Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apa gondok
Létrehozva: 2012. augusztus 5. 11:26
Szinte végső elkeseredésemben indítom ezt a topicot, hátha valaki tud valami építő javaslatot tenni a problémám megoldására.
A problémám édesapámmal kapcsolatos, akivel nagyon nehéz kijönni. Anyukámmal élnek, én rég nem lakom velük. Sosem lehetett vele kijönni, mert ő az aki mindenkinél okosabb, mindenki más hülye és ez a jelző a legszalonképesebb verzió az összes általa használatos közül (a legvadabb fantáziátokra bízom a jelzők kitalálását...).
Szóval a mostani helyzet az, hogy nekem van egy féléves kislányom, akinek elvileg ő lehetne a példaképe, de totálisan az antipélda.
Ordítva káromkodik beszélgetésképpen, ráadásul a kertesházunk teraszán, ahol a szomszédaink is hallják az egész "beszélgetést". Szólok, hogy legyen szíves nem ordítani, különösen nem a trágárságokat, és a gyerek előtt meg majd végképp moderálja magát, nem szeretném ha ilyen lenne a gyerek szókincse.
Mindezt szépen, kúltúráltan kértük a párommal, bár nehéz az ő stílusát más, normális stílusban tükrözni, de mégis.
De nem érti meg.
A kérdés, miért? Amit a felnőttnek lehet, a gyereknek nem, meg úgyis hallja majd az oviban, meg itt ott.
A másik gond, hogy a stílusa bicskanyitogató és anyós-apóssal összeengedni egy veszélyzóna, étterembe már nem megyünk vele, mert a stílusa vállalhatatlan, barátai már rég nincsenek épp amiatt. Ja és a családban is (testvér, más rokonok) mindenkivel rosszban van, aki még elviseli, az csak édesanyámra való tekintettel teszi.
Én úgy érzem a tűréshatárom végén vagyok.
Próbáltam szép szóval, próbáltam erélyesebben, de 35 évem alatt egyszer jutottam el oda, hogy sírva-kiabálva kiosztottam (épp a babámat vártam).
De semmi sem segített, sehogy nem jut el az agyáig, szívéig, lelkivilágáig, hogy változtatnia kéne valamit.
Tudom, hogy a másik embert nem lehet megváltoztatni, csak magamat. Ezért próbáltam én változni, halkabban beszélni hozzá, türelmesnek lenni, elfogadónak lenni, de lepereg róla, a stílusa semmilyen hatásra nem változik.
Ha csak egy ismerős lenne, egyszerűen nem keresném a társaságát, de az apám.
Mit tudok még tenni, hogy valami változzon?
Lehet, hogy semmit nem tudtok javasolni, akkor is jó volt kiírni magamból...
" család ledöbbent, amikor az orvos közölte, hogy nem hiszi el, hogy a család nem tudott róla, mert ez olyan személyiségzavarral jár, mit nem lehet nem észre venni."
Ez meg önmagáért beszél, akkor amikor minden közvetlen családtagnak ismerik a rezdüléseit.
Semmit. Aki ennyi idős korára nem bírt változni, te nem fogod tudni megváltoztatni. Azt tudod tenni, hogy nem viszed a közelébe a gyereket és te is elkerülöd. Lehet, hogy észreveszi magát, ha meg nem, akkor meg főleg jó, hogy így cselekedtél.
Szerinted nem ilyen ilyen jellegű a gond.
Szerintünk sem volt az. Teljesen elképzelhetetlennek tartottuk. Dolgozott, mint más ember, csak valami mégsem volt a helyén. Állandó konfliktushelyzetet teremtett. Fel sem merült bennünk, aztán a döbbenettől tátva maradt a szánk.
Ennyi!
Jaj! :( Ne irj ilyeneket!
A szemelyisegzavarok elhanyagolhato szazaleka mögött all organikus serüles. Ugy is mondhatnam: szerencsere nem sok Phineas Gage letezik.
A CT nem tudja egy 60 eves embernel a csecsemokori agyserüleseket dokumentalni.
Egy hasonló viselkedésű férfiről egy baleset során derült ki, teljesen véletlenül, hogy előzőleg kétszer volt koponya sérülése agyi vérzésekkel. A család ledöbbent, amikor az orvos közölte, hogy nem hiszi el, hogy a család nem tudott róla, mert ez olyan személyiségzavarral jár, mit nem lehet nem észre venni.
Igen, észre lehetett venni, csak a család éppen így állt hozzá. Megvolt a véleményük róla, szidták, pocskondiázták, aztán szégyellték magukat, mert elmulasztották a segítségnyújtást. Eszükbe sem jutott, hogy akár szervi, akár pszichés probléma miatt olyan, amilyen, mégis csak a családjának és házi orvosának a feladata lett volna megoldást keresni.
Nem, nem a fórumozók fogják ezeket meggyógyítani.
Lehet, sikerül mégjobban elmérgesíteni a családi konfliktust, de itt általában az a cél.
Kicsit nem leszek, csatlakozom a családom délutáni sziesztájához.
Nem kérdeztem, mert gyerekként úgy éreztem nem szólhatok bele, most meg már nem akarom még jobban gyötörni, mikor látom rajta a tehetetlenséget.
Ha én lököm, az nem jó, ha maga hozná meg ezt a döntést, az más lenne.
Hát figyu, azért lehet hülyén veszi ki magát, hogy közlöm vele, hogy valami baj lehet az agyával....
Háziorvosunk nem ua., én más kerületben lakom.
Szerintem nem ilyen jellegű a gond, láttam már normálisan viselkedni semleges közegben, csak a mindennapokban, családi környezetben nem gondolja, hogy moderálnia kellene magát.
Az hogy valaki karomkodik es ordibal a csaladtagjaival nem gyerekkori serules hanem bunkosag es totalis intelligencia valamint onfegyelem hianya.
Nem mindegy hogy miert ilyen? Egesz eleteben ilyen volt. Mifele orvosi vizsgalat kell ehhez? ugyan mar...
Végső elkeseredésedben megkérhetnéd a házi orvosod, küldje be egy koponya ct-re, nézzék meg, volt-e akár csecsemőkorban egy fejsérülése, ami személyiségzavart okozhatott.
Ha ezt tisztes úton kizárják, akkor jöhet a személyiségzavar kiinduló pontjának további kutatása.
A problémádra valahol az eü-ben fogod megtalálni a megoldást, ha szerencsés vagy, és kapsz hozzá orvosi segítséget.
Tudom, hogy rossz érzés, mert az apukádról van szó. Az enyémmel is voltak gondok, korábban leírtam.
Egyéne válogatja, hogy hogyan tovább.. Változik vagy marad. Mindkettő döntésnek megvannak az okai. Egyet tehetünk: elfogadjuk.
Ügyes vagy.
Amarynda!
Gondolom valahogy így van, ahogy steel írja.
Bár nem tudom menne-e, ha lenne rá lehetősége.
De ebbe nem is szólhatok bele.
Semmi gond. :-)
Biztosan rosszul esik anyunak, hogy egyáltalán kell erről beszélnünk, de ő is látja a dolgokat.
Az körvonalazódik bennem, hogy talán az lenne a járható út, hogy anyu jön egyedül (ez amúgy is 10-ből 8-szor így van), és ünnep alkalmával mi megyünk hozzájuk,és nem maradunk, csak amedig kultúrált a hangulat (amúgy is ha mi megyünk üvölt a tévé, inkább azt nézi).
Közös családi rendezvényre nem jönnek (úgy értem a párom családjával), max. külön, mert ő másokat is csak sérteget, ennek nem teszem ki az ünnepet, sem másokat.
És próbálok alkalmat találni arra, hogy valahogy nyomatékosítsam amennyire lehet határozottan, de nem támadva, hogy ezzel a viselkedéssel csak elmar maga mellől minket és hogy én nem ezt szeretném. Innen meg az ő döntése.
Tudom, hogy csak magamat tudom megváltoztatni és a világ változik vele. Hát őrá eddig semmi sem hatott, és az sem állapot hogy csak mi alkalmazkodunk hozzá.
Mert szerintem az anyukája megalkuvó típus. Őt választotta, hát kitart mellette. És tűr.
Topiknyitó már korábban is írta, hogy az anyja olykor megvédi az apját.
Amarynda, irigylésre méltó nagymamád volt. Bár többen lettek volna ilyen erősek annakidején és lennének most is... Sajnos, kevés nő képes kilépni egy ilyen házasságból még a mai viszonyok között is. Hogy miért van ez így, az már sok topikon téma volt, nem akarnék belemenni.
Viszont én a saját életemből kiindulva azt gondolom, hogy a szülő csak akkor várhat el tiszteletet, megbecsülést, kapcsolattartást és szeretetet, hogyha úgy is éli az életét, olyan mintát ad, hogy azért tisztelni, becsülni és szeretni lehessen. Egy gyerek sosem akar saját szándékából eredően megszületni, az ő léte mindig két ember (jó vagy rossz) döntésének az eredménye. Ha a szülő felvállalja a gyermek felnevelését, akkor kutya kötelessége a lehető legjobb alapokat megadni neki. És nem anyagiakra gondolok elsődlegesen, hanem ahogy már írtam, a lelkiekre, a szeretetre, a biztonságra. Ha ezek nincsenek meg, akkor a szülő nem alkalmas a szerepre.
ez az ember is meg fogja kapni a büntetését..ilyen vagy olyan módon
majd emlékezz.hogy ezt mondtam...
mindenki vissza kapja
lehet hogy majd a saját unokája fog egy jó nagyot rugni bele,ha öreg lesz és beteg.vagy ha kórházban lesz a végén és senki nem fog bemenni hozzá látogatni.és ki fog egy káromkodós nővérkét(mert bizony van olyan)aki majd lehet még hagyja majd alatta a pisis ágyneműjét is..
mindenki visszakapja ha szemét volt
Ezek szerint a mamadnak van sajat jovedelme. Miert nem el onalloan, akar ha egy lakasban vannak is?
Ha ilyen az apad, akkor o mehetne egyedul, vagy baratnokkel.
Vagy reges regen el is valhatott volna tole, vagy meg most se lenne keso.
Miert nem teszi?
En magam se vagyok fiatal , es mindig eszembe jut a nagymamam peldaja aki 1905 ben szuletett. O nevelt engem fel.
A nagyapam katonatiszt volt a Horthy hadseregben es a kommunizmus utan persze menesztetek es feketelistara kerult nem vettek fel sehova dolgozni.
Elkezdett inni, borzaszto durva lett ha ivott. nagymama 45 eves volt amikor kidobta es soha nem engedte be tobbet. Pedig az 50 es evekben ez olyan ritka volt mint a feher hollo.
Nem valt el tole , tul sok lett volna a cirkusz, de soha nem vette vissza hiaba igert a nagyapam fut fat. Aztan kesobb amikor mar tudo es majrakja volt azzal zsarolta a nagymamat (de meg akkor is ivott allandoan) hogy fel ejszakakat ult a kapu elott hogy ot nem engedi be a felesege pedig beteg.
Es a nagymamam eros volt, mert sajnalta es valamikor szerette de soha nem engedte be. Aztan egy nap elvittek a mentok es a korhazban halt meg.
Nekem o ebben is a peldakepem volt hogy egy asszonynak nem szabad elturnie hogy bantalmazottkent elje le az eletet.
En is kotottem egy rossz hazassagot, 3 ev utan kileptem belole.
Először is bocs a hangnemért, nem akartalak leugatni.
Nagyon is életszerű a problémád, nem hiányzik, hogy a segítségkérőt még le is hordják jól..
Az akkori hsz-edben valahogy másképp fogalmaztál, azért írtam azt, amit.
Végül is mit fogsz tenni?
Nem vittem oda a lányomat, ők jöttek, mert névnapja volt.
Írtad, hogy anyámat hogy kímélem, mikor megmonom neki ő is hibás.
Igen, montam ilyet, ugyanis ő panaszkodott nekem, hogy üres az élete, csak dolgozik, meg eszik, alszik, apámmal meg nem mennek sehova.
Erre mondtam neki, hogy ebben ő is hibás.
Kedves topiknyitó, van egy rossz hírem: édesapád nem fog megváltozni. Ő azok közé tartozik a leírásod alapján, akik szentül hiszik, hogy ők a tökéletesek, tévedhetetlenek. Ez vagy nevelésbeli gond nála, vagy az élete során elszenvedett traumák hatása, de tök mindegy, az eredmény mindenképpen egy kiállhatatlan ember lett. Viszont, sem neked, sem a gyermekednek nem kötelessége ezt elviselni még alkalmilag sem. Édesanyád valószínűleg azt az elvet vallja, amit gyakran hallani idős asszonyoktól-férfiaktól, hogy "Rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül". Szóval, inkább vállalt egy életen keresztül egy megalázott, sakkbantartott asszonyszerepet a féjre oldalán, minthogy próbált volna vele szembeszállni a viselkedése miatt, és ez az ő korosztályában nagyon gyakori hozzáállás.
Mivel én magam is hasonló gyermekkort éltem meg, azt tudom javasolni, hogy redukáld a legszükségesebbre az apáddal töltött időt. És pontosan azokon a napokon NE legyél vele együtt, amikor a családoddal ünnepelni szeretnél! Mondd el neki, hogy szeretnéd a gyereked szülinapját, vagy a sajátodat, férjedét, akárkiét és a karácsonyt úgy megünnepelni, hogy az valóban arról szóljon, amire az ünnep hivatva van: a szeretetről, a békességről, az örömről. Ne pedig arról, hogy kínosan feszengve azt várja az ember, mikor ugorhat már fel az asztal mellől, mikor indulhat már haza végre, vagy mikor megy már el a vendég, mert kikészíti a feszült légkör...
Én ezt a megoldást választottam, mert hiába kértem, könyörögtem, nem volt hajlandó változni az apám. Azóta legalább az ünnepeim nyugodtak.
Én úgy gondolom, hogy egy szülőnek elsődlegesen az érzelmi biztonságot kell megadnia a gyereke felé, aztán jöhet az összes többi kötelezettség. Hiába a pénzzel mérhető dolgok tömkelege, ha egy gyerek retteg a saját szüleitől, ha nem érzi azt, hogy szeretik, támogatják, tanítgatják, óvják és vigyáznak rá... és ugyanez a kritérium vonatkozik a nagyszülőkre is, azzal a különbséggel, hogy ideális esetben nekik már nem kell anyagiak terén helytállniuk.
Hát nézd. Apámnak is voltak fura dolgai. A sógornőm meg leültette és határozottan megmondta, hogy ha nem tud változni, változtatni a hozzáállásán, akkor nem láthatja őket többet.
Az öreg ehhez tartja magát és minden erejével azon van, hogy levetkőzze azokat a bizonyos hozott/tanult/kialakult viselkedéseit, amik hátráltatják a szeretésben. És nagyon ügyesen csinálja, imádják az unokái. A sógornőm minden hónapban hívja apámat magukhoz (messze laknak).
Lehet ezt sokféleképp....
Édesapád nem fog változni, nem is várhatod el sajnos. Amit tehetsz, hogy korlátozod a vele való találkozást amennyire csak lehetséges.
Sajnos vannak ilyen természetű emberek, jobb tőlük minél távolabb maradni.
Azt hiszem a szulok mennek hozzajuk. Allitolag az anyja miatt engedi.
En meg sehogy se engednem. szoba se allnek vele. Az anyja meglatogathatja oket az apja nelkul is. Kulonosebben az ilyen emberrol nem kepzelem hogy hianyzik neki a lanya vagy az unokaja.
Sajnos rossz helyen tett le téged a gólya.
Sajnálatos egy ilyen szülő, én egy percet sem tudnék együtt lenni, egy ilyen alakkal.
Olvasni is taszító. Ez már nem fog változni. Kerüljétek...
Szerintem a topicindito arra gondolt hogy az anyja sosem tett azellen hogy az apa ilyen hangon beszeljen vele es a lanyaval is. Irta azt is hogy az anyja sosem vedte meg a lelki terror ellen amit az apja gyakorolt rajuk.
Ha egy no evtizedeken at egy ilyen stilust elvisel, annak az embernek meg az agyaba fekszik az enyhen szolva is elitelendo.
Ha meg azt is szo nelkul turi hogy a lanyaval is igy viselkedjen akkor anyanak se elso osztalyu.
Es a mai napig egyutt vannak.
azt mondod, minden ember képes és tud változni.
megtennéd légyszíves, hogy bebizonyítod?
szerintem ha befejeznéd pl az ebben a toipkban való kommentelést, saját határaidon átlépve, valamihez kivételesen NEM szólnál hozzá, na az változás lenne!
lássuk képes vagy-e rá, helyes-e az elméleted!
Már anyunak is mondtam, hogy ő is hibás, hogy apu ilyen lett, a világon mindent ráhagyott, megengedte neki ezt a hangnemet, és ez rögzült, az erőviszonyok kialakultak.
Szerintem attól, hogy folyamatosan meg akarod te változtatni őt, mindig is le fog peregni. Hogy jössz te ahhoz, hogy meg akarod változtatni?
Ő ilyen és kész. Két lehetőséged van: Vagy valóban elfogadod őt ilyennek vagy nem. Minkét megoldás jó, mindkettővel jobb lesz mindenkinek. Ha nem fogadod őt el, akkor kerüld el. Tök mindegy, hogy ő az apád vagy csak egy ismerős. Ha a gyerekedet meg akarod óvni, akkor nem viszed antipélda közelébe.
Ha elfogadod őt, akkor pedig ilyennek fogadd el. Azt a gyereked is meg fogja tanulni, hogy az öregapja ilyen, nincs mit tenni. Nem vagyunk egyformák.
Nincs más megoldás. És el is hiszem, ha fel van háborodva, ha meg akarod változtatni. Jogos: változtasd meg te magad!
Tulajdonkeppen anyad is megeri a penzet. Hagyta egesz gyerekkorodban hogy az apad beledtaposson, ugy viselkedett vele es veled is a ferje mint a szemettel es a mai napig vele van.
Te lehet hogy jo anyanak tartod az anyadat, messze nem volt az.
Es barmennyire rosszul esik z neked anyadnak az apad mindig fontosabb volt mint te. azert vedi a mai napig es azert el vele most is.
Az mas kerdes hogy te ezt akarod e latni vagy nem a lenyegen nem valtoztat.
Egy ilyen brutalis allattal egyutt elni csak egy szolgalelku jellemhibas no kepes akinek a ferfi fontosabb mint a gyereke.
Az ilyen kapcsolatokban van hogy egyik percben lehordja a feleseget ocska k..nak aztan a feleseg szo nelkul meg aznap este beengedi az agyaba.
hanyinger az ilyen kapcsolat
az egyik 19 a masik egy hijan 20.
ez remek akkkor Daniel Kahneman kilatas elmeleteibe is belekukkanthatnal .Szerintem nagyon jok .
Mosolykaval meg ne keveredj onigazolasba ! Ne ragadj le !
Én úgy gondolom, ha valaki elrontotta a gyerekkort, és az anyja hagyta ezt az apjának, így passzívan hozzájárult ehhez, nem tartozom különös tisztelettel iránta. Szerencséd, hogy te ép lélekkel (remélem) kijöttél ebből. Bár van benned is hajlam a mártírságra, nem letél volna köteles már ennyit sem elviselni. Akivel nem lehet beszélni, nem lehet.
(én nem úsztam ilyen könnyen meg az én apámat, bár korán meghalt, de a gyerekkorom olyan volt, amilyen.Az én anyukám is viselte, ahelyett, hogy a gyerekei mellett állt volna ki.Nem haragszom egyikre sem, régen volt. )
A nők különösen hajlamosak ilyen szerepre, hát én nem teszek meg akárkivel erőmön felül mindent, hogy ne legyen konfliktus, vagy inkább lelépek.
Igen, érint engem is a téma, és gondolom, sokakat.
Gondoltam rá, mert kettesben nem, csak hármasban (anyuval) próbáltam meg vele igazán beszélgetni.
Akkor úgy tűnt, talán eljutott az üzenet, de eltelt 2 hét és ugyanott tartottunk.
Persze a beszélgetés akkor is úgy zajlott, hogy "jó, de", "de mások hülyék", meg ugyan, minek?" stb.
De igazad van, próbálok majd nem túl feltűnően alkalmat keríteni egy beszélgetésre.
Most azt érzem, hoyg lelekileg ki vagyok fáradva és túl kell lennem a tegnapin.
Hozzáteszem tegnap is nagyon határozottan, de kedves hangnemben jeleztük a dolgokat, és talán mikor elmentek visszavett.
De az idő mutatja meg, hogy tényleg értette-e, hogy mit kérünk.
" Az apukad nem fog megvaltozni, a makacs es konok termeszetu emberek sajnos ilyenek. "
Minden ember képes és tud változni:) Még 70 éves korban is.
Az apukad nem fog megvaltozni, a makacs es konok termeszetu emberek sajnos ilyenek. Foleg idosebb korban, a valtozasra mar nincs neki lehetosege.
Mivel a kislanyod fontosabb szamodra mint apukad, igy intezd ugy hogy minel kevesebb idot toltsenek egyutt. Te tartsd apukaddal a kapcsolatot, de epitsd le kicsit az oreget es csak akkor talalkozz vele ha nagyon muszaj, a kislany nelkul! Egy ido utan lehet eszre fogja venni hogy mi folyik, de persze majd hoborog es titeket fog hibaztatni, es majd karomkodik szokas szerint, mert ezek ilyenek. Nem csoda hogy a rokonaid elhataroltak magukat tole.
Sajnos mást nem lehet tenni vele, csak levegőnek nézni, persze látom, hogy pattog, mint kecskeszar a deszkán, de hát állampolgári joga van lejáratni magát, nem tudok vele mit csinálni.
Az ezós mágia-mániája csak vicces, de gyakran bevadul, mint a veszett kutya és olyanokat rúgdal, akik amúgy is a padlón vannak, na, az nem kicsit undorító.
Nem neki köszönhetem a felsőfokú angolomat.
A diplomámat is magam fizettem.
Angol párom volt 11 évig, azért beszélek jól angolul.
Külföldön éltem.
Ja, nem a szüleimmel.