Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Negatív vagyok
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 07:56
Sziasztok!
Az a problémám, hogy folyton azt veszem észre, hogy negatív vagyok, és ez sajnos nagyon-nagyon befolyásolja az életemet..
Semminek sem tudok igazán örülni, folyton mindenért morgok.Ha valami negatív dolog ér, egyből írok a cégnek, hogy mégis hogy képzelik.
A kritikát nem bírom.
Párom elfogad és szeret,támogat (8éve) úgy, ahogy vagyok, én mégis mindig a hibáit hánytorgatom, ha találkozok egy barátnőmmel, folyton csak panaszkodni tudok.Hol a férjemre, hol a családomra, mindig csak nyavajgok...
Mindig mindennel elégedetlen vagyok, soha semminek nem tudok őszintén örülni, és ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én akarom, akkor iszonyatosan tudom sajnálni magam...És közben másokra meg iszonyat módon tudok irigykedni.
Voltam a Pozitív gondolkodás napján, olvasok pozitív gondolkodós dolgokat, olvastam a Titkot, voltam családállításon, próbálom 'feloldani' ezt a görcsöt, ezt a megmagyarázhatatlan dolgot magamban. Járok jógázni fél éve, próbálok megoldást találni.
Múlthéten egész héten magam alatt voltam, egyfolytában 'sajnáltam magam', mert sosincs annyi pénzem, amennyit szeretnék, mert évekig kell gyűjtögetni, hogy az ember biztos hátteret teremtsen egy baba vállalásához (másoknak bezzeg milyen könnyen megy).
Szóval egész héten csak úgy úsztam a negatív gondolatokban, erre tegnap kirúgtak. Átszervezték a cég terveit, külföldre fókuszálnak, mert belföldön nincs többé 'babér', nekem nincs külföldi tapasztalatom, úgyhogy kiadják egy ügynökségnek a marketinget.
Kirúgtak abból a munkából,amit teljesen biztosnak gondoltam, mivel nagy múltú cég, és van ismerősöm, aki itt dolgozik 4éve.
3éven belül ez volt a 6. munkahelyem, valahogy minden munkahelyemen fél évet töltök el. Fél év. És aztán vagy csődbe megy a cég(2helyem) vagy a válság miatt leépítenek embereket(3másik cég).Egy cég sem 'virágzik' azóta, hogy elküldtek.Valahogy mindig kifogom.
És most itt ülö, a merő önsajnálatban, és nem tudom, hogy mivan.
Hogy mégis mit csináljak. Mintha belém lenne programozva, hogy fél évet tudjak csak egy munkahelyen eltölteni. Mintha rám lenne írva.
(folyt)
köszönöm szépen mindenkinek, aki írt, 7végén 'kihúztam magam a konnektorból', és sokat pihentem, feltöltődtem napenergiával:)
sok értékes hozzászólást és pirivt kaptam, köszönöm, hgoy időt és erőt szakítottatok rám.
tudom, hgoy dolgoznom kell magamon, le kell győznöm az önértékelési problémáimat, meg kell tanulnom elfogandom a világot úgy, ahogy van, és kicsit könnyedebben venni a dolgokat.
tartósan pozitívnak lenni, és megbarátkozni azzal, hogy nem lehet mindig minden tökéletes.
szerencsére a férjem tökéletes társ ebben, maga a megtestesült optimizmus, és 'úgyis lesz valahogy':)
tudom, hogy nyitnom kell a világ fele, új , más barátokat keresni, még más hobbit, és meg kell ismenem önmagam, a bennem lakó dolgokat.
köszönöm, hogy segítettetek
szép napot kívánok mindenkink
Sziasztok!
Depresszió zárt topikot szeretnék nyitni, nekem van már egy zárt topikom, sajnos én már nem tudok.
Ha valakiket érdekel, akkor írjon privit. Jó lenne néhány érintettel megbeszélni a problémákat, kinek mi segített, nem segített.
Valamint nem szívesen teszem közzé a problémáimat egy nyitott fórumon.
Tüneteim alapján pszihiáter diagnosztizált, nem átmeneti rosszkedvről van itt szó sajnos. + pcos is vagyok, szerintem ezzel is összefüggésben lehetnek a dolgok.
Írjon, ha valakit érdekel és tud zárt topikot nyitni.
Ilyen semirámis ( a klónjaira sem ) és egyéb okoskodókra nem vagyok kiváncsi.
Nekem szimpatikus az önkritikad, nehol meg vicces is az önironiad.
Meg nagyon fiatal vagy, fog ez az allapot valtozni, lehet most szabadulsz az illuzioidtol.
Itt sztem senki nem fogja neked megmondani, hogyan gondolkodj pozitivan, mindenki mas, mindenkinek mas modszer jön be.
Vágysz valami olyanra, ami csak veled kapcsolatos? Ami nem másik ember, élőlény (gyerek, férj, kiskutya, kiscica, hörcsög) és nem is valamilyen birtokolt tárgy (ház, autó, nyaraló), hanem csakis veled, a te teljesítményeddel kapcsolatos?! Elérni valamit az életben? A hobbidban, a munkahelyeden, a személyiségedben?
Vágyj valami olyanra is, amit nem lehet elvenni tőled, amit nem lehet tönkretenni. Ami te vagy. Szerintem kicsit jobban éreznéd magad.
Nálam a rózsaszÍn szemüveg az a mondat volt, amit jól begyakoroltam, hogy SOKKAL JOBB DOLGOM VAN, MINT AMILYEN ROSSZ LEHETNE
és itt végig gondoltam a környezetemben élő asszonyok sorsát, és láttam, hogy van még az enyémnél lejjebb.
Egy három gyermekes, ma már 7 unokás hozzászóló.
Igazából kérdés sem volt, hogy egyetemre megyek, max pontszámot vittem, és a családban mindenki akarta, hogy egyetemre menjek, mert én vagyok a 'család szeme fénye' a tág családban sincs senkinek diplomája, mindenki szakmunkás, alig várták, hgoy diplomám legyen. A szemükben ez volt a könnyű élet kulcsa...
Én pedig szorgalmasan tanultam, miért ne mentem volna?
Mert ez egy nagy átverés. A "rendszerváltás" hazugsága.
A munkád elvesztése miatt teljesen érthetők a negatív érzések.
Ha attól függetlenül, előtte is voltak már, akkor "okosságok" olvasása helyett kérdéseket tennék fel magamnak.
Főleg azt, hogy "a helyemen vagyok-e?"
A marketinges az a foglalkozás, amit szívesen művelek? Vagy szívesebben lettem volna pl. óvónő, csak hát az rosszul fizet...
Milyen típusú munkahelyen, kollektívában érezném jól magam?
Szeretem-e a párom, vagy csak azért vagyok vele, mert nincs más?
Mit szeretnék a közeljövőben elérni?
Egyáltalán, van célom?
A jógázás is csak akkor lehet hasznos, ha nem a problémáid "kezelésére" alkalmazod, hanem azért, mert hiszel benne, a körülményektől függetlenül is jót tesz neked.
(Pl. az én érdeklődésemet is felkeltette a jóga, de egy "nehéz" időszakban, ezért úgy döntöttem akkor, hogy megvárom, amíg azon túljutok és utána döntöm el, hogy valóban azt szeretném-e. A jógát csak meggyőződésből lehet csinálni, ezért egyelőre nem kezdtem bele.)
Hát Szívem, kész szerencse, hogy még olyan fiatal vagy, és időben rájöttél, hogy nem akarsz Mrs. Savanyú Jóskáné lenni, akit a formás popója ellenére egy idő után dobni fog a párja.
Csalodottságod érthető. Eltervezted az életed, hogy x évesen, ilyen klassz állás, klassz pasi, és y millió összegyűjtésekor, kész leszel arra is, hogy e klassz kis világra préselj egy bőgőmasinát.
Úgy érzed jó gyerek voltál, jó tanuló, tiszteséges, rendes, becsületes, nem dobtad szét formás lábaidat nyilvánvaló anyagi juttatásokért. Sok áldozatot hoztál, hogy jól tanulj, a munkádban mindig törekedtél a lehető legjobb munkát végezni.
Mégis az Élet nem kényeztet stabil álomállással. Pedig ismersz cudar másokat, akiknek félcsettintésre sikerült, ami Neked nem.
Így vagy hasonlóan éreznek naponta pár millióan. De mem mindegy, hogy ezt menyyire engedik magukon eluralkodni.
Próbálj figyelni az örömre. Ne csak akkor engedélyezd magadnak a nagy mosolyokat, amikor olyan dolgot érsz el, aminek köze van felállított céljaidhoz, hanem csak azért mert jólesik.
Viszonylag kevés marketinges állás van ebben az kis országban, ha pl. sikeres fodrász szeretnél lenni matematikailag triplázódnának az esélyeid.
Ne törj le, ha rögtön nem sikerül elhelyezkedned a szakmádban. Mivel eddig az agytekervényeidet túráztattad munkád sorára. Próbálj valami kézzel fogható dolgot tanulni, hogy tanulj meg többet saját magadról.
Pl. Rajztanfolyam, fazekas tevékenység, pár hetes vmiféle masszázst tanító tanfolyam. Hidd el ez még akkor is fontos ha az egész fazekas foglalkozáson pl. te készíted a legelcseszettebb köcsögöket.:)
Szükséged van rá, hogy új emberekkel találkozz, és kilépj a megszökött kerékvágásból, talán valódi baráti kapcsolatokat is szerezhetsz.
Ha az én barátnőm lennél, és huzamos ideje már arra használnák a közös időnket, ami ebben az elfoglalt életben, mindig kevés, hogy a nyavalygásodat hallgassam, hogy milyen szerencsétlen vagy, és másoknak mennyivel könnyebb, sajna a térdemre fektetnélek, és elfenekelnének. Bár ha utána felpofoznál, és arzént tennél a kávémba lehet, hogy megbánnám.)
Olvass vissza, miről van szó.
És ha érted érted, ha nem akkor nem.
1. Erről a legtöbb érintett nem is tud, hiszen kívülről nem látja önmagát.
2. Sőt, a legtöbb helyen - mint ahogy itt is írták - a család ebben a "játszmában" a legnagyobb partner.:-((
Na, így aztán tényleg nehéz rajta segíteni!
Persze hogy tudom.
Az adott helyzetet kell tisztába tenni és nem vami vacak szűrön nézni.
Ha nincs akarat hozzá, semmit nem ér.
Márpedig nincs.
Tegye tönkre a saját életét, de ne akaszkodjon rá másra.
Bár remélem, hogy az a "más" elöbb utöbb rájön, hogy a zsákbamacskáját szélnek kell ereszteni, mert csak arra tartja őt a macsek, hogy kihasználja.
Ti is tudjátok, hogy a rózsaszín szemüveget átvitt értelemben mondtam!
csak leírva nem megy át úgy....
Igen, agyilag kell helyrerakni, sőt azt is tudom, hogy milyen rohadt nehéz ez!
gyorsan vegyél egy rózsaszín szemüveget, hogy időnként feltehesd... nehogy úgy járj, mint én!
Ugyan.
Ezek csak kellékek.
Ha leteszed vagy felveszed akkor is ugyanaz van.
Agyilag kell ezt rendezni.
De a lustaság nagy úr.Ezért is van a nyögés............
Szia!
Nem olvastam végig a hozzászólásokat.... csak a nyitót...
Megakadt rajta a szemem...
Én is ilyen vagyok. Sajnos.
Elégedetlen, panaszkodó, "irigy".... és mi lett a vége?
Nincsenek barátaim, elfordulnak tőlem... ráadásul két hete a férjem is elhagyott. Elege lett a hisztimből.
Most itt vagyok, egyedül, rohadt nagy önsajnálattal... és 3 kicsi gyerekkel.
Szóval egy jó tanács: gyorsan vegyél egy rózsaszín szemüveget, hogy időnként feltehesd... nehogy úgy járj, mint én!
Ó, ó, nem követem a topikot, nekem túl tömény, de tőled azért megkérdezem, hogy miért nincs joga ahhoz, amit itt írtál?
Biztosan másként kezelnéd, ha nem fűzne hozzá érzelem.
Hiszen mindenkinek joga van mindenhez. Élni és meghalni egyaránt.
Ha a környezete adja hozzá a partnerséget, akkor ez teljesen rendben van.
Ez nagyon igaz!
DE!
De nincs joga, tönkre tenni vele, a környezetében élőket! Mert azt teszi, még ha nem is tud róla! Háát tudja meg és menjen a fészkesbe a nyűgjeivel és hagyja békén vele legalább a családját.
Legalább anyi vér legyen a pucájukba, hogy akik szeretik, akiket "szeret" azokat nem nyírja ki vele és nem "pattogtatja" őket...mert furcsa mód, erre van erejük..ehhez miért nem gyengék, elesettek...stb.? Bocsánat ha egy kicsit "erős" voltam...! Fel elevenedett bennem egy /hálisten/ rég múlt kemény időszak... 
Nekem tecccik az ötlet.
Talán Semiramis is rábólint. Tényleg jó lenne személyesen is ismerni. Leglább egyszer szemtől szemben élvezni a társaságát.
Nálam ez így hangzik: Aki nem akar gyógyulni.
Mert ugye gyógyítani csak saját magunkat tudjuk, kinek-kinek a maga hozzáállása szerinti gyógyító technikák kiválasztása, segítsége által.
Mikor leszel Magyarországon? Összehozzunk egy partit?
de ram nem!
(na jo, nem ilyen veszes a dolog. de mindenkinek igaza van, aki azt mondja: nem lehet gyogyitani azt, aki abban nemcsakhogy aktivan nem közremüködik, de meg csak nem is akarja azt...)
aszondod, mennyek anelkül?
jajistenem, hoyg is van az a leszallopalya...???
gillie, nagyon köszönöm
, az irok boltja elerhetö, meg fogom nezni.
a netes rendelessel az a bajom, hoyg nem szallitanak külföldre, ha igen, nem vallalnak erte felelösseget, a szallitas költsege pedig megegyezik a tiz kilo könyv araval...
Ahhoz, hogy megbecsültnek érezd magad, munka kell. Ahhoz, hogy munkád legyen, tenni kell.
Simone Weil írta: Meg kell tanulnuk vágyakozni az után, ami a miénk.
Rendkívül mély értelmű gondolat. És remélem, elgondolkodsz rajta.
Kedves mipmopmip!
Nem olvastam végig minden hozzászólást, a nyitód után.
Tudod, sajnos én sem vagyok egy optimista jellem, sőt, sok dologban hasonlítunk.
Sokáig én sem találtam ki ebből az "útvesztőből". Még orvosi segítséggel sem.
Nem segített senki, igaz, nem is vártam.
Most sem vagyok teljesen "rendben", ha belegondolok a problémáimba, totál le tudnak húzni magukkal a mélybe.
De az Élettől kapom a leckéket, amik megoldásra várnak és ha nem szedem össze magam, akkor elbukom.
Nem mondom, hogy nagyon erős vagyok.
Sajnos, nálam is még csak bontogatja a szárnyait a felismerés.....
De a lelki problémáimat helyettem senki sem fogja megoldani, s ha állandóan padlón vagyok, azzal csak azt érem el, hogy a ködtől nem látom a Nap sugarait. Azaz a megoldást. A megoldást arra, hogy más szemlélettel nézzem magam körül a világot. Pedig nem járok el sehova, nincsenek olyan barátnőim, akikkel a hétköznapokban is tartom a kapcsolatot, akikkel kimozdul az ember néha, hogy lazuljon, tulajdonképpen, ha így nézzük, senkim sincs a fiamon kívül.
(Viszont van rengeteg gondom. : Helytállni egy alacsony fizetésű munkahelyen, nevelni egyedül egy gyermeket, megteremteni Neki - ha nem is a luxust, mert arra nem telik, de - legalább az alapvető életminőséget, mindezt egy albérletben, s még nincs biztosítva a téli tüzifa, s nem azért, mert lusta vagyok rá....)
Szóval, az egész "csak" elhatározás kérdése. Tudom, nehéz. Szerintem nekem sem menne, ha nem lenne a gyermekem.... De annyi minden van, amiért még érdemes küzdeni. Neked a házasságod például. Hiába jársz jógákra, hiába olvasol könyveket a pozitív gondolkodásról, a vonzás törvényéről, ha nincs Benned elszántság. Ha csak addig érdekel, mint mást egy mozifilm. :
Míg látja az ember, átérzi, beleéli magát, de amint kilép a moziból, lassan, de biztosan elmúlik a film hatása is.
S mivel több "okosság" nem jut eszembe, így csak remélni tudom, hogy sikerül megtalálnod a kivezető utat ebből az örökös negatív gondolkodásmódból. Tanácsot könnyű adni, de a megoldás a Te felfogásodon múlik, Nálad van a kulcsa, csak rá kell találnod.
Egy "kalappal" hozzá!
Semiramis hazafelé készülődik, rádférne egy találkozás vele.
Ha nem jönne össze, van több jó szakember is itthon. Rádférne.
Nekem az KELL, hogy valaki(k) elismerjenek. De nem olyan piti dolgokban, mint konyhafestés, meg rendrakás, valami nagyobb kell. Ilyen például a munka. Ha van munkám, megbecsült leszek.
Az esküvőm szar volt, újat akarok: olyat, amilyet én akarok. A házasság meg semmivel nem másabb, mint bármely más párkapcsolati állapot.
Tényleg, nem is néztem. Csak copy-ztam:)
De az Írók Boltja remélem bejön.
Internetes akváriumokban,
Háááát...
Van egy ilyen kérdés-válasz a fabyen.hu-n, nézd, becopyzom:
"Hogyan rendelhetem meg Fodor Ákos régebbi (vagy legújabb) versesköteteit?
Internetes akváriumokban, az Írók Boltjában (Bpest, Andrássy út)."
jajistenem, de jo erzes: engemet itten szeretnek!
mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm, tünderiek vagytok!
Egy-egy felkiáltójel is elég, köszönöm:)
Nem ítélkeztem, véleményt mondtam, és igyekeztem némi tanácsot adni, ami az én meglátásomból ered. Az ítélet az lett volna, ha azt mondom, hogy ő egy utolsó senki, és soha nem is fog tudni megváltozni. Nem bántottam, csak igyekeztem egyenes lenni. Szerintem nem minden esetben célravezető -pláne önsajnálatnál-,ha még adjuk alá a lovat.
(Pláne azért sem ítélem el, mert kb.ugyan azt megéltem,amit ő, sajnáltattam magam, 30kiló súlyfelesleget cipelve, és mindenki rossz volt, csak én nem, hiába tette más ki nekem a lelkét, az sem volt elég...)
hallottam hiret.
majd bugyiban megyek.
www.konyvtunder.hu
Itt találtam neked kettőt:)
Maximnak igaza van. Bundabugyit ne csomagolj:)
Nyomtatásban én sem nagyon kaptam még-egy kivételével, amit antikváriumban vadásztam-, de itt jópár kötet elérhető. Bár ezek sem e-könyvek sajnos de legalább olvashatóak a művei.
Szóval nem nagyon tudok segíteni :(
huuuuu, rengeteg dolog jelent meg az utobbi 5 evben... le vagyok maradva. ;-) fodort nem talaltam, de tenyleg a fable-könyvek a reklamhordozoi. :-) ha telefonvegre kapok valakit, majd rakerdezek.
a gond az, hogy akarhogy nezem, csak egy üzenetrögzitö van megadva, cim, bolt, akarmi nincs. (persze nem kizart - söt -, hoyg en nem vagyok eleg ügyes a keresgelesben...) hogy fog ez 1 hetbe beleferni? :-(
Sziasztok! Te se itelkezz!!!Segitseget kert ,ö is erzi,hogy rossz ez igy,de igy erzi!!! Le is meri irni!!!Es ezert tisztelem!!! Valtoztatni akar!!!
je, telleeeeeg! köszi szepen!
(holnap megyek magyarorszagra, tehat szet tudnek nezni, azert kerdeztem.)
Figyelj csak, én azt mondom, hogy most indultál el azon az úton, ami az önismereten keresztül kivezet ebből a nihilből.
Az, hogy felismerted, hogy ez a hozzáállás az élethez nem vezet jóra, ez már maga nagy dolog.
Most dönthetsz, hogy szeretnél-e ezen változtatni, vagy sem.
Így is maradhatsz, és leélheted az életed egy örök elégedetlen, kesergő, negatív emberként.
De választhatod azt az utat is, hogy megpróbálod élvezni és szeretni az életet. Lehet, hogy segítségre lesz szükséged, mert előjöhetnek olyan dolgok, amiket egyedül nem tudsz kezelni, megoldani, kellhet valaki, egy jó pszichológus, terapeuta, aki segít ebben a folyamatban, mert lehet, hogy a negativitásod valahol nagyon mélyen, gyerekkorodban, vagy akár fogantatásod környékéről ered.
Szerintem válaszd ezt az utat, és kerülj közelebb magadhoz!
abszolut OFF: fodor akos-kötetet HOL lehet szerezni? azt hallottam, magankiadasuak - lehet öket kapni valahol? vagy e-könyvkent letölteni?
köszi a segitseget!