Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elváltan 2 kisgyerekkel
Létrehozva: 2012. július 3. 19:04
Sziasztok!
Próbáltam futó "elvált nők klubját" keresni, de nem találtam.
13 év együttlét, 6 év házasság és két kisóvodás gyermek után a férjem lassan 4 hete elköltözött. El fogunk válni, bár nekem ez sose volt benne a tervben (mégha a pakliban benne is van), én komolyan gondoltam az esküt a templomban és tényleg egy életre választottam.
Az okokba nem is szeretnék belemenni, azt hiszem kezdek az elfogadás fázisába érkezni (nem tudom reális e 4 hét után ezt gondolni).
Csak sorstársak véleményét szeretném hallani, hogy sikerült a gyerekeknek nap mint nap megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az anyagi és fizikai része most nem nagyon aggaszt. Meg amitől félek az a viág sajnálata, mégcsak a legközelebbi ismerősök, közvetlen család tudja.
Bár fogytam avgy 8 kg-t és nem hordom a jegygyűrűt, szerintem van aki már kiszúrta a munkahelyemen.
Szóval beszélgessünk.
Igen a következő jobb lesz , persze csak akkor ha tanul a nő a hibájából ,,, ha nem tanult akkor ismétlődik a dolog és lehet jajgatni hogy minden pasi ilyen és neki mindig ilyen jut.
Az a baj velünk nőkkel hogy önfeláldozóak vagyunk ( néha mártirok) és ez unalmas a férfinak egy idő után
De tudod, az ilyen férfiakért nem is kár, menjenek csak nyugodtan. Az ilyenre később sem tudsz számítani, amikor igazán szükséged lenne rá..
Magadnak is add meg az esélyt, hátha jön egy normálisabb.
Egyetértek!
De sajnos az eddigi kapcsolatainkat már nem tudjuk megmásítani.
Max. majd a következőbe ezzel a tudattal kezdünk bele.
http://bezzeganya.postr.hu/elhagynam-a-csaladom
Na gyon érdekes poszt, a hozzászólások főleg.
Jó lenne h a férjem is egyszer elolvasna egy ilyet.
Pontosan, odaégett rántás szintű kifogások voltak!!!! És tudtam, hogy csak önigazolást keres és hárít.
Kicsit igazságtalannak érzem, hogy nekünk mindenben tökéleteset kell nyújtanunk, különben másfelé nézhet, míg a férfinak az is elegendő, ha nagyjából időben hazaslattyog a munkahelyéről.. :-((
Valahogy olyan könnyen lépnek, ha felbukkan valami probléma, holott valahogy úgy szól a fogadalom, hogy jóban-rosszban..
De én észrevette, tényleg nagyon fáradt voltam sokszor. De ez nehogymá elég ok legyen? Nem voltam fásult, vagy unott, szeretem a munkámat, imádtam a családom, szerettem a férejm, jobban nézek ki mint valaha.
Van aki szerint túl jó voltam. Csináltam egyedül a háztartást, hagytam neki szabadidőt, még azt is a szememre vetette a férjem, hogy sose mondom neki, hogy ne menjen el sörözni.
Azért ez már a van sapkája, nincs sapkája kategória.
Igen. Azt hiszem, a legnagyobb baj a kommunikáció hiánya. Ha van valami problémánk, nem beszéljük meg a másikkal, csak nyelünk, nyelünk, aztán egyszer csak robban a feszültség.
Másik oldalról nézve: ha valami gondja van, nem tetszik valami, miért nem szól? Akkor lehetne változtatni esetleg. De visszajelzések hiányában miért is érezné az ember, hogy valami nem stimmel vele?
A másik, hogy egy kapcsolat elején még nagyon teperünk, a másik kedvében járunk, esetleg másnak (szebbnek, jobbnak) mutatjuk magunkat, nem olyannak, mint amilyenek valójában vagyunk, hanem amiről úgy véljük, hogy a másiknak tetszene.
Aztán az idő múltával ezek feledésbe merülnek, és joggal mondja a másik: én nem ilyen lovat akartam (ismertem meg). Ez mindkét oldalra igaz.
Jogos a kérdés, de a férfiak többnyire mindent ki tudnak magyarázni..
(tévedés volt blabla)
És a nők nagy része hajlamos is a megbocsátásra, főleg ha még a családi nyomás is nagy.
A gyerekek meg boldogok, hiszen ismét teljes a család..
Más dolog, hogy szerintem egy ilyen tüskét (cserbenhagyás) a feleség a férj visszatérésének ellenére sem fog tudni feldolgozni, és végül tényleg felbomlik a házasság.
Tisztelet a kivételnek persze. Olyat is ismerek.
Igen, csak tudod, Pancimanci, a felnőttek ezt még úgy-ahogy megértik, de a gyerekek (főleg a kicsik) nehezen..
És azt is nehéz elfogadni a nőnek, ha a férfi egy szó nélkül, hirtelen lép le, mert talán még menthető lett volna a kapcsolat.
Bár ilyenkor mondják a férfiak (pontosabban a lelépők), hogy már nem lehetett volna helyrehozni, na de hogy jelenthet ki ilyet, ha a másikat nem kérdezte, nem szólt neki, akkor az a másik joggal érzi, hogy a feje fölött döntöttek, az ő tudta nélkül.
Összeköltözni is úgy költöztek, hogy ketten, együtt egyeztek meg benne, egyetértésben. Akkor szétváláskor miért nem kérdezi meg egyik a másiktól? Mert így, a kész helyzet elé állítás szerintem nem takarja a közös megegyezés fogalmát.
"Azt hiszem Popper Péter irta , a kicsi gyerek nehezen érti apa, anya válását . Ugy kéne elmagyarázni , apa és anya amikor szerelmesek lettek közöttük kinőtt a szerelem virága , és azt gondozták, ápolták hogy szép legyen, de utóbb apa is és anya is elfelejtette ápolni , gondozni és ez a szerelem virág elszáradt .De attól ők még barátok maradtak mert szeretik egymást de már nincs meg a szerelem virága."
Látom, nagy az egyetértés abban, hogy apu ÉS anyu közösen felelősek a történtekért (éjszakás, félre ne érts, nem neked szól konkrétan a mondanivalóm). Én úgy látom, hogy két lehetőség van: (az egyszerűség kedvéért legyen apu az, aki elmegy, mert ez történik meg többször) a) apu lelép és anyu tökéletesen értetlenül áll: fogalma sem volt, hogy problémák vannak, ő jónak érezte a kapcsolatot, satöbbi Szerintem itt arról lehet szó (nyilván nem mindig), hogy kisebb-nagyobb változtatásokkal elfogadhatóvá, élhetővé lehetett volna tenni a kapcsolatot, de hogyan, ha apu lelépett? b) apu lelép, de anyu nem áll értetlenül, ti. nagyon is jól tudta, hogy problémák vannak és meg is beszélték, tudják mindketten, hogy a problémáikat nem tudják megoldani. Müller Péter Sziámi volt valamikor mostanában a nyomtatott nők lapjában és neki a hat gyereke úgy van, hogy az első három három anyukától van, a második három meg a negyedik anyukától, a mostani feleségétől. Ő mondott valami olyasmit (és ez számomra teljesen elfogadhatónak tűnt), hogy be kellett látnia, hogy jobb mindenki számára, ha elmegy, mint ha marad, de természetesen a gyerekekkel mindig tartotta-tartja a kapcsolatot.Az újdonság varázsa...
A hölgyhöz költözött a férjed?
Ő is elhagyta a családját?
Neki is van gyereke?
Talán nem lesz tartós a viszonyuk, talán ez a helyzet rádöbbenti a férjedet, hogy a családjával szeretne élni, de nem tudom, egy ilyen döntés és cselekedet után vissza lehet-e fordulni.
Nem tudom, hogy tud úgy boldog lenni, azzal a tudattal, hogy kisétál az életetekből, hátrahagyva két kisgyereket... nem értem.
Kedves szőlő!
Nagyon sajnálom, amin most keresztülmész, hidd el átérzem a fájdalmadat:(
Az én házasságom tavasszal majdnem zátonyra futott, de szerencsére sikerült megmentenünk.
Nagyon higgadt vagy, és okosan teszed, hogy a hatalmas döbbenet, a megbántottság, a harag és a csalódottság ellenére sem rendezel cirkuszokat, nem tervezel bosszút.
Tudom, hatalmas veszteség, a szeretett férfi elhagyott, és meg kell birkóznod azzal is, hogy a gyerekek életéből kisétál az apjuk, és a továbbiakban, csak részben lesz jelen, a mindennapokban TE leszel velük!
Amikor felbukkant a hölgy, és szeretett volna közelebb kerülni a férjemhez, bennem egy világ omlott össze. SOHA, nem gondoltam volna, hogy ez velünk megtörténhet, hogy a családunk széteshet, hogy a férjem elhagyhat engem, és a két kisgyerekünket, azért, hogy egy másik nővel legyen együtt!
Az az élet, amit közösen felépítettünk, összeomolhat, az együtt eltöltött évek, az emlékek, és a jövőnk, a gyerekeink, akiket egész családban szerettünk volna felnevelni...
Nem tudom, mi fájt jobban, az, hogy én elveszítem a szerelmét, vagy az, hogy a gyerekek elveszítik az apjukat.
Ha már nem tudsz változtatni a helyzeten, ha nem lehet visszafordítani, akkor talán tényleg az a legjobb, ha megpróbálod elfogadni, de ez nagyon nagyon nehéz!
Naponta felkelni, és mosolyogni a világra, miközben belül sírsz, hogy ne lássa mindenki a fájdalmadat...
Ne tartsd magadba, beszéld ki, oszd meg azokkal, akik közel állnak hozzád!
Nagyon sok erőt kívánok hozzá!
Én elhiszem, csak az enyémek nem értették meg. :-))
Hát az utóbbi pár hónapban keveset...igen, nem volt tökéletes, sose hittem, hogy az. Sok problémát átbeszéltünk, az utóbbi néhány hétben. Javíottnk is sokminden, minden rózsaszín lett újra...számomra, amíg egyer el nem felejtett hazajönni.
Nem tudom lesz e visszaút, egyrészt úgy érzem, megy előre mint a vak ló, és megpróbál egy pillanatig se hátragondolni (közös barátok ha keresik se reagál.) de ha még úgy is lenne. Egy megcsalást azt hiszem meg lehet bocsátani, de családelhagyást..........még csak 33 éves vagyok, szeretnék még tükörbe nézni.
Jaj, dehogyis kell bocsánatot kérni!!!!! :-)))
Csak gondoltam, hátha érdekel.. :-))
Én is együtt olvastam a két könyvet, azért nem tudom, melyikben írta, de nekem is nagyon megtetszett ez a virághasonlat, ezért ragadt meg a fejemben.
Nem magyarázod bele, és nagyon jól csinálod. Nem szabad sem apát, sem a barátnőjét szidni. A gyerek mindkettőtökhöz pozitív érzéseket társít: anya (és amit csinál, képvisel) jó, apa is jó. Ha a néni, akit apa szeret, vagy amit apa csinál, az rossz, akkor apa is rossz- és ezzel teljesen megzavarod a kis világukat. Ők mindkettőtöket egyformán szeretnek, nem szabad ezt lerombolni. És ne kényszerítsd őket választásra..
Az is igaz, hogy ha apa (a férjed) Téged már nem szeret, akkor jogosan merül fel bennük a kétely, hogy akkor őket sem fogja talán szeretni? Hiába okosak meg minden, ezt a gondolatot nem fogod tudni kiverni a fejükből.
Miért nem azt mondjátok, hogy szeretitek egymást, de már nem akartok együtt élni? Bár ebben is benne van a veszély, hogy Te is elhegyhatod őket.. Ne csodálkozz, ha most egy jó darabig még jobban fognak ragaszkodni hozzád, hiszen Te leszel az egyetlen stabil pont az életükben.
Tapasztalataim szerint jó egy év kell ahhoz, hogy helyrebillenjen a kis lelkiviláguk, de utána meglátod, bármilyen hihetetlen is most, megszokják ám. Persze sosem lesz olyan, mint régen, igazodnotok kell az új élethelyzethez.
Hát igen és 100 esetből 99-ben ezek a "kapcsolatok" nem érik meg a válás kimondását.
Az "újanyu" is házas, persze fiatalabb. Bár én is a legszebb korban vagyok szerintem:)
De aztán lehet, hogy Ők lesznek az 1% és igaza lesz:) És megéri neki. És lesznek majd olyan gyerekei, akiknek nem kell csalódni az apjukban.
ez igy van. megcsipte a bolond légy
De az elköltözések, na 100 esetből 80 egy idő után visszamászik a családhoz sirva visszakönyörgi magát , szánja-bánja amit tett ,,, de hogy lehet bizni benne aztán ?
okosan neveled a gyerekeket , végülis ők nem tehetnek arról hogy apa-anya most nem él együtt.Erre vigyázz , ne kételkedjenek egyikőtök szeretetében sem soha.
Azért elég felnőttek vagyuk ahhoz, hogy tudjuk hogy tökéletes kapcsolat nincs. Mindenhol vannak problémák, amik azért vannak, hogy megoldjuk, nem elmeneküljünk. Szerintem.
Mondjuk van olyan eset, ahol nincs visszaút, pl. egy agresszor férj, aki ver. Vagy amikor már tényleg csak gyilkolják egymást a felek.
Hát nem tudom milyen ember, azt hiszem zavarodott a jelen helyzetben.
De ha meg tudta hozni ezt a döntést.....akkor már nem az az ember, akit ismertem. Ő változott, nem Én.
Szomorú, de csodák nincsenek.
A külvilág igazából semmit sem tud, csak a felszínt látja. Az esetleges problémákat nem.
De persze nem tudhatom, hogy nálatok voltak-e problémák. Tegyük fel, hogy egy kapcsolat tökéletes. Még talán akkor is lehet valaki újból szerelmes, egyszerűen azért, mert a szerelem annyira jó érzés.
Ha pedig voltak (rejtett) problémák, akkor meg még inkább.
Most ezzel nem felmenteni akarom a férjedet, csak a dolgokat megmagyarázni.
Most olvasok egy könyvet: Egymásra hangolva. Arról szól, hogy miért romlanak el a kapcsolatok és hogy miként kell szeretni úgy a másikat, hogy az érezze is a szeretetünket.
Szerintem nem értené jobban. Szerintem nem nagyon tud különbséget tenni még a sokféle szeretet/szerelem között.
És ha azt mondanánk, hogy APA már nem szereti Anyát, amiről eddig nem gondolta, hogy ez megváltozhat. Akkor elkezdene kételkedni abban, hogy OK eddig engem is szeretett, mi lesz a ha jövő héten nem fog már engem se szeretni?????
De nem vagyok pszihológus, lehet csak belemagyarázom.
Te mindenben ŐSZINTE vagy vele? Jézuska??? Télapó????
Szia!
Én ugyanígy vagyok a férjemmel, mert nagyon jó embernek tartom és soha nem gondoltam volna hogy így ki tud fordulni önmagából!
"Ugy kéne elmagyarázni , apa és anya amikor szerelmesek lettek közöttük kinőtt a szerelem virága , és azt gondozták, ápolták hogy szép legyen, de utóbb apa is és anya is elfelejtette ápolni , gondozni és ez a szerelem virág elszáradt .De attól ők még barátok maradtak mert szeretik egymást de már nincs meg a szerelem virága."
Ez nagyon szép gondolat!
ha nem ilyen akkor milyen ? Tudod a szelid ló is megbokrosodhat néha .
OKé, én is sokat olvastam erről, fogyasztói társadalom, eldobjuk a régit, újat veszünk, blabla....
DE AZ ÉN FÉRJEM NEM ILYEN EMBER! Semmilyen téren nem az. Az egész környezetünk emg van döbbenve (egyelőre csak a szűk barátok, szűk család tudja), mert Ők sem így ismerik ezt az embert. Mindenki azt mondja, hogy világ dőlt össze bennük, mert egy "csodának"és példaértékűnek hitték a mi kapcsolatunkat, családunkat. És én is....
szia szőlő. Végigolvastam a topikod. csak sajnálni tudom a helyzetedet. Sokat olvasok mostanában épp erről a témáról. Fogyasztói társadalom lettünk, elromlik valami , veszünk másikat. Régen megjavitották az elromlott dolgokat és évtizedekig használták. Sajnos az érzelmekkel is igy vannak ma már az emberek . Elromlik ? Keresek egy másikat. mert most akarja a jót magának , mert rohanni kell.
Azt hiszem Popper Péter irta , a kicsi gyerek nehezen érti apa, anya válását . Ugy kéne elmagyarázni , apa és anya amikor szerelmesek lettek közöttük kinőtt a szerelem virága , és azt gondozták, ápolták hogy szép legyen, de utóbb apa is és anya is elfelejtette ápolni , gondozni és ez a szerelem virág elszáradt .De attól ők még barátok maradtak mert szeretik egymást de már nincs meg a szerelem virága.
Állapotomat, érzéseimet legjobban leíró szám:
http://www.youtube.com/watch?v=Vy5NW9PR720
Most komolyan ez valami betegség?? Nem tudja mit akar az élettől! Az enyém azt mondta, hogy Emegy mellette az élet!
Sokat olvastam a Mid Life Crisis-ről, azt hiszem nem vettem elég komolyan, jobb lett volna pszichológushoz megy szerintem, mert ez tényleg betegség.
mezeiegér: lehet, hogy lesz olyan élethelyzet a jövőben, amikor nagyobbak lesznek, hogy elmondom az igazat, nem tudom. De 3 meg 5 évesen nem hiszem.
A gyerekek a fényképével alszanak el, mert félnek, hogy el fogják felejteni, ha már nem lakik velünk:(
Egy barátnőm szerint ez REVANSOT érdemel:) Találjak ki mindenképp vmit a nő lejáratására, de azt hiszem nem fogok. Magát is minősítette ezzel mindkét ember.
Működik a kétlakiság, de csak egy bizonyos életkor felett, kisgyerekeknél még nem igazán, kamaszoknál már talán igen. Előttem mondjuk éppen egy rossz példa van, rokonom két és fél éves kislánya tölt heti 1-2 napot, de néha egy egész hetet nagyszülőknél, születése óta, hol azért, mert oltást kapott, és az anyja azt akarta, hogy a nagyi legyen kéznél, ha esetleg belázasodna, hol azért, mert hasfájós, és az anyja pihenni akart éjszaka, hol azért, mert az anyja náthás volt, és úgy gondolta, hogy betegen nem tudja ellátni a kicsit, hol meg csak úgy. Ilyenkor anyuka is odaköltözik a nagyihoz, de az apja otthon marad (másik város), a gyerek napokig nem látja. A kicsi finoman szólva nem egy kiegyensúlyozott teremtés, szegényke... szóval egy ekkora gyereknek még tényleg kell az állandóság. Tíz év múlva meg lehet próbálkozni az egy hét anyunál - egy hét apunál megoldással is, feltéve, ha maguk a gyerekek is akarják.
Szőlő, egyébként nagyon éretten állsz hozzá az egész súlyos témához, szerintem egy ilyen anyuka mellett, mint te lehetsz, a gyerekeid minimális sérüléssel fogják átvészelni ezt a nehéz korszakot. Sok erőt kívánok neked!
szerintem..ez a legrosszabb..testvéreket nem lenne szabad hagyni szétválasztani..csak ha már nagyobbak és az egyik kifejezetten kéri had költözzön pl a másik szülőhöz
akkor már inkább vigye mindkettőt
pont most olyan a szitu hogy,felkészülve a legrosszabbra,én lélekben arra is felkészültem,mi lenne ha a lányom nem maradhatna velem
bár ő 5 perc után keres..
de mégis
mi lenne ha
szerintem ahány élethelyzet annyi mindentől függ..nyilván erőszakmentes családban a különköltözés simábban zajlik,mint a fenyegetés,szitkozódás mellett
7 és fél év után, egy hathónapos babával a pocakomban egyszer cask nem tudta, hogy mit is akar az élettől.
Pont ebben az időszakban vetette ki rá a hálóját egy társkereső, nyomulós hölgy és apuka meg hagyta magát, mert jól esett neki, hogy végra rajtam kívül más is érdeklődik iránta.
Így visszagondolva, valahogy elmentünk egymás mellett.
Igen, én is attól félek, hogy majd engem hibáztat a kicsi, de éppen ezért szeretném, hogy az apjával tartsa a kapcsolatot mindenképpen. Legalább ezen a területen nem akarok bűnbak lenni.
Azért bízom benne, hogy ha eljön az ideje, megérti a helyzetet és nem lesz gond. Muszáj ezt hinnem!