Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Ugyanakkor nevetnék is ezen.De nem tudok szívből nevetni ilyenen.
Elképesztő életű családok voltak, vannak.................
A kisunoka milyen jó néha, ugye?:D
Köszi a virágot, én is küldem volna Neked, de nem megy a szmájli.
Nem ríkattál meg, megy az magamtól is köszönöm. :D
Nekem is nagyon hiányoznak a Nagyszüleim, náluk nöttem fel, meg Tudod, néha rájön az emberre a "tízperc".
Ami meg a hozzászólásod második részét illeti, szerintem 100% hogy a Te gyermekeid is biztonságban érezték magukat, de ez az érzet még nem fogalmazódott meg bennük. Az még idöbe telik.
Eszembe jutott egy fura családi mondás: " Aki cukorral issza a kávét, az meg sem érdemli" .
Nálatok volt ilyen?
Nemrég tanultam, hogy a keserű italokat, jobb keserűen meginni, mert a keserű íz aktivizálja az epefolyadék termelést, ezáltal elősegíti az emésztést.
Egyszóval van értelme, de hallott már erről valaki?
Abban az egészben az volt a csodálatos, hogy annak ellenére amin átmentek, mégis olyan biztonságérzetet tudtak közvetíteni felénk. Vagy éppen azért? Nem tudom. De most visszatekintve, ott álltak a hátunk mögött, és az ember gyereke úgy érezte, hogy senki nem bánthatja.
Most úgy érzem, ha nekem kellett volna azon átmenni, amin nekik, én nem tudom képes lennék- e az unokáim felé ilyen biztonságot igérő nyugalmat sugározni.
Azt hiszem, ezt a biztonságot csak Te érezted gyerekként.
Ahogy én is anno.
De ha igazán belegondolok, miken mentek keresztül a nagyszüleim. végigfut a hátamon a hideg és fohászkodom, hogy azt nekünk soha ne kelljen átélni mint nekik, akik a XX. század elején születtek.
Most eleredtek a könnyeim. Annyira hiányoznak... Bocs lányok.
Egyszer már megírtam ezeket magamnak, és akkor is hányszor sírtam.. biztonságban éreztem magamat velük. Azt hiszem én ezt a biztonságot felerészben sem tudtam a gyerekeimnek biztosítani. Mi már más világot éltünk.
Gyermekkorom világa....
Igen, a Vizügyi Palota helyén volt. én már nem láttam, de mesélték a szüleink.
A karácsonyi matinékra én is emlékszem! Mire hazaértünk, volt feldíszített fa, égtek a gyertyák, és "járt a Jézuska".
A Mikulást se tudtam soha kilesni, a fene tudja hogy hogy csinálták, mindenki abban a szobában volt, elötte én már ezerszer megnéztem az ablakot (a két ablak között volt a legnagyobb csizmám) egyszer csak kopogtak az ablakon, és én rohantam.
Sohanem felejtem el azt a mikuláspiros csillogást.
No meg akkor kaptam csak narancsot egész évben.
Mostmár tudjátok hogy mennyire öreg vagyok...:D
Micsoda mázlija volt az öregnek hogy pont a kocsmában árulták a fagyit!
De valahogy mindig kikártyázták a kocsmát szerintem... pedig otthon is volt bor, de az nem volt az igazi. A Nagymamák meg soha nem értették ezt meg. :D
Győrben a városházával szemben akkor még volt egy kisvendéglő. A mozi után mindig oda mentünk be, a papa ivott egy fröccsöt, mi meg Málnát kaptunk vagy Bambit.
Jajj Istenem de régen volt már.....
Ezekre a sétákra én is emlékszem.
csak mi nem csokit kaptunk a kocsmában, hanem bábost. Ez mézeskalács volt fehér cukorral. Kb. akkora mint most ez a"délig tartó lendület". (nem tudom mi a neve) Meg bocskorszíjat.
Az emlékeimben most az jött elő, hogy alig tudtam nagypapa ujját megmarkolni.
szóval nagyon kicsi lehettem.
Meg karácsonykor mindig a matinéra vitt el bennünket, és mire hazaértünk csodák csodája, ott járt a Jézuska.
Jajj.
Hihi.. ez aranyos.
az én anyai nagypapám meg felült a bringára délutánonként , hogy hoz nekem fagyit a kocsmából . akkor ott árulták. persze hozott.. de mindig megivott egy-egy fröccsöt is barátokkal és kicsit beszélgettek is.
Egyszer- kétszer lelépett kártyázni is. Nagymamám meg dühöngött, hogy hova lett az öreg Topini már megint.
Már kerekesszékben ült jócskán 80 felett járt amikor ugyanigy elkerekezett a kocsmába kártyázni. Mi meg megijedtünk, hogy hová tünt szegény.
még eszembe jutott---
amikor már nagyobbacska voltam én mentem el mindig valami finomságért
Nagyapám addig nem nyúlt hozzá amikor megkináltam cukorkából- csokiból amig nagyanyám nem vett belőle.. meg is kérdezte, hogy a mamának adtam -e már.
Vasárnaponként mindig elvitt Nagypapa sétálni.
Mondjuk ezt úgy kell érteni, hogy elindultunk, találkoztunk valami barátjával akivel meg kellett inni egy fröccsöt, és én mindig kaptam egy tábla mogyorós csokit hogy ne mondjam el Mamának.
Én nem is mondtam el, de Mama úgy is tudta, mert megnézte a kis piros lakk táskám és ott volt a csoki. :D
Néha elvitt Papa meccsre, és akkor annyit volt szabad káromkodni amennyit akartam, de csakis ott.
Én különben imádtam a vasárnapi ebédeket, sajnálom hogy annyian szívböl utálták.
A Mama diótortáját még azóta nem tudtam megcsinálni...