Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyformán szereted őket?
Létrehozva: 2012. július 14. 14:44
Sziasztok!
Vajon egy anya/apa tényleg egyformán szereti az összes gyerekét, és nem tesz különbséget köztük? Esetleg mindenkinek van olyan gyereke, aki közelebb áll a szívéhez, mint a többi, még?
Vagy ez is egyfajta tabu dolog, amiről nem illik beszélni?
Mi a véleményetek?
Olyan nincs,hogy egyformán szeretni őket. De ezt soha senki nem vallja be,még akkor sem,ha már látványos a dolog.
Én még tudjátok mitől mászok a falra? Amikor az ún. pachwork családokban azt vallják,hogy úúúúgy szeretem a párom gyerekét,mint a sajátomat. Ilyen nincs. Nálunk is ez a felállás( második házasság vagyok) és anyósomék nem értik,hogy miért nem szeretem a férjem lányát. Mit szeressek rajta? Aranyos,kedveljük egymást,kicsit barátok vagyunk,ennyi. Soha nem tudom "egy lapra tenni" a saját gyerekemmel. Szerintem ez normális dolog. Neki is van anyukája,apukája,akik nagyon szeretik,kész,ennyi.
A másik dolog:férjem sem szereti egyformán a lányait,látom. Azzal is magyarázom,hoogy ez függ a gyerek anyjától is,vagyis amilyen kapcsolatban van vele. A nagylány olyan mint az anyja(csavargós,hanyag,nagypofájú),ami fáj férjemnek,az exére emlékezteti. A kicsi más,látszik hogy együtt neveljük,családban,sokkal kiegyensúlyozottabb.
Ezt ismerősöknél is észreveszem:jobban szeretik a kicsit(közöst).
De, különbséget teszek, mert különbözőek.
Mindkettőt másképp szeretem. A szeretet nem fogy a gyerekek számával, sőt...
Hát ez az.
Tőlem is kérdezték már a srácok,de nem tudtam mit felelni,csak ezt.És azt hogy másképp szseretem mindkettőt,mert képzeljék el mi lenne ha tök egyformán bánnék mindkettővel,na erre már nevettek.Az időmet is úgy osztom be,egyszer az egyikkel vagyok csak és kizárólag,és még aznap vagy másnap csak a másikra figyelek.Elég nagyok ahhoz hogy bő fél óra elég legyen rájuk,és az valóban csak az övék.Így nincs balhé.Ha pedig valamelyik bajban van,természetes a másiknak hogy akkor a testvér az első.
Még él az emlékeimben,amikor a tesómmal kicentiztük a kólát,csokit,téliszalámit,baccus,addig nem nyúltunk hozzá,amíg totál egyformává nem váltak a cuccok.Na,az beteges volt. De eljött az az idő,amikor kamaszodtunk,és az "idegenben" kapott akármit inkább hazavittük egymásnak.A gyerekeimnél ez előbb következett be,amikor a nagyobb hozta a kicsinek az iskolából az ennivalót hogy kapta valakitől az extra csokit,kérdeztem hogy miért nem ette meg?Azt mondta hogy úgy nem lenne olyan finom.No comment...
"mindig azt amelyik bajban van."
Nagyon igaz!!!
Mindegyik gyerekemet szeretem... mindegyikért anyatigrisként harcolok, mindegyikért az életemet is adnám, ha kell...
de nem ugyanúgy szeretem őket, hisz nem tudok mindenkit ugyanúgy szeretni... mindegyiket úgy szeretem, ahogy szükségük van rá...
Most épp a legkisebb körül forog leginkább a nap, hiszen még nincs 3 hetes... de mikor alszik, akkor előtérbe kerülnek a nagyok :) viszont emellett a középsőnek intézem a bölcsis dolgait, a nagyobbiknak az iskolásakat és még szmk elnök is vagyok az osztályban....
később is ez lesz... :) ezen munkálkodunk...
nincs megkülönböztetés... ha az egyik kap valamit, kap a másik is (kivéve szülinap)... nem tudok úgy elmenni vásárolni, hogy csak az egyik kapjon :) és nem tudom őket kevésbé szeretni, mert többen lettek...
Elhiszem, hogy nagy orom volt, mikor megszuletett! :)
Micsoda irigylesremelto helyzetben van a kislanyod, hiszen 4 ferfi apaskodik felette es biztosan a tenyerukon hordozzak.
Viszont a leendo lovagjat nem irigylem, mert 1 igazi es 3 potapa is vigyaz majd ra kivont karddal