Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rázzon már fel valaki!
Létrehozva: 2012. május 16. 11:53
Jelenleg belehalok az önsajnálatba! Tudom fejben dől el, de nem megy jelenleg, állandóan visszazuhanok oda, ahol voltam!
Volt egy pasi :-), aki nem is tetszett igazán, minden bajom volt vele, hogy idősebb (12 év), hogy hogy megy, hogy áll stb. de annyira kedves volt, annyira nyomult és barátnőktől, csak azt hallottam, hogy milyen édes ez a pasi stb.
Szóval összejöttünk! Aztán, ha egyszer szerelmes leszek, onnantól már nem is vagyok normális, megszűnök létezni, mindent lenyelek, lényeg, hogy neki jó legyen. Aztán elment 3 hétre Braziliába (az út már le volt foglalva, mielőtt összejöttünk) cseten írtam neki, hogy hiányzik, erre lebaszott a szó szoros értelmében, hogy ezzel őt stresszelem.
Aztán két hét Amerika következett, ahol már a reptérre se mehettem ki vele, mert a tesója meg a csomagok meg ő és már nincs is több hely a cabrióban. stb. egyre jobban távolódott tőlem, én meg egyre inkább kapartam. Egy reggel kérdeztem mit enne a pékségből, mert elszaladok friss kajáért és készítek reggelit. "neki nem kell semmi, van két zsemle itthon azt eszi" Képes lett volna úgy enni, hogy nekem egy falat sem jut! Normális nő feláll és elmegy örökre vagy kicsapja a ricsit és elmennek kettesben reggelizni. Én nem, én mentem bevásárolni és nem szóltam egy szót sem. Szóval egyre bunkóbb lett én meg mindig csak védtem, hogy azért ilyen, mert most a háta fáj, most ezért ilyen, most azért.
Egy szó, mint száz, szenvedtem, nem éreztem jól magam, ennek ellenére majd belehaltam, mikor egyik napról a másikra közölte, hogy vége. Nem a kapcsolat hiányzik, hanem, hogy én magamnak nem voltam fontos és őt védtem magam előtt is, aztán mégse volt jó. Na lényegtelen, a lényeg, hogy túltenni nem tudom magam a sérelmen.
Csak gubbasztok otthon, nem megyek sehova, teljesen asszociálódok és csak sajnálom önmagam.
Ha pár órára jobb is, utána zuhanok vissza ebbe a depis hangulatba, már az életnek sem látom értelmet, tök nyűg, és minek, ha egyszer úgyis meghalunk.
Próbáltam kimozdulni, újra sportolni, tanfolyamokra beiratkoztam, de azok sem érdekelnek igazán!
Hogy rázzam fel magam ebből a qrva önsajnálatból? Én voltam a hülye, minek hagytam, de akkor is!
Mintha a saját életemet olvasnám... Na jó, nem teljesen, de én is hasonló helyzetben vagyok.
Próbálok a munkámra koncentrálni, mert az legalább örömet okoz és sikerélményeim is vannak, meg újra elkezdtem futni, bár egy pszichológus biztosan elfilózna rajta egy darabig, hogy ez nem-e egy újabb mód saját magam kínzására... :D
igen én is tekernék az idő kerekén, ha lehetne!
deeee! mivel minden betegségnek psziches problémára vezethető vissza (állítólag) igyekszem kiadni magamból, ha kell bőgők, ha úgy éreztem, írtam neki, az elején négykézláb fetrengtem a fürdőben a földön, mert úgy fájt, de ki akarom adni magamból a fájdalmat, sérelmet, mielőtt egy hülye rák vagy vmi lesz ebből a majom pasiból! haha
Igazuk van itt a csajoknak, hogy örülnünk kellene, hogy vége, de megértem, hogy nehéz, mert én is így vagyok vele, másnak könnyebb tanácsot adni, mint magunknak. Adj nekem tanácsot, mint már tetted és alkalmazd magadra is. Nekem kifejezetten jót tett, hogy megnyítottam ma ezt a topikot.
és én is be vagyok szarva kicsit tudat alatt, hogy én örökre egyedül maradok, engem nem lehet szeretni önmagamért? nekem már sose lesz egy váll, amire rátámaszkodhatom, egy pasi akivel összebújhatok, egy család vagy bármi más?
deee inkább így, mint szenvedni egy kapcsolatban!!!!!!!
kiscicát? van két rám maradt nyuszi, állandóan lakást festek, fúrok, faragok, padlót cserélek mert mindent megesznek
(még az előző extől - ja van ám több is - bosch furógépet kaptam karácsonyra haaha)
Hát én mindig erős, talpraesett, jó kedvű vagyok, míg egyedül vagyok. És ez bejön a pasiknak, de aztán mikor átváltoztam a szenvedő teréz anyába, aki térden csúszik, hogy embernek jó legyen már, na onnantól nem érdekeltem őket.
Véleményem szerint a pasiknak nem is kell gyenge nő, csak én mindig legyengülök mellettük.
Milyen kis okosnak tűnök, aztán ha helyzet van, meg jön a teréz anya effekt. Tököm tele lenne magammal, ha lenne!
erre nincs tanacs, mert te is tudod hogy mi a problema.
majd elmulik.
Menj moziba, setalj, olvass baratnozz, barmi.
Vegyel egy kiscicat , foglald el magad es kesz.
A pasi egy szar alak volt orulj hogy vege lett.
Édesem, ezzel a szöveggel még Brad Pittől is elvennéd az ember kedvét :D
Akkor szögezzük le: a legnagyobb baj az, hogy te szenvedsz, ő meg túllépett rajtad? Baromi megalázó, átéltem, nagyjából hasonló érzelmi ütemben, mint te, mármint amikor ő akarta, én nem, aztán belementem, mert cuki stb, stb. Fél év volt felépülni nagyjából.
De egyre vigyázz: ha azt látja rajtad, h már nem érdekel, újra jönni fog. Na, akkor ne dőlj be ;)
Egyébként enigma tanácsa volt talán a legcélravezetőbb azok közül, amit olvastam, de nyilván mindenkinél más válik be.
Szerintem menj el bulizni, hódíts, szórakozz, és hamar kiegyenesedik majd a lelked.
Megbocsáss, de milyen álmaid vannak neked, ha ő az álmaid pasija? Rémálmaid? Hát hogy lehet egy olyan pasi az álmod, aki semmibe vesz?
Ugyanhagydmár. Megsértették a büszkeséged, sz@r, de túl lehet élni.
de a martini olivával legyen!
ha bécsben száll le a gép szólj és viszlek a casinoba!
jaj, rosszul használom a buzi szót.
itt azt jelentette, hogy ló-mániás! csak a lovak és az edzés az élete! 47 évesen még 300kg-okat emeleget a lábával vagy mit csinál vele és utána meg ment fizioterápiára mert mozdulni sem bírt.
Szia Drága.
Ha esetleg New Yorkba jössz, én most a 17-ik sorban ülök, csinálok neked mellettem egy helyet, kapsz egy martinit is.......
Bye-bye.
Na fiúk-lányok!
Ki fogom nyomtatni az egész fórumot, örülök, hogy ennyien megértettétek, hogy mi bajom és ilyen vicces, frappáns hasonlatokkal kivettétek a szelet a hülye hajomból!
Most jobb, kinyomtatni pedig azért fogom, hogy ezt olvasgassam, ha megint sajnálnám magam!
Nagy puszi, ölelés, sok szerencse mindenkinek!
De azért még írjatok ilyen jókat!
hahah ez is nagyon tetszik!
(ráadásul ő lóbuzi)