Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Az emberek egy millió dolog miatt idegenedhetnek el egymástól, nem kell ahhoz szőrös szívű nagymamának lenni, vagy számító gyereknek, menynek.
Azt gondolom a legtöbb nagyi vigyáz az unokára, és nem azért teszi, mert majd a menyével - lányával akarja pelenkáztatni magát ha eljön az ideje.
Megjegyzem nem is kell mindenkit így ápolni, van aki egyszerűen és gyorsan korán bevégzi.
Arról itt mindenki megfeledkezik, hogy talán sok hozzátartozó azért nem tudja bevállalni az öreget, mert sajnos dolgoznia kell menni, méghozzá nem is keveset. A mai magyar lakásviszonyokról nem is beszélve, zöme panel, és igen is azok vannak kevesebben akiknek szép nagy tágas családi háza, vagy sokszobás lakása. Mondjuk 53 m2-en két gyerekkel hova vennétek oda az öreget??? Melyikőtök munkahelye tapsikolna örömében, hogy alkalmazottja kifáradva, a 8-10 órás műszakot nem bírva akarna dolgozni???? Vagy nem tudná a "kötelező" túlórát bevállalni, mert menni kell haza nagyit pelenkázni, etetni stb. Sajnos ez van.
DE! Én például nem kívánom egyik gyerekemtől sem, hogy miattam kelljen átélnie azt az érzést, amit egy szülő elvesztése - mert hiszen amikor már nem ismer meg, maga alá csinál stb. akkor már elvesztetted - jelent. Megeskettem őket mindenre ami szent, ha úgy adódik, azonnal intézkednek és ápolási osztály, stb. ami lehetséges. A gyerekeimet én hívtam életre szabad akaratomból, felneveltem becsülettel, nem várok érte viszonzást. Amit megtesznek és eddig is megtettek értem szeretetből tették és teszik. Lehetetlent pedig nem kívántam soha senkitől.
nem akartam ennek a borsónak válaszolni, bár a bicska nyílt ki a zsebemben ettől a mondatától, hogy mer pihenni a nagyszülő, amikor az unokára is vigyázhatna....atyavilág...
Ezt az elvárásdömpinget, ami itt megy!
"Ha a nagyszulo nem hoz aldozatot azert, hogy a sajat gyerekenek segitsen, miert elvarhato a gyerektol, hogy megszokott eletet, kenyelmet feladja es odavegye a csaladjaba az idos szulojet gondozni?"
Talán olvasd el az előző hsz-em. Őszintén szólva én nagyon szégyellném magam, ha erre hivatkozva bedugtam volna az anyámat egy szoc.otthonba.
Nalunk maskepp alakult, mert mi, a csalad megbeszeltuk elore, ha megszuletik a baba, hogy is tovabb. Ami kulonbozik, hogy ebben a temaban nem a nagyszulok lanyarol van szo, hanem a menyerol.
A kovetel nalunk arrol szol, hogy a lanyom barmikor szoljon, ha segitsegre van szuksege. Nem kovetel, megker. Szerencsere a munkam idejet be tudom ugy osztani, hogy neki jo legyen. mert mire is ker meg ilyenkor, napkozben. Orvoshoz kell mennie, vagy valami fontos inteznivalo, amikor jobb, ha a gyerekek nincsenek ott, mert mindket reszrol zavaro lenne.
Amikor barki leirja itt a fajdalmat, azt is epp ugy el kell fogadnunk nekunk, mint ebben az esetben. Azert van itt mindenki, hogy a velemenyet mondja meg. Az anyuka majd valogat.
Nahát én éppen ezt nem értem.
Megértem, hogy rosszul esik, hogy nem akarnak vigyázni az unokákra. Hogy nem akarnak segíteni. Hogy sértve érzed magad miatta, hogy dühös vagy érte, hogy nem érdeklik őket a nehézségeid. Szíved joga.
De mi a fenéért sajnálod őket azért, mert kimaradnak az unokáik ezen időszakából? Az ő döntésük, nem? Nem akarnak résztvenni benne. Nem akarnak több időt tölteni velük. Az meg az ő szívük joga.
Mi a fenéért akarod megmagyarázni, hogy te jobban tudod, mitől lennének ők boldogok?
na a véleményem
ha egy családban idilli,a viszony..ergo anyuka lánya-fia kapcsolat normális volt,úgy érzelmileg,anyagilag..akkor a nagyszülői viszony is megy tovább ezen a szálon..nem egy példát látok anyu,apu,nagyszülők együtt a parkban boldogan,nevetve.netán egy házban élve,üvöltözés,kritika mentesen szeretetben..ott az öregek és unokák viszonyával sem lesz gond hisz mindez magától jön
ha az ellenkező ment már korán szülői korukban,majd miután nagyszülőkké váltak még mindíg nem vágják,mit hogyan kéne...a végén igazi úgymond rossz öregek lesznek..sajna ilyet is nem egyet láttam már,házsártos,kritizálja a sikítozó gyerekeket,kritizálja a tiniket.elfelejti ő milyen volt...na az ilyenek ápolását old majd meg zökkenő mentesen szeretetben..mikor lehet hogy mialatt majd kiszolgálod,még akkor is szidni fog téged hogy te hülye vagy,te ezt meg azt nem csinálod jól stbbi
ha szar a viszony legjobb megoldás ha nyaralni mentek,vinni másik párost,barátnőt,ismerőst és rá bízni a gyerkőcöt..valószínű semmi gond nem lesz,sem konfliktus
Ez nagyon igaz. Én kifejezetten utálnám, ha a lányom ápolna meg gondozna, mikor már olyan beteg leszek. Nem akarom! Legyen öregek otthona, elfekvő, bármi, de ne menjen rá az ő élete!
Na amíg odajutok, azért persze nem bánom, ha segít bevásárolni meg hasonlók, ha már nehezen megy, de nem fogom elvárni tőle. Örülni fogok, nagyon, ha megteszi! (ahog yő is örül az én jelenlegi segítségemnek)
Nem erted, persze, hogy nem erted meg oket, hiszen nem eltel annyit, mint ok.
Szerintem meg idoben szoltak neked, hogy mihez tartsd magad. Meg akkor is, ha ez neked rosszul esik es felhaborodsz rajta.
Ha semmi mast nem ertesz meg ezzel kapcsolatban, akkor ertsd meg azt, hogy a gyerekednek akkor van jobb dolga, ha nincs naluk akkor, amikor ok nem szivesen vigyaznak ra. Mert igy csak a te gyermeked jar jol, nem tapasztalja meg azt, milyen az, amikor a nagyszulo mindenert raszol es mindig turelmetlen vele. mert az valami borzaszto lehet egy gyereknek.
Az pedig mi, hogy 3x elhozzak hetente, vigyaznak ra es a tobbi, azt pedig veheted ugy, hogy egy masod allas. Egesz nyugodtan.
Vannak nagyszulok, akik a gyerekekkel bizonyos korban - nem tudnak -
foglalkozni, mert nem erzik kenyelmesen magukat veluk. Akkor nem azt mondjak, hogy ez nem az en vilagom, hanem azt, hogy nem vigyazok ra, mert ... kellemetlen nekik megmondani az igazat. Sok nagyszulot zavar a kicsi gyerekek gyorsasaga hozzajuk kepest, a minden pillanatbani erdeklodesuk. Ez pedig korral jar, esetleg belefaradtak az addigi eletukben es tobb idot szeretnenek tolteni a pihenessel.
Irom neked en, aski igen szeret minden percet egyutt tolteni az unokaival.
Nem itelheti el senki sem a nagyszulot azert, amit nem vallal. Ez az o joga.
Akkor itelhetned el, ha vallalta volna oket es nem tartja be az igeretet. Kiveve egeszsegugyi dolog, mert az barmikor kozbe johet.
Lehet, hogy egyszer nagyon fogsz orulni annak, hogy nem volt a nagyszulokkel, mert igy az onallobb elete elobb kialakul, ami neki kedvez az elete soran.
Faj, persze, hogy faj, teljesen megertelek, de neked az eleted igy alakult. Igy fogadd el magadban.
Már hiányoltam a másik megmondóembert (Viven Grahamon kívül), a TÖKÉLETESSÉG PÉLDÁJÁT.
De megérkezett ő is szerencsére.
Úgy megnyugszom ilyenkor, hogy ennyi tökéletes ember van körülöttünk.
"Csak annyit mondok, hogy az olyan nagymamák, akiknek fontosabb, hogy a nyáron akkor menjen pihenni amikor akar, sőt egyáltalán, hogy pihenni-üdülni menjen, ahelyett, hogy az unokáira vigyázna, ne csodálkozzonak, ha 10 év múlva a gyerekének fontosabb lesz, hogy üdülni menjen ahelyett, hogy az ágyban fekvő anyját ápolja, pelenkázza."
Hát kedves borso, ha hiszed ha nem, azért nem mindenki ennyire számító. Szerinted akkora bűn, ha a nagyi egyáltalán pihenni-üdülni szeretne, hogy jogod van fenyegetőzni, hogy akkor meg dögöljön meg ha beteg lesz...Mert volt egy év, amikor elment pihenni?
Pafff...ha neked ezt jelenti a család, én határozottan boldog vagyok, hogy nem a te családodban élek.
Handsome Steel,
Ha a csalad, mint a tarsadalom legkisebb epitokove nem egyseges - ahogy irtam, szamomra beletartoznak a nagyszulok is -, nem osszetarto, hanem szethuzas van, es "nem hozok aldozatot me'g a szeretteimert sem, mert ez az en eletem" , akkor ne csodalkozzunk azon, amilyenek manapsag a csaladi viszonyok...
Sem azon, hogy mennyi az elmaganyosodott ember. Idos es fiatal egyarant. Milyen sokan elidegenedtek embertarsaiktol. (Es meg sorolhatnam.)
En ezt nem tartom normalisnak. Lehet, hogy te vagy mas igen.
Udvozol,
a priti wumen
Gondoztál Te már idős beteget, szülőt? Úgy érzem nem.
Nos én gondoztam az anyósomat 8 évig és ebből 16 hónapig teljesen ágyban fekvő volt és úgy kellett gondozni, mint egy pici gyereket csak sokkal nehezebb ugye megfürdetni, tisztába tenni megetetni.
Amíg nem volt ágybanfekvő akkor meg arra figyelni nehogy megszökjön. Ha mégis sikerült neki akkor keresni, hogy vajon medig juthatott.
Voltunk mi is a férjemmel olyan ponton, hogy 1-2 hétre beadjuk egy elfekvőbe csak hogy "pihenhessünk" egy kicsit. Nem adtuk be, mert az adott pillanatban nem volt hely, de csak ezért.
Mi nem dolgoztunk már akkor mégis elfáradtunk gondolom a kolleganődnek a munka mellett még nehezebb volt.
Ezt csak az tudja akinek csinálnia kell.
Olvasgatom a topikot és hihetetlen, hogy már itt tartunk.
Te ápoltál már idős embert? Én igen. Pedig csak 12 éves voltam. A nagymamámmal egy szobában laktunk, mivel nekünk két szobás lakásunk volt. Pontosan nem emlékszem, hogy hány hónapig volt nálunk, de idegileg anyukámat kikészítette ez az egész (neki az anyósa volt).Anyu is dolgozott mellette,olyankor a szomszédunk jött át és nézett rá a nagymamámra és etette meg délben. Amúgy mi fürdettük, gondoztuk, ápoltuk.
Ezután otthonba került a mamám.
Szerencsétlen topiknyitó meg kapott itt mindent. Mekkora egy szemét, hogy nem tudja megoldani azt a maradék néhány hetet, míg kezdődik az ovi és iskola. Gondolt egyet, hogy a nagyszülőknél addig maradhatnának, de látja nem szívesen vigyáznának rájuk.
Borzalmas... szemét egy ember lehet. De, amint látom megoldja majd másként, de Ti addig szedjétek darabokra és forgassátok ki minden szavát. Hajrá!
"mért olyan rohadt nagy probléma ez amikor öröm kéne legyen"
Hát nem öröm...ahogy látom. Többedszer írod ezt le...hogy ki kellene használniuk ezeket az örömteli időket....
Fel kellene fognod, hogy más embernek nem az az öröm, amit te elképzelsz, hogy az kellene lennie nekik. Mert te nem tudhatod, hogy másnak mi az öröm, mert te te vagy, más meg más.
Én megértem, hogy rosszul esik, hogy a nagyik nem tapsikolnak örömükben, hogy vgyázniuk kellene az unokákra. Dehát nem tapsikolnak. Ez van. Valamiért nem szeretnek velük lenni hosszútávon. Talán fárasztóak...talán túl nagy a felelősség...talán szeretnek csendben, nyugalomban élni. Talán túl nagyok az elvárásaid. (Volt itt egy hozzászóló, akinek nem lett volna elég a felügyelet...kreatív programokat is elvárt volna nagyiéktól.)
Ezt velük kellene megbeszélned. Ha nem lehet megbeszélni, eleve nem túl jó a kapcsolat köztetek.
Én is azt gondolom, hogy ez sajnos oda-vissza fog működni és a "kényelmes" nagyik ezt még nem gondolják végig.
A mai gyerekek már nem mennek ki a kertbe a nagyival borsót szedni.
Az enyemek kimennek es nagyon elvezik.
A borsofejtest is.
A malnaszedest es meg sorolhatnam :)
Szerencsere nekik nem unalmas. Hanem elmeny - es ez a nagymamajuknak koszonheto.
Ha sokan megtehetnek ezt Magyarorszagon, akkor meg is tennek.
Mert ahogyan egy nagyszulonek nyug lehet az unoka csupan nehany napig (!), ugyanugy nagyon megterhelo (sooooot!!!!!) egy idos magatehetetlen szulo gondozasa evekig, esetleg evtizedekig!
EZ miert olyan magatol ertetodo, hogy a gyerek megteszi?! (Nem toled kerdezem.)
Ha a nagyszulo nem hoz aldozatot azert, hogy a sajat gyerekenek segitsen, miert elvarhato a gyerektol, hogy megszokott eletet, kenyelmet feladja es odavegye a csaladjaba az idos szulojet gondozni?
Azt hiszem, azok a nagyik nem fogjak megkapni azt a szeretetteljes odafigyelest, akik maguk nem kepesek ezt a lanyuknak/fiuknak/unokaiknak megadni...
Ez oda-vissza mukodik.
Egyebkent meg szerintem: jo nagyszulo csak jo szulobol lehet.
És mi lesz a helyzet, ha az öregek öregek lesznek?
Kicsavarva mint a citrom ( a gyerekeik és az unokáik által - az itteni elvárások szerinti teljesítésben),
kedves fiatal hölgyek hogy fognak viszonyulni ehhez az állapothoz.
Inkább műkörmöshöz jegyeztetnek időpontot ?
Vagy néha sikerül majd áttántorognia szegény öregnek a dokihoz egyedül, mert a lánya , menye műkörmösnél van éppen akkor?
Mondok én ennél neked rosszabbat.
A saját kolleganőmet.
Az anyukájával együtt lakott, de külön házrészbe.
Egy rövid ideje már ápolni kellett, amikor is jött a tavasz + a nyár eleje és a kolleganőm úgy döntött, hogy ő ezt már nem bírja tovább és beadták anyukát az elfekvőbe, ők meg elmentek nyaralni, mert ugye ki kellett pihenni az ápolást. Ami kb. abból állt, hogy reggel ellátta, délbe jött egy nővér az megebédeltette, délután meg megin ő látta el.
Haza jöttek a nyaralásból és anyuka 2 nap múlva meghalt.
Amitől én dobtam egy hátast, pontosan már nem tudom idézni a mondatot, de az volt a lényege, hogy milyen szerencse, hogy anyuka megvárta őket és csak azután halt meg, hogy ők haza jöttek.
Ááááááá,
.
Sajnos az a vilag amikor a nagyik turelemmel kedvesen foglalkoztak (raertek sokkal jobban mint ma) az unokakkal, raertek sutni, fozocskezni vagy babaruhat varrni, a nagypapak horgaszni menni vagy barkacsolni az unokakkal azt hiszem megszunt. Veglegesen. Es ez nagy kar.
Ez is a vilag valtozasa es egyaltalan nem pozitiv sajnos .
Ma olyan eldobhatos vilagot elunk. Eldobjak a kiszakadt ruhat az akadozo parkapcsolatot es sok minden mast is. Meg se probalkozunk sokszor a javitassal.
pedig lehet hogy megerne.
Ez pontosan így van.
Akkor most kezdjünk el vitázni, hogy melyik a normális? Egyiknek az, hogy az unoka/gyerek ápolgatja, másiknak az, ha idősek otthonába költöztetik vagy ápolót fogadnak mellé.
Ennyire egyszerű.
Miért kellene elvárni akár a gyerektől, akár az unokától, hogy ő ápolja, mikor van kézenfekvőbb megoldás is. Vannak viszont, akik inkább feladják a munkájukat, mert a beteg szülőt/nagyszülőt ápolják.
Szerintem ennek sok értelme nincs. Szerinte meg van.
VAN gyerek, szülő, nagyszülő. ÉS? Mindenkinek azt kell kötelezően csinálni, gyereknek is, nagyszülőnek is, amit a szülő kitalál? Hagyjuk már. Mindenkinek megvan a maga élete. Jó, a gyerek a szülőtől függ nyilván.
De könyörgöm, ha valaki nem kisgyerekbeállítottságú többé, arra ne akarjuk már ráhúzni, hogy de ez a DOLGA családon belül! NEM az!
A nagyi egy lehetőség. De nem kötelezettség. Ha ad, el lehet fogadni, meg lehet köszönni. Elvárni nem lehet.
Megkérni is lehet. A választ meg el kell fogadni.
Még egyszer megkérdem: akkor is kikérték a nagyik véleményét, mikor gondolatban volt a gyerek??
Várom a választ.
Ha a családok ezt egymással meg tudnák beszélni
Márpedig az itt nyitott topikok sokasága ezt bizonyítja, hogy nem.Nem tudnak egymással beszélni.
Sajnos.
Pont ezt írtam én is, hogy fontos az EGYÜTT-LÉT.
Belegondolva, a mi időnkben , amikor mi voltunk gyerekek minden teljesen más volt, mint most. Akkor amit írsz, az a világ legtermészetesebb dolga volt, mint a levegővétel.
A mai gyerekek már nem mennek ki a kertbe a nagyival borsót szedni, mert az unalmas. Persze, kérdés, hogy miért.
De ki vagy mi határozza meg, hogy mi a normális? Hogy milyen a normális családi kép? Az, ami régen volt? Miért? És 30 év múlva a mostani helyzet lesz normális, az akkori meg nemnormális?
Mindenkinek az a normális, amiben él vagy amit kialakít magának. Az én életem normális. A tiéd is az. De a te életed számomra nem normális, lehetséges, hogy az enyém sem az a te számodra.
Teccik érteni, szép néni?
Nyilván, ha a nagyszülő nem ér rá, elfoglalt, esetleg olyan hivatást gyakorol, hogy még 70-80 évesen is munkálkodik, akkor más megoldás kell.
Nálunk annyira megától értetődő volt, hogy rám a nagymamám vigyázott (lelket melengető emlékeim vannak abból az időből), persze használati utasítás nélkül :DD, de ugyanilyen evidens, hogy édesanyám és a nővére is kiveszik részüket az unokázásból.
Nem pusztán csak azért, mert ezzel segítik a szülőket, a gyerekeiket, hanem mert ez az idő is segít szorosabb kapcsolatot kialakítani az unokákkal.
Így van.
Szemtől szemben kellene ezt megbeszélni, és nem támadóan, meg számon kérően, hanem őszintén, érdeklődve.
Az első problémát már ott látom, hogy ezt nem tudják őszintén, nyíltan megbeszélni.
Ha a családok ezt egymással meg tudnák beszélni, és megérteni a másik álláspontját, és elfogadni azt, akkor nem lenne ennyi keserűség az emberekben.
Ez nem igaz általánosságban minden gyerekre. Nem varázsütésre tanulják meg a határaikat. Épp ez az, hogy előbb feszegetik, aztán idővel megtanulják, meddig ér.
Maga a feszegetéses fázis tele van daccal, hisztivel. Na erről beszél Amarynda.
Nem erről van szó. 1-2-3 három hétig NAPKÖZBEN kéne felügyelni a gyerekekre, mert a szülők dolgoznak, és már minden lehetséges dolgot (saját szabi, tábor) kihasználtak. Szerinted otthon lehet hagyni egyedül egy 5 és egy 7 éves gyereket? Ugye, nem? Nyilván a saját rokonaiban bízik meg leginkább az ember, és szeretné őket a gyerekei közelében tudni, nem valami idegent.
Az egész erről szől 2-3 hét, napköben, munkaidőben.
NEM elvárás, de jólesne. Esetleg úgy is fel lehetne fogni nagyszülői részről, hogy a GYEREKÉNEK segít, akit - remélhetőleg - szeret. Mert ez erről szól(na).
Na igen, az ilyesmi valóban szörnyűség.
és a töréntek után semmin nem csodálkoznék
én is hallok néha rémes dolgokat, a baleset sajnos pont attól baleset, hogy kivédhetetlen
Ok.
En csak arra probaltam rajonni hogy a nagyszulok miert nem akarjak vallalni a gyerekeket.
Ezert boncolgattam tobb lehetoseget.
Hiszen nem arrol van szo hogy egyalalan nem torodnek az unokakkal, csak lehet hogy tobb nap az mar tul sok lenne nekik. felelossegbol es munkabol is.
Volt itt nalunk egy szornyu eset. En egy farmon lakom a masik farmon amikor eloszor volt naluk a 9 eves kisfiu nyaralni a nagyszuloknek a gyerek utanaszaladt a nagypapanak , senki se latta es fel akart utana ugrani a traktorra.
Bezuhant a kaszalogepbe es a nagyapja csak akkor vette eszre amikor a fold vegen megfordult.
11 unokajuk van, azota soha egyetlen gyereket nem engedtek a szulok nelkul idejonni.
En is azt hiszem
En ugy gondolom ha a nagyszulo akar foglalkozni az unokaval akkor ez jo dolog. De ra kell bizni hogy mennyit es mikor akarja ezt tenni.
itt a topicban a nyito azt serelmezi hogy tobb heten at nem akarnak vigyazni ket eleven 10 ev aluli fiura.
A nagyszulok ezt tul soknak itelik meg ezert nem vallaljak . Ilyen egyszeru szerintem a dolog.
Az inditonak pedig a nagyszulokkel kellene nyiltan tisztazni ha nem elegedett ezzel a helyzettel.
ne haragudj!
Nyilván nem tudtam, hogy ilyesmi van a háttérben.
Ahogy Te sem tudsz rólam/rólunk túl sokat, de mégis feltételezel mindenfélét és azokat mint a meggyőződésedet írod le ide. És lehet, hogy nem tűnik fel, de meglehetősen bántó volt elég sok hozzászólásod.
Még egyszer bocsánatot kérek, természetesen nem kívánok Neked semmi rosszat!
Csak emlékszel miket írtál. Azt hiszem manna_voltam-nak írtad, hogy őt minősíti, ha másképp gondolja az elvárásokat, mint te.
Azért, mert az ember általában segítséget elsősorban a családjától kér, és csak végszükségben fordul másokhoz.
Nem utolsó sorban pdeig pl. a bébisintért viszonylag kevesen engedhetik meg meguknak manapság.
Amíg van olyan családtagom, akiben megbízok, addig nem szívesen adom idegenek kezére a gyerekemet. Én sem vállalnék szívesen idegen gyereket a szabim idejére, akármilyen jó gyerek, és akármennyire is barátja az enyémnek. Mert enyém a felelősség, ha bármi történik. Családtagért vállalom, idegenért nem szeretném...
Mint minden téma.
De ez jó, mert nem vagyunk egyformák, hála az égnek.
Amúgy az össze többi hozzászólnak:
Sok nagyszülőnek komoly gondot okoz a "szülők" által megkívánt programok anyagi oldala.
Rengetegen segítenek a gyerekeiknek, ezt nem leht letagadni.
Sokan úgy, hogy befőznek, sietnek a gyerekre vigyázni és hasonló.....
Viszont ha már szinte megkövetelt progranmokról van szó, ott bizony belépődíjak vannak.
Sétahajózás, több száz Ft fejenként.
Állatkert, horribilis belépőjegyár egy 40-50 ezer forintos nyugdíjasnak.
Elmenni kirándulni,strandra, megfizethetetlen.
Mert ha már egyszer ott vannak, annak a gyereknek vagy gyerekeknek kell is valamit venni a büfében.Különben nem is érdemes odamenni ha semmit nem engedhet meg magának az ember, márcsak az élmények miatt is.
Nem vagyok érintett,még meg tudom fizetni a belépődíjakat ( persze bizonyos helyekre eleve nem megyek, mert egy faluba való belépésért ezer forinton felüli a szumma - hülyének néznek mindenkit).
De!!!!!!!!!!!!!!
Számtalanszor láttam plázákban ücsörögni unokával,inokákkal a nagyikat ( volt hogy mamát, papát), hogy az unokáknak megvették amit kértek, maguknak meg egy árva kapucsínot meg nem engedtek maguknak.
Ez magáért beszél.És ez az általkovács élete ma Magyarországon.
(Tudatosan nem az érzelmi részről beszéltem)
Mielott tovabb lovagolnal rajtam eleg tusko modon, azert nem lesz unokam mert a fiam 19 evesen 1995 ben meghalt.
ezert probaltak nehanyan a jelenlevok kozul leallitani de te csak nyomultal tovabb mint egy bulldozer.
esetleg megatkozni nem akarsz? mert a modorodbol igazan kitelik.
Ugy latom eleg sok hianyossag van nalad aneveltetes soran.
Lehet h0gy a nagyiknak nem a gyerekekkel hanem veled van gondjuk?
mert ez is egy lehetoseg.
Talán nem kellene magadra venni mindent, de úgy tűnik, elég érzékeny vagy, és azzal a lendülettel már támadsz is.
Nem csak az a téma, amit te írtál, hanem a többi hsz-ban szereplők is benne vannak a véleménykülönbözetekben.
Elmondom neked, hogy az anyukám az egyik unokáját évekig nevelte, aztán az unoka a végén azt mondta, hogy ilyen meg olyan szigoru volt a nagyi.
Ami persze nem így volt, hanem a törődés volt inkább az, amit kapott.
Az anyukáját egyáltalán nem érdekelte a gyerek, és amikor felnőtt, hosszu évekig nem beszéltek, a végén mégiscsak az anyu volt az anyu, és a nagyi sehol nem volt, akitől az értékeket kapta.
Szóval nincs recept és kijárt út semmire.