fizetős, vagy nem fizetős, de megbízható) akkor ok, ha nncs, bele se vágj, mert csak egy gyötrelem lesz az egész. Oviban már könnyebb, onnan nem rakják ki minden héten a gyereket.
természetesen akartuk, különben nem tartottuk volna meg.
a terhességem közepe fele járok lassan, és igen, felmerültek kérdések, amire most is megkaphatom a választ, és igen, érdekel, mert hiszek abban, hogy a családot össze tudom majd egyeztetni a munkámmal, amit nagyon szeretek, úgy, hogy ne sérüljön egyik se.
nekem sem ez a legnagyobb problémám, de tájékozódni úgy gondolom, hogy lehet.
Az enyém félévesen már 10-12 órát fent volt. A barátnőmé is.
Egy két-három hónapos esetleg 3-4 órát van fent, de egy féléves...?
Természetesen nem kell csak az anyjával lennie egész nap, egy-egy órát jó, ha mással tölt, de nem egy egész napot - napokig ráadásul.
Azért ne legyen már ősanya, aki félévesen nem adja közösségbe a gyerekét, mert a "szocializmusba' is felnőttek ott a gyerekek".
"persze, én is arra gondoltam, hogy állandó személy, de a legjobb lenne egy családtag. vadidegenre nem szeretnék egy picibabát bízni, megmondom őszintén.
vagy csak ajánlás útján.."
Hát ez csak akkor működik ha a nagyszülők fiatalok, ráérnek és lelkesek. azért egy 60-70 éves embernek napi szinten ez már nagyon megterhelő lehet...mind fizikailag mind mentálisan (felelősség...). Persze lehet hogy simán elvállalják, de amikor már a gyakorlatban is nap mint nap "szolgálatban" kell lenniük, nagyon el fognak fáradni ami előbb utóbb konfliktust szülhet köztetek. Ezért javasoltam, hogy mindenképp keress bébiszittert, aki fiatal, erős (bírja a terhelést) és hadrafogható. A bölcsit 6 hónapos kortól azért nem javasolnám, mert a bölcsiben zömével sokkal nagyobb gyerekek vannak, akikre felügyelni kell. A gondozónő nem tud annyit foglalkozni egy picivel amennyit kellene.....A még járni nem tudókat berakják a járókába és ott van naphosszat....mint egy szobanövény. Sztem rémes... A másik amit át kell gondolnod, de ez majd úgyis a gyakorlatban derül ki, mikor már meglesz a pici.....szóval még egy lényeges kérdés van, hogy mennyire vagy Te energikus. A munka teljes embert kíván, a kisbaba pedig 24 órás szolgálatot. Lehet hogy nappal tök jól elvan a bébiszitterrel de éjjel ha sír neked kell felkelni hozzá, és a másnap ilyenkor pusztulat..még otthon csak-csak elvagy, de a munkahelyen nem dőlhetsz le pihenni. Nekem két fiam van, az egyik 10 éves a másik a 2,5 lesz lassan. Mindkét gyerekkel dolgoztam, a nagyfiam 5 hónapos volt, amikor kezdtem, a kicsi másfél......de szerencsés helyzetben vagyok mert itthonról végzem a munkámat (már nem sokáig egyébként...). És még így sem volt egyszerű. Nagyon elfáradtam sokszor. A nagyra vigyázott napközben akkoriban az anyósom, még bírta fizikailag. A kicsire már nem tud, az egészsége már nem olyan persze ő mondta hogy elvállalja, de én nem hagyom így rá, egyiknek sem jó....így a kicsit 20 hónaposan beadtam bölcsődébe, így tudok dolgozni. Közben kedden délelőtt és szerdán van egy lány aki vigyáz rá napközben ha beteg. Így tudok akkor is dolgozni, persze ha betegség van stb., akkor nagyon összecsapnak a fejem felett a hullámok...de meg kell oldani. Szal készülj fel, hogy nem lesz egyszerű, kívánom a legjobbakat.
Aki még nem csinálta ezt annak elképzelése sincs róla.
Egy csecsemőt nem lehet kikapcsolni, mert éppen zombiszerüek vagyunk a fáradtságtól.
Sokszor ha elaludtak napközben én is kidőltem mint egy zsák, hogy legalább addig aludjak amig csend van.
Oké, én megértettem az elején, hogy Te heti egy-két napról beszélsz.
De vagy én nem olvastam figyelmesen, vagy Te nem válaszoltál arra itt valakinek, hogy (nem pontosan idézem, de tény) "ugye tudod, hogy tgyás, gyed mellett nem lehet munkát vállalni, gyes mellett pedig csak részmunkaidőre lehet menni"?
Azt viszont én kérdezem, hogy így is megéri-e visszamenni dolgozni?
Ez eszembe sem jutott még, ha nekem most dolgozni kellene, asszem egy idegbeteg állat lennék, pusztán a fáradtságtól.
Tudniillik az én fiacskám féléves koráig egyszer kelt éjszaka (régi szép idők!), aztán hónapokig 4-5-6X (fogzás, mozgás, front, csak úgy, és ezek tetszőleges váltakozása), azután volt, hogy nem számoltam, nem is emlékeztem néha, hogyan került mellém az ágyba, olyan fáradt voltam.
Most nyáron "megszívatott", elkezdte átaludni az éjszakákat, kemény 5! napig, én meg dicsekedni kezdtem, hogy "na lám-lám, csak elértük ezt is"
na aznap már megint felkelt 5X. JA, ezt is csak úgy vettem észre, hogy feltűnően jól éreztem magam. És leesett, hogy azért, mert alszom éjszaka
Fogzásban is jó a gyerek, februárban jött ki a 3.,4.,5.,6. foga egyszerre, azóta csak hol bedurrant, hol nem, most egyszerre kibújt 5, meg már látom, hogy kettő próbálkozik, szóval ezért nem alszunk mostanában (nem, nem királyi többes
) .
Anyu velem otthon volt 2 évig, majd bölcsibe adott. Sokat foglalkozott velem, vitt mindenhová, társaságba is eleget. Sokat utaztunk, kirándultunk.
Öcsém majdnem 8 évvel később született meg, 7 hónapos volt, amikor anyu munkába állt, mert apuval akkor mentek szét.
A mai napig bánja, hogy kimaradt az életéből ugyanaz az időszak, és egyébként a gyerek sem hülye. Elfordult anyámtól, megsértődött a 7 hónapos gyerek, amikor anyu hazaért a munkából (egész naposra volt kénytelen visszamenni)!
Pedig öcsém kivételezett helyzetben volt; nem idegenekkel, hanem a mamával (HTB volt), papával (akkor már nyugdíjas) és a közös keresztanyánkkal (aki akkor nem dolgozott).
Keresztanyu volt sokáig a minden neki, jobban kötődött hozzá, mint anyuhoz.
Nem tudom, hogyan jó. Nem tudom, én mit tennék, ha nem lenne bizonytalan a munkám (idéntől az, amikor szülni mentem, még nem volt az).
2 éves koráig itthon akarok a fiammal lenni! Anyagilag sem érné meg GYED helyett dolgozni, és míg anno imádtam melózni, most imádok a fiammal foglalkozni.
Igenis fontos a személyiségfejlődéshez, hogy kétéves koráig az anyjával legyen, ha lehetséges.
Így terveztem eredetileg -és pont letojom, külföldön hogyan csinálják, Magyarországon szültem, és örülök, hogy itt- ez nem Neked szól, de ez a véleményem.
Ha hosszabban itthon leszek mégis, annak munkahelyi oka lesz, mert még egyet egyelőre nem merek bevállalni.
De szülnék GYES alatt, csak, hogy mégegyszer ne kelljen kiesnem a munkából később, illetve, hogy viszonylag kicsi korkülönbség legyen a gyerekeim között. Na ebből lehet, hogy nem lesz semmi.
Ha megengedheted magatoknak, szerintem fél-egy évesnél a magánbölcsi a legjobb megoldás. Ott gyerekek között is van, és mégis nem olyan sok az egy gondozóra eső gyerekszám, hogy ne legyen rá idő.
Emellett ot van még a bölcsi, ha felveszik, és a bébiszitter, de az drágább szerintem, mint a magánbölcsi, plusz gyerekek között sincs annyit. De azt lehet, hogy mondjuk egy éves koráig bébiszitter, utána rendes bölcsi.
Arra azért számíts, hogy ha bejelentetten dolgozol, bukod a gyed-et, és nincs magánbölcsi/bébiszitter támogatás helyette. :(
Meg arra figyelj, hogy ha nagyon fontos szakmai programok is vannak, pl. fontos tárgyalás, annak idejére legyen vészmegoldásod, ha mondjuk megbetegszik a bébiszitter, vagy kiteszik a gyerekekt a bölcsiből, mert mondjuk köhög. (Ideális a nagymama, hadra fogható apuka (bár Murphy, hogy neki is ilyenkor van fontos tárgyalása), kevésbé ideális, de máködő megoldás tartalék bébiszitter.
Minden bántás nélkül kérdezném: akartad,akartátok ezt a babát,most akartátok,vagy csak "véletlen baleset" következménye. Esetleg úgy gondoltad,ha már így történt,akkor megszülöm?
Merthogy ellenkező esetben egy várandós(!) nőnek a terhessége kezdetén nem ez a legnagyobb problémája. Sőt!
Minden bántás nélkül kérdezném: akartad,akartátok ezt a babát,most akartad,vagy csak "véletlen baleset" következménye?
Esetleg úgy gondoltad,ha már így sikerült,akkor egye fene megszülöm?
"Volt bölcsi-ovi- sokszor közel-lakó nagyi."
Nem kötekedésképp, csak sokak szerint (itteni hozzászólók szerint is) eleve bölcsődébe adni gáz. Akkor is, ha csak 8 óra 8 óra.
(Egyébként igazad van.)
ezért írtam, hogy még képlékeny.
Jogos ez is.De ott a de,hogy sajnos a szülés,terhesség nem mindig úgy alakul ahogy a nagy könyvben meg van írva.És akkor úgyis felülír mindent az élet.
Szerintem te egy nagyon szerencsés ember vagy :)
Nem tudom, hogy meddig fogok dolgozni, ez is képlékeny. Ha a nem lesz komplikáció, akkor végig. De nem terveztem meg, ahogy alakul. Viszont tájékozódni azért nem árt.