Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tényleg bunkóság???
Létrehozva: 2012. augusztus 10. 13:33
Meg vagyunk hívva a férjemmel anyukám barátnőjének a lányának az esküvőjére. Vidéki, ottalvós buli. A kutyáinkra az anyósom vállalta a felügyeletet.
Tegnap este azonban az egyik kutyánk epilepsziás rohamot kapott, és orvoshoz kellett vinni. Infúziót kap, mert nem tudjuk, hogy mitől lehetett, és most ennek utána kell járni. Ma is vissza kell vinni.
Még tegnap este mondtam anyunak, hogy csak én megyek az esküvőre, a férjem nem, mert így nem merjük senkire itthagyni a kutyát, ráadásul nagyon aggódunk. Én is csak azért mennék, mert nem szeretném, ha megbántódnának.
Na erre anyu kiborult, hogy ez milyen bunkóság, és mért kell ezt ennyire túldramatizálni, nem lesz a kutyának semmi baja, és különben is szégyelje magát a férjem, ha nem jön el. Viszont én egyedül ne menjek, mert az milyen már! (vidék, más felfogás)
Állítólag egész éjszaka sírt, aztán reggel is a telefonban.
Szerintetek most én mit csináljak???
Nem olvastam vissza, lehet, hogy erre is van magyarázat:
Ha ennyire válságos a kutya állapota, az állatorvos miért nem tartotta benn megfigyelésre?
Ne kritizálj, hanem húzzá' el kutatni!
Hátmilyennőazilyen, aki péntek este itt él nemi életet a rézzel ahelyett, hogy kutatna szorgalmasan?!?!
Nem, az bizony felül próbálkozik. A fiamat például (három évesen!) az óvodakerítésről szedték le, mert haza szeretett volna jönni. Ehhez rávett két csajt, hogy tartsanak neki bakot.
Nem tudtam, hogy a történteken sírjak-e vagy röhögjek, de tény, hogy többször és komolyan elgondolkodtam ez első három évben én is, hogy becserélem a kölket egy ebre.:-)))
:D
De a gyerek nem ás járatot a kerítés alatt :D
Nem, valóban nem állatorvos, de van kocsink, és pár percre lakunk az állatkórháztól.
Korábban írtam, hogy anyósom vidéken lakik, ahol nincs hétvégén csak ügyeletes állatorvos + kocsija sincs, szóval ez egy kicsit megnehezíti a dolgot. Meg tudom, hogy ezen agyalnánk folyton, hogy mi lehet otthon.
Húú, már nagyon belementetek a témába. :)
Beszéltem anyu barátnőjével, mert az eskire is ők hívtak meg, és azt mondta, hogy nagyon szeretné, ha legalább én elmennék. Szóval itt a szegény menyasszony nincs is nagyon képben, csak anyu barátnője intézi a dolgokat.
Mivel őt nagyon kedvelem, így arra jutottunk, hogy akkor elmegyek a ceremóniára, aztán majd hazajövök. Addig férjem vigyáz a kutyára, és részt vettünk valamilyen szinten az esküvőn is.
Na, itt tartok. :)
Itt arról van szó, hogy a topikindító nem akar valamit csinálni (szinte mindegy, mi erre az oka), amit szerintem senki más sem szeretne tőle, az anyucit leszámítva. Anyuci csak mások véleménye miatt ragaszkodik valamihez. Neki a mások ítélete fontosabb, mint a saját lánya véleménye. Még akkor is, ha nagy valséggel a másoknak szintén mindegy, ott van-e a illető az esküvőn.
Én a magam részéről rém egyenes ember vagyok. Nem szeretem a felesleges udvariaskodást (csak azért meghívni valakit, mert különben mit szólnak - általában semmit, aki meg mégis, annak a véleménye úgysem érdekel, ill. csak azért elmenni valahova, mert meghívtak és udvariatlanság visszautasítani). Szerintem az ember legyen kellően asszertív, az élet ugyanis túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokat rakjunk a prioritási sorrend elejére, amelyek nem fontosak.
Tehát: ebben a konkrét helyzetben mi a fontosabb:
1. Az, amit én szeretnék és nem mellesleg, ami a kutyámnak jobb?
2. Az, amit az anyám szeretne (teljesen fals indokokból), de amúgy senkinek nem fontos.
Én az előbbire szavazok, és nem gondolom magam javíthatatlanul bunkónak.
Amúgy, minden meghívást joga van az embernek lemondani. Udvariasan is meg lehet tenni. Ha ismerné az illetőt, vagy baráti kapcsolatban állna vele és az lenne a kérdés, hogy ilyen okból otthon maradjak-e, akkor azt mondanám, hogy a barátom esküvőjére valószínűleg elmennék. Egy ismeretlenére? Eszembe sem jutna.
Gondolom, a férjed sem állatorvos, ha rosszabbra fordul a kutyus állapota, annyit tud max. tenni, hogy elviszi állatorvoshoz.
Ennyit szerintem az anyósod is meg tud tenni, ezzel meg is oldódott a dolog.
Olvasd el az előzményeket is. Esküvőre menni vagy nem menni azzal nem foglalkozom.
Véleményem, hogy a gyerek nem hasonlítható össze sem kutyával sem macskával.
Szia!
Én a helyetekben ezt úgy oldanám meg,hogy az esküvőre elmennék-a lagzira nem- akár a párommal is ,így csak pár órát maradna más felügyelete alatt a kutyus,hacsak nem az ország 2 ellentétes szegletében vagytok.
Így végigolvasva azért elgondolkodtató,hogy sok lelkes állatbarát aki arra bíztat,hogy sz.rd le a meghívó párt,anyádat,az adott szavadat mennyire emberbarát.
Ha mentek akkor jó szórakozást,a kutyának pedig mielőbbi gyógyulást!
Továbbra is tartom azt a véleményem, hogy a kutya nem egyenlő egy gyerekkel.
A gyerekemért még az életem is odadnám, de a kutyámért azért nem .
Ez az én véleményem.
Ezt írtad a hivatkozott hsz-ban:
"hát az a minimum, hogy ha korábban elfogadta a meghívást, akkor legalább ajándékot küld.
Egyébként bírom az olyat, aki még a mai napig azt hiszi, hogy a pénz miatt csinál egy pár lagzit... És hogy a lagzi összes költsége hipp-hopp összejön a menyecsketánc alatt, sőt, még lakásra is marad..."
Nem volt benne, hogy "szerinted", ha hozzá is gondoltad, az itt nem látszik:)
De ezen ne vesszünk össze, elég paprikás lett amúgy is a hangulat
Pedig már a hőség is elmúlt, a hétvége is itt van
Kellemes napot a még hátralevőre mindenkinek!
mit jelent az h. a bnője családja segített?
konkrétan ki? a mostani menyasszony?
mert azt valahogy nem hiszem, gondolom inkább az anyja, a te anyád bnője.
vagyis reprezentáljon most vissza édesanyád
és kész. haccáz :)
Nézd, ha az anyukám is beteg volna és a kutyám is, és csak az egyiket tudnám ellátni, nyílván az anyukám élvezne prioritást.
De anyuka makkegészséges, kutyus beteg, és az én anyukám megértené, hogy nekem fontos a kutyám, macskám, tengerimalacom... fontosabb nekem, mint az ő barátnőjének az akárkijének az esküvője...és ezáltal neki is fontosabb volna az én problemám, mint a barátnőjéé. Mert fontosabb volna a gyereke, mit egy idegen.
Neked miért nehéz megérteni, hogy egy anyukának fontosabb kellene legyen a gyereke, mint a barátnője gyereke?
Kicsit összezavarod a dolgokat, mert a topik arról szól, hogy a topikindító elmenne egyedül, férj otthonmaradna a kutyával, de anyuka attól borult ki, hogy a férj nem megy az esküvőre. Olvasd el még egyszer a topikindítót.
nagylány vagy már, anyád ne irányítsa az életedet.
csak egy huszadik senki vagy lagziban, sem a vőlegény sem a menyasszony senki neked és a párodnak, nem rokon, nem barát, az anyád bnőjének a lánya (a sógorom szomszédjának a takarítónőjének a lányának a húga
kb )
a kutya gondolom szinte mint egy családtag nálatok, nagyon is rendi dolog volt a párodtól h. vele marad.
ha akarod menj el anyáddal, ha nem akkor maradj otthon te is
a lényeg: a kettőtök döntése legyen, ne befolyásoljon anyucika, és szarjátok le mit mond a násznép felfogását is nagyívben
Én azt írtam le, amit én gondolok. Ahogy én tennék. Ha én lemondanék egy esküvőt, akkor nekem a minimum lenne, hogy az ajándékot, ami gondolom egy nappal az esküvő előtt megvan, elküldöm...
Sehol nem írtam, hogy azért hívták meg őket, hogy kifizessék. Azt írtam, hogy ha ENGEM meghívnak, és én lemondom, akkor márpedig a már amúgy is meglévő ajándékot elküldöm mindenképp...Te úgy érzed, nem szükséges, én úgy érezném, hogy de, szükséges
Persze, hogy udvariasan le kell mondani a meghívást, mert nem jelezni , és nem elmenni, az bunkóság.
Viszont, itt megint a kommunikáció hiányzott. A fiatal pár is lehet udvariasságból hívta meg a topikindítót és a férjét, mert a menyasszony anyjának a barátnőjének a lánya, és úgy gondolták, így illendő.
Lehet, ők is örültek volna, ha a meghívók osztogatásakor már eleve lemondják a meghívást, lévén távoli az "ismerettség". Biztos a ti anyukája miatt nem tették meg.
Ahogy itt valaki írta már, a tanulság: gondoljuk meg előre, kinek a meghívását fogadjuk el.
Bocs, de teljesen ellentmondasz magadnak.
Előbb azt írod, hogy a minimum, hogy ajándékot küldenek, aztán meg megkérdőjelezed a hitet, miszerint a pénz miatt csinálnak lagzit. Akkor miért is kell ajándékot küldeni? Azzal jobb lesz a világ? Ugyan.
Ez pedig mindazon véleményekre, amelyek szerint ha már meghívtak valakit, kutya kötelessége elmenni, ha az ég a földdel összeszakad, akkor is:
Ha én meghívok valakit vendégségbe, akkor nem azért hívom meg, hogy t.képpen kifizesse az ellátását. Vagy pedig minden egyes meghívottat kirángatok még a saját koporsójából is, csak hogy eleget tegyen az én meghívásomnak.
Hát én kérek elnézést az ilyen hozzáállásért.
ja, ezt nem tudtam
minden nonek akarni kell kulonben nem normalis
hat akkor igy jartam
Miket beszélsz!
Akinek nincs gyereke, az mind frusztrált, mert nem jött össze. Olyan nincs, hogy valaki nem akar!*
*értsük az iróniát :D
Más volt a mérleg serpenyőiben.
Mondjuk én egyből leszartam volna, nem tartom sokra az udvariassági meghívásokat.
Most lehet küldeni egy szép táviratot, és telefonban lemondani.
Gondolom eleg nehez elkepzelned hogy vannak emberek akik jo kapcsolatban elnek tele van az eletuk baratokkal es az allatokat nem azert szeretik hogy helyettesitsek vele a gyereket.
A gyerek nem mindenkinek tartozik bele az eletebe es kepzeld ez is normalis.
Van aki orommel gondoz egy kiskutyat cicat barmit, de a hideg kirazza ha meghallja a csecsemoorditast.
Gondolom ezert aztan jobb ha eszebe sincs szulni. Szerintem meg ez a normalis es nem az hogy tarsadalom elvarasai miatt ha kell ha nem szaporodjunk. Foleg ahol ferj feleseg egyhanguan koszoni de nem ker a gyerekneveles csodaibol.
Mi van, este nem takart be a párocskád?
Frusztrált pichákkal nem vitázom, bye..
Oksa. de akkor a lemondásnál is legyen udvarias.
Egyébként ha most le tudja szarni, mit szól a muter, akkor akkor is le tudta volna. Soha nem fogom megérteni az ilyet.
nem is írtam, hogy nem mindegy a költségek szempontjából. Egy korábbi hozzászólásra reagáltam, amiben az állt, hogy falusi esküvőben nem kalkulálnak előre, teljesen mindegy, hogy 10 emberrel több, vagy kevesebb. Sehol nem írtam arról, hogy most már nem teljesen mindegy.
Én csak annyit írtam, hogy ha elfogadták a meghívást, akkor ne sunnyogjanak, hanem ejtsenek meg egy telefont, és kész. Ilyen helyzetben én sem mennék, de nem is mondanám, hogy le van szarva a menya, úgyse veszi észre, hogy nem vagyok ott.
A mama zsarolásával nem kell foglalkozni, elvileg felnőtt nő, el tudja dönteni, akar-e menni. én csak annyit javasoltam, hogy ne intézze bunkón. Ennyi.
Az pedig, hogy miért hívták meg/fogadták el a meghívást, nem tudjuk.
Őszre minket is hívtak esküvőre, a mai napig nem tudom, miért. az anyósomék jó barátjának a fia nősül. a párt életemben nem láttam, a szülőket meg 3szor. De nem is fogadtuk el a meghívást, pont azért, mert vadigenek...De ha egyszer elfogadom, akkor ez azt feltételezi, hogy nem idegen, tehát nem szarom le.Legalábbis én.
jaj, dehogynem....imádom a kutyákat. De nem eszem egy tányérból velük, nem alszom velük, nem "csókolgatom" őket és nem érzek úgy irántuk, mint pl. a gyerekeim vagy az anyám, vagy a férjem iránt.
Mindent a helyén kell kezelni. Ha valaki nem ott kezeli, beteges.
Persze nem azt mondom, hogy hagyják ott a kutyát egyedül, de azért lehet felügyeletet találni mellé.
Egyébként le merem fogadni, hogy hasonló topicban, ami GYEREKRŐL szólna, simán azt tanácsolná mindenki, hogy hagyják ott a gyereket nyugodtan nagymamára, nehogy már kihagyjanak egy jó kis bulit miatta.
Volt egy főnöknőm, akitől könyörögni kellett egy szabad napot is, ha a gyerek beteg volt. Ha azonban a kutya lett beteg, elég volt csak küldeni egy sms-t és 1 hétig otthon maradhattunk.
Persze ő is gyermektelen "öreg"lány volt, aki a kutyájában lelte minden örömét. Beteges.
Ez nem túlzott ragaszkodás, hanem normális esetben így cselekszik egy normális ember, aki szereti a kutyáját. Remélem neked nincs háziállatod, még egy aranyhorcsogot sem bíznék rád. Biztos az a fajta ember vagy, h jajj, mit gondolnak a tobbiek, meg a mariska néni mit fog szólni?
Tulajdonkeppen itt a lenyeg. Mi a francnak kell fut fat meghivni aztan meg megsertodni ha nem megy valaki el?
En nagyon nem szerettem volna ha mindenfele idegenek meg egyszer latott ismerosok vagy sosem latott tavoli masod harmad unokatestverek jottek volna az eskuvomre.
"Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél..."
De nyilván nem kaptál anno anyucitól kiskutyát.