Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülők a kórházban
Létrehozva: 2012. augusztus 16. 14:05
Előrebocsátom, nem célom az egészségügyet és az egészségügyben dolgozókat szidni, mert többségében pozitív tapasztalataim vannak.
Csak kíváncsi lennék, hogy egy női oldalon, női fórumon mi a témához a hozzáállás. (egy másik oldalon rendkívül negatív)
Megfordultunk a gyerkőcökkel az elmúlt néhány évben pár alkalommal, inkább kisebb horderejű problémákkal 3-5 napot kórházban. Több kórház, vagy ugyanazon kórház más osztályai. A legtöbb helyen a szülőket valami szükséges rosszként kezelik, elviselik, mert muszáj. A szülők ottlétének a minimum feltételeit is alig teremtik meg. Ugyanakkor a gyerekek gondozásába, ápolásába vastagon belekalkulálják őket, ha nem lennének ott, gyakorlatilag az étkeztetéseket nem tudnák megoldani.
Sok mindent megértek, itt nyilván örök, hogy nincs pénz erre-arra, bérezésre, minőségi munka és ellátási körülményekre, miegymás. De azt nem értem, hogy miért ragadt le a szemlélet valahol 30 évvel ezelőtt, miért nem lehet a szülőket együttműködéssel kezelni.
Köszi, már igen, bár férfiember szegénykém, az első napokon beleélte magát a szenvedésbe, de most már majdnem olyan, mint új korában. :))
Az operáló orvossal a műtét után egyszer találkoztak, 1 perc erejéig, ezért igen sok kérdés maradt bennünk a gyerek ellátásával és terhelhetőségével kapcsolatosan. De megoldottuk. Viszont elkeserítő volt a hozzáállás, az egész osztályon (ortopédia). :(
én a másik ágyban lévő(mert kettő ágy volt a szobában)egész felszerelést letettem a földre,mivel tél volt ment a fűtés,a padló teljesen tiszta volt,mert én vittem be magunknak papucsot..szóval miután közölte a nővérke hogy nem fekhetek a kiságyban--pedig amúgy pont belefértem..
úgy döntöttem leágyazok.jöttek néztek de senki nem szólt rám.szépen kreáltam egy éjjelre megágyazós sarkot.nappal felszedtem mindent hogy ne azon mászkáljunk.szép tiszta maradt a szoba
de mondták ha van otthon matrac,kemping ágy,vagy hálózsák nyugodtan be lehet hozatni.játékokat is vittünk be.egész jól elszórakoztunk,a gyerek türelmesebb volt mint itthon.rajzoltam,énekeltem,lejártunk sétálni,én kávézni,kereszt rejtvényt fejtettem
a nővéreknek is könnyebb ám.nem is tudom mit tett volna a kicsim ha nem vagyok vele,tuti hogy sírt volna,és akkor az ágyból se jöhetne ki
szóval ilyen kórházi segítőnek kicsik mellé elmennék ,mert amíg játszól,mesélsz,vagy csak ringatod,megsimogatod a fejét addig se a műtétre gondol,meg hogy hol az anyukája..és sajnos a nővéreknek szerintem erre nincs is idejük
plussz a wczést,fürdetést,etetést,itatást is én végeztem,ők igazából csak az infuzió hoz kellettek,meg a vizsgálatokhoz..és azért egy fosi virusnál nem mondom de napi 30 wc zés simán megvolt,és mind után fenék mosás,fertőtlenítővel törlés..stbbi
én is ott zuhanyoztam,nem volt melegvíz..szóval egy nap után kialakítottam egy napi rutint
benne volt a sétánk is
Jól van a fiad?
A szülő jelenléte mellett is "illene" ránézi a friss műtöttre:
-Vannak-e fájdalmai
-Nem hányt-e
-Tudott-e már pisilni
-Átvérzett-e a kötése
-Tudott-e már inni a műtét óta
-Van-e szükségük valamire
-Szóljanak, ha valami gond van
...legalább egy pár szóra...
Remélhetőleg jobban figyelnek a szülő nélkül ott lévő gyerekekre...
Csak egy kis friss adalék: a fiamat megműtötték, már a reggeli érkezésükkor is nagy volt a zűrzavar, senki nem állt helyzet magaslatán. A topik témájához kapcsolódóan viszont: a gyerek fél 10-kor került ki a műtőből, azóta senki rá sem nézett. Pontosabban, bedobtak neki egy vacsit, mert ma azt kapott először.
Hogy ez most azért van, mert bent van vele az apja vagy egyébként is ez lenne, azt nem tudom, viszont a gyerek a műtét jellegéből adódóan nem tud, nem is állhat ma lábra, az apja ölben viszi ki a mosdóba. Ha viszont a szülő jelenléte nélkül is ez lenne a helyzet, az nagyon durva volna. :(
Nem "mindenhez" van jogom, hanem ahhoz, amit bizonyos törvények garantálnak. Ezekkel élek is.
A gyerekemnek pedig megszabom a határokat és szabályokat (többen túl szigorúnak is tartanak), ennek ellenére semmilyen nevelő hatását nem látom annak, hogy ne maradjak mellettük amikor bajuk van.
Tudod, én gyereksebészeten dolgoztam.
Egyrészt: Akinél nem volt ott szülő, azt is tökéletesen el kellett látni függetlenül attól, hogy egy nővérre hány beteg jutott.
Nem úszhatott a pisiben, és nem is halhatott szomjan-éhen, és minden nap meg kellett őket fürdetni, és a többi...
Másrészt: Sajnos legtöbbször arra már nem jutott idő, hogy odaüljünk az ágyuk mellé 1-2 mesét elolvasni nekik, pedig arra is szükségük lett volna, vagy pár jó szóra...
Ott a helyed! :-)
Én a Jánosban dolgoztam, azoknak volt ciki anyu, akik már bőven jól voltak, csak még megfigyelésen voltak bent, és épp összejött egy jobb csapat, és buli volt.
Aki tényleg sz...ul volt, vagy valami kellemetlen beavatkozás várt rá, az eléggé örült, ha volt vele valaki.
igen, totál egyetértek.
nem hiszem, hogy volna joguk elküldeni... a betegek/látogatók joga egyébként is egy érdekes kérdés. Mert valljuk be nekik a gyerek érdekeire hivatkozva sürgős beavatkozás előtt nem is kell hogy tájékoztassanak téged...de tőled meg elvárják, hogy képben legyél, hogy mik a kötelességeid...persze, olvasd ki a kristálygömbből...
A fotelágyas 3000 forintot szó nélkül kicsengettem, de persze ha nem lett volna éppen, mert mondjuk mind foglalt, (mert ugye egy szárnyon csak 4 ilyen ágy volt annó, most már lehet, hogy több van) akkor is ott lettem volna vele - legföljebb a hokedlin.
Viszont nem szeretném a fotelágyakat megszüntetni, csak halkan kérdezem, hogy azért ez ugye elég nyereséges vállalkozásnak tűnik nektek is... veszel egy fotelágyat (egyszeri költség, mondjuk az ikeás topmodellel számolva 70 ezer forint, bár tuti nem ezt veszik), ráraksz egy darab kórházi lepedőt, takaróhuzatot (legyünk nagyvonalúak: 2000 forint hetente). fogat moshat anyuka a csapnál (kimutathatatlan), kajálhat a dokikkal az étkezdében (fizesse magának). egyébként meg ne legyen láb alatt (ha van rajta sapka az a baj, ha nincs az a baj, de legalábbis minden nővérkének vehet egy ajándékocskát, hogy elviseljék és kevésbé savanyú arccal kerülgesék). És kérsz érte napi 3000 forintot. Évi 50%-os kihasználtság esetén (gyanítom magasan megvan) már első évben 400 ezer forint feletti tiszta profit ágyanként. (Aranybánya....)
Viszont legalább van, tehát még csak véletlenül sem volna szerencsés esetleg emiatt pampogni - mert csak azt érnénk el vele, hogy szépen jól megszüntetnék, mert úgysem kötelező, és akkor meg anyuka így járt.
én csak megjegyezném..
engem a hokedlin alvás sem érdekelt, amikor olyan állapotban volt a gyerekem.
Azért mert nincs ágy, ne küldjenek el. próbálkoztak mondtam, hogy kizárt, hogy elmenjek.
Győrben a gyerekosztályon leteritett matracon fekszenek az anyukák. Van egyébként anyaszállás- A Kórház túlsó végében.
Amikor otthon ápolja az ember a beteg gyerekét, akkor sem hagyja magára. Éjjel is lázat mér, itat, pelenkát cserél... ágyneműt mos... vagy éppen mikor mire van szükség.
Kórházba meg az kerül akit otthon nem lehet ápolni... és éppen akkor hagyjuk magára???????
A realitás szerintem az, hogy az általad említett "némi reform" a kanyarban sincs... úgyhogy igazából egy elméleti síkon tudunk csak beszélgetni.
Viszont emléleti síkon szerintem abban egyetérthetünk, hogy minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének. Sokan nem tudnak huzamosabb időt bent tölteni a gyerekükkel a kórházban (mert dolgoznak, kisebb testvért látnak el, még betegebb családtagot látnak el, netán maguk is betegek, stb.stb.) néhányan pedig nem akarnak (hogy miért, arról őket kell megkérdezni, mindenesetre nyilván megvan az oka, és azt tiszteletben is kell tartani, hiszen ők a szülők, akik felelőssek a gyerekért, és nyilván a legjobbat akarják neki). Ezért tehát alapvetően hibás kapásból számítani arra, hogy "családi terápiás" szobákat kellene kialakítani - hiszen nem mindenki tud/akar bent lenni a gyerekével.
Viszont az én hozzászólásom arról szólt, hogy úgy érzem, NEM FAIR, hogy az, hogy ki lehet bent a gyerekénél CSAKIS anyagi szempontok alapján dől el. Nyilván a beteg gyerek ápolása anyagi áldozatokat kíván (bármennyire is szép lenne ha minden költséget fizetne a társadalombiztosítás nyilván nem tud/fog) hiszen a mukából kieshet a szülő, az étkezést drágábban tudják esetleg megoldani, az utazgatásnak estra költségei vannak, stb.stb. DE ezen felül még további anyagi terheket tenni azokra akik szeretnének több időt tölteni a gyerekükkel - egyszerűen szerintem nem fair.
A napokig válságos állapotban lévő gyerek mellett a hokedlin alvó anyuka szerintem egyszerűen nem méltó egy "jóléti" társadalomhoz. Bár persze egyre könnyebb elfordítani az arcunkat a szenvedőktől, síró gyerekektől, bajban lévőktől, hiszen "ők tehetnek róla", "úgy kell nekik", "megérdemelték" vagy "tanulják meg ők is a leckét" - de remélem ugyanilyen gyorsan magunkba is nézünk és elszégyeljük magunkat. Valóban sokszor kinyílik az ember zsebében a bicska, sokan visszaélnek bizonyos kedvezményekkel, "élősködnek" a rendszeren, vagy éppenséggel kihasználják a jóindulatot. De azért a fürdővízzel nem kéne kiönteni a gyereket is. Itt most beteg gyerekekről beszélünk. A társdalombiztosítás egy bizonyos életkorig lehetővé kéne hogy tegye ingyenesen, hogy eg felnőtt családtag ott lehessen vele viszonylag elfogadható körülmények között. Nyiván az ingyenességet pontosan leszabályozva (hiszen tudjuk, hogy a viiszaélés és a rendszer átverése a magyar fő jellemzője). Viszont ezen felül is lehetővé kellene tenni, hogy azok számára akiknek esetleg nem jár az ingyenesség, fizetős rendszerben ott lehessenek. Az én hozzászólásom pont ezt próbálta feszegetni, hogy milyen kár, hogy ezzel nyilván vissza is élnének sokan (lsd. bébiételt kunyeráló anyuka), de ettől még nem lesz kevésbé igaz, hogy szerintem 8 év alatt minden gyereknek egy szülője részére lehetőség kéne hogy legyen, hogy ingyen lehesen mellette ha tud és akar. Innentől persze a szülő döntene a különféle kényszerek és saját lelkiismerete szerinti nevelési módszerei alapján.
Egyébként a "24 órás ügyeletre menést" ambulánsan gondoltad? tehát hívjon magának mentőt és menjen be egyedül, aztán jöjön haza bkv-val?
A szanatóriumok kapcsán nem tudok nyilatkozni, de nyilván kórházi osztályok és betegségek kapcsán is lehetnek különbségek, hiszen más ha egy 8 évesről levesznek egy anyajegyet és bent kell maradnia megfigyelésen egy éjjelr, mert nehezen állt el a vérzés, vagy ha agydaganata van és hónapokig sugárkezelésre kell járnia, illetve megint más ha autóbaleset éri és napokig válságos az állapota. Nyilván a betegség és a tartózkodás hossza és minősége is más. Ettől függetlenül nem látom be, hogy miért kellene anyagi kérdést csinálni abból, hogy anyuka-apuka bent aludhat-e a gyereknél. Ez valóban inkább elvi kérdés kéne hogy legyen. Az elvi kérdésben mi ketten nem értünk egyet - hiszen szerintem igenis aludhasson bent aki akar, szerinted viszont nem. Abban ugye viszont egyet érthetünk, hogy ez semmiféleképpen nem szabadna, hogy anyagi kérdés legyen. Ugye?
Ha nem vagy (vagy van valaki) vele 24 órát a kórházban, akkor otthagyod egyedül, nem?
A "mindenhezjogomvan"-t szerencsére az Eütv. 11. § (4) bekezdése is nevesíti, nem véletlenül. Ezekszerint van, aki nem él vele, mert a gyerek érdeke szerinte nem kívánja meg.
Nem is a szülőnek van joga
Hanem a beteg gyereknek. Elsősorban ahhoz, hogy ott legyen vele az anyja.
Mivel az anyja ismeri a legjobban, ezért az anyja az aki a legjobban tudja ápolni.
A normális kórházak és a normális nővérek -orvosok ma már partnernek tekintik a szülőt. és pontosan tudják elöbb következik be a gyógyulás, ha lelkileg rendben van a gyerek.
Ahogy én sem mesélgettem arról soha a szüleimnek mekkora trauma volt nekem az a bizonyos 5 évesen végzett mandulamütét és a 2 hét kórház.... Neked sem mesélgették el a gyerekeid.
Az ilyet az ember nem szokta a szüleivel megosztani. Mert minek.
Nincs miért sajnálnod őket, egészséges lelkületű felnőttek.
Akik nagyon szeretik az anyjukat és viszont.,
Ugyanúgy, mint a kortársaik, akik hasonló szellemben nőttek fel.
Nem kell azonos véleményen lenni velem.
Egyszer nem írtam le, hogy a gyereket ott kell hagyni egyedül a kórházban. De a napi 24 órás szülői ottléttel nem értek egyet.
Nem az én stílusom ez a mostani "mindenhez jogom van", és az én gyerekem a világ közepe felfogás.
Az enyémek is felnöttek már.. szinte.
Szerintem is az a normális, ha valaki beteg azt ápoljuk és megteszünk érte mindent, hogy mielöbb meggyógyuljon.
Akár azt is, hogy a gyereknek napi 100 mesét olvasunk el, hogy eltereljük a figyelmét a fájdalmakról.
Így van...
amennyire lehet az ember megkönnyiti, a saját gyerekének ezeket a kellemetlen élményeit.
és hát.. nem véletlenül emeltem ki én a SOTE-t... ott nagyon is odafigyeltek ránk a betegekre...
De sajna a győri kórházzal kapcsolatban ez sok esetben nem mondható el. Túl sok esetben.
pl az, hogy a SOTEn sem volt álladóan nővér a szobában... de nem is nővérszobában trécselt, hanem járta körbe megállás nélkül a szobákat és ha valahol szükség van rá akkor segit..
Győrben meg mi van.... a betegek ellátják egymást.. amig a nővérek trécselnek a nővérpult mögött és még azt is zaklatásnak veszik, ha az ember megkérdi... mégis melyik szobába hozták le az anyját az intenzivről.
Az intenziven amugy normálisabbak voltak, sokkal.
...nekem is vannak történeteim, és "élményeim".
És még csak nem is akarom bántani az orvosokat és nővéreket, mert hihetetlen túlterheléssel, rossz munkakörülmémnyek között dolgoznak.
De éppen azért, mert tudom, hogy nem tudnak, képesek 100%-ig figyelni rájuk, és nelem csak az a két gyerekem van, igenis vigyázok rájuk, ha úgy adódik.
Nem mellesleg én a leki tényezőket sem becsülném le, főleg, hogy elolvashattam, hogy hányan emlékeznek a mai napig élesen a kórházi élményeikre.