Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Akartam is mondani:
Egy pasit nem kunszt megszerezni, az a kunszt, hogy ha megtartod rövidpóráz nélkül aranyos, úgy hogy a pasi ne akarjon elengedni maga mellől, és ne kifelé nézzen örökké, hanem emlékezzen rád tizenév óta is nap mint nap:DD
" vegyék már le a rózsaszín szemüveget, lássák meg, hogy baromira defektes vagyok,"
No elvtárs, miért is játszol? mire is vagy kíváncsi
Szép a bohócszerep, és sok esetben jó is, és kell is, de van egy pont mikor az okosbohóc megáll és vár, és nem kapkod, mert különben úgy jár-mint ahogy most te
A minap találkoztam egy általad leirt emberrel, elég volt belenéznem a szemébe, és tudtam, külömb mindannyinál, mint akik ott voltak körülöttem, és azt is tudtam, hogy játszik, amire mások is felfigyeltek és észrevették-bár izgult nagyon az tény:) De az egyéniségét nem lehetett nem észrevenni.
Nem tudok róla, hogy bárki is elkövetett volna velem szemben ilyesmit. Sőt...
Ugye a pszichológiában még a mai napig él az a tévképzet, hogy az ember problémái a gyerekkorából, a szülők nem megfelelő viselkedéséből (pl. folyamatos becsmérlés, megalázás, nemtörődömség stb.) fakadnak. Az én szüleim viszont épp ellenkezőleg, szinte betegesen pozitívan viszonyulnak és viszonyultak is hozzám mindig. Sokszor én állítom le őket, hogy hagyják már abba az ajnározást, vegyék már le a rózsaszín szemüveget, lássák meg, hogy baromira defektes vagyok, és ne viszonyuljanak már ehhez olyan elfogadóan, mert vannak dolgok, amiket nem lehet, nem kell, nem is szabad elfogadni. Anno a tanáraim is hajlamosak voltak erre a túlzott pozitivizmusra.
Az tény, hogy én ezt nagyon-nagyon problémásnak és károsnak tartottam mindig is, viszont azt nem gondolnám, hogy pszichikai terrornak, illetve agressziónak lehetne minősíteni. De lehet, hogy tévedek, és ez is az, csak egy "nem szokványos" formája.
Üres és kiégett emberekre senkinek nincs szüksége, azt hiszem, de én úgy látom, hogy ez pont rám jellemző, nem a körülöttem lévőkre.
"A selejt normalitására vágysz? arra ami most a világban van?A minimális emberség hiányára, aíz érdekre, az egymáson keresztűl taposásra? A pénzéhségükre?"
Nem, ezekre semmiképpen. Tény, hogy sajnos rengetegen vannak ilyenek, rájuk biztosan nem szeretnék hasonlítani. De azért akadnak még szép számmal intelligens, érdekes, mókás emberek, magával ragadó személyiségek, ízig-vérig, minden mozdulatukban nők - na, ilyennek kellett volna nekem is születnem.
"Azért nem nyitsz kapcsolatot, mert félsz, hogy ha megszereted a "foltodat" elveszíted?"
Nyilván ez a félelem a legtöbb emberben benne van, így bennem is. De azt hiszem, nem ez az oka a nem nyitásnak, hanem az, hogy nem tudok nyitni. Nem tudok odamenni emberekhez, elbeszélgetni velük stb., ha ők jönnek hozzám, annak is csak kukaság, illetve megértően vagy együttérzően bólogatás a vége. Biztos találkoztál már ilyennel Te is, és egy idő után érezted, hogy ez így egy nagy semmi. Iszonyatosan unalmas.
A véleményem magamról nem öngyűlölet, csupán realizmus. És igen, az abnormálisan elfogult szüleimet leszámítva a hozzám közelebb álló emberek is mind-mind megerősítik. Persze nem úgy, hogy találkozunk, és akkor rögtön ezt vágják a fejemhez. De amikor elkezdünk beszélgetni, szóba kerül valami hasonló téma, és ennyire belemegyünk, mint pl. ebben a topikban is, akkor azért kicsit félszegen, kellemetlenkedve ugyan, de azért csak rábólintanak azokra a dolgokra, amiket magamról állítok.
Próbálnak vigasztalgatni, hogy hátha szerencsém lesz, és valaki elfogad, sőt, megszeret így is, de mélyen legbelül ők is nagyon jól tudják, hogy erre a világon semmi, de semmi esély. Legalábbis ma már. Régebben, pl. anyuék fiatalsága idején előbb-utóbb a magamfajta szürke kisegér is elkelt, mert voltak még olyan férfiak, akik ki tudja, miért, de tényleg képesek voltak szeretni ezt a típust (és nem csak ráfanyalodtak), ám ma már nincsenek. Az én korosztályomban, "célcsoportomban" legalábbis (huszonévesek, illetve harminc eleje). Ők már merőben másra, többre vágynak, hatalmas elvárásaik vannak, és egy sima, egyszerű, mint a faék típusú ember mellett már az első pillanatokban elkezdenek unatkozni. Nekik izgalom kell, az, hogy folyamatosan "elkápráztassák" őket. Hát, én ilyet egyáltalán nem tudok.
(Bocsi, hogy így egyben válaszoltam a hozzászólásaidra, remélem, ezúttal nem maradt ki semmi.)
Lehúzoook? Ez miből jött le neked?
" végtelenül sivár, üres és egy harmadosztályú szinésznőt meghazudtoló alakításához képest mint amit itt nyujtasz-önmagadról és a belső hiányos érzeli tartalmadról."
Ez ugyan nem igaz, bár arra jó volt, hogy kiderüljön ki vagy...!
A többi még igaz is lehet, nem tudhatom, minden szinten lehet jobb nálam, de attól még nem sivár és üres az életem...
Húú csajok, azért nagyon keménykedtetek ott alul velem...
Na jó nem haragszom, de nem érzit
ek elhamarkodottnak az ítélet hirdetést..? " nem anya", "felelőtlen" ezek nagyon kemény kijelentések, főleg az első...tessék ezzel vigyázni! Hogy a szemetekben, lehessek egy kicsit ANYA...! 
Leírom, hogy míg fiatalkorúak voltak a gyermekeim, egyáltalán nem vittem rájuk idegen férfit, még dugásra sem... Ez már akkor történt, amikor felnőttek lettek és rájöttem, hogy nem én leszek az életük értelme, akartam, hogy legyen olyanom, akinek az élete értelme leszek... És aki mer az nyer! 
Annyit azért tudtam róla, hogy nem sorozatgyilkos... de ennyi erővel lehet olyan is sorozatgyilkos, aki 1 évig udvarol... A Drágám Amerikából jött üzletember, akivel virtuálisan kapcsolatban voltunk...munka stb. Levélváltások, telefon...csak még soha nem találkoztunk adig élőben... na de hosszú a történet és kettő szálon is futott... Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne...
Ha valamit nem értetek, akkor kérdezni kell nem ítélni...!
Visszatérve a témához, ki mint él úgy ítél, és olyan a külsője, belsője egyaránt
Mary-anne, harusama
Na ezt így sikerült ide biggyeszteni...
Mary-anne, mond csak és ha ilyen külsővel és még ratyibb belsővel, hogyan mersz utcára lépni? Ezt hogyan engedted meg magadnak? Ezeket csak azért kérdezem, mert azt gondolom, hogy az összes többit, amit elnyomsz magadban, ugyanezzel az engedéllyel lehet megvalósítani.
Én, biztosan nem kínoznám a körülöttem élőkket magammal... Megpróbálnék változni, vagy ha nem megy, elhúznék a fészkesbe és élném a saját nyamvad kis életemet, úgy ahogy vagyok...messze mindenkitől... Bár de ha már más nem segít, egy környezet változás biztosan....
" ha az alapszemélyiséged problémás úgy, ahogy van, "
Ki mondta ezt neked? Ki volt az aki ezt beépítette a személyiségedbe?
ui: szépen kikerülted a pszichikai terrorra vonatkozó kérdésemet, ami többet árul el rólad számomra, mint szeretnéd:)
Csak egy csendes megjegyzés: Nem annak szégyen aki elszenvedte az agresszió ilyen formályát, hanem annak aki megcselekedte feléd.
Ez sem igaz:D
Csak ahhoz bátornak kell lenni, hogy a foltokból kiválaszd azt az egyet, aki kell neked:)
Azért nem nyitsz kapcsolatot, mert félsz, hogy ha megszereted a "foltodat" elveszíted?
" Amik nem tesznek kívánatossá, vonzóvá, de legalább taszítóvá nagyon is. "
Ez a te véleményed. Vetted a fáradságot és bátorságot, hogy egy hozzád lelkileg közelálló emberrel erről a témáról mélyrehatóbban beszélgesd, és az ő véleményét kérd ki?
No meg miért, és ki által ered az öngyűlöleted, ami benned van ?
" Ez nem lehet így."
Kipróbáltad? megvizsgáltad, átélted? hogy így beszélsz róla?
" Viszont egyedül lenni évekig, évtizedekig pont ugyanannyira romboló, tönkretesz. Szóval nem jó ez sehogy."
Te nem nyitsz kifelé, pedig vágysz rá-nem is kicsit ahogy olvastam? Mitől félsz? hogy találnál (vagy már találtál is csak nem vetted észre?)olyan embereket, akikre most vágysz?:D
Azért sz érdekes, hogy elementáris erővel vágysz valamire és lehet, hogy az orrod előtt van már:)
" De mennyire jó lehetne, ha meg tudnék felelni az embereknek, az elvárásaiknak. "
Sosem az embereknek kell megfelelned, hanem önmagadnak. Soha.
" Ha tudnék olyan normális, "jófej" lenni, mint ők. "
A selejt normalitására vágysz? arra ami most a világban van?A minimális emberség hiányára, aíz érdekre, az egymáson keresztűl taposásra? A pénzéhségükre?
Arra ne vágyj.
" Leélni egy életet egyedül, kimaradni olyan "csodákból", mint egy boldog, harmonikus kapcsolat, anyaság, nagyszülőség... elég tragikus tud lenni azoknak, akiknek amúgy mindez oly fontos lenne."
Te választasz.Mindig te. A bátorság, vagy a megalkuvás között.
Ezt a szöveget pl. azért reálisnak érzem. Akármennyire is "fura" korban élünk, és kifogásolható a többség (jellemzően túl liberális) értékrendje, az biztosan elég távol áll a valóságtól, hogy mindenki hülye, csak én nem. Ez nem lehet így.
És - áttérve a 330. hozzászólásodra - igazad van, megalkudni sosem jó. Az nem tesz boldoggá senkit. Viszont egyedül lenni évekig, évtizedekig pont ugyanannyira romboló, tönkretesz. Szóval nem jó ez sehogy.
De mennyire jó lehetne, ha meg tudnék felelni az embereknek, az elvárásaiknak. Ha tudnék olyan normális, "jófej" lenni, mint ők. Jól kijönnénk, nagy valószínűséggel lehetne társam, gyerekeim. Így viszont soha nem lesz egyik sem.
Ezt nem lehet olyan simán feldolgozni, mint azt, hogy mondjuk (hülye példa) sosem lesz Ferrarid. Leélni egy életet egyedül, kimaradni olyan "csodákból", mint egy boldog, harmonikus kapcsolat, anyaság, nagyszülőség... elég tragikus tud lenni azoknak, akiknek amúgy mindez oly fontos lenne.
Mindig azt érezni, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz, rád sem hederítenek, miközben látod, hogy másokat mennyire szeretnek, már-már "rajonganak" értük, iszonyú romboló.
És ez nem irigység, ugyanis nem az a gond, hogy másnak kijut mindebből, hanem az, hogy nekem - néhány hasonlóan szánalmas, szerencsétlen nyomorulttal együtt - a leghalványabb esélyem sincs rá.
Így egyre többször felmerül az emberben a kérdés, hogy minek él. Csak azért, hogy gürcölhessen, hajtson az iskolában, majd a munkahelyén (már ha van akkora mázlija, hogy van munkája), és ennyi? Egyen, igyon, aludjon, legyen fedél a feje fölött, tartsa fenn ezt az állapotot vagy 70-80 évig, aztán vége? Elég értelmetlen. Fölösleges.
Lépek én is, mert már leragad a szemem.
Jó éjt:)
" Ha ki akarom zárni őket az életemből, akkor gyakorlatilag az összes embert kizárhatom. Ezt azért csak nem kéne"
Ha az összes selejt, aki képtelen téged önmagával egyenrangú emberként tisztelni és szeretni, elfogadni segíteni téged, akkor inkább egyedül-de nem velük. Sose alkudj meg.Mert előbb utóbb ahogy lezárod ezeket a sekélyes kapcsolatokat megfognak jelenni az igazi segítőid. Ez törvény.
" Nem beszélve arról, hogy ha mindenki szemben megy veled az autópályán, akkor felmerülhet benned a gondolat, hogy talán te vagy az egyetlen, aki valójában a forgalommal szemben közlekedsz. Magyarul nem bennük van a hiba, hogy nem fogadnak el, és nem kellesz nekik, hanem benned "
Bocsi de ezen a Budhista szövegen csak vidulni lehet, mert:
Ha látod, hogy egy szakadék felé haladnak az emberek, és te torkod szakadtából kiabálsz nekik, hogy forduljanak vissza-de ők nem akarják meghallani, és befogják a fülüket, te viszont haladsz az utadon, akkor ki a hibás?:DD Te aki célhoz érsz, vagy azok akik inkább befogták a fülüket, csak hogy magukat okosabbnak gondolják-mint amik
Ne nyelj be mindent:)
Ha ki akarom zárni őket az életemből, akkor gyakorlatilag az összes embert kizárhatom. Ezt azért csak nem kéne...
Nem beszélve arról, hogy ha mindenki szemben megy veled az autópályán, akkor felmerülhet benned a gondolat, hogy talán te vagy az egyetlen, aki valójában a forgalommal szemben közlekedsz. Magyarul nem bennük van a hiba, hogy nem fogadnak el, és nem kellesz nekik, hanem benned van/vannak hiba/hibák, ami(k) miatt teljesen érthető, hogy így tesznek.
" Másrészt nem tudok mit kezdeni az emberekkel, a társasággal."
Ezt nem hiszem, és nem tudom elfogadni, azok után ahogy itt beszélgetsz, és amilyen értelmes vagy, meg a reakcióid sem ezt mutatják..
Max. üres és sekélyes emberekkel vetted magad körül-azokkal nehéz is bármit kezdeni a megtáncoltatásukon kívűl:DDD
" Illetve nem is csak a külsőt említeném, hanem a csúnya, merev, "fura" mozdulatokat, gesztusokat is, kb. mintha valami fogyatékos lennék."
Minden ember más és más, és bármiben is különbözöl a többi embertől-szerethető vagy:)
" Ha nem felelsz meg az elvárásaiknak, akkor egész egyszerűen ügyet sem vetnek rád, kukáznak, kész, passz. "
Ki az aki egyáltalán meg akar felelni ilyen emberek elvárásának? Szerinted, egy értelmes ember az ilyen stílusú emberek egyáltalán érdeklik?
Örülj neki, hogy ezt teszi, egy csomó harctól szabadulsz meg. Szemben azzal, hogy te a magad teljes valójával kenterbe vered őket, és írígykedni kezdenek rád. Mert ilyen is van.
Miért veszed magad körül ilyen emberekkel, mint akikről írtál? miért van szükséged ezekre? függsz tőlük (rokoni egyéb kapcsolat miatt?)
Mindig te vagy az aki megválogatja a barátait,azokat az embereket akiket igen közel enged magához, és az intim szférájához ezt ne felejtsd. Természetesen betolakodók jönnek dögivel-csak azokat kitessékeled..
Egyrészt a külsőm miatt. Illetve nem is csak a külsőt említeném, hanem a csúnya, merev, "fura" mozdulatokat, gesztusokat is, kb. mintha valami fogyatékos lennék.
Másrészt nem tudok mit kezdeni az emberekkel, a társasággal. Max. némán ülni, bólogatni és mosolyogni. Megpróbálhatnak hozzám szólni, de valószínűleg úgysem fogok tudni érdemi választ adni az adott témában (semmilyen témában), így csak bólogatok csendesen. Nos, ennyi erővel akár egy guminőt is magával vihetne a férfi, az is kb. ennyit tud.
Azt adom, aki vagyok, hisz másmilyen nem tudok lenni. Annyi a probléma, hogy ez nem kell. Nagyon nem kell. A kivert kutyának sem.
Magamnak teljesen jó vagyok így is, kissé rútan, unalmasan, humortalanul, merev fapitsaként. Nem nekem van bajom azzal, hogy ilyen vagyok, hanem másoknak. Nekik nem vagyok jó így.
Épp ezért hülyeség az a divatszlogen is, hogy ha elfogadod magad, akkor mások is el fognak. A nagy francokat fognak! Ha nem felelsz meg az elvárásaiknak, akkor egész egyszerűen ügyet sem vetnek rád, kukáznak, kész, passz. Tök mindegy, hogy te mit gondolsz magadról, ha a mások szemében nem vagy elég jó, akkor magadra maradsz. Ez az igazság, nem az, amit a vagyonokért az emberek nyakába sózott ún. "önsegítő" könyvekben össze-vissza hadoválnak a nagyszerű "szakemberek", pszichológusok gyöngyei. Ők mindig leragadnak annál, hogy önbizalom így, önbecsülés úgy, pozitív gondolkodás amúgy. Hát köze nincs a problémának mindezekhez, és így nem is fogják megoldani azt!
" Nem vagyok rá alkalmas"
Miért nem vagy alkalmas arra, hogy veled mutatkozzanak az emberek? Miért?
De az igazat.
" Hihetetlen, hogy még mindig vannak ennyire naiv, hirtelen emberek. Egy szimpla nemi vágy, és azonnal ki is dobják az agyukat "
Ez szerintem nem az.
Más téma:
Miért nem vállalod magad, és adod azt aki vagy? Az írásoddal ellentétben érdekes-legalábbis számomra-érdekes embernek tünsz, illetve az írásod arról tanuskodik. Miért akartod ezt elnyomni magadba? Miért hiszed azt, hogy te nem vagy "trendi", egyáltalán az öltözködésen kivűl, mi az, hogy trendi egy emberrel kapcsolatban?
Ki volt az az ember, aki a te önbecsülésedet ennyire lenyomta, illetve ki vot az az ember a pszichikai terrort alkalmazott nálad?
Bocs de órák még mire privátot tudnék irni...viszont kíváncsi vagyok a válaszaidra.
ahhoz képest, hogy nem is ismerlek, jókat beszélgetünk.
Nem, a szürke kisegér pont hogy senkinek nem jön be igazán. Max. ráfanyalodnak jobb híján - óriási különbség!
Senki, még egy nő sem akar maga mellé egy olyan társat, akivel nem lehet jókat beszélgetni, nevetni, hülyéskedni, jól összegyűrni a lepedőt, megjelenni itt-ott, részt venni különféle programokon stb. Olyanra vágynak, akivel mindezt megtehetik. Ha nem is mindet, de legalább egyet-kettőt mindenképp. Ezt azért ne tagadjuk már le...
Na, velem ezek közül egyiket sem lehet megtenni. Nem vagyok rá alkalmas. Ez van. Ebből kifolyólag nem is kellek. Aminek pedig hadd ne örüljek már, hisz egy-két ritka kivételtől minden ember társra vágyik.
Mert azt ki plántálta beléd, hogy okvetlenül, minden körülmények között, humorosnak kell lenni? Ha a fene fenét eszik is?
Humornak ott a showder-klub.
Ne keverjük a szezont a fazonnal.
Nem kell fejből lökni a vicceket. nem kell szórakoztatónak lenni. Ha a pasi szórakozni akar, akkor elmegy oda, ahol ezt professzionáli szinten művelik.
az viszont, hogy egy adott helyzethez milyen a hozzáállásod, na ott már kell a humorérzék.... és ez nem tévesztendő össze a viccmeséléssel.
Amúgy meg, nem a környezetednek kell megfelelned. szinjáték? minek?
érezd jól magad a bőrödben, a körülményektől függetlenül!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ezt senki nem veheti el tőled.
Hát tudod, én fiatal létemre nagyon "maradi" vagyok ilyen szempontból. Szóval ha csak önmagáért felelős, az én szememben akkor is gond. Ennyire ésszerűtlenül, felelőtlenül, megfontolatlanul nem viselkedhet egy elvileg felnőtt ember, de én már egy 14 éves gyerektől sem nézném el.
Ha pedig még 3 gyereke is van, akkor pláne.
Édes Istenem... Azt sem tudni, kiféle, miféle az a másik, de még csak el sem gondolkodni rajta, hanem egyből fejest ugrani vele a "sűrűjébe"... Mondom, az a másik nagyon simán lehetett volna akár egy pszichopata is. Vagy bármi.
És egy ilyet a közelembe engedni, beengedni a kínkeserves melóval szerzett lakásomba, kitenni ennek az egésznek a gyerekeimet. Hát, minimum 1 év, mielőtt összeköltözünk. Ha nagyon megengedő vagyok, akkor fél. De ne már, hogy hetek...
Más topikokban is olvastam ilyen példákat, volt, aki néhány hónap után már a (tőle) terhes menyasszonnya volt az illetőnek... Azt' utána csodálkozik, ha valami baja esik, durván átverik vagy szimplán csak ő maga jön rá, hogy nem olyan lovat akart, mint amire a nemiszerve az adott pillanatban "bejelzett".
Hihetetlen, hogy még mindig vannak ennyire naiv, hirtelen emberek. Egy szimpla nemi vágy, és azonnal ki is dobják az agyukat a kukába. Önkontroll nulla, józan ész kikapcsol, "lesz, ami lesz, majd lesz valahogy, elvégre olyan még sosem volt, hogy sehogy ne lett volna" alapon jöhet bármi.
És akkor még a végén kilyukadunk oda, hogy ez lesz a normális, az etalon.
Miért is akarsz te démoni, tüzes szex istennő lenni? gondolod, hogy az, aki kapcsolatban él, az egy démoni, tüzes stb?
sztem bőven elég, ha NŐ vagy. A férfiak sem két lábon járó falloszok, akik csak a szex-istennőket méltatják a figyelmükre.
amúgy, meg van, akinek pont a szürke kisegér tipus jön be. nem minden férfi kedveli azokat a nőket, akik mellett nem tudnak érvényesülni.
Miért is természetes? Miért természetes, hogy az ég kék, a fű meg zöld? Na, kb. ennyire nyilvánvaló tények ezek is.
És persze, hogy nem elhatározás kérdése. Ha nincs humorod, nem lehet erőltetni, mert attól még nem lesz. Vagy van, vagy nincs, nem lehet rá "szert tenni". Ahogy a többi személyiségjegyre is.
De nyugodtan nevezzük ezt hárításnak, megszoktam már. Aki nem ekkora büdös nagy duplanulla, annak halvány lila fogalma sincs róla, milyen ez, és hiába is tépném a szám még oldalakon keresztül, akkor sem lenne.
Próbálj már meg átváltozni üressé! Meg humortalanná. Meg a többi. Úgy, hogy alapvetően, születetten nem vagy az, épp ellenkezőleg. Menne-e? Még ha nagyon akarnád, akkor sem. Csak erőlködnél, és talán sikerülne kicsikarni magadból valami kis színjátékot, de azzal sem sikerülne elhitetned senkivel sem, hogy ilyen vagy, ha alapból nagyon nem vagy ilyen. Viszont a próbálkozásodért legalább nagyon szánalmasnak tartanának, és vastagon kiröhögnének.
Ennyi.
" A semmiből hirtelen vadidegennel azonnal lefeküdni, 2 hét után összeköltözni..."
Ha csak önmagáért felelős az ember, ez nem is lenne gond, de az akinek 3 gyereke van, annak ez ki van csukva, vagy ha ezt lépi, az nem anya-gondolok itt a költözéses storyra. Eleve hetek(minimum, és jobb esetben) telnek el, mire a gyerekei közelébe engedi egy értelmes ember a másik uj tagot(mint pár) és még ekkor is nagyon nagy reszkírt vett magára..
"természetesen"
miért is természetes?
Csak elhatározás kérdése, hogy sótlan fapina vagy-e vagy egy humorral teli, laza nő. a helyzetek, körülmények adottak, de a rájuk adott reakció már rajtad múlik. A lényeg, hogy te hogyan éled meg a dolgokat.
Persze, a legkönnyebb feladni és elkönyvelni, hogy unalmas értéktelen stb nő vagyok. nem terhel felelősség. Nem kell semmit tennem, a kisujjamat sem mozditanom. ugysem kellek senkinek.
ha esetleg mégis kellenék, a úgyis csak egy éjszakára, egy, max két dugás erejéig szólna, aztán felszivódna. de jobb is, mert előbb-utóbb ugyis sótlannak, unalmasnak találna, előbb-utóbb megcsalna. mert ilyenek a férfiak...
Na vajon miért? Talán azért, hogy végre-valahára legalább felém szagoljanak? Ahhoz ez kell. Ha nem is bombázóság, de a korábban említett tulajdonságok közül minimum egynek nagyon erősen jelen kell lennie. De én születetten az ellentéte vagyok azoknak a pozitív tulajdonságoknak.
És bizony van, ami ellen nem lehet tenni. Ha a fejem tetejére állok, és pörgök, akkor sem leszek "démoni, tüzes szexistennő". Ha 2 könyvtárnyi vicckötetet elolvasok, akkor sem lesz humorom, max. mint egy magnó, visszadarálom azt ott olvasott vicceket, nyilván ezt így kell... És ha a világ összes könyvét elolvasom, témától függetlenül, én magam akkor is dögunalmas, üres maradok.
Mert nincs egyéniségem. Ez a lényeg. Erről szól a szürke kisegérség. Egyéniséget pedig nem lehet csak úgy "beletölteni" abba, akiben alapból nincs, semmilyen eszközzel, semennyi idő alatt, ha megfeszül az illető, akkor sem. Nevezheted ezt önbizalomhiánynak vagy épp önmagam degradálásának, illetve az ahhoz való ragaszkodásnak, de az igazság az, hogy ezek csak tények. A tények pedig makacs dolgok, amiket nem ír felül semmilyen manapság népszerű tévképzet.
Azt kétlem, hogy ne tűnnék sótlannak, azért legyünk már objektívek!
Az tény, hogy mivel itt adott ez a téma, tudok erről beszélni. De ennyi. Egyébként kukaság, a való életben zajló beszélgetésekhez nem tudok hozzászólni, mert nincs mit hozzászólnom. Ott általában más a téma, oda már kell humorérzék is stb. ---> abszolút csőd. Látványosan unatkozni szoktak mellettem, ami érthető is.
Valószínűleg nem leszel soha bombázó, de miért is kellene?
Magadból hozd ki a legjobbat, de azt nem így kell és azt gondolom, hogy Te ezzel abszolút tisztában is vagy...
Te magad nem akarod, mert tenni sokkal nehezebb, mint süppedni a megszokott rosszban....
Akkor kettős személyiséggel rendelkezel......itt nem tűnsz sótlannak, csak abszolút önbizalom hiányosnak... Na de ahhoz mereven tartod magad. Ha csak ennyi energiát feccölnél az ellenkezőjébe, máris sikeresebb lennél ezen a téren...
Mindenen lehet dolgozni, az agykontrollt nem én találtam fel, sokaknak bejön... Nálad egy a baj...szinte élvezed az önmarcangolást, saját magad ledegradálását...Ahol csak lehet megteszed és ha itt igen , akkor gondolom a magánéletedben szintén..Mitől is látnának másnak, ha még rá is játszol a negatívumaidra....???
Természetesen az utóbbi vagyok. Nem csak annak tartom magam, hanem tényleg, 100%-ig az vagyok. Mióta csak az eszemet tudom, sosem voltam más, már kisgyerekként sem.
Áruld már el, hogy ezen mit/hogy lehet csiszolni?
Mert valahogy sehol sem látom a működő, értelmes tanácsokat arra vonatkozóan, hogy a dögunalmasból hogy lesz hiperszórakoztató, a sótlanból humorbomba, a halvérűből "démon" stb-stb.
Ezen nem lehet "dolgozni". Az nem működik, hogy kezedbe veszel néhány könyvet, elolvasod őket, és akkor majd üres, tartalmatlan egyénből hirtelen egy eredeti, fantáziadús, gazdag belső világgal rendelkező valakivé válsz.
Én nem akartam az időmet vesztegetni. bizonyosságot akartam szerezni, hogy ezen a téren is összeillünk. bejött. :)
A veleszületett dolgokat nem lehet "helyrerakni".
Ahogy egy alapvetően értelmes, szórakoztató, humoros, derűs, laza emberből soha nem lesz egy hülye, dögunalmas, sótlan, mélabús, merev fap*na, úgy nyilvánvalóan a fordítottja sem fog megtörténni. Ha a fene fenét eszik, a világ kifordul a sarkaiból, akkor sem. Mert van, aki ilyennek születik, van, aki pedig olyannak - a személyiség alapvetően nem változik.