Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem elég, hogy egy hülye vírust elkaptam a nyár közepén, még a pozitívságom is kezd hátrányban maradni a negatívságoddal...
Elfogytak az érveim és ezt nagyon sajnálom,hogy miért azt már leírtam..
Azt érzem, hogy ha a lelkem kiteszem, akkor sem tudlak visszabillenteni és ez velem ritkán fordult eddig elő..
És ha negatív vagy, akkor attól már működik?
Ha van esély arra, hogy bármi is működjön, az csak attól lesz, ha pozitívan állsz hozzá. Az a bizonyos "úgyse sikerül, de ha igen legalább kellemes meglepetés ér" biztos, hogy nem hoz sikert.
"A pasik és nem csak ők köztudottan a jókedvű , nevetős nőket szeretik..."
Persze, tiszta sor.
De ha alapvetően egy mélabús, depresszív alkat vagy? Mellé mondjuk még unalmas, sótlan is? Nulla kisugárzással. Tipikus szürke kisegér vagy ha úgy tetszik, penészvirág. Biztos vagyok benne, hogy ilyen típussal már találkoztál. És akkor láthattad azt is, hogy ő alapból ilyen, nem tudna másmilyen lenni, mert akkor már nem is ő lenne. Legfeljebb megjátszhatná magát, de annak semmi értelme.
Szóval van, amikor tudod, mi a gond, csakhogy ha a gond te magad vagy, arra nincs megoldás. Sakk-matt.
Dehogy...ez csak manapság szokás... Mindent agyon vesézni! Régen nem a lelkünk volt a téma a randikon és ha ma randiznék, nekem most sem az lenne...Ha megérint valaki lelkileg azt úgy is megérzed majd és cseppet sem biztos, hogy azonnal.
Nekem fogalmam sem volt, mikor megismertem a férjem, hogy nagy valószínűséggel vele élem majd le az életem , de még járni sem nagyon akartam vele.. A második randin már szakítani akartam...Teljesen mások vagyunk minden téren, de igen...az alapvető dolgokban egy felé haladunk..
Néha fogalmam sincs miért szeretem ennyire, de talán mert hagyja , hogy boldog legyek....
úgy ahogyan nekem megy....
Müge...ne tégy tönkre kérlek.... Milyen jelzőt is használtál magadra ???
negatívság
Mióta nem hátrány ez az emberi kapcsolatok kialakításában ???
Úristen, és őt hol találtad? Én már el sem tudom képzelni, hogy létezik ilyen férfi.
Egyébként igen, régebben... Régebben még sok minden másképp működött. Nem annyira régre gondolok, amikor a tizenéves lányokat apjuk férjhez adta ahhoz, akit ő megfelelőnek tartott, aztán az a szerencsétlen tűrhette egy életen át a "hites urától" jobbnál jobb dolgokat. Hanem pl. szüleink generációja. Megismerkedtek (nem az ágyban kezdve azt!), megszerették egymást, aztán jöhetett a házasság, család. Nem 30 meg 40 évesen, hanem időben. Nem volt olyan, hogy huszonévesen én még "nem vagyok érett rá", még "élni akarok" stb. Röhej!
Én nem nagyon akartam érinteni a saját életemet, mert az valóban nem segít, de a példa okáért szükséges volt..
Te pedig ne változz hátrányodra , ahhoz túl okos vagy... Gondold végig, hogy mivel érsz többet. Az okos nem tesz olyat ami hátrányára válik. Ha másért nem, ezért.......
Persze, hogy jobb így, ha nem tettem volna, mondom, hogy már nem élnék!
Én nem mondtam, hogy Anyám rossz természetű lenne, és azt sem, hogy nem boldog. Erre szerintem nem lehet egyértelműen válaszolni.
Én ezt arra írtam, hogy Mary Anne azt írta, hogy nem tud változtatni az alapvető személyiség jegyein...
Ami nem igaz, mert Te is tudtál....más kérdés, hogy ez jobb-e így.
A rossz természetű emberek, mint Anyukád, vagy Anyósom is elkelhetnek, más kérdés, hogy boldogan élnek-e ...Kétlem, akkor meg nem nagy élvezet.
Lányok....egy dolog biztos...Nem a nagy mell számít és nem is a szőke haj...A pasik és nem csak ők köztudottan a jókedvű , nevetős nőket szeretik...Hogy aztán van-e esze is, vagy nincs az egyéni ízlés dolga, de a negatív kisugárzás senkinek nem jön be , ezt gondolom megállapíthatjuk...
Én ezt a lemondást tényleg nehezen viselem....
Na, itt jön a képbe a szerencsehiány. Ugye ha szerencséd nincs, akkor cseszheted az egész életedet, mert az bizony minden területhez kell, a párkapcsolatokhoz pedig különösen.
És persze azt se felejtsük el, hogy talán a "nagyszerű" férfiaknak sem csak kefélőgépként kellene funkcionálni, esetleg érzelmeik, ne adj Isten, terveik, céljaik is lehetnének (nem csak a karrier területén!). Könnyű mindent a nők nyakába varrni, hogy biztos azért vannak egyedül, mert... Sok esetben még jogos is, aláírom (pl. nálam), de azért egyre több a hozzád hasonló, semmi gond nincs vele, mégsem kell típus.
Mary anne....
A férjemnek és a nagyobbik lányomnak néha pont olyan allűrjei vannak,mint az általam nagyon szeretett, de piszok rossz természettel megáldott anyósomnak... Életem párja csak akkor szembesül ezzel, amikor figyelmeztetjük, hogy pont olyan most, mint a mama...
Na akkor villámgyorsan abba hagyja , mert nehezen viseli az édesanyjának szinte az összes tulajdonságát...
A gyermekünk azonban magától rájön amikor olyan, teljes egészében tisztában van azzal, hogy miben hasonlít rá és tudatosan figyel és leneveli róla önmagát....és állíthatom, hogy nagyon sikeresen tette...Egyre ritkábban jönnek elő ezek a jellemvonások és van ami el is maradt..
Mondjuk nekik ott az élő példa, hogy mi az ami nem válik be ,mint viselkedési forma, hiszen ha más ilyen velük, ők is nehezen viselik...
.....és nem hiszem, hogy Mügének, vagy neked teljesen ki kellene cserélődnötök, hiszen az azért itt is feltűnne...
Egyszerűa válasz - nálam nem annyira lelkizős.
tények.
Tükörbe nézek. Van némi domborulat, 2 is elől. Csípőm szélesebb mint a férfié. Elől nem lóg ki a pöcsöm, hanem nuncsikám van.
A férfiakat nem érdekli a humorom. Őket a szex érdekli, egy bombázó a playboyból, és semmi más.
Nem az önbizalmon múlik a dolog, amikor volt elég önbizalmam, akkor sem történt semmi.
"de én személy szerint még soha sem találkoztam ilyenekkel amikről itt olvasok, még ismerősi szinten sem..."
Ilyenekkel? Mire gondolsz pontosan? Pl. a soha, sehogy nem kellésre? Elhiszem, mert ez azért elég ritka, nem nehéz nem találkozni vele. De létezik.
Ezt a részét megértem, de attól még maradj az aki voltál, már ami a 110%-ot, a mosolygást és a kedvességet illeti....
Azért mert eddig nem vonzottad be, az nem jelenti azt, hogy így is marad.
A volt osztályfőnökömnek (nem volt szép, de okos,kedves, végtelenül bájos természettel és igen, néha szomorúan mosolygott ...) 45 éves koráig egyetlen pasija sem volt, aztán kifogta az aranyhalat...Egy hihetetlenül intelligens, kedves igazi társat...Jó volt rájuk nézni. Ha időközben megkeseredik, vagy elutasítóvá válik, akkor valószínűleg nem benne találta volna meg a szerelmet ez a férfi, aki a férje lett...
Bocs, de hülye vagy. Nehogy már a fórumra szűkítsd a felhozatali miheztartást (he??).
Ha így lenne a gyerekkel ahogy írod, akkor sose kelnének el a gyerekes egyedülálló anyukák.
És a humorod meg tök jó, meg intelligens is vagy, a külsőn meg lehet javítani. Nincs önbizalmad. Ennyi. (Vagy tesóm után szabadon: Kolbász kutya vagy, az a te bajod!!) :))
Hát én huszonegy-két évesen kihoztam magamból a legjobbat. Haszna párkapcsolati téren nem volt, úgyhogy ennyi.
Azóta van egy gyerekem, szóval a legtöbb férfi szemében csökkent értékű vagyok eleve. Ezen kár is vitázni, ez így van, kérdezz csak meg bármely férfit itt a fórumon.
Nem vagyok 175 cm magas, nincs nagy mellem, és nincs szőke hajam, szóval hiába is próbálok bármit. Teljesen feleslegesen öltözöm fel csinosan - amúgy szoktam, de feleslegesen.