Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elváltan 2 kisgyerekkel
Létrehozva: 2012. július 3. 19:04
Sziasztok!
Próbáltam futó "elvált nők klubját" keresni, de nem találtam.
13 év együttlét, 6 év házasság és két kisóvodás gyermek után a férjem lassan 4 hete elköltözött. El fogunk válni, bár nekem ez sose volt benne a tervben (mégha a pakliban benne is van), én komolyan gondoltam az esküt a templomban és tényleg egy életre választottam.
Az okokba nem is szeretnék belemenni, azt hiszem kezdek az elfogadás fázisába érkezni (nem tudom reális e 4 hét után ezt gondolni).
Csak sorstársak véleményét szeretném hallani, hogy sikerült a gyerekeknek nap mint nap megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az anyagi és fizikai része most nem nagyon aggaszt. Meg amitől félek az a viág sajnálata, mégcsak a legközelebbi ismerősök, közvetlen család tudja.
Bár fogytam avgy 8 kg-t és nem hordom a jegygyűrűt, szerintem van aki már kiszúrta a munkahelyemen.
Szóval beszélgessünk.
Bocs de most annyira nevetek
Ő is sokat sir 
jaj tudod miért mondja ezt ? biztositani akarja a kiskaput ha vissza menne mégis . Lám lám a nagy szerelmes annyira boldog hogy sir tőle .
Már nagyon sokat sírtam. Már nem akarok sírni.
Írta, hogy Ő is nagyon sokat sír. Hát majd még sajnálni fogom....
ha ugy érzed sirnod kell sird ki magad , megkönnyebbülsz .
Én itt vagyok nap mint nap , nekem irhatsz nyugodtan .
Nem vagyok egy cicababa alkat, de azért midnig figyeltem magamra. Főleg mióta visszajöttem dolgozni, és elmúltam 30:) Sokkal jobb nőnek érzem magam (és vagyok is szerintem) mint mondjuk 23 évesen.
De mivel fogytam 8 kg-t, új ruhák valóban kellenek, mert alig találok valamit ami nem lötyög rajtam:)
Eddig nem nőtt fel majdmost felnől ? Nemár .Ne arra adj mit igérget , ne arra mit mond , hanem mit tesz .
ha vissza akar menni hát küzdjön meg érted . tettekkel, de addig éljen külön.
Változz kicsit, légy nőiesebb az eddiginél, lepd meg!
Hátha újra beléd szeret! :-)
De az is biztos, hogy jobban fogod magad érezni ettől a kényeztetéstől (kozmetikumok, új ruha, frizura stb.).
Na, sziasztok! :-)
Talán öregkorára vagy x év után belátja és megbánja, mennyire megbántott Benneteket, de akkor meg már kit érdekel, meg nem is vigasztal..
Próbálj meg önállóságra berendezkedni, végülis innentől Te leszel a család feje és eltartója. Ha meg visszajönne mégis, az csak a megérdemelt jutalmad lesz.
Ha nagyon eleged van, nyugodtan panaszkodj itt, jót tesz a léleknek..
A pasik sohasem fognak olyan felelősségteljesen és lemondással gondolkodni, mint a nők. Ez van.
Nincs hasonló helyzetben lévő ismerősöd?
Mennem kell, este visszanézek!
Hát én az tudom elképzelni, hogy tényleg valami összezavart krízisben volt, meggondolatlanul és felelősségtelenül cselekedett.
Ha fel tud nőni a külön töltött hónapok alatt, ha meg tudja bánni igazán, ha tényleg megérik benne valami. (A sztori része, hogy Ő 19 én 20 voltam mikor összejöttünk) akkor talán, nem tudom.....
De érzem, hogy én is változok. Életemben először kifestettem a lábkörmömet, borravalót adok a benzinkutasnak és jobban figyelek az emberekre.
Azért ha őszintén belegondolsz, ha egy férfi ÍGY képes egyedül hagyni, tehát egy-két-több gyerekkel, teljesen magadra, akkor nagyon-nagy Terézanyunak vagy nagyon elkeseredettnek kell lenned ahhoz, hogy megbocsáss..
És benne van a pakliban, hogy mire helyrejön a gyerekek lelkivilága, újra dobbant, még jobban összetörve őket. Akkor inkább már maradjon ott, ahol van, már megszokták.
Most mennem kell, jók legyetek.
Szőlőnek sok erőt és kitartást!
A sex rendben volt ? mert ez is számit.
Tul sok szabadságot adtál neki ?
Igen, ilyeneket mondott még, hogy úgy érzi nincsen rá szükségem.
Komolyan mekkora hülyék a pasik, mutogatni kéne némelyiket.
Egyszerübb lelépni ujat keresni mint változtatni az addigi életeteken , vagy neadj isten önmaga változzon.
Van lelkifurija az biztos , de ne aggódj tuléli .
Te így látod ezt, de sajnos a férfiak többsége fordítva... :-((
Tudod, van olyan, hogy a férfi a gyerekek születése után kikerül a középpontból, a gyereknevelésben is háttérbe szorul, és mivel a feleség van otthon a picikkel, ő egyre inkább feleslegesnek érzi magát ebben a közösségben. Így hát keres egy olyan nőt, ahol megint csak vele foglalkoznak, ajnározzák stb.
Írtad korábban ezt a Midlife Crisist.
A gyerekem osztályában tavaly talán ketten voltunk elváltak, most, egy év után talán az osztály fele. Pont az a korosztály. Egyszerűen trend lett a válás 35-40 körül. Persze ez Téged meg az érintetteket kevésbé vígasztalja... :-((
Ki tudja, talán még visszajön a férjed... Sőt még olyan ismerősöm is van, akik a válás után, pár év különélés után jöttek ismét össze. Egyszerűen akkor még nem voltak érettek a kapcsolatra..
Nálatok nincs az oviban gyerekpszichológus? Nálunk ő foglalkozott az elvált szülők gyerekeivel, nagyon jó volt szerintem.
"De én nem értek teljesen egyet a meguntam elmélettel. A másik ember nem egy használati tárgy, egy könyv vagy játék, hogy megunom oszt eldobom. Azt akiért egyszer rajongtál, álmodoztál a közös jövőről, megosztottad vele búdat bajodat, örömödet, közös nyarlásokat szerveztél, közösenszervezted az esküvődet vele, végigizgultál /örültél vele két terhességet, kiválasztottad a gyerekek neveit, közös lakást vettetek, együtt berendeztétek, közösen megbeszéltétel, hogy milyen elvek mentén milyen embert akartok a gyerekeitekből faragni..........
aztán egyeszercsakmeguntalak, rájöttem, hogy midnig odaég a rántás és ebből elegem van!!!
Ha valaki unja a saját életét, próbáljon meg magán és a kapcsolaton változtatni, nem a másikat húzom le a wc-n, meg a gyerekeimet!! Oszt megyek élem világom, kalap-kabát?"
Szerintem ezzel sokan így vannak -én is-, de sajnos egyre gyakrabban látom ezt magam körül...
Tudom, Éjszakás, jómagam is keresztülmentem ezen, két kicsi gyerekkel, szinte azonos forgatókönyv szerint.
Nehezíti ilyenkor a helyzetet a sok jószándékú ismerős, rokonság, mintha nem lenne az embernek elég a maga baja...
De pont ezért mondom tapasztalatból, hogy az idő begyógyítja majd a sebeket, csak a köztes időt kell valahogy kibekkelni.. :-))
Szidni semmiképpen sem szabad a másikat. Nincs is értelme, ezzel csak magunkat próbáljuk vígasztalni, hogy Pistike tehene sokkal zöldebb.. Mert egy ilyen elhagyás óriási pofon az önbecsülésünknek, hogy nem kellettünk, pedig mi hogy igyekeztünk.. Ez nagyon tud fájni.
Hát most nem tudnám azt hiszem.
Látom kellene a szemét hozzá.
Csak akkor tudnám, ha a szívét is vissza tudja hozni.
Gombi: az eszem nekem is tudja, hogy elment. de a szívem még nem hiszi el.
De én nem értek teljesen egyet a meguntam elmélettel. A másik ember nem egy használati tárgy, egy könyv vagy játék, hogy megunom oszt eldobom. Azt akiért egyszer rajongtál, álmodoztál a közös jövőről, megosztottad vele búdat bajodat, örömödet, közös nyarlásokat szerveztél, közösenszervezted az esküvődet vele, végigizgultál /örültél vele két terhességet, kiválasztottad a gyerekek neveit, közös lakást vettetek, együtt berendeztétek, közösen megbeszéltétel, hogy milyen elvek mentén milyen embert akartok a gyerekeitekből faragni..........
aztán egyeszercsakmeguntalak, rájöttem, hogy midnig odaég a rántás és ebből elegem van!!!
Ha valaki unja a saját életét, próbáljon meg magán és a kapcsolaton változtatni, nem a másikat húzom le a wc-n, meg a gyerekeimet!! Oszt megyek élem világom, kalap-kabát?
A férjem egy csendes, belül tépelődő ember, félek hogy a lelkifurdalás szét fogja tépni.
persze hogy fáj neki , két gyerek meg minden ,,, és ő azt hitte rendben mennek a dolgok.De ahogy látom egész jól áll hozzá . Se bosszu , se fröcsögés . Különben is meg kell siratni el kell gyászolni azt a kapcsolatot , nem a pasit hanem a kapcsolatot . idővel megszokja ezt a helyzetet , fiatal még , talál magának rendes társat.
DE! Szerintem meg tudjuk irányítani, hogy kit szeretünk! Ha valakit egyszer szerettünk, RÁFIGYELÉSSEl újra és újra megláthatjuk benne azt az embert, akibe beleszerettünk.
Amit most Ő kerget, az meg egy óriási lila lufi, ami szerintem rövidesen ki is fog pukkanni. Nem akarom mindősíteni a nőt, meg sztereotípiákban gondolkodni, de ha tudnátok részleteket, akkor más is így látná.
Ha egy normális, átlagos nő lenne, aggódnék....de így nem aggódok nagyon. Meg ha egy normális átlagos nő lenne, biztos nem tudna belemászni így egy család életébe (akkor se ha a férjem volt a kezdeményező) 3 hónap alatt. De ez egy kislány, aki még életében nem látott se gyereket, se családot közelről.
Nekem is volt ilyen pasim. Amúgy rendes ember volt, de... Érted.. :-)))
Szerintem már az is haladás, ha képesek vagyunk megszakítani azt a kapcsolatot, amiben nem leljük örömünket. Sokan csak azért tartanak ki a másik mellett, nehogy már egyedül maradjanak.. Közben meg szenvednek, de ezt önmaguknak sem merik bevallani.
Szegény Szőlő, nem igazán akarok neki szenvedést okozni, de szerintem az ő vonata már elment... :-((
Jobb lenne inkább a jövőre koncentrálni, és új életet kezdeni.
Csak még nagyon friss neki, és nagyon fáj.. :-(
Neeeem!!!
Ezt az unalmas pasidra írtam.
Vagyokaki.. férje egy sz.ralak (bocsi, nem szoktam soha ilyen csúnyán fogalmazni, de aki el akarja a gyerekét szakítani az anyjától, és ilyen nagy ívben tojik a másik gyerekére, az az én szememben egy óriási duplanulla).
Ráadásul valahogy az az érzésem az ő hsz-eit olvasva, hogy a férj nem "menteni" akarja ezzel az egészséges gyerekét, hanem csak betartani a volt feleségének..
Pont az ilyen kis fogyatékosokat kellene jobban védeni, és ők sokkal jobban is igénylik a szeretetet, és nagyon tudják viszonozni is azt..
megértem hogy dühös vagy , elkeseredett ,és megbántott. Jogosan.
Tudod két dolgot nem tudunk irányitani az életünkben az hogy kit szeretünk és azt hogy mit álmodunk. Ő most nem megzavarodott hanem egoista . mentsége az hogy törődik azért a gyerekeivel .
Visszagondolva, elemezgetve tényleg látok olyan dolgokat, amit esetleg másképp kellett volna csinálni, talán okulok belőle és egy új kapcsolatban másképp fogom csinálni, nem tudom, egyelőre nem ezen töröm a fejem.
Azt várom, hogy valaki vágja tarkón egy péklapáttal és az talán helyrebillenti fejét. De mondjuk a szívét az se fogja:(
Ha ez így van , akkor a szülők valamit nagyon elrontottak...semmiképp sem attól függ mennyire otthontalan valaki, hogy hány helyet mondhat a magáénak.... Inkább akkor ha egyet sem , hiába van több is..
Kicsit gondolkozz el azon, hogy van aki mindent megkap és mégis egy nagy senki lesz és az ellenkezője szintén , semmit és mindent megteremt magának ....itt főként nem az anyagi javakra gondolok.. Akiben benne van a boldogság maga , az minden helyzetben próbál az lenni, mást meg hiába ajnároznak agyon , mégis mindig elégedetlen.. Lehet, hogy az akit említesz más helyzetben is boldogtalanná válik, az is lehet , hogy jobban mint így... Honnan a csudából tudhatnánk, hogy mik befolyásolják az emberek érzésvilágát ??? Na meg az olyanokat is bírom, akik a nehéz gyerekkorra fogják a felnőttkori kudarcaikat....meg a szüleikre ...
Jaj nekem !! Egy szülőnek az a dolga, hogy szeresse a gyermekét és próbálja nem nagyon elrontani, hogy figyeljen rá kellőképpen.....és ha ezt mind megtette , akkor a többi már nem rajta fog múlni....
Részemről ennyi a véleményem minderről...
Pedig az ilyenre mondják azt anyáink: micsoda rendes ember!!
:-)
Sziasztok!
Talán nem köveztek meg érte, ha férfiként hozzászólok a téámához!
16évnyi házasság után, melyben soha, ismétlem soha nem csaltam meg a feleségem, kiderült, hogy más utakon keresi a boldogságot! Voltak előjelei a dolognak, de valójában nem hittem, hogy ez fog történni!
...és mégis!
Itt most nem boncolgatnám az okokat (elhidegülés, rohanó életmód, szürkeség, kíváncsiság, elhamvadó vágy...)
Jó egzisztenciával, két kis gyönyörű hercegnővel (4 és 6 évesek) a tarsolyunkban véget ért a barátaink által ideális, tökéletes házasságnak titulált valami!
Én 17kg-ot fogytam ( ami jól jött, nyár elejére). A legfájdalmasabb az, hogy nem tudom, mi is a "félrelépés" oka! Hol ezt a választ kaptam, hol azt!
Egy azonban biztos! A gyerekekkel csak is az őszinte beszélgetés a megoldás!
Én úgy fogalmaznék, hogy Őszintén, az Ő szintjén beszélgess velük!
Játék közben el tudod mondani, hogy miért is van ez a dolog köztetek... Nagyon fontosnak tartom, hogy folyamatosan hangsúlyozd ki, hogy mindketten szeretitek a gyerekeiteket, a külön létnek NEM ők az okai!
Hajlamosak arra, hogy a köztetek kialakult helyzet miatt magukat okolják.
Segítségül talán érdemes elolvasnod Csernus Imre A NŐ illetve A FÉRFI c. könyvét, ott van egy véleményem szerint használható forgatókönyv a gyerekekhez!
Legyél erős, Szép Napot!
Szami
Pontosan igy van . Tökéletesen leirtad.
Volt egy pasim és azért szakitottam vele mert minden ugy volt jó ahogy én mondtam. A végén már annyira idegesitett, mert mégcsak vitázni sem lehetett vele. Magyarul : unalmas volt
ahha..hát ez akkor önzés
neki jogában áll kilépni..de szétválasztani két tesót,plussz az anyukát a saját gyengesége miatt nem teheti
ezt valószínűleg a bíróság is így fogja látni
ha gyenge,menjen külön,az anyagi oldalát vállalja fel,hisz a két gyereket is vállalta..tehát a gyerektartást értem,és láthatást arra a gyerekre amelyiket elviseli..bár szerintem még ez is gáz lesz..mert a másik gyereket tönkre fogja vágni hogy apu rá kiváncsi,a betegre meg nem
bírónő lennék,semmiképp nem hagynám hogy a két gyereket tönkrevágja,de tiltani se tilthatnám,tőle a gyereket..szóval láthatás járna,és az anyagi biztonságotok biztosítása a két gyerekre.szétválasztásba nem lennék engedékeny
Ez nagyon szomorú, és az is, hogy a testvéreket el akarja szakítani egymástól! :-((
Őszintén szurkolok Neked!!!
Fizessen több tartásdíjat, ha annyira segíteni akarja a gyerekét.
Egyébként nem járna Neked asszonytartás? Pont ilyen esetekre érvényes..
Tudod ahol dolgoztam az egy intézet volt, tehát a gyerek max látogatóba ment haza , mégis elváltak a szülők.
Sajnállak nagyon , mert amit érzel az számomra borzalmas
Hát az biztos, hogy a nőnek, gyerekekkel sokkal nehezebb újrakezdeni. De függ az új társtól is, mennyire tudnak egymáshoz alkalmazkodni. Még az is lehet, hogy sokkal jobb lesz az új kapcsolat, mint a régi volt..
Nehéz önmagunkat kifordítani, de talán apróbb változások is sikeresek lehetnek. Mindenesetre meg kell próbálni.
Én azt veszem észre, ha valakik elválnak, utána sokszor teljesen megváltoznak, új szokásokat vesznek fel stb. Talán ez a nagy pofon is kellett az (ön)fejlődésükhöz..
Az önfeláldozással nem is az a legnagyobb baj, hogy unalmas, hanem kiszámítható, nem kihívás egy pasinak.. Nem kell küzdeni a nőért, hiszen az önként megtesz mindent. Egy jó párkapcsolatba kell egy kis feszültség, vibrálás szerintem.
Sajnos ez nagyon szomorú, ráadásul a férjem azt szeretné hogy az egészséges gyerekünk vele maradjon, amire sajnos sok esélye van, mert én a beteg gyerek mellett nem találok munkát.
A férjem régi barátjáéknál évekkel ezelőtt kiderült hogy beteg a gyermekük és ott sem tudta apuka feldolgozni, meg mellé be is csajozott, elváltak (azóta attól a nőtől is elvált). Akkor a férjem nagyon elítélte ezt a dolgot, és most tessék ő ugyanezt teszi...
Nagyon kedves, nagyon régi ismerősömnek is van egy beteg kislánya, (szellemileg is és testileg is sérült valamilyen szinten) már 17 éves.
Természetesen az anya hozta vitte, orvostól teráoiára, iskolába stb...
aput egyszer sem láttam a gyerekkel.
Úgy 5 éve apu úgy döntött neki elege volt ebből az egészből, elválik, új városba költözik és természetsen újra nősül.
Új anyu is szült neki egy fiút.
Sajnos hasonlóan sérült lett mint a lánya...............
Az élet nagy rendező!